Adatok
csivicsuvi
698 bejegyzést írt és 741 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
*
*
Itt hagyott az én kicsikém…Hogy mi történt pontosan, egyszer talán majd elmesélem - addig érjétek be a búcsú-videóval. Csuvika sajnos nem csak halálakor érintette a padlót,mint a dalbéli madárka, hisz évek óta nem működtek a szárnyacskái –de most már ő is olyan magasan repül, hogy emberi…..
csivicsuvi
2021.01.21 21:23:36
@Bősze Nelli:
Arany Nellike!
Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :)
Nem hiszem el! Ilyen a világon nincs! Egy tündér vagy!
Azért ajánlgattam a vendégkönyvet, mert ott nem kell regisztrálni.
Hogy itt kell, az nem az én döntésem (nem örülök neki), és általában nem szeretik a népek.
Hogy te megtetted, azt hatalmas ajándéknak fogom fel.
Csak hát már későn... Milyen kár, hogy nem keveredtél hamarabb ide, Blogocskába... :(
De így is nagyon jó, hogy itt vagy.
Köszönöm.
Arany Nellike!
Képes voltál regisztrálni a kedvemért?! :)
Nem hiszem el! Ilyen a világon nincs! Egy tündér vagy!
Azért ajánlgattam a vendégkönyvet, mert ott nem kell regisztrálni.
Hogy itt kell, az nem az én döntésem (nem örülök neki), és általában nem szeretik a népek.
Hogy te megtetted, azt hatalmas ajándéknak fogom fel.
Csak hát már későn... Milyen kár, hogy nem keveredtél hamarabb ide, Blogocskába... :(
De így is nagyon jó, hogy itt vagy.
Köszönöm.
csivicsuvi
2021.01.21 21:50:06
@Bősze Nelli:
A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben.
Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.
Még most is, öregen és betegen.
Kétségtelenül ő volt a legszebb a négy kis tündérem közül.
Rajta valahogy nem látszott a kora sem...
Csupika (az első hímecském) nem egészen hat évig élt, de már koptak, ritkultak a tollai a popóján,
meg valahogy az arcocskája is elnyűttebb volt, mint Csuvikáé nyolc és fél évesen.
Igaz, Csuvika nem nevelt fiókákat... az sokat kivesz a madárból.
A színe nem ilyen türkizkék volt, mint a videócska képein, hanem sokkal szebb kék.
Csak a vaku csinált belőle mindig türkizt.
Vaku nélküli képeken meg a videókon látható a közelítőleg igazi színe.
Majd később keresek nektek ilyet.
A lényeget meg kifelejtettem, nagy örömömben.
Igen: Csuvika gyönyörű madárka volt.
Még most is, öregen és betegen.
Kétségtelenül ő volt a legszebb a négy kis tündérem közül.
Rajta valahogy nem látszott a kora sem...
Csupika (az első hímecském) nem egészen hat évig élt, de már koptak, ritkultak a tollai a popóján,
meg valahogy az arcocskája is elnyűttebb volt, mint Csuvikáé nyolc és fél évesen.
Igaz, Csuvika nem nevelt fiókákat... az sokat kivesz a madárból.
A színe nem ilyen türkizkék volt, mint a videócska képein, hanem sokkal szebb kék.
Csak a vaku csinált belőle mindig türkizt.
Vaku nélküli képeken meg a videókon látható a közelítőleg igazi színe.
Majd később keresek nektek ilyet.
Hát mégiscsak megértük...
Nyolcéves lett az én kicsikém.
*
*
*
*
*
20.06.09...
Bánom már, hogy nem tegnap írtam meg ezt a bejegyzést,
mert frissiben talán vidámabbra sikeredett volna.
Most már nem bír vidám lenni, mert Csuvika nagyon odavan,
és én hiába tudom, hogy a csiszolások után ez így szokott lenni,
azért mégse könnyű tehetetlenül bámulni a szenvedő madárkámat.…..
csivicsuvi
2020.06.01 18:00:53
@fogszobrász:
Betettem végre a szkafanderes képedet a vendégkönyvbe. :)
Még jó, hogy ilyen nagyban...
Döbbenten láttam, hogy egész más van rajta, mint amit eddig látni véltem.
És nem is ócska a kép... a szemem az ócska, sajnos.
Betettem végre a szkafanderes képedet a vendégkönyvbe. :)
Még jó, hogy ilyen nagyban...
Döbbenten láttam, hogy egész más van rajta, mint amit eddig látni véltem.
És nem is ócska a kép... a szemem az ócska, sajnos.
csivicsuvi
2020.06.01 21:19:19
@fogszobrász:
Gabóka, ne röhögtess :
az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE,
hisz teljes valóságában nem fért volna be a vendégkönyvbe.
Csak ahhoz képest nagy, hogy mekkora képeket szoktam oda berakni.
Gondoltam, hadd nézzen meg mindenki alaposan. :)
Aztán jött a meglepi, mikor már én is a vendégkönyvben néztelek.
Sem a leveled mellékleteként,
sem a különféle programokban, amikben javítgattam egy kicsit,
nem láttam rendesen, mert mindenhol jóval kisebb volt a kép.
Így én azt hittem, hogy egyedül vagy rajta,
de nem nagyon értettem, hogy hogyan is kell nézni. :)
Gabóka, ne röhögtess :
az általad küldött kép LE VAN KICSINYÍTVE,
hisz teljes valóságában nem fért volna be a vendégkönyvbe.
Csak ahhoz képest nagy, hogy mekkora képeket szoktam oda berakni.
Gondoltam, hadd nézzen meg mindenki alaposan. :)
Aztán jött a meglepi, mikor már én is a vendégkönyvben néztelek.
Sem a leveled mellékleteként,
sem a különféle programokban, amikben javítgattam egy kicsit,
nem láttam rendesen, mert mindenhol jóval kisebb volt a kép.
Így én azt hittem, hogy egyedül vagy rajta,
de nem nagyon értettem, hogy hogyan is kell nézni. :)
csivicsuvi
2020.06.02 18:37:51
@Igád:
Minden hétre rendelek, Dágicska,
csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,
hogy ha az öcskössel hozatok kenyeret, amikor úgyis jön Csuvikáért,
akkor ezt a hetet megspórolhatom, mert igazában nem kell más semmi.
Aztán persze nem így lett, mert hozattam még ezt-azt a kenyér mellé,
spórolásról szó se volt – de legalább nem a kártyámról fogyott a pénzecske. :)
Kevesebbet rendelni a CBA-tól nem lehet, ott muszáj legalább egy tízest elkölteni.
Ez nem lenne baj, és nem is lenne sok, ha tudnék hozatni mindent, ami kell.
De nem tudok, mert elég szerény a kínálatuk, például gyógyvizeket se tartanak.
Így tőlük rendelek egy csomó fölösleges dolgot, hogy összejöjjön a tízes,
de közben vásárolnom kell máshol is, hogy mindenem meglegyen.
Az AUCHAN kicsit jobb, ott szélesebb a választék (bár ott sem eléggé),
és kihoznak akár két zsömlét is, nincs meghatározva minimális rendelési érték.
Viszont még egyszer annyiért jönnek ide, mint a CBA…
Hiába, semmi se tökéletes. :)
Igazából nekem csak a SPAR volna jó,
de haragszom rájuk, amiért a bajban cserben hagytak.
Nem is tudom, visszaálltak-e már a normál üzemmódba.
Igen, ideje volna kimozdulni, csakhogy ettől most már félek.
Félek itt hagyni Csuvikát, félek itt hagyni a lakást, félek kimenni az utcára,
mert a hírekből úgy tűnik, mára mindenki megzakkant, nagyon durva lett a világ.
És persze a vírustól is félek, de attól a legkevésbé. :)
Különben is tart még ez a baromság az öregek idősávjával –
addig én nem tudok menni vásárolni, míg fel nem oldják.
Pedig a jövő héten bagóért is kéne menni, meg postára is…
Nem tudom, mi lesz belőle, mert trolira szállni végképp nem vágyom.
Hogy a fodrászról meg ne is beszéljünk…
A fejemet sajnos nem tekerhetem le, hogy valaki vigye el megkopasztani.
Pedig fodrászhoz tényleg nem merek menni, a loboncomat viszont utálom.
Hetvenötödik napja ülök itthon,
és az az igazság, hogy szívem szerint nem is mennék ki, soha többé.
(De azért a lehetősége legyen meg, mert utálom, ha korlátoznak valamiben.)
Csuvika ma megint a nagy kalitkában ébredt, de tegnap sajnos nem.
Emlékezett szegénykém tegnapelőtt a reggeli pottyanásra,
így este megrémült, amikor kezdtem bezárni elöl a barlangot a szellőztetéshez,
és fölmászott a kakasülőre, nehogy elegendő levegő nélkül maradjon.
Ám onnan persze le is pottyant, szinte azonnal, így átraktam a kis ketrecbe.
Szegény kicsikém !
Pedig annyira vigyáztam (volna), hogy jó nagy rést hagyjak a takarón –
de hát ő ezt nem tudta, mondani meg hiába mondtam neki.
Így a négy sikeres éjszaka után az ötödik a kis ketrecben telt, sajnos.
Tegnap is aggódtam, hogy vajon mi lesz, de szerencsénk volt,
sikerült megint a legújabb ágyikójában éjszakáznia Csuvikának.
A világot ma se váltottuk meg, nem vagyok jó semmire.
Vihart ígértek az időjósok, és kellene is jönnie, mert dúlok-fúlok,
utálom a világot, minden ok nélkül : ez annak a jele, hogy nagy eső készül.
De persze nem bír ideérni, süt ez az átok nap, engem meg ütöget a guta.
Napok óta nem csinálok a világon semmit, csak bámulom a monitort.
Úgyhogy intézz el nekem egy jó nagy vihart, légy szíves !
De olyan igazit ám !!! :)
Minden hétre rendelek, Dágicska,
csak a mostanira nem tettem, mert még időben kitaláltam,
hogy ha az öcskössel hozatok kenyeret, amikor úgyis jön Csuvikáért,
akkor ezt a hetet megspórolhatom, mert igazában nem kell más semmi.
Aztán persze nem így lett, mert hozattam még ezt-azt a kenyér mellé,
spórolásról szó se volt – de legalább nem a kártyámról fogyott a pénzecske. :)
Kevesebbet rendelni a CBA-tól nem lehet, ott muszáj legalább egy tízest elkölteni.
Ez nem lenne baj, és nem is lenne sok, ha tudnék hozatni mindent, ami kell.
De nem tudok, mert elég szerény a kínálatuk, például gyógyvizeket se tartanak.
Így tőlük rendelek egy csomó fölösleges dolgot, hogy összejöjjön a tízes,
de közben vásárolnom kell máshol is, hogy mindenem meglegyen.
Az AUCHAN kicsit jobb, ott szélesebb a választék (bár ott sem eléggé),
és kihoznak akár két zsömlét is, nincs meghatározva minimális rendelési érték.
Viszont még egyszer annyiért jönnek ide, mint a CBA…
Hiába, semmi se tökéletes. :)
Igazából nekem csak a SPAR volna jó,
de haragszom rájuk, amiért a bajban cserben hagytak.
Nem is tudom, visszaálltak-e már a normál üzemmódba.
Igen, ideje volna kimozdulni, csakhogy ettől most már félek.
Félek itt hagyni Csuvikát, félek itt hagyni a lakást, félek kimenni az utcára,
mert a hírekből úgy tűnik, mára mindenki megzakkant, nagyon durva lett a világ.
És persze a vírustól is félek, de attól a legkevésbé. :)
Különben is tart még ez a baromság az öregek idősávjával –
addig én nem tudok menni vásárolni, míg fel nem oldják.
Pedig a jövő héten bagóért is kéne menni, meg postára is…
Nem tudom, mi lesz belőle, mert trolira szállni végképp nem vágyom.
Hogy a fodrászról meg ne is beszéljünk…
A fejemet sajnos nem tekerhetem le, hogy valaki vigye el megkopasztani.
Pedig fodrászhoz tényleg nem merek menni, a loboncomat viszont utálom.
Hetvenötödik napja ülök itthon,
és az az igazság, hogy szívem szerint nem is mennék ki, soha többé.
(De azért a lehetősége legyen meg, mert utálom, ha korlátoznak valamiben.)
Csuvika ma megint a nagy kalitkában ébredt, de tegnap sajnos nem.
Emlékezett szegénykém tegnapelőtt a reggeli pottyanásra,
így este megrémült, amikor kezdtem bezárni elöl a barlangot a szellőztetéshez,
és fölmászott a kakasülőre, nehogy elegendő levegő nélkül maradjon.
Ám onnan persze le is pottyant, szinte azonnal, így átraktam a kis ketrecbe.
Szegény kicsikém !
Pedig annyira vigyáztam (volna), hogy jó nagy rést hagyjak a takarón –
de hát ő ezt nem tudta, mondani meg hiába mondtam neki.
Így a négy sikeres éjszaka után az ötödik a kis ketrecben telt, sajnos.
Tegnap is aggódtam, hogy vajon mi lesz, de szerencsénk volt,
sikerült megint a legújabb ágyikójában éjszakáznia Csuvikának.
A világot ma se váltottuk meg, nem vagyok jó semmire.
Vihart ígértek az időjósok, és kellene is jönnie, mert dúlok-fúlok,
utálom a világot, minden ok nélkül : ez annak a jele, hogy nagy eső készül.
De persze nem bír ideérni, süt ez az átok nap, engem meg ütöget a guta.
Napok óta nem csinálok a világon semmit, csak bámulom a monitort.
Úgyhogy intézz el nekem egy jó nagy vihart, légy szíves !
De olyan igazit ám !!! :)
Képzeljétek, hogy jártunk már megint :
épp úgy, mint a múlt hónapban, tegnapelőtt telefonált az EXO-PET,
hogy mégse jó a hat héttel előre lefoglalt időpontunk,
Tamás doktor munkarendje megváltozott, válasszunk másik napot.
*
*
Most erre mit mondjak ?
Mintha a plafon szakadt volna rám…..
csivicsuvi
2020.05.24 16:00:48
@Igád:
Nem mentem ki, mert nincs miért :
tart még ez a kapitális baromság, az öregek idősávja,
én pedig – mint tudod – délelőtt nem tudom elhagyni a lakást.
Iszonyú dühös vagyok, mert elegem van a kiszolgáltatottságból,
a megbélyegzettségből, és főleg abból,
hogy Szeretve Tisztelt Vezérünk diktáljon nekem.
Sajnos még mindig csak a CBA-tól tudok rendelni, ami nagy baj,
mert szükségem lenne sok mindenre, amit ők nem árulnak.
Marad a szegény öcskös, de ez most már nagyon kínos, mert túl régen tart.
Épp készülök megkérdezni tőle, hogy tud-e vásárolni is nekem szerdán –
ám reggel óta nem sikerült rávenni magam az érdeklődésre, annyira utálom.
Utálom, hogy hatvanhatodik napja rohadt parazitaként élek, mások nyakán.
A vírushelyzet már egyáltalán nem indokolja, hogy rabosítva legyek.
Amúgy a franc se vágyik ki a világba, de a kiszolgáltatottságból elegem van.
Csuvika (most éppen) nagyjából jól van, köszöni az érdeklődést.
Megint nagyon rég nem meséltem szegénykémről,
de nincs hozzá se türelmem, se késztetésem,
mert az utóbbi napokban a hírportálok hírei az élettől is elvették a kedvemet.
Nem mentem ki, mert nincs miért :
tart még ez a kapitális baromság, az öregek idősávja,
én pedig – mint tudod – délelőtt nem tudom elhagyni a lakást.
Iszonyú dühös vagyok, mert elegem van a kiszolgáltatottságból,
a megbélyegzettségből, és főleg abból,
hogy Szeretve Tisztelt Vezérünk diktáljon nekem.
Sajnos még mindig csak a CBA-tól tudok rendelni, ami nagy baj,
mert szükségem lenne sok mindenre, amit ők nem árulnak.
Marad a szegény öcskös, de ez most már nagyon kínos, mert túl régen tart.
Épp készülök megkérdezni tőle, hogy tud-e vásárolni is nekem szerdán –
ám reggel óta nem sikerült rávenni magam az érdeklődésre, annyira utálom.
Utálom, hogy hatvanhatodik napja rohadt parazitaként élek, mások nyakán.
A vírushelyzet már egyáltalán nem indokolja, hogy rabosítva legyek.
Amúgy a franc se vágyik ki a világba, de a kiszolgáltatottságból elegem van.
Csuvika (most éppen) nagyjából jól van, köszöni az érdeklődést.
Megint nagyon rég nem meséltem szegénykémről,
de nincs hozzá se türelmem, se késztetésem,
mert az utóbbi napokban a hírportálok hírei az élettől is elvették a kedvemet.
*
Napok óta tartozom ezzel a sárgajárdás mesével, de sose volt alkalmam megírni.
Sőt heteket is mondhatnék, hisz Csuvika már rég folfedezte magának a járdát,
én viszont csak azóta készülök megörökíteni legújabb ötletét,
mióta kitaláltam, hogy illusztráció is kéne a beszámolóhoz.
Meg is lett…..
csivicsuvi
2020.05.16 14:17:09
@Igád:
Jaj, Ágika... hol van még az este ?
Addigra el is pusztulok. :(
Nagyon odavagyok, és nagyon félek ilyenkor,
hiába tudom, hogy máskor is túléltem.
Mert olyan majd csak egyszer lesz, hogy nem élem túl... :(
Jaj, Ágika... hol van még az este ?
Addigra el is pusztulok. :(
Nagyon odavagyok, és nagyon félek ilyenkor,
hiába tudom, hogy máskor is túléltem.
Mert olyan majd csak egyszer lesz, hogy nem élem túl... :(
csivicsuvi
2020.05.17 12:12:38
*
Hosszú szünet után (amire nem tudok igazán magyarázatot adni)
azt hittem, ma végre vidám mesét írok nektek, tele jobbnál jobb hírekkel.
Csuvika megint a kis ketrecben aludt, de minden baj nélkül hazament reggel,
ücsörgött egy darabig az ajtóban, és boldogan szónokolt a világnak.
Később…..
csivicsuvi
2020.05.12 18:46:46
@fogszobrász:
Gabóka, légy erős : ezt a blogot nem olvassa senki.
Nem azért nincsenek kommentek, mert máshol keresik a népek,
hanem azért, mert nem néz minket a kutya se.
Aki meg mégis idetéved, többé-kevésbé rendszeresen, az kuka.
Saját unokaöcsémet (a középsőt, aki megtehetné),
legjobb gyerekkori barátnőmet se tudom rávenni,
hogy kegyeskedjen bepötyögni pár szót a blogba vagy a vendégkönyvbe.
Szilvi volt még, aki évek óta kitartott mellettünk, de most ő is eltűnt :
pár hete hívott, jót beszélgettünk, azt hittem, majd felbukkan itt is, de nem bukkant.
Őt is nagyon megviseli a tavasz, talán még jobban, mint engem, folyton csak alszik.
Mit lehet tenni ?
Azt tudom mondani, amit drága jó Viktorunk szokott : hozzon mindenki még egy embert.
Na most ez biztos nem Dágicska lesz, úgyhogy tied a pálya :
neked sok az ismerősöd, verbuválj Csuvikának olvasókat !
De ne kukákat, hanem olyanokat, akik hajlandók meg is nyilvánulni. :)
Ami Csuvika farkincáját illeti :
nagyon buta lenne a konstruktőr, ha úgy tervezi meg a madarat,
hogy egy fontos és hasznos szervét rendszeresen nélkülöznie kelljen, hosszú hetekig.
Bár mondjuk a kígyónak is elég fontos alkatrésze a bőre, mégis levedli… Szóval nem tudom.
De azt nem hiszem, hogy az egyensúlyozást segítené a hosszú farok,
hisz nincs ilyenje minden madárnak, mégis meg tudják tartani az egyensúlyukat.
Fordítva TALÁN igaz lehet :
hogy MIVEL hozzá van szokva a hosszú farkához,
könnyebben elveszti az egyensúlyát farok nélkül.
De ez se nagyon valószínű, hisz a tollacskáknak szinte semmi súlyuk nincs,
nem hinném, hogy észrevehetően áthelyeződik a madár súlypontja vedléskor.
Lepottyanások szempontjából se számít sokat a vedlés :
Csuvika farkatlanul se potyog többet, mint farokkal.
A pottyanások mennyiségét kizárólag az időjárás befolyásolja, semmi más.
Meg a lábacskák állapota, nyilván. De hát azon nem tudunk segíteni. :(
A gép tényleg nagyon megijesztett (azóta sincs vele baj – csak el ne kiabáljam),
és valóban tiltakoztam bármiféle látogató ellen, bár szerintem nem ilyen durván.
Azt gondolom, hogy ha az öcskös ennyi időt és fáradságot pazarol az ellátásomra,
mint amennyit már áldozott rám az elmúlt ötvennégy napban,
akkor tartozom neki annyival, hogy komolyan vegyem az önkéntes karantént,
és rajta kívül ne találkozzam senkivel. (Őt hivatalból többször tesztelték már.)
Gábort meg éppen nem szerettem volna iderángatni (és szerintem te ne ajánlkozz az ő nevében),
mivel épp tőled tudom, mennyire retteg a vírustól, és micsoda faksznikat csinál a vásárlás körül.
Emlékezz vissza : őt akartam megkérni húsvét előtt, hogy szerezzen ajándékot az öcsköséknek,
mire te egyértelműen tiltakoztál, hogy szó se lehet róla, Gábor a SPAR-ba be sem megy,
de máshova se szívesen, mert nem győz vigyázni magára, nem jár sehova, ahova nem muszáj.
Egy ilyen pánikos pasit hívjak én ide gépet vizsgálgatni ?
Hogy aztán ha mégis elkapja a vírust, én legyek az egyik lehetséges bűnös ?
Na neeem… Erre az élményre egyikünknek se lett volna szüksége, azt hiszem.
Engem különösebben nem tör a frász a vírus miatt, de azért nem szeretem, ha valaki becsönget.
(Bár most a futár be fog, jöhet már bármelyik pillanatban.)
Még annak is csak félszívvel örültem, hogy az öcskös legutóbb bejött az előszobába,
pedig őt aztán igazán szeretem, és alig várom, hogy egyszer majd jöhessen újra vendégségbe.
De most még nincs itt az ideje, hiába van papírja róla, hogy nem beteg.
A tesztelésnek nem látom semmi értelmét,
mert hiába mondják ki rólad kedden, hogy egészséges vagy,
mire szerdán beérsz az igazolásoddal mondjuk az SZTK fogászatra,
már százszor megfertőződhettél útközben, még ha nincsenek is tüneteid.
Vagyis nincs mit tenni : bízni csak a szerencsében lehet.
Ésszerű határok között igyekszem vigyázni magamra,
itthon ülök engedelmesen, vendéget nem fogadok, szomszédolni nem járok –
de amúgy nem érdekel már a vírus, belefáradtam, napok óta nem is igen nézem a híreket.
Nálatok mi újság ?
Tényleg elkezdtetek rendelni újra ?
Van olyan őrült, aki ebben a helyzetben fogászatra megy ?
(Naná, hogy van – ha egyszer fáj a foga ! :))
Gratulálok a TESCO gyengénlátó biztonsági őreinél elért sikeredhez ! :)
Nem hinném, hogy veled kezdődött kis hazánkban a koronavírus, két évvel ezelőtt. :)
De ha igen, akkor se lesz már a szervezetedben ellenanyag.
Pont tegnapelőtt olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban az ORIGO-n vagy az INDEX-en
(úgy rémlik, hogy inkább az előbbi), de tegnap már nem sikerült megtalálnom.
Majd elmesélem szóban, mi volt a lényege.
Csuvika sok puszit küld mindenkinek, jó a kedve, csacsog, ma még csak egyszer pottyant le.
Megyek is, és fölgyújtom a kislámpáit, mert már bevégezte a délutáni sziesztát. :)
Gabóka, légy erős : ezt a blogot nem olvassa senki.
Nem azért nincsenek kommentek, mert máshol keresik a népek,
hanem azért, mert nem néz minket a kutya se.
Aki meg mégis idetéved, többé-kevésbé rendszeresen, az kuka.
Saját unokaöcsémet (a középsőt, aki megtehetné),
legjobb gyerekkori barátnőmet se tudom rávenni,
hogy kegyeskedjen bepötyögni pár szót a blogba vagy a vendégkönyvbe.
Szilvi volt még, aki évek óta kitartott mellettünk, de most ő is eltűnt :
pár hete hívott, jót beszélgettünk, azt hittem, majd felbukkan itt is, de nem bukkant.
Őt is nagyon megviseli a tavasz, talán még jobban, mint engem, folyton csak alszik.
Mit lehet tenni ?
Azt tudom mondani, amit drága jó Viktorunk szokott : hozzon mindenki még egy embert.
Na most ez biztos nem Dágicska lesz, úgyhogy tied a pálya :
neked sok az ismerősöd, verbuválj Csuvikának olvasókat !
De ne kukákat, hanem olyanokat, akik hajlandók meg is nyilvánulni. :)
Ami Csuvika farkincáját illeti :
nagyon buta lenne a konstruktőr, ha úgy tervezi meg a madarat,
hogy egy fontos és hasznos szervét rendszeresen nélkülöznie kelljen, hosszú hetekig.
Bár mondjuk a kígyónak is elég fontos alkatrésze a bőre, mégis levedli… Szóval nem tudom.
De azt nem hiszem, hogy az egyensúlyozást segítené a hosszú farok,
hisz nincs ilyenje minden madárnak, mégis meg tudják tartani az egyensúlyukat.
Fordítva TALÁN igaz lehet :
hogy MIVEL hozzá van szokva a hosszú farkához,
könnyebben elveszti az egyensúlyát farok nélkül.
De ez se nagyon valószínű, hisz a tollacskáknak szinte semmi súlyuk nincs,
nem hinném, hogy észrevehetően áthelyeződik a madár súlypontja vedléskor.
Lepottyanások szempontjából se számít sokat a vedlés :
Csuvika farkatlanul se potyog többet, mint farokkal.
A pottyanások mennyiségét kizárólag az időjárás befolyásolja, semmi más.
Meg a lábacskák állapota, nyilván. De hát azon nem tudunk segíteni. :(
A gép tényleg nagyon megijesztett (azóta sincs vele baj – csak el ne kiabáljam),
és valóban tiltakoztam bármiféle látogató ellen, bár szerintem nem ilyen durván.
Azt gondolom, hogy ha az öcskös ennyi időt és fáradságot pazarol az ellátásomra,
mint amennyit már áldozott rám az elmúlt ötvennégy napban,
akkor tartozom neki annyival, hogy komolyan vegyem az önkéntes karantént,
és rajta kívül ne találkozzam senkivel. (Őt hivatalból többször tesztelték már.)
Gábort meg éppen nem szerettem volna iderángatni (és szerintem te ne ajánlkozz az ő nevében),
mivel épp tőled tudom, mennyire retteg a vírustól, és micsoda faksznikat csinál a vásárlás körül.
Emlékezz vissza : őt akartam megkérni húsvét előtt, hogy szerezzen ajándékot az öcsköséknek,
mire te egyértelműen tiltakoztál, hogy szó se lehet róla, Gábor a SPAR-ba be sem megy,
de máshova se szívesen, mert nem győz vigyázni magára, nem jár sehova, ahova nem muszáj.
Egy ilyen pánikos pasit hívjak én ide gépet vizsgálgatni ?
Hogy aztán ha mégis elkapja a vírust, én legyek az egyik lehetséges bűnös ?
Na neeem… Erre az élményre egyikünknek se lett volna szüksége, azt hiszem.
Engem különösebben nem tör a frász a vírus miatt, de azért nem szeretem, ha valaki becsönget.
(Bár most a futár be fog, jöhet már bármelyik pillanatban.)
Még annak is csak félszívvel örültem, hogy az öcskös legutóbb bejött az előszobába,
pedig őt aztán igazán szeretem, és alig várom, hogy egyszer majd jöhessen újra vendégségbe.
De most még nincs itt az ideje, hiába van papírja róla, hogy nem beteg.
A tesztelésnek nem látom semmi értelmét,
mert hiába mondják ki rólad kedden, hogy egészséges vagy,
mire szerdán beérsz az igazolásoddal mondjuk az SZTK fogászatra,
már százszor megfertőződhettél útközben, még ha nincsenek is tüneteid.
Vagyis nincs mit tenni : bízni csak a szerencsében lehet.
Ésszerű határok között igyekszem vigyázni magamra,
itthon ülök engedelmesen, vendéget nem fogadok, szomszédolni nem járok –
de amúgy nem érdekel már a vírus, belefáradtam, napok óta nem is igen nézem a híreket.
Nálatok mi újság ?
Tényleg elkezdtetek rendelni újra ?
Van olyan őrült, aki ebben a helyzetben fogászatra megy ?
(Naná, hogy van – ha egyszer fáj a foga ! :))
Gratulálok a TESCO gyengénlátó biztonsági őreinél elért sikeredhez ! :)
Nem hinném, hogy veled kezdődött kis hazánkban a koronavírus, két évvel ezelőtt. :)
De ha igen, akkor se lesz már a szervezetedben ellenanyag.
Pont tegnapelőtt olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban az ORIGO-n vagy az INDEX-en
(úgy rémlik, hogy inkább az előbbi), de tegnap már nem sikerült megtalálnom.
Majd elmesélem szóban, mi volt a lényege.
Csuvika sok puszit küld mindenkinek, jó a kedve, csacsog, ma még csak egyszer pottyant le.
Megyek is, és fölgyújtom a kislámpáit, mert már bevégezte a délutáni sziesztát. :)
csivicsuvi
2020.05.13 23:17:35
@fogszobrász:
Igen bölcs vagy, valóban, és igazad is van –
de ma eléggé dráma az élet, mert iszonyúan fáj a nyakam.
Vagy a tarkóm, vagy mit tudom én, mim.
Már akkor is fájt, amikor beszéltünk, csak valahogy nem volt alkalom megemlíteni.
Bízom benne, hogy csak huzatot kaptam (vagy a futár, vagy Csuvika miatt),
de vannak még ötleteim, hogy mi lehet ez, és reszketek is rendesen, hogy itt a vég. :)
Nem nagy csoda : nálunk ez a halál hete.
Az átkozott május !
Tizennégy az apám, tizenöt az anyám, tizenhat Csipike ötödik fiókája,
tizenhatról tizenhétre virradóra Csipike, tizenhét kora reggel Csivike.
Így én már rég fejembe vettem, hogy rám majd tizenharmadikán vagy tizennyolcadikán kerül sor.
Tudom, hogy baromság, de adja magát…
Elvégre illeszkedni kell a sorba, ott a helyem a tündérkéim után.
Akkor inkább tizennyolc… de remélem, még nem az idén.
Előbb el kéne temetni Csuvikát, mert mi lesz vele nélkülem ?
Szóval megint csupa móka meg kacagás – és mindez a hülye nyakamról jutott eszembe.
Reggel még semmi baja nem volt, aztán csak úgy orvul elkezdett fájni, reggeli után.
Egyszer már kiharcoltam magamnak valami háromhetes betegállományt ugyanezért :
akkor is huzatot kaptam, és szinte mozdulni se tudtam a döglött nyakam miatt.
Sose hittem volna, hogy mennyi mindenhez kell az embernek a nyaka,
illetve hogy mennyi mindenben gátol, ha nem működik.
A fejemet például kézzel kellett fölemelnem a párnáról – hát ne tudd meg, milyen az !
Jó nagy fejem van, baromi nehéz, tartott vagy tíz percig az ágyból való kikelés.
Most ez már vicces lenne, mert utána moshatnám is mindjárt az ágyneműt. :)
Mindenesetre Csuvikát mentsétek meg, ha netán meg találnék dögölni !
Akartam ma új mesét írni, de nem bírtam itt ücsörögni.
Illetve amennyit mégis, még délelőtt, épségben, az kellett a jövő heti rendeléshez.
Szép dolog ez a házhoz szállítás, de időben háromszor annyi, mint elmenni az ÁRKÁD-ba.
A ma leadott rendelésre ráment a tegnap délután meg a mai délelőtt. :)
De majd csak belejövök, mert amit már egyszer megtaláltam, azt megtalálom legközelebb is.
Csak az tart sokáig, amíg a sasszememmel fölmérem a lehetőségeket.
A CBA-ban nem túl széles a választék, de azért így is órákba telik, míg átnézegetem a kínálatot.
Imádom !
Mint a hülyegyerek…
Imádom azt az érzést, hogy itt most minden az enyém, bármit megvehetek. :)
Ez valami atavizmus lehet bennem, az igencsak szűkölködő őseim örvendezése.
Úgyhogy jövő kedden megint jön a futár. Már alig várom ! :)
Tegnap se volt annyira szörnyű a helyzet, mint amilyennek frissiben érzékeltem :
végül is csak a kenyerekkel volt baj (kétfélét hozattam), mert nagyon rövid a szavatosságuk.
Külön kértem, hogy erre ügyeljenek – aztán olyan kenyeret kaptam, ami holnap már lejár.
Hülye voltam : nem kellett volna átvenni, ám ez nagy izgalmamban nem jutott eszembe.
Majd máskor okosabb leszek – bár persze kenyér nélkül se szeretnék maradni.
Igen gáláns a CBA :
megtehetem, hogy akár az egész rendelést visszaküldöm, minden szankció nélkül.
A már elküldött rendelésemen pedig szinte utolsó pillanatig változtathatok.
Csak hát nem árulnak mindent, ami nekem kéne, és a SPAR-hoz képest drágák is.
De legalább vannak…
Pillanatnyilag egyedül tőlük tudok rendelni, máshol nem fizethetek a futárnál.
Hogy náluk igen, az arra kötelez, hogy majd „békeidőben” is kitartsak mellettük.
Szegény futár tegnap nem volt valami bizalomgerjesztő alak, de hát nem barátkozni jött ide,
és akármilyen is, legalább dolgozik, mégpedig igen nehéz, sőt veszélyes munkát végez.
Olvastam pár napja, hogy a TESCO-nak van már balett-táncos és operaénekes futárja is…
Az ilyet nagyon tudom becsülni, aki nem otthon sírdogál vagy szentségel a balsorsán,
hanem megragad bármilyen lehetőséget, ha egyszer a saját munkája elveszett.
Na jó… most már tényleg letörik a nyakam és odapottyan a fejem a klavira. :)
Pont ezt nem szabadna csinálni : itt ücsörögni.
Mert huzatban ülök, hiába van csukva minden ajtó és ablak.
Úgyhogy megyek is innen odébb – de ha nem itt ülök, mit csináljak ??? :)
Ötvenötödik napja ülök itt – csoda, hogy még egyáltalán föl tudok állni.
Csak el ne kiabáljam ! :)
Csuvika meg szorgos csivitelésbe kezdett, miközben az utolsó két mondatot írtam.
Ilyen a világon nincs !
TUDJA a kis géniusz, hogy mindjárt föl fogok állni, és előre örül neki. :)
Igen bölcs vagy, valóban, és igazad is van –
de ma eléggé dráma az élet, mert iszonyúan fáj a nyakam.
Vagy a tarkóm, vagy mit tudom én, mim.
Már akkor is fájt, amikor beszéltünk, csak valahogy nem volt alkalom megemlíteni.
Bízom benne, hogy csak huzatot kaptam (vagy a futár, vagy Csuvika miatt),
de vannak még ötleteim, hogy mi lehet ez, és reszketek is rendesen, hogy itt a vég. :)
Nem nagy csoda : nálunk ez a halál hete.
Az átkozott május !
Tizennégy az apám, tizenöt az anyám, tizenhat Csipike ötödik fiókája,
tizenhatról tizenhétre virradóra Csipike, tizenhét kora reggel Csivike.
Így én már rég fejembe vettem, hogy rám majd tizenharmadikán vagy tizennyolcadikán kerül sor.
Tudom, hogy baromság, de adja magát…
Elvégre illeszkedni kell a sorba, ott a helyem a tündérkéim után.
Akkor inkább tizennyolc… de remélem, még nem az idén.
Előbb el kéne temetni Csuvikát, mert mi lesz vele nélkülem ?
Szóval megint csupa móka meg kacagás – és mindez a hülye nyakamról jutott eszembe.
Reggel még semmi baja nem volt, aztán csak úgy orvul elkezdett fájni, reggeli után.
Egyszer már kiharcoltam magamnak valami háromhetes betegállományt ugyanezért :
akkor is huzatot kaptam, és szinte mozdulni se tudtam a döglött nyakam miatt.
Sose hittem volna, hogy mennyi mindenhez kell az embernek a nyaka,
illetve hogy mennyi mindenben gátol, ha nem működik.
A fejemet például kézzel kellett fölemelnem a párnáról – hát ne tudd meg, milyen az !
Jó nagy fejem van, baromi nehéz, tartott vagy tíz percig az ágyból való kikelés.
Most ez már vicces lenne, mert utána moshatnám is mindjárt az ágyneműt. :)
Mindenesetre Csuvikát mentsétek meg, ha netán meg találnék dögölni !
Akartam ma új mesét írni, de nem bírtam itt ücsörögni.
Illetve amennyit mégis, még délelőtt, épségben, az kellett a jövő heti rendeléshez.
Szép dolog ez a házhoz szállítás, de időben háromszor annyi, mint elmenni az ÁRKÁD-ba.
A ma leadott rendelésre ráment a tegnap délután meg a mai délelőtt. :)
De majd csak belejövök, mert amit már egyszer megtaláltam, azt megtalálom legközelebb is.
Csak az tart sokáig, amíg a sasszememmel fölmérem a lehetőségeket.
A CBA-ban nem túl széles a választék, de azért így is órákba telik, míg átnézegetem a kínálatot.
Imádom !
Mint a hülyegyerek…
Imádom azt az érzést, hogy itt most minden az enyém, bármit megvehetek. :)
Ez valami atavizmus lehet bennem, az igencsak szűkölködő őseim örvendezése.
Úgyhogy jövő kedden megint jön a futár. Már alig várom ! :)
Tegnap se volt annyira szörnyű a helyzet, mint amilyennek frissiben érzékeltem :
végül is csak a kenyerekkel volt baj (kétfélét hozattam), mert nagyon rövid a szavatosságuk.
Külön kértem, hogy erre ügyeljenek – aztán olyan kenyeret kaptam, ami holnap már lejár.
Hülye voltam : nem kellett volna átvenni, ám ez nagy izgalmamban nem jutott eszembe.
Majd máskor okosabb leszek – bár persze kenyér nélkül se szeretnék maradni.
Igen gáláns a CBA :
megtehetem, hogy akár az egész rendelést visszaküldöm, minden szankció nélkül.
A már elküldött rendelésemen pedig szinte utolsó pillanatig változtathatok.
Csak hát nem árulnak mindent, ami nekem kéne, és a SPAR-hoz képest drágák is.
De legalább vannak…
Pillanatnyilag egyedül tőlük tudok rendelni, máshol nem fizethetek a futárnál.
Hogy náluk igen, az arra kötelez, hogy majd „békeidőben” is kitartsak mellettük.
Szegény futár tegnap nem volt valami bizalomgerjesztő alak, de hát nem barátkozni jött ide,
és akármilyen is, legalább dolgozik, mégpedig igen nehéz, sőt veszélyes munkát végez.
Olvastam pár napja, hogy a TESCO-nak van már balett-táncos és operaénekes futárja is…
Az ilyet nagyon tudom becsülni, aki nem otthon sírdogál vagy szentségel a balsorsán,
hanem megragad bármilyen lehetőséget, ha egyszer a saját munkája elveszett.
Na jó… most már tényleg letörik a nyakam és odapottyan a fejem a klavira. :)
Pont ezt nem szabadna csinálni : itt ücsörögni.
Mert huzatban ülök, hiába van csukva minden ajtó és ablak.
Úgyhogy megyek is innen odébb – de ha nem itt ülök, mit csináljak ??? :)
Ötvenötödik napja ülök itt – csoda, hogy még egyáltalán föl tudok állni.
Csak el ne kiabáljam ! :)
Csuvika meg szorgos csivitelésbe kezdett, miközben az utolsó két mondatot írtam.
Ilyen a világon nincs !
TUDJA a kis géniusz, hogy mindjárt föl fogok állni, és előre örül neki. :)
Csuvika ma a nagy kalitkában ébredt,
amire ebben a hónapban talán még nem is volt példa.
Minden áldott este lepottyant szegénykém,
a lefekvéshez való készülődés közben, már hetek óta.
Én meg persze mindig megragadtam az alkalmat, kimarkoltam őt a kalitkából,
és átraktam az előre…..
csivicsuvi
2020.04.23 18:02:19
@Igád:
De, Ágika, túl sok lesz a sajtóból. :)
Középső öcskösöm már vagy három hete közölte,
hogy ő leállt a hírek rendszeres követésével,
mert igen bölcsen rájött, hogy ebbe a koronás hírfolyamba csak belebolondulni lehet.
Én – remélem – akkora jelentőséget nem tulajdonítok az egésznek, hogy megártson.
És megint csak DE : igen, pontosan ilyen napokra vágytam.
Hogy nem történik semmi, és egyik nap olyan, mint a másik,
az engem egyáltalán nem untat, hanem valami derűs nyugalommal és békével tölt el.
Tényleg erre vágytam, bírnám így akármeddig. :)
Csak az bánt nagyon, hogy az én kényelmem szegény öcskösnek mennyi fáradságába kerül.
Ám az az igazség, hogy ez ritkán jut eszembe, nem rágódom rajta állandóan.
Sajnos Csuvika jóllétét elkiabáltam, most épp nagyon aggódom érte.
Eleve rosszul indult a napja (meg az enyém is), de később szépen magához tért, csivitelt.
Nagyjából jókedvű, cserfes madarat hagytam itt, amikor elvonultam dél körül hajat mosni.
Mire meg visszajöttem, Csuvika lent sírt a kalitka fenekében, és nem is igyekezett onnan fölfelé.
Ott totyogott szegénykém a pincében, és valahogy húzta a kis lábát, nem tudott rendesen járni.
Hosszas készülődés után, nagy nehezen fölkapaszkodott egy földszinti botra, és ott is maradt. Legalább félórán keresztül gyűjtötte az erőt, míg neki mert vágni a létrának.
Szerencsésen el is jutott az első emeletig, és órák óta ott ül, nem mer följebb menni.
Hangját nem hallottam, mióta itt hagytam és elvonultam a fürdőszobába.
Nagyon fájhat a kis lába, nem mer létrázni, pedig már csak pár lépés volna a második emeletig.
Közben én vagy másfél órát bohóckodtam itt neki, mosdattam a bútorokat :
az ilyesmit ő nagyon szereti és élénken kommentálja – de most semmi, meg se szólalt.
Hát így megy ez, kérem…
Volt egy pár szép napunk, de már elmúlt.
Hogy mi lehet a baj, fogalmam sincs.
Illetve most már nyilván az, hogy fáj valamije – na de mitől pottyant le ?
Tartok tőle, hogy megint én vagyok a bűnös : esetleg megfőztem szegényt, szokásom szerint.
Mindig attól félek, hogy megfázik, és merő jószándékból az ájulásig melegítem.
Nyitva volt neki az erkélyajtó, amikor itt hagytam, de csak kicsi bukóra, mert délelőtt hűvös van.
Szerintem… De lehet, hogy Csuvika szerint nem.
Vagy ha nem ez volt a baj, akkor nem tudom, hogy micsoda.
Végül is lepottyanhatott egy rossz lépéstől vagy szerencsétlen ugrástól is – ki tudja ?
De, Ágika, túl sok lesz a sajtóból. :)
Középső öcskösöm már vagy három hete közölte,
hogy ő leállt a hírek rendszeres követésével,
mert igen bölcsen rájött, hogy ebbe a koronás hírfolyamba csak belebolondulni lehet.
Én – remélem – akkora jelentőséget nem tulajdonítok az egésznek, hogy megártson.
És megint csak DE : igen, pontosan ilyen napokra vágytam.
Hogy nem történik semmi, és egyik nap olyan, mint a másik,
az engem egyáltalán nem untat, hanem valami derűs nyugalommal és békével tölt el.
Tényleg erre vágytam, bírnám így akármeddig. :)
Csak az bánt nagyon, hogy az én kényelmem szegény öcskösnek mennyi fáradságába kerül.
Ám az az igazség, hogy ez ritkán jut eszembe, nem rágódom rajta állandóan.
Sajnos Csuvika jóllétét elkiabáltam, most épp nagyon aggódom érte.
Eleve rosszul indult a napja (meg az enyém is), de később szépen magához tért, csivitelt.
Nagyjából jókedvű, cserfes madarat hagytam itt, amikor elvonultam dél körül hajat mosni.
Mire meg visszajöttem, Csuvika lent sírt a kalitka fenekében, és nem is igyekezett onnan fölfelé.
Ott totyogott szegénykém a pincében, és valahogy húzta a kis lábát, nem tudott rendesen járni.
Hosszas készülődés után, nagy nehezen fölkapaszkodott egy földszinti botra, és ott is maradt. Legalább félórán keresztül gyűjtötte az erőt, míg neki mert vágni a létrának.
Szerencsésen el is jutott az első emeletig, és órák óta ott ül, nem mer följebb menni.
Hangját nem hallottam, mióta itt hagytam és elvonultam a fürdőszobába.
Nagyon fájhat a kis lába, nem mer létrázni, pedig már csak pár lépés volna a második emeletig.
Közben én vagy másfél órát bohóckodtam itt neki, mosdattam a bútorokat :
az ilyesmit ő nagyon szereti és élénken kommentálja – de most semmi, meg se szólalt.
Hát így megy ez, kérem…
Volt egy pár szép napunk, de már elmúlt.
Hogy mi lehet a baj, fogalmam sincs.
Illetve most már nyilván az, hogy fáj valamije – na de mitől pottyant le ?
Tartok tőle, hogy megint én vagyok a bűnös : esetleg megfőztem szegényt, szokásom szerint.
Mindig attól félek, hogy megfázik, és merő jószándékból az ájulásig melegítem.
Nyitva volt neki az erkélyajtó, amikor itt hagytam, de csak kicsi bukóra, mert délelőtt hűvös van.
Szerintem… De lehet, hogy Csuvika szerint nem.
Vagy ha nem ez volt a baj, akkor nem tudom, hogy micsoda.
Végül is lepottyanhatott egy rossz lépéstől vagy szerencsétlen ugrástól is – ki tudja ?
Blogocska minden barátjának és betévedt látogatójának
vírusmentes, boldog-vidám húsvétot kívánunk szeretettel
*
..
csivicsuvi
2020.04.18 14:02:13
@Igád:
Köszönjük a jó kívánságokat, Dágicska.
Most tényleg minden együtt áll a szép napokhoz,
mert Csuvika szereti a napsütést,
én meg elviselem így, hogy nem kell kimenni a házból. :)
Életemben nem volt ilyen jó dolgom, mint most –
tör is a frász előre, hogy mikor és hogyan kell majd megfizetnem érte.
Visszatérve az előző kommentedre, amire még nem volt alkalmam válaszolni :
igazad van, Csuvika nem „szegény kicsikém”, meg nem is cukorfalat (az a legkevésbé),
hanem egy morózus, rigolyás öregúr,
aki koránál fogva tiszteletet érdemelne és szuverenitást igényelne,
nem pedig babusgatást és kényeztetést, csecsemő-státuszban.
Össze is vagyok zavarodva rendesen, nem tudok hogyan bánni egy öreg madárral.
Mert hiába öreg, mégiscsak négy és fél deka – vagyis ő az én picikém.
És hiába szeretném tiszteletben tartani a szuverenitását, ha folyton potyog,
és kénytelen vagyok átrakni őt a kis ketrecbe, az éjszakai baleseteket megelőzendő.
Pedig utálja.
Utálja, hogy átrakom, keservesen sír a befogásnál,
és a szívem szakad meg minden este, ha végiggondolom,
hogy ő már nem egy rakoncátlan kismadár, hanem tiszteletre méltó öregúr,
akit nem szabadna ilyen helyzetbe hozni, hogy kínjában úgy viselkedjen, mint egy csecsemő.
Annyira sajnálom szegénykémet, és annyira szégyellem magam –
de ha nem rakom át, akkor meg éjjel pottyan le, és az eredmény ugyanaz, csak még rosszabb.
Egyébként ülőkéről sose vadászom le, kizárólag akkor fogom meg, ha magától zuhan le.
De minden áldott este lezuhan, mégpedig a készülődésnek nagyjából ugyanazon a pontján :
nekem már napok óta az a benyomásom, hogy direkt csinálja,
mert igazában ő is helyesli a kis ketrecben való alvást,
csak másképp nem tud odajutni, a kezemtől meg fél, magától nem ül rá.
(Mindhárom másik madárkám imádott a tenyeremben randalírozni, Csuvi az egyetlen, aki soha.)
Szóval nehéz dió ez, Dágika – ha sikerült elég érthetően vázolnom a problémát.
Az ember azért tart kis kedvencet, hogy szeretgesse, babusgassa, kényeztesse –
de Csuvi néha úgy néz rám, mint egy elmebetegre (jogosan), ha gügyögni kezdek neki.
Nekem meg nehéz észben tartanom, hogy hiába pici és elesett, azért ő már nem kisbaba.
Jelenleg épp meg van elégedve a dolgok állásával, mert itt ülök mellette, nyitva az ajtaja.
Mondja is a magáét végre, ahogy szokta – talán ma először, tizenkét nap hallgatás után.
(Beszélgetett azért már az utóbbi napokban, de nem ilyen folyamatosan, mint most.)
Majd mindjárt elhallgat megint szegénykém, ha kimegyek reggelizni…
Utána meg jön még egy maratoni mosogatás is : attól végképp le fog konyulni, mire visszajövök.
Olyan édes : mikor büntiben vagyok, elfordítja a fejét, ha szólok hozzá, és nem áll velem szóba. :)
Köszönjük a jó kívánságokat, Dágicska.
Most tényleg minden együtt áll a szép napokhoz,
mert Csuvika szereti a napsütést,
én meg elviselem így, hogy nem kell kimenni a házból. :)
Életemben nem volt ilyen jó dolgom, mint most –
tör is a frász előre, hogy mikor és hogyan kell majd megfizetnem érte.
Visszatérve az előző kommentedre, amire még nem volt alkalmam válaszolni :
igazad van, Csuvika nem „szegény kicsikém”, meg nem is cukorfalat (az a legkevésbé),
hanem egy morózus, rigolyás öregúr,
aki koránál fogva tiszteletet érdemelne és szuverenitást igényelne,
nem pedig babusgatást és kényeztetést, csecsemő-státuszban.
Össze is vagyok zavarodva rendesen, nem tudok hogyan bánni egy öreg madárral.
Mert hiába öreg, mégiscsak négy és fél deka – vagyis ő az én picikém.
És hiába szeretném tiszteletben tartani a szuverenitását, ha folyton potyog,
és kénytelen vagyok átrakni őt a kis ketrecbe, az éjszakai baleseteket megelőzendő.
Pedig utálja.
Utálja, hogy átrakom, keservesen sír a befogásnál,
és a szívem szakad meg minden este, ha végiggondolom,
hogy ő már nem egy rakoncátlan kismadár, hanem tiszteletre méltó öregúr,
akit nem szabadna ilyen helyzetbe hozni, hogy kínjában úgy viselkedjen, mint egy csecsemő.
Annyira sajnálom szegénykémet, és annyira szégyellem magam –
de ha nem rakom át, akkor meg éjjel pottyan le, és az eredmény ugyanaz, csak még rosszabb.
Egyébként ülőkéről sose vadászom le, kizárólag akkor fogom meg, ha magától zuhan le.
De minden áldott este lezuhan, mégpedig a készülődésnek nagyjából ugyanazon a pontján :
nekem már napok óta az a benyomásom, hogy direkt csinálja,
mert igazában ő is helyesli a kis ketrecben való alvást,
csak másképp nem tud odajutni, a kezemtől meg fél, magától nem ül rá.
(Mindhárom másik madárkám imádott a tenyeremben randalírozni, Csuvi az egyetlen, aki soha.)
Szóval nehéz dió ez, Dágika – ha sikerült elég érthetően vázolnom a problémát.
Az ember azért tart kis kedvencet, hogy szeretgesse, babusgassa, kényeztesse –
de Csuvi néha úgy néz rám, mint egy elmebetegre (jogosan), ha gügyögni kezdek neki.
Nekem meg nehéz észben tartanom, hogy hiába pici és elesett, azért ő már nem kisbaba.
Jelenleg épp meg van elégedve a dolgok állásával, mert itt ülök mellette, nyitva az ajtaja.
Mondja is a magáét végre, ahogy szokta – talán ma először, tizenkét nap hallgatás után.
(Beszélgetett azért már az utóbbi napokban, de nem ilyen folyamatosan, mint most.)
Majd mindjárt elhallgat megint szegénykém, ha kimegyek reggelizni…
Utána meg jön még egy maratoni mosogatás is : attól végképp le fog konyulni, mire visszajövök.
Olyan édes : mikor büntiben vagyok, elfordítja a fejét, ha szólok hozzá, és nem áll velem szóba. :)
Egyelőre érjétek be egy részlettel az unokaöcsinek írt levélből :
ami nincs benne, azt majd elmondom holnap vagy holnapután.
*
*
Köszönöm, köszönöm, köszönöm – hányszor írjam le ?
Mert ha estig írnám, az se lenne elég !
Szétvet a hála, ami nem talál magának kiutat,
mert hát mit…..
csivicsuvi
2020.04.11 00:03:46
@Igád:
Hát csak folytasd a célzott drukkolást, Dágicska,
mert a helyzet nem javult egy fikarsznyit sem :
ötödik napja nem hallom Csuvika hangját, és ebbe most már kezdek beledilizni.
Totálkáros a madaram, és totálkáros vagyok én is.
TELJES HÁROM NAPIG föl sem álltam a gép mellől, hogy húsvéti lapokat kreáljak,
és egyetlen egy készült csak el, egy „személyre szabott” példány, de az se lett tökéletes.
Blogba való, vagy bárkinek elküldhető képeslapunk nem lett, pedig két napig ültem rajta.
Utálom a rohadék tavaszt, utálom az állandó napsütést, megőrülök a sok fénytől.
Mozdulni sincs erőm, de jobb is, mert ha belefogok valamibe, úgyis elrontom.
És remény sincs rá, hogy eltűnne ez az átkozott verőfény, sehol egy kis eső.
Télen is végig sütött ez a rohadék, de akkor legalább hamar lement.
Most meg tönkreteszi az egész napomat,
mert míg be nem sötétedik, nem vagyok jó semmire.
Jaj, de utálom a tavaszt ! Ennél ocsmányabb évszak nincs is !
Legalább Csuvika örülne neki !
De ő sem örül : meg se moccan, meg se szólal, ha mégis mozdul, csak potyog.
Megöl ez a mocsok melegedés mindkettőnket…
Ide nekem a jó kis novembert !
Hát csak folytasd a célzott drukkolást, Dágicska,
mert a helyzet nem javult egy fikarsznyit sem :
ötödik napja nem hallom Csuvika hangját, és ebbe most már kezdek beledilizni.
Totálkáros a madaram, és totálkáros vagyok én is.
TELJES HÁROM NAPIG föl sem álltam a gép mellől, hogy húsvéti lapokat kreáljak,
és egyetlen egy készült csak el, egy „személyre szabott” példány, de az se lett tökéletes.
Blogba való, vagy bárkinek elküldhető képeslapunk nem lett, pedig két napig ültem rajta.
Utálom a rohadék tavaszt, utálom az állandó napsütést, megőrülök a sok fénytől.
Mozdulni sincs erőm, de jobb is, mert ha belefogok valamibe, úgyis elrontom.
És remény sincs rá, hogy eltűnne ez az átkozott verőfény, sehol egy kis eső.
Télen is végig sütött ez a rohadék, de akkor legalább hamar lement.
Most meg tönkreteszi az egész napomat,
mert míg be nem sötétedik, nem vagyok jó semmire.
Jaj, de utálom a tavaszt ! Ennél ocsmányabb évszak nincs is !
Legalább Csuvika örülne neki !
De ő sem örül : meg se moccan, meg se szólal, ha mégis mozdul, csak potyog.
Megöl ez a mocsok melegedés mindkettőnket…
Ide nekem a jó kis novembert !
csivicsuvi
2020.04.11 01:23:20
@fogszobrász:
Gabóka - ajánlom figyelmedbe a kommentek dátumait.
Ami éjjel kettőkor jelenik meg kilencedikén,
az nyilvánvalóan a nyolcadikai eseményekről szól.
Nem emlékeztem rá,
hogy neked is elmondtam a vizes ámokfutásomat, azt hittem, csak Dáginak.
(Vagy lehet, hogy neki nem is ??? :)
Aznap pont nagyon hamar elkészültem, mikor hiába hívtál délelőtt,
csak elfelejtettem bekapcsolni a vezetékes telefont.
Ez máskor is elő bír fordulni, úgyhogy hívj a mobilon, ha a másik nem él.
Ha azt se veszem föl, akkor tényleg nem vagyok még üzemképes.
De vedd figyelembe, hogy nem használom ezt a hülye nyári időszámítást,
nálam egy órával korábban van, tehát elég nagy csoda lenne, ha délelőtt el tudnál kapni.
Tündér vagy a tollbamondós ötleteddel,
tényleg egész meghatódtam tőle – de ez nem ilyen egyszerű.
Másképp fogalmaz az ember szóban, mint írásban,
kimondani sok mindent szégyellnék, amit leírok, mert az írás az egy intim tevékenység.
Arról nem beszélve, hogy látnom kell a szöveget,
másképp nem tudok ügyelni a sortörésekre.
Mivel a blog újabban középre van szerkesztve (így egyszerűbb berakni a képeket),
úgy kell összeraknom a mondatokat, hogy a sorok végén valamilyen írásjel legyen,
értelem szerint tagolódjon a szöveg, mert úgy olvasni is könnyebb, meg jobban is néz ki.
Mondhatni maguktól a megfelelő méretben jönnek már elő belőlem a mondatok,
legtöbbször vaktában is eltalálom, hány karakter fér bele egy sorba –
de ha nem vagyok formában, sokszor negyedórákig puzzlizok a szavakkal,
míg az értelme, a hangulata és a mérete is jó lesz a mondatnak.
Lásd be, hogy ez nem neked való, te ettől mindjárt első alkalommal megőrülnél.
Viszont ha netán olyan helyzetbe kerülök, hogy valamiért nem tudok írni,
jó eséllyel te leszel az, akire majd rábízom a szolgálati közleményeket. :)
Egyelőre (remélem) nem alkalmazlak titkárnőnek, de a lehetőséget köszönöm.
Gabóka - ajánlom figyelmedbe a kommentek dátumait.
Ami éjjel kettőkor jelenik meg kilencedikén,
az nyilvánvalóan a nyolcadikai eseményekről szól.
Nem emlékeztem rá,
hogy neked is elmondtam a vizes ámokfutásomat, azt hittem, csak Dáginak.
(Vagy lehet, hogy neki nem is ??? :)
Aznap pont nagyon hamar elkészültem, mikor hiába hívtál délelőtt,
csak elfelejtettem bekapcsolni a vezetékes telefont.
Ez máskor is elő bír fordulni, úgyhogy hívj a mobilon, ha a másik nem él.
Ha azt se veszem föl, akkor tényleg nem vagyok még üzemképes.
De vedd figyelembe, hogy nem használom ezt a hülye nyári időszámítást,
nálam egy órával korábban van, tehát elég nagy csoda lenne, ha délelőtt el tudnál kapni.
Tündér vagy a tollbamondós ötleteddel,
tényleg egész meghatódtam tőle – de ez nem ilyen egyszerű.
Másképp fogalmaz az ember szóban, mint írásban,
kimondani sok mindent szégyellnék, amit leírok, mert az írás az egy intim tevékenység.
Arról nem beszélve, hogy látnom kell a szöveget,
másképp nem tudok ügyelni a sortörésekre.
Mivel a blog újabban középre van szerkesztve (így egyszerűbb berakni a képeket),
úgy kell összeraknom a mondatokat, hogy a sorok végén valamilyen írásjel legyen,
értelem szerint tagolódjon a szöveg, mert úgy olvasni is könnyebb, meg jobban is néz ki.
Mondhatni maguktól a megfelelő méretben jönnek már elő belőlem a mondatok,
legtöbbször vaktában is eltalálom, hány karakter fér bele egy sorba –
de ha nem vagyok formában, sokszor negyedórákig puzzlizok a szavakkal,
míg az értelme, a hangulata és a mérete is jó lesz a mondatnak.
Lásd be, hogy ez nem neked való, te ettől mindjárt első alkalommal megőrülnél.
Viszont ha netán olyan helyzetbe kerülök, hogy valamiért nem tudok írni,
jó eséllyel te leszel az, akire majd rábízom a szolgálati közleményeket. :)
Egyelőre (remélem) nem alkalmazlak titkárnőnek, de a lehetőséget köszönöm.
De jól tettem, hogy nem délelőtt kezdtem el írni ezt a bejegyzést !
Abból nagyon szomorú mese lett volna, most viszont már jó hírrel indíthatok.
Nézzétek csak az alábbi képet !
*
*
Mit csinál az én kicsikém ?
Eszik.
És miből eszik ?
A sárga tálból – amire hónapok óta nem volt…..
Ma Mobilka csörgésére ébredtünk :
nem némítottam el éjszakára, mert nem bíztam a ritkán használt vekkerben.
Tudtam, hogy őrangyallá és beszerző osztaggá avanzsált öcskösöm
érkezik reggel egy újabb túlélő-csomaggal, kértem őt, hogy ugrasszon időben,
hátha a vekkert csak leállítom, és…..
csivicsuvi
2020.04.01 18:22:16
@fogszobrász:
Nekem is megvannak a szolgáltatók telefonszámai
meg a saját ügyfél-számaim,
szépséges, színes, nagyon csini KISOKOS-ban,
de ehhez az átálláshoz olyan adatok is kellettek,
amikhez nekem normál menetben semmi közöm, és ezeket kellett begyűjtenem telefonon.
Próbáltam a csekkekről is, de csak az időt pocsékoltam a fényképezgetéssel.
Mert elolvasni ugyebár nem tudok semmit, és most segítséget se lehet hívni.
Még ma is telefonálgattam legalább egy órácskát :
a csúcs az ELMŰ, hozzájuk több mint félóra kellett. :)
Elég jó a monotónia-tűrésem, de ez már nekem is sok volt. :)
Viszont az OTP előtt le a kalappal : tegnap délután kapták a megbízást tőlem,
és ma már két szolgáltató is jelezte, hogy igen, tudnak róla, értesítette őket a bank.
Csodás ! Szeretem, ha valami úgy működik, ahogy kell. :)
Úgyhogy ma megint kielégült a társaság-igényem :
imádok ügyfél-szolgálatokkal beszélgetni. :)
A korai kelés engem nem vág a földhöz (hétkor kelni nem is olyan korai),
csak Csuvika miatt aggódom, hogy felborul a kis napirendje, és éhesen fog elmenni.
Nem is tudom, mi lenne jobb : ha a kis ketrecben aludna, vagy ha a saját helyén.
Mert ha a kis ketrecben ébred, ott végképp nem fog reggelizni, ha viszont a nagyban,
akkor befogással-zuhanással kezdődik a napja, az evés pedig ott se biztos, ilyen korán.
Lehet, hogy jobb lenne a befogásos cirkuszt már este letudni,
és ébredés után szinte azonnal a szatyorba paterolni szegényt.
Bár az se jó, mert akkor ott maradnak alatta az éjszakai potyadékok...
Hacsak el nem végzem úgy a lepedőcserét, hogy ő jelen van...
Végól is nem lehetetlen, mert kihúzható a kis ketrec feneke... csak attól majd megijed.
Ááááá, mindegy....
Örüljünk, hogy van orvos és van, aki elvigye Csuvikát - a többi csak részletkérdés.
Nekem is megvannak a szolgáltatók telefonszámai
meg a saját ügyfél-számaim,
szépséges, színes, nagyon csini KISOKOS-ban,
de ehhez az átálláshoz olyan adatok is kellettek,
amikhez nekem normál menetben semmi közöm, és ezeket kellett begyűjtenem telefonon.
Próbáltam a csekkekről is, de csak az időt pocsékoltam a fényképezgetéssel.
Mert elolvasni ugyebár nem tudok semmit, és most segítséget se lehet hívni.
Még ma is telefonálgattam legalább egy órácskát :
a csúcs az ELMŰ, hozzájuk több mint félóra kellett. :)
Elég jó a monotónia-tűrésem, de ez már nekem is sok volt. :)
Viszont az OTP előtt le a kalappal : tegnap délután kapták a megbízást tőlem,
és ma már két szolgáltató is jelezte, hogy igen, tudnak róla, értesítette őket a bank.
Csodás ! Szeretem, ha valami úgy működik, ahogy kell. :)
Úgyhogy ma megint kielégült a társaság-igényem :
imádok ügyfél-szolgálatokkal beszélgetni. :)
A korai kelés engem nem vág a földhöz (hétkor kelni nem is olyan korai),
csak Csuvika miatt aggódom, hogy felborul a kis napirendje, és éhesen fog elmenni.
Nem is tudom, mi lenne jobb : ha a kis ketrecben aludna, vagy ha a saját helyén.
Mert ha a kis ketrecben ébred, ott végképp nem fog reggelizni, ha viszont a nagyban,
akkor befogással-zuhanással kezdődik a napja, az evés pedig ott se biztos, ilyen korán.
Lehet, hogy jobb lenne a befogásos cirkuszt már este letudni,
és ébredés után szinte azonnal a szatyorba paterolni szegényt.
Bár az se jó, mert akkor ott maradnak alatta az éjszakai potyadékok...
Hacsak el nem végzem úgy a lepedőcserét, hogy ő jelen van...
Végól is nem lehetetlen, mert kihúzható a kis ketrec feneke... csak attól majd megijed.
Ááááá, mindegy....
Örüljünk, hogy van orvos és van, aki elvigye Csuvikát - a többi csak részletkérdés.
csivicsuvi
2020.04.01 18:48:03
@Igád:
Semmit se vagyok KÉNYTELEN megcsinálni, Dágicska :
hogy most váltok, az a saját döntésem.
Leginkább az öcskösékre való tekintettel,
hogy ne legyen gondjuk szegényeknek még a csekkjeimre is.
Amúgy én nem bántam különösebben a postára mászkálást,
azt pedig kifejezetten szerettem látni, hogy mennyi pénz van a rezsis dobozkámban.
Kicsit sem örülök neki, hogy most változtatnom kell a pénzhasználati szokásaimon,
és nem érzem úgy, hogy valami okos vagy hasznos dolgot cselekedtem.
A többit már leírtam följebb, Gabónak.
Ma véletlenül megtaláltam azt a titokzatos kommentet, ami volt is meg nem is,
továbbá egy másik hasonlót, még egy korábbi bejegyzéshez.
Kedvem volna idemásolni őket, de nem teszem,
ha egyszer nem vállalta a véleményét az ismeretlen elkövető.
Viszont privátban majd elküldöm nektek.
Semmit se vagyok KÉNYTELEN megcsinálni, Dágicska :
hogy most váltok, az a saját döntésem.
Leginkább az öcskösékre való tekintettel,
hogy ne legyen gondjuk szegényeknek még a csekkjeimre is.
Amúgy én nem bántam különösebben a postára mászkálást,
azt pedig kifejezetten szerettem látni, hogy mennyi pénz van a rezsis dobozkámban.
Kicsit sem örülök neki, hogy most változtatnom kell a pénzhasználati szokásaimon,
és nem érzem úgy, hogy valami okos vagy hasznos dolgot cselekedtem.
A többit már leírtam följebb, Gabónak.
Ma véletlenül megtaláltam azt a titokzatos kommentet, ami volt is meg nem is,
továbbá egy másik hasonlót, még egy korábbi bejegyzéshez.
Kedvem volna idemásolni őket, de nem teszem,
ha egyszer nem vállalta a véleményét az ismeretlen elkövető.
Viszont privátban majd elküldöm nektek.
Szörnyű dolgokat művelek mostanában, nem tudom, mi lesz ennek a vége.
Szegény kicsikém nem sok jóra számíthat egy ilyen agyament Mami mellett –
az is csoda, hogy az eddigi ámokfutásomat különösebb baj nélkül megúszta.
Egyfolytában a frász tör, hogy miattam éri majd komolyabb baleset,
ám…..
csivicsuvi
2020.03.30 21:39:01
@Igád:
Ez nem normális,
valaki szórakozik velünk,
már napok óta.
Köszönjük a látogatást, majd jövök, de inkább holnap.
Megint túlságosan eseménydúsra sikeredett a nap,
de nem Csuvikával, ő csak unatkozott, szegénykém, míg én itt pörögtem.
Ez nem normális,
valaki szórakozik velünk,
már napok óta.
Köszönjük a látogatást, majd jövök, de inkább holnap.
Megint túlságosan eseménydúsra sikeredett a nap,
de nem Csuvikával, ő csak unatkozott, szegénykém, míg én itt pörögtem.
csivicsuvi
2020.03.31 16:20:34
@Igád:
Ma megint új mesét akartam írni, Dágika,
de nem tudom, lesz-e belőle valami.
Eddig még egy perc megállásom nem volt,
pedig alig álltam föl a gép mellől. :)
Viszont ha most ezt elmesélem, nem lesz miről mesét írni. :)
Úgyhogy csak várj szépen, türelemmel !
Csuvika üzeni, hogy nagyon elege van ebből az ügyintézős Mamiból,
mert vele meg közben nem is törődik senki.
Remélem, te is fogságban vagy, ahogy szófogadó állampolgárhoz illik. :)
Én bírnám akármeddig - bár mióta be vagyok zárva, nincs egy szabad percem. :)
Ma megint új mesét akartam írni, Dágika,
de nem tudom, lesz-e belőle valami.
Eddig még egy perc megállásom nem volt,
pedig alig álltam föl a gép mellől. :)
Viszont ha most ezt elmesélem, nem lesz miről mesét írni. :)
Úgyhogy csak várj szépen, türelemmel !
Csuvika üzeni, hogy nagyon elege van ebből az ügyintézős Mamiból,
mert vele meg közben nem is törődik senki.
Remélem, te is fogságban vagy, ahogy szófogadó állampolgárhoz illik. :)
Én bírnám akármeddig - bár mióta be vagyok zárva, nincs egy szabad percem. :)
csivicsuvi
2020.03.31 20:44:31
@fogszobrász:
Mégis lesz új mese, Gabóka,
ne haragudj, hogy most nem válaszolok.
Talán majd később - bár nagyon el vagyok csúszva az idővel.
De holnap írok neked, ne félj ! Mármint ide, választ. :)
Bár még holnapra is maradt intézni valóm...
Mégis lesz új mese, Gabóka,
ne haragudj, hogy most nem válaszolok.
Talán majd később - bár nagyon el vagyok csúszva az idővel.
De holnap írok neked, ne félj ! Mármint ide, választ. :)
Bár még holnapra is maradt intézni valóm...
Nézzétek csak, hol kezdte a napot szegény kicsikém !
*
*
A kakasülőn, ahol napközben sose szokott tartózkodni,
kizárólag alvásra használja, az az ő ágyikója.
Mintha pótolni akarná az éjszakát…
Ugyanis este átraktam a kis ketrecbe, és ezt nagyon zokon vette.
Nem tartotta jogosnak…..
csivicsuvi
2020.03.28 14:39:41
@Igád:
Áááá... nincs kedvem az új meséhez.
Meg időm sincs rá.
Egész nap a gépnél ülök, mégse jutok semmire.
Kitört körülöttem a családi élet,
ami nem rossz, de szokatlan és roppant időigényes. :)
Össze kéne ütni valami kis végrendeletet,
hátha mégis megzabál a vírus - de nincs hozzá túl sok kedvem.
Pedig hát hülyeség :
nem attól fogok megdögölni, hogy végrendeletet írok. :)
Csuvika meg hirtelen elcsöndesedett, mire ezt leírtam.
Pedig idáig szóval tartott, ébredése óta.
Elképesztő egy fazon : szerintem a vesémbe lát. .:)
A nyári időszámítás nem érdekel.
Én nem használom, nem állok át, nálam az idő mindig az IGAZI.
Ti meg majd novemberre visszajöttök.
Addig lesz köztünk egy órácska különbség.
Áááá... nincs kedvem az új meséhez.
Meg időm sincs rá.
Egész nap a gépnél ülök, mégse jutok semmire.
Kitört körülöttem a családi élet,
ami nem rossz, de szokatlan és roppant időigényes. :)
Össze kéne ütni valami kis végrendeletet,
hátha mégis megzabál a vírus - de nincs hozzá túl sok kedvem.
Pedig hát hülyeség :
nem attól fogok megdögölni, hogy végrendeletet írok. :)
Csuvika meg hirtelen elcsöndesedett, mire ezt leírtam.
Pedig idáig szóval tartott, ébredése óta.
Elképesztő egy fazon : szerintem a vesémbe lát. .:)
A nyári időszámítás nem érdekel.
Én nem használom, nem állok át, nálam az idő mindig az IGAZI.
Ti meg majd novemberre visszajöttök.
Addig lesz köztünk egy órácska különbség.
csivicsuvi
2020.03.28 22:57:14
@fogszobrász:
De hát erről szó sincs, Gabó !
Valamit félreértettél, vagy én fogalmaztam rosszul.
Épp azt írtam, hogy kicsit se csodálkoznék, ha az EXO-PET is lehúzná a rolót,
mert hiszen te is lehúztad, pedig felelős vagy a betegeidért.
Talán nem így kellett volna írni, hanem úgy, hogy felelősséget érzel a betegeid iránt.
Hogy félsz, az természetes. Most szerintem mindenki fél.
Hogy meg is tiltották a fogorvosi működést, azt nem mondtad, nem tudtam.
De hála Istennek, hogy így van, mert így a munkatársaid felé nem te vagy a hunyó.
Bár gondolom, ők se szívesen dolgoznának a jelenlegi helyzetben.
Igen, Csuvika jobban van, már második napja.
Nem tudom, meddig fog tartani, mert középső öcskösöm szerint megint jön a hideg.
Ő ugyan nem itthon él, de felőlük szokott hozzánk érkezni az időjárás.
Épp elkezdtem új mesét írni (már estefelé), amikor hívott,
így a meséből megint nem lett semmi.
Napok óta nem jutok hozzá, mindig közbejön valami.
De hát erről szó sincs, Gabó !
Valamit félreértettél, vagy én fogalmaztam rosszul.
Épp azt írtam, hogy kicsit se csodálkoznék, ha az EXO-PET is lehúzná a rolót,
mert hiszen te is lehúztad, pedig felelős vagy a betegeidért.
Talán nem így kellett volna írni, hanem úgy, hogy felelősséget érzel a betegeid iránt.
Hogy félsz, az természetes. Most szerintem mindenki fél.
Hogy meg is tiltották a fogorvosi működést, azt nem mondtad, nem tudtam.
De hála Istennek, hogy így van, mert így a munkatársaid felé nem te vagy a hunyó.
Bár gondolom, ők se szívesen dolgoznának a jelenlegi helyzetben.
Igen, Csuvika jobban van, már második napja.
Nem tudom, meddig fog tartani, mert középső öcskösöm szerint megint jön a hideg.
Ő ugyan nem itthon él, de felőlük szokott hozzánk érkezni az időjárás.
Épp elkezdtem új mesét írni (már estefelé), amikor hívott,
így a meséből megint nem lett semmi.
Napok óta nem jutok hozzá, mindig közbejön valami.
Képzeljétek, milyen bátor legény az én hős vitézem :
tegnap simán túléltük a kakasülő ki- majd beszerelését úgy,
hogy ő közben végig bent ült a kalitkában.
Tudom, hogy vagány fickó (volt fénykorában), de azért ez meglepett.
A kakasülő kivétele és visszarakása elég bonyolult művelet
(pláne…..
csivicsuvi
2020.03.27 14:39:25
@Ms Brokkoli:
Igen, Csivike szép volt.
Imádtam.
Csuvika is sokkal szebb, mint amilyennek látszik.
Csak a vaku csinál belőle türkizkéket, igazában egész más a színe.
Igen, Csivike szép volt.
Imádtam.
Csuvika is sokkal szebb, mint amilyennek látszik.
Csak a vaku csinál belőle türkizkéket, igazában egész más a színe.
Déli egy óra van, és Csuvika ma még egy falatot nem evett.
Inni ivott egy kortyot az imént, annak örömére, hogy végre hazaért.
Eddig is majdnem otthon volt, órák óta, csak ült az ajtóban, régi kedves trónusán.
Azaz hogy nem a régin – és éppen ebből lett a baj.
*
*
A hónapok óta nem…..
csivicsuvi
2020.03.22 21:39:46
@Navegreezjolesz:
Nem hinném, hogy erre sor kerül. :)
Volna mit csinálnom bőven, csak sose jutok hozzá.
Elkezdtem blog formájában föléleszteni az eredeti blogomat,
Csipikéről és Csupikáról (2006-2012),
mert az jelenleg csak WORD-ben elmentve és megosztva olvasható,
mivel a FREEBLOG is kimúlt, ahol hat évig írtam.
Ugyanígy ennek a blognak az eleje is még a FREEBLOG-on íródott (CSICSU CSALÁD),
azt is föl kéne éleszteni ezen a portálon - de mindehhez már rövid lesz az életem.
Meg még ezzel a bloggal is volna mit csinálni, például a címkék ügyében.
De itt van neked egy BEST OF CSUVI :
délután én is rákattintottam egy címkére, történetesen a CSUVI LOVAG-ra.
Mindjárt az első, amit felkínált, egy Mikulásos mese 2017-ből,
és annyira édes benne Csuvika, hogy biztos nagyon fog tetszeni neked.
Én nem is emlékeztem a történetre, mert Csivike volt a szívem csücske,
szegény Csuvikára sose jutott annyi figyelem, amennyit érdemelt volna.
Bár persze nyilván Csiviről is találnék olyan meséket, amikre nem emlékszem.
Picinyke Cukkirályodat elkezdtem Cukkirályozni - csak láttad volna, hogy nézett rám !
Jól van, Mami, hát szkleró vagy - na de ennyire ???
Ugyanis érezte a hangsúlyból meg a helyzetből, hogy ő most meg lett szólítva,
és valósággal méltatlankodott, hogy nem ezt kell mondani, nem ez az ő neve. :)
Persze nem elsőre, csak mikor már többször is Cukkirálynak tituláltam,
akkor kezdett gyanakodni, hogy itt róla lehet szó, de valami nem stimmel. :)
Annyira sajnálom, olyan nagyot zuhant az előbb. :(
És miattam - megint miattam, pedig teljesen ártatlan vagyok.
Nem először történik ugyanígy : hogy pont a legrosszabbkor jövök be.
Most is kimentem vacsorázni, és amikor visszajöttem, persze nem láttam Csuvikát,
meresztgettem a selejtes szememet, szólongattam szegénykémet, hogy vajon hol lehet.
Ő meg pont evett - nyilván tudta, hogy én is azt csinálom odakint.
Hogy pontosan mi történt, nem tudom (hisz nem láttam, csak hallottam őt) :
talán át akart lépni az etető pereméről a kötélre a tiszteletemre,
vagy nem tudom, mit csinált, de hatalmasat pottyant.
Többször is volt ilyen eset mostanában,
hogy pont rosszkor állok föl vagy rosszkor jövök be,
és ő megijed a hirtelen felbukkanásomtól, ha éppen eszik vagy iszik.
Én meg ugye nem látom, mit csinál...
Pompás kis kombó ez a roncsmadár-roncsgazdi páros ! :(
(Én hülye... Azt hittem, ezt már rég elküldtem.
Közbejöttek fontos levelek - ne haragudj !)
Nem hinném, hogy erre sor kerül. :)
Volna mit csinálnom bőven, csak sose jutok hozzá.
Elkezdtem blog formájában föléleszteni az eredeti blogomat,
Csipikéről és Csupikáról (2006-2012),
mert az jelenleg csak WORD-ben elmentve és megosztva olvasható,
mivel a FREEBLOG is kimúlt, ahol hat évig írtam.
Ugyanígy ennek a blognak az eleje is még a FREEBLOG-on íródott (CSICSU CSALÁD),
azt is föl kéne éleszteni ezen a portálon - de mindehhez már rövid lesz az életem.
Meg még ezzel a bloggal is volna mit csinálni, például a címkék ügyében.
De itt van neked egy BEST OF CSUVI :
délután én is rákattintottam egy címkére, történetesen a CSUVI LOVAG-ra.
Mindjárt az első, amit felkínált, egy Mikulásos mese 2017-ből,
és annyira édes benne Csuvika, hogy biztos nagyon fog tetszeni neked.
Én nem is emlékeztem a történetre, mert Csivike volt a szívem csücske,
szegény Csuvikára sose jutott annyi figyelem, amennyit érdemelt volna.
Bár persze nyilván Csiviről is találnék olyan meséket, amikre nem emlékszem.
Picinyke Cukkirályodat elkezdtem Cukkirályozni - csak láttad volna, hogy nézett rám !
Jól van, Mami, hát szkleró vagy - na de ennyire ???
Ugyanis érezte a hangsúlyból meg a helyzetből, hogy ő most meg lett szólítva,
és valósággal méltatlankodott, hogy nem ezt kell mondani, nem ez az ő neve. :)
Persze nem elsőre, csak mikor már többször is Cukkirálynak tituláltam,
akkor kezdett gyanakodni, hogy itt róla lehet szó, de valami nem stimmel. :)
Annyira sajnálom, olyan nagyot zuhant az előbb. :(
És miattam - megint miattam, pedig teljesen ártatlan vagyok.
Nem először történik ugyanígy : hogy pont a legrosszabbkor jövök be.
Most is kimentem vacsorázni, és amikor visszajöttem, persze nem láttam Csuvikát,
meresztgettem a selejtes szememet, szólongattam szegénykémet, hogy vajon hol lehet.
Ő meg pont evett - nyilván tudta, hogy én is azt csinálom odakint.
Hogy pontosan mi történt, nem tudom (hisz nem láttam, csak hallottam őt) :
talán át akart lépni az etető pereméről a kötélre a tiszteletemre,
vagy nem tudom, mit csinált, de hatalmasat pottyant.
Többször is volt ilyen eset mostanában,
hogy pont rosszkor állok föl vagy rosszkor jövök be,
és ő megijed a hirtelen felbukkanásomtól, ha éppen eszik vagy iszik.
Én meg ugye nem látom, mit csinál...
Pompás kis kombó ez a roncsmadár-roncsgazdi páros ! :(
(Én hülye... Azt hittem, ezt már rég elküldtem.
Közbejöttek fontos levelek - ne haragudj !)
csivicsuvi
2020.03.23 17:03:21
@Igád:
Fehéééér ???
Dehogy fehér !
Majdnem hogy süt a nap !
Korábban mintha hallottam volna az esőt kopogni az erkély tetején,
de enm volt időm utánanézni, sőt még felfogni se, mert igen eseménydús napunk van.
Meghozta az első eleség-szállítmányt az én drága kis maszek futárom,
de ez se ment simán, mert kiderült, hogy nem működik a mobilom,
így meglepetésként érkezett, kábé félórával az ébredésem után.
Jószerivel még a szemem se volt nyitva... :)
Majd elmesélem, ha lenyugodtam - remélhetőleg holnap, ma már biztos nem.
Úgyhogy szokom az elkényeztetett,
mindennel kiszolgált királykisasszonyok (vagy paraziták) kényelmes életét,
és ha nem visz el a vírus, akkor se fogom tudni meghálálni soha mindazt,
amit legifjabb unokaöcsém meg a párja tesz most értem.
És ráadásul itt a blogban is hogy beindult az élet tegnap !
Ha mindig így lenne, ha mindennap ennyi komment születne,
nincs a világon olyan megvadult vírus, ami elbírna velem ! :)
(De azért ne legyen mindig így, mert egész nap mást se csináltam,
csak levelekre meg kommentekre válaszoltam, és néha azért föl kéne állni innen.)
Szóval most minden nagyon klappol -
és én megint kezdek félni, mint karácsony után,
hogy ennyi örömöt nem érdemlek, valamit biztos elvesz majd a sors cserébe.
De azért a mai egy nagyon jó nap.
Csak még el kell rendeznem magamban az eseményeket. :)
Fehéééér ???
Dehogy fehér !
Majdnem hogy süt a nap !
Korábban mintha hallottam volna az esőt kopogni az erkély tetején,
de enm volt időm utánanézni, sőt még felfogni se, mert igen eseménydús napunk van.
Meghozta az első eleség-szállítmányt az én drága kis maszek futárom,
de ez se ment simán, mert kiderült, hogy nem működik a mobilom,
így meglepetésként érkezett, kábé félórával az ébredésem után.
Jószerivel még a szemem se volt nyitva... :)
Majd elmesélem, ha lenyugodtam - remélhetőleg holnap, ma már biztos nem.
Úgyhogy szokom az elkényeztetett,
mindennel kiszolgált királykisasszonyok (vagy paraziták) kényelmes életét,
és ha nem visz el a vírus, akkor se fogom tudni meghálálni soha mindazt,
amit legifjabb unokaöcsém meg a párja tesz most értem.
És ráadásul itt a blogban is hogy beindult az élet tegnap !
Ha mindig így lenne, ha mindennap ennyi komment születne,
nincs a világon olyan megvadult vírus, ami elbírna velem ! :)
(De azért ne legyen mindig így, mert egész nap mást se csináltam,
csak levelekre meg kommentekre válaszoltam, és néha azért föl kéne állni innen.)
Szóval most minden nagyon klappol -
és én megint kezdek félni, mint karácsony után,
hogy ennyi örömöt nem érdemlek, valamit biztos elvesz majd a sors cserébe.
De azért a mai egy nagyon jó nap.
Csak még el kell rendeznem magamban az eseményeket. :)
csivicsuvi
2020.03.24 19:26:13
@Igád:
Ez jó, Dágicska.
Épp akartam kérdezni, hogy téged ellát-e valaki.
Örömmel látom, hogy igen - hát csak ülj szépen nyugton a fenekeden !
Neked ez biztos nehezebben megy, mint nekem, de majd belejössz. :)
Mese - mint látod - ma se született, pedig föl sem álltam egész nap a gép mellől.
Nem tudom, hova lett az idő, de egyszer csak este lett. :)
Csuvika nincs formában, nem szereti, ha bele vagyok veszve a monitorba.
Pedig az előbb telefonon is csacsogtam hosszasan, de annak sem örült.
Biztos valami időváltozás jön, mert kezd potyogni szegénykém.
TEGNAP IS POTYOGÓS NAPJA VOLT, ÁT IS RAKTAM A KIS KETRECBE ALUDNI. :(
(Véletlenül lett nagybetű, de juszt sem írom át. Megint nem látok szinte semmit.)
Ez jó, Dágicska.
Épp akartam kérdezni, hogy téged ellát-e valaki.
Örömmel látom, hogy igen - hát csak ülj szépen nyugton a fenekeden !
Neked ez biztos nehezebben megy, mint nekem, de majd belejössz. :)
Mese - mint látod - ma se született, pedig föl sem álltam egész nap a gép mellől.
Nem tudom, hova lett az idő, de egyszer csak este lett. :)
Csuvika nincs formában, nem szereti, ha bele vagyok veszve a monitorba.
Pedig az előbb telefonon is csacsogtam hosszasan, de annak sem örült.
Biztos valami időváltozás jön, mert kezd potyogni szegénykém.
TEGNAP IS POTYOGÓS NAPJA VOLT, ÁT IS RAKTAM A KIS KETRECBE ALUDNI. :(
(Véletlenül lett nagybetű, de juszt sem írom át. Megint nem látok szinte semmit.)
Semmi értelme blogot írni, hisz úgysem olvassa senki,
mindenki a vírussal van elfoglalva, ami most már Európában is arat szépen.
De talán pont ezért kéne megörökíteni a mégoly eseménytelen napokat is :
nem tudhatom, melyik lesz az utolsó, hát addig írjak, amíg lehet.
Ha meg véletlenül…..
csivicsuvi
2020.03.21 17:33:26
@Igád: Na látod, Ágika, milyen ügyes vagy !
A mese készül, de hogy elkészül-e.... hát az még nagy kérdés.
Már megint nem tudom, hova lett ez a nap, de mindjárt vége. :)
A mese készül, de hogy elkészül-e.... hát az még nagy kérdés.
Már megint nem tudom, hova lett ez a nap, de mindjárt vége. :)
*
Beteszek ide egy tegnapi szöveget,
ami a vendégkönyvben született, válaszul Dági kommentjére.
Borzasztó, hogy a vendégkönyvben íródnak a hozzászólások,
hisz ott pár nap alatt elvesznek : senki se fogja dátum szerint visszakeresgélni,
hogy melyik bejegyzéshez ki mit írt megjegyzésnek.…..
Szomorú következménye lett a tegnapelőtti kis kalandnak,
olyan, amire egyáltalán nem számítottam :
a Nagy Zuhanásból Csuvika nem azt tanulta meg,
hogy nem kéne a repüléssel próbálkoznia,
hanem azt, hogy nem tanácsos kijönni a kis ketrecből,
ha már egyszer benne van.
*
*
Mert bizony benne…..
*
*
Ma van Gabó barátnőnk születésnapja,
és vakmerő vitézem úgy döntött, hogy ő is megünnepli ezt a jeles napot :
egy hirtelen ötlettől vezérelve nekivágott a világnak –
szegény, szegény kicsikém !
Hatalmas puffanás lett a dolog vége, rémült gubbasztás a sarokban, a padlón ;
aztán meg…..
Lassan már elmondható,hogy szökőévenként egyszer firkálok valamit ebbe a szerencsétlen blogba,hát akkor legyen is így :szülessen bejegyzés ezen a ráadás-napon,ami tényleg csak minden negyedik évben fordul elő.
*
*
Nem szeretnék ehhez a témához ragadni, de azért búsongtam egy kicsit azon,…..
Igen : ez az ötszázadik mese ebben a blogban.
Biztos illene ünnepelni szegényt, vagy valami különleges eseményről írni ma –
ám ünnepléshez semmi kedvem, az átok ifőjárás lassan kinyúvaszt minket,engem is meg Csuvikát is : élni sincs erőnk, nemhogy ünnepelni.
*
Különben is tiszta szégyen,…..
Szegény, szegény Csuvika !
Ha tudna embernyelven panaszkodni, de sokat mesélne most nektek !
Elmondaná, hogy függőlegesben sose látja a Mamit,
mindig csak a billentyűk fölé görnyedve, reggeltől estig –
de reggelek újabban nincsenek is, mert jobbára átalusszuk őket,
ha pedig mégiscsak sikerül…..
Annyi mindent kéne már mesélnem, hogy tényleg nem is tudom, hol kezdjem -
hát kezdem a legújabb hírrel, tegnap esti felfedezésemmel,
ami akkora élmény volt és akkora öröm,
hogy hozzá foghatóban talán még nem is volt részem.
Képzeljétek : egyik pillanatról a másikra,
egyetlen gombnyomásnak…..
Itt vagyok, Kedveskéim, nem csalás, nem ámítás -azaz hogy mégis, mert nem a saját gépemen pötyögök, hanem Gabóén.Az én leendő gépem már meg van rendelve, ki van fizetve/hála Gabófia Gábornak, aki az egészet intézte, meg az anyukájának/,de pár napot várni kell rá, csak a jövő hét elején jön majd meg…..
Rosszul van ez a világ kitalálva, kérem :
tegnap én akartam elpusztulni, és Csuvikának volt jó napja, ma meg fordítva :
most én vagyok viszonylag üzemképes, és szegény kicsikém kornyadozik.
Úgy látszik, egyszerre sose lehet jó napunk, egyikünknek mindig halódnia kell.
De azért nem olyan nagy a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Köszi, Ágika.
Meglepődtem, mert már elfelejtettem, hogy "rendes" kommentet is tudsz írni,
nem csak a vendégkönyvben mondod, ami eszedbe jut. :)
Csuvika hiányához hozzászokni nem nehéz, hanem lehetetlen.
Próbálom elfoglalni magam, de megette a fene:
nincs értelme semminek, igazában mozdulni sincs kedvem.
Ez a pincurka, törékeny kis karácsonyfadísz tartotta össze az életemet -
nem is csoda, hogy beleroppant szegényke.
Még mindig beszélek az üres kalitkához,
és néha hallom Csuvika hangját vagy a mocorgását, egy-egy pillanatra.
Fenntartom magamnak a jogot, hogy egyszer még legyen madárkám.
Tudom, hogy nem lesz - de egyelőre muszáj ábrándoznom róla,
hogy valahogy túléljem szegény kicsikém tragédiáját.
Tudom, hogy mindkettőnknek így a jobb,
mert az már évek óta nem volt madárhoz méltó élet, amit Csuvika élt,
és nekem is egyre keservesebb volt asszisztálni a leépüléséhez -
most mégis úgy érzem, hogy idő előtt ment el, nem most és nem így kellett volna.
Talán ha nem viszem soron kívül orvoshoz hetedikén,
hanem kivárjuk szépen a következő heti időpontunkat, még meglenne szegény kis túlélő bajnokom.
Most már a nap is süt: talán egy kicsit magához tért volna tőle.
Csak hát már mindegy...
Rágódhatok ezen is halálomig, mint Csivike sorsán. :(