Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Áron Márton

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Viszonylag ritkán van szó arról, itt, a blogon, hogy milyen a vállalkozói élet külföldön. Pláne Svájcban, ahol a jelszó az élni és dolgozni hagyni, és ahol a hivatalok is inkább segítenek, mintsem a legrosszabbat feltételeznék. Svájci országfelelősünk, Tilmir mai írásából…..
Áron Márton 2013.02.06 23:15:52
Amúgy egyetértek az írással. Nem születtem Magyarországon, a német bürokráciát megunva költöztem nyolc éve Svájcba. Saját céget alapítottam, időközben lettek lányvállalataink Németországban és Olaszországban is. Eddig minden ok is volt. Aztán két éve alapítottunk egy lányvállalatot Magyarországon is...na hát ez, amit a mai napig képtelen vagyok megszokni...totál zizzent, logikátlan, értelmetlenül túlbürokratizált vállalkozóellenes rendszer!! több macera van ezzel a kis céggel mint a másik hárommal együttvéve. Pénzt nem viszünk Magyarországról, csak hozunk (valami hazafias felindulásból úgy gondoltam, hogy itt is kellene pár embert foglalkoztatnom, máshol is megoldható lett volna). Már volt adó-, és mindenféle más vizsgálatunk, jelzem az elmúlt nyolc évben egyetlen másországbeli cégünknél még színét sem láttam bármilyen hatósági vizsgálatnak.
Beteg, hogy ha elviszek egy üzleti partnert vacsorázni, akkor kérjek cégnévre számlát, akkor is ha csak gyorsan bekapunk egy ebédet. Erre Svájcban egy sima blokk tökéletesen megteszi és ha épp elhagytam valahol, hát akkor megírom kézzel, hogy fizettem valahol ennyit és ennyit: kész! Elég rohanós az életem, nincs időm egy taxiban arra várni, hogy cégnévre írjon számlát...egy vicc...
Ezért vagy zsebből fizetem Magyarországon az ilyen kiadásokat vagy egyszerűen csak blokkot kérek és szépen elszámolom Svájcban mint utazási kiadást. Ezen az ottani hatóság semmi kivetnivalót nem talál. Tja.
Aztán az agyament bürokráciától eltekintve amit ugyanúgy abszurdnak találok, hogy ha jó fej főnök akarok lenni Magyarországon is, szeretem ha az embereim jól érzik magukat, ezért nekem a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy megveszem a legjobb Nespresso kávégépet, aztán igyon mindenki annyi kávét és olyant amit szeretne, legyen az irodai hűtőben annyi és olyan üdítő, amihez mindenkinek kedve van, stb. Erre kiderült, hogy ez Magyarországon valami nem tudom milyen című juttatásnak minősül és legyek kedves erre extra adót fizetni. ?!!!
Zizzentek? Tehát engem mint vállalkozót azért büntetnek, mert jót akarok az embereimnek? Hát kapják be...akkor is van továbbra is kávé és üdítő...szépen kifizetem az adót rájuk, de szerintem a legtöbben nem így reagálnának...
Pedig ezek az apróságok (is) nagyon sokat tudnak számítani.
Házipénztár: megszabják hogy mennyi készpénzt lehet mennyi ideig a kasszában tartani??? ez is abszurd. Mi van ha lerohad az egyik számítógép és az IT-snak le kellene szaladnia egy új gépért? Az ügyvezető meg pont máshol van a céges bankkártyával? egy jó teljesítményű Macbook Pro egymillió forint körül van, máris bukott a történet, mert ugyebár a pénztárban max 500 ezer forint lehet. Erre is volt már példa.
Mindemellett itt nincs meg az a bizalom a vállalkozások között...ez is nagyon káros. Ugyanez a szitu Svájcban: az IT-sünk lemegy a Dataquesthez és hoz egy új gépet. A cégünk meg kifizeti, ha ők pár nap múlva elküldik a számlát.
Magyarországon bizalmatlanság és gyanakvás mindenhol...ez nagyon nem jó. Semmi nem gátolja jobban a gazdasági fejlődést mint a bizalmatlanság. Mert a bizalmatlanságból fakadóan az égbe szöknek a tranzakciós költségek (nem elég egy kézfogás egy apróbb dologra, hanem mindenre szerződés, papír, etc.), mindez pedig még sok plusz időbe is telik...ezáltal kevesebb bevétel. A munkával kellene foglalkozni, nem az adminisztrációval.
A legújabb "vicc": van egy csodálatos, megbízható kivitelezőm, aki nekem az irodaátalakításokat, lakásfelújításokat szokta csinálni. Valamelyik pihentagyú bürokrata kitalálta, hogy építkezéseken vezessen elektronikus építkezési naplót...Mintha jobb dolga nem lenne, fulladjon bele a laptopja az építkezésen a porba (látott ez a pihentagyú bürokrata valaha is már egy építkezést??), vagy ha este hullafáradtan hazamegy, akkor ahelyett hogy a gyerekével foglalkozna, üljön le a géphez és írja meg. Na ez, ami énszerintem ugyancsak nagyon beteg. Megkérdeztem Svájcban pár ottani ismerős céget, akik szoktak nekünk szükség esetén ilyen munkákat végezni: vagy úgy néztek rám, mint akinek elment a maradék józan esze, vagy egyszerűen szemberöhögtek, mert azt hitték, hogy viccelek. Miután közöltem velük, hogy nem: az ő válaszuk az volt, hogy ők Svájcban a munkaidejükben dolgozni szoktak, nem pedig értelmetlen dolgokkal foglalkozni.
Elszomorít ez az egész, mert én szívesen jövök Magyarországra, de sajnos nem látom azt hogy ilyen körülmények között esélye lenne a vállalkozói szférának beindítani a gazdaságot...belátható időn belül biztosan nem. Ami által az államnak megint csak kevesebb adóbevétele lesz és ebből következőleg még több agyament intézkedést fognak hozni, addig amíg még marad olyan bátor ember, aki mer még vállalkozni.
Csak kérdés: ki fogja azt a sok embert alkalmazni, ha egyre több vállalkozás megszűnik?