Regisztráció Blogot indítok
Adatok
mermerika

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vannak könyvek, amelyek nem állják ki az idő próbáját. Vannak, amelyeket évtizedekkel megírásuk után fedeznek fel. És vannak, amelyek önálló életet élve hatnak vissza írójukra. Sokszorosan ilyen Tormay Cécile Bujdosó könyve is. Szubjektív vádirat ez, amely a mai napig…..
Tizennégy éves korától fogva vett részt az internet mai kinézetét meghatározó projektekben, közösségek építésében. Részt vett az RSS és a Reddit kialakításában, valamint a világhálót rendszabályozni szándékozó SOPA és a PIPA elleni küzdelemben. A szabad internetért…..
mermerika 2013.01.19 14:19:33
Lesújtó, hogy ez a történet a kommentelők többségéből csak a régi jó berögzött magyar fasizmust (l. Moszad-ügynök és hasonlók) tudja előhívni (akik, gondolom, tapsikolnak, hiszen jó zsidó a halott zsidó, ugyi?), ezt már csak az "Obama-diktatúra" bunkósága übereli.
Szerintem igenis ikonikus figurája - és, nyugodtan le lehet írni, mártírja - lett azoknak a küzdelmeknek, amelyek még csak ezután fognak kibontakozni a tudás szabadon hozzáférhetővé tételéért.
Egy személyes példa: 4-5 havi kemény munkám van egy cikkben, amely egy rangos new york-i egyetemi kiadó szaklapjában jelent meg. A szerzőknek (plusz tud. elbírálóknak), ahogy a blogban is le van írva, tudományos munkáért honor egyáltalán nem jár (szerzőnek 1 db tiszteletpéldányt küldenek) - a kötet viszont 70 dollárba kerül (és ez a tudományos publikációk közt olcsónak számít - humán területekről lévén szó), ha pedig a saját munkámat le akarnám tölteni, 30 dollárt kellene fizetnem. A kötet szerkesztőit ugyancsak nem fizeti a kiadó - mivel azonban a lapot minden valamirevaló amerikai, európai egyetemi könyvtár megrendeli, plusz kutatók százai, a kiadó elég szép bevételre tesz szert. A hozzám hasonló kelet-európai egyetemi kadávereknek persze nincs pénzük ezeket a drága szaklapokat, köteteket megrendelni, sőt, az egyetemeink sem tudják megvenni őket, legalábbis a hetvenes évek óta - ahhoz, hogy hozzáférjünk a friss szaklapokhoz, könyvekhez, minimum néhány hónapos nyugati ösztöndíjra kell szert tenni. (És senkinek se legyenek illúziói: az egyetemi oktatók/ kutatók a világon sehol sem tartoznak a túlfizetett kategóriába, különösen a pályakezdők, akiknek létérdeke a publikálás, arra pedig jobb helyen csak a legfrissebb kutatási eredmények ismeretében van esély..). Szóval, ennek a tudásnak a szabaddá tételéért áldozta be az életét ez a chicagói fiatalember (aki érthető módon nem akart börtönben megrohadni, ezért inkább az öngyilkosságot választotta - ja,. és milyen kényelmes névtelenül, karosszékben ülve arról osztani az észt, hogy bezzeg vonult volna börtönbe!!!) - hogy pl. a hozzám hasonlók, hallgatók és oktatók egy anyagilag nagyon gyengén eleresztett kelet-európai (harmadik világbeli, stb.) egyetemen, is hozzáférjenek ahhoz a tudáshoz, amelyhez a szerencsésebb nyugati kollégák-hallgatók a maguk egyetemi könyvtáraiban, ill. alanyi jogon járó JSTOR stb. előfizetéseikkel. Pl. ezt is hívják esélyegyenlőségért vívott küzdelemnek..
R.I.P.
Jó, tudom, itt az ész már meg sem áll, mit nekünk egy kis cenzúra, a közmédiának hazudott pártcsatornák rég így működnek: aki barátunk, mehet, de ne mondjon bármit, aki nem barátunk, azt meg kikockázzuk, letagadjuk, nyilatkozatát elferdítjük. Most történetesen…..
„Puerilizmusnak akarjuk nevezni annak a közösségnek magatartását, mely gyermekiesebben viselkedik, mintsem azt ítélőképességének állása megengedhetné; annak a közösségnek a magatartását, mely ahelyett, hogy az ifjakat férfiakká nevelné, saját viselkedését az ifjakéhoz…..
mermerika 2013.01.02 21:15:18
Ez a cikk kb. egy fodrász-szalonban napi szinten elhangzó álbölcsességek (Flaubert-rel élve, idées récus) gyűjteményének tűnik. A fél- és félig-sem igazságok szemelgetése majdnem olyan hosszú (és érdektelen) lenne, mint a cikk maga. Azért annyi kikívánkozik: a humán tudományok semmivel sem "könnyebbek", pláne bohémabbak, mint a természettudományok - a másfajta gondolkodás mellett különbség pl, hogy a "puha" humán tudományok sokkal régebben kezdték saját alapvetéseik (folyamatos és radikális) felülvizsgálását, mint a "kemény" természettudományok. Ettől nem független az sem, hogy kritikai gondolkodásra jellemző módon a humán, nem pedig a természet- vagy műszaki tudományok nevelnek - az "értelmiségi" szót ezért szokjuk főleg az ezeket a lesajnált tudásterületeket képviselőkre használni, ez meg, úgy látszik, a cikkíró tudatáig nem jutott el. Két (bölcsész, ill. művészettörténész) diplomával, 5 nyelven haladó nyelvtudással, doktorival-miegymással, meg kiterjedt természettudományos-műszaki végzettségű ismeretségi körrel rendelkező egyetemi oktatóként valszeg valamivel jobban ismerem az egyetemi mezőnyt a cikkírónál - saját tapasztalatomból azt is elmondhatom, hogy az oktatás minősége a (közelebbről nem definiált) félmúlt óta folyamatosan javul, '90 óta ui. egyre átjárhatóbb a világ hallgatóknak-oktatóknak egyaránt, és nálunk is sor került (megkésve) néhány paradigmaváltásra. Ja, és hogy valakinek pl. szobafestőnek is kell lenni - azért megkérdezném a bloggert, vajon a saját gyerekének (ha van) inkább ilyen szakmát, vagy egy mégoly megvetett humán diplomát szeretne-e jobban..