Adatok
NagyMacs
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A reszelés egyike azoknak a megmunkálási műveleteknek, amit szinte minden vas- és fémipari szakmunkásnak és barkácsolónak jól kell tudnia. Gyártási, javítási és szerelési munkák közben mindennapi feladat, hogy valamilyen munkadarabról vékony fémréteget kell reszelővel leválasztani...
A különböző vastagságú hézagmérő lapok védőkeretbe szerelve készletet alkotnak. Egy-egy készlet több hézagmérő lapból áll, a teljes készlet 30 db-ból (0,05...1 mm-ig), a legkisebb 7 db-ból. Minden hézagmérő lapon maratással feltüntetik névleges vastagságát is...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ez úgy működött, hogy a kalapács rézgálicra felkaristolt orrát kétoldalról szögben, biztonságosnak vélt 2 mm ráhagyással lefűrészeltük. Már itt elkezdődött a probléma, ugyanis akik soha nem láttak azelőtt keretes fémfűrészt, kb. 5 perc alatt gyomlálták ki a már egyébként is használt fűrészlap megmaradt fogait... A többi anyagfelesleg a reszelőé maradt... a hiper-szuper kopott, olajos tanműhelyi reszelőkkel a gyorsabbak az első héten, a lassabbak csak a következő gyakorlati héten érték el közelítőleg a méretvonalat, és akkor még a finomítás sehol nem volt :) (Nekünk 1 hét tanműhely/később üzemi gyakszi és 1 hét iskolai hét váltakozott, ez volt a tanrend.) Kalapácsreszelésre visszatérve, voltak persze vállalkozó szelleműek a társaim között: amint kitette az oktató a lábát néhány percre az ajtón, az állványos köszörűgéppel próbálkoztak gyorsítani a folyamaton - ami nem mindig jött össze... Mindeközben az oktatónk, Mészáros Laci bácsi folyamatosan mutogatta körbe menve a satupadok mellett, hogyan is kell "támadóállásban" állva tolni a reszelőt az anyagon, és igyekezett magyarázni: "Érzed már, hogy fog?! Így kell tartani! Ne billentsd meg, síkba reszeljük! Nézd, hogy hullik a forgács!" És mi a súlyosbodó izomláz közepette nem hittünk neki, amikor azt bizonygatta hogy ő nagyon szeret reszelni... elkönyveltük hogy vagy bolond, vagy hazudik! :)
Később persze ez a kezdeti kötelező szívatás átlépte a "kopaszok betörése" szintet, és kaptunk új reszelőket, de ezek az első élmények komolyan bevésődtek!
Hogy valami érdemlegeset is hozzászóljak: a felsorolásból a gyémántreszelő kimaradt, ami a definíció szerint egy ipari gyémántporral bevont szabálytalanul sokélű forgácsoló szerszám, és hőkezelt acél anyagokkal is elbír. Én tűreszelő formájában találkoztam vele.
És még néhány szerszámkészítői praktika a végén, amit a suliban tanultam:
- Reszelőzsír nem létezik.
- Ha szeretnénk hogy kevésbé "fogjon" a reszelő, húzzunk meg rajta néhányszor egy fehér táblakrétát. Kisebbé teszi a vágóéleket, de nem károsítja a szerszámot és idővel kikopik.
- Ha durvább reszelőnk van kéznél de finomabb megmunkálásra van szükség, feszítsünk a reszelőre megfelelő szemcseméretű csíkra vágott csiszolóvásznat. Szükség szerint cseréljük.
- Elhasználódott reszelőinket ne dobjuk ki, mert nagyon jó anyagból vannak. Sokféle tartós szerszámot készíthetünk belőlük köszörüléssel: sorjázó kést, rajztűt, hántolókést stb.