Pearl77 2013.06.11 08:01:20

Ez mekkora! Megalapoztad a napomat, megvolt a mai első kacagás!

Pearl77 2013.04.29 07:32:09

@jabbok @neoteny - olvasom a kommentjeiteket. Valamiért Ti is "idetévedtetek". Talán meg akarjátok érteni, miért lépett félre a párotok? Nem állítom, hogy ezért vagytok itt, csak erre gondolok, ahogy nyilatkozgattok és támadjátok a hűtlenkedőket. Mi, akik a szeretők szerepét éljük különböző okokból, tisztában vagyunk azzal, hogy nem ez a leghelyesebb. Szerintem nagyon kevesen fogják leírni a teljes részleteket és okokat, ahogyan én sem. Az én szeretőmnél sem lesz válás. Tudom, és nem fogom leírni válaszul, annak ellenére, hogy feltételeződik, hogy a beteg fél még válhat, ha az egyik nem teszi meg. Gondolom megbeszélted vele, azért állítasz ilyet... :) neoteny, ez tetszik a legjobban: "már megint olyat írsz" - baromi régen szóltam hozzá bármihez, hogy ilyesmit leírjál. Biztos, hogy szükséged van ennek a blognak az olvasására?
Irritálnak az ilyen megmondó emberkék, akik még jelképesen is elhárítják a cipő felhúzását és ennek ellenére bírálnak. Igen, rohadt sok cipőt kéne felhúznod, valóban az fárasztó is tud lenni... De tudod, én ennek a blognak a létét annak tekintem inkább, ha valaki ilyen helyzetben van, anonym tud maradni és közben választ, tanácsot kap a problémájára.
Azzal, hogy a negatív ítélkező kommentjeiteket ide teszitek, meg fog szűnni a félrelépés, nyílt kapcsolat, poligámia és még sorolhatnám... Az összes házasság rendben tisztán fog működni?

Pearl77 2013.04.29 11:06:46

@jabbok: ezért mondtam, hogy minden relatív. Nem könnyű ilyen kapcsolatban részt vennem - még szerencse, hogy a munkám és a tanulásom annyi időre lefoglal, hogy nem jelent egyenlőre gondot a sok egyedüllét. Igaz ha itt élne velem sem lenne ez gond, szakmabeli, tudja mivel jár a munkám. Azt viszont mind a ketten kimondtuk, hogy az elmúlt félév jó volt együtt. Mind a ketten feltöltődünk és jobban tudjuk vinni a hétköznapjainkat. Van mire várni, minden randinkat igyekszünk úgy megélni, mintha az lenne az utolsó, pedig nem úgy néz ki. Valóban van vágy a monogámiára, neki is. Kimondta, ha valami történik a párjával, szeretné a kapcsolatunkat nyílttá tenni. Jól esett, ezt is elismerem, de egyáltalán nem élem bele magam és nem számolok vele. Nem szeretek nagyot koppanni, inkább kellemesen csalódni. Annak meg nem tudnék örülni, hogy milyen áron válik nyílttá, mert neki nehéz időszaka lesz. Két olyan ember, aki ennyire türelmes tud lenni, ezt is fogja tudni kezelni. Egymás szabadságát és véleményét nagyon tiszteletben tartjuk és nem erőltetünk semmit. Volt és lesz mit tanulnunk ebben a helyzetben, mind a ketten először tapossuk a szeretői lét útját.

Pearl77 2013.04.29 11:29:33

@jabbok: én sem filozófiai és nem vallási oldalról közelítem meg a dolgot. Egyszerűen elfogadom a másikat olyannak, amilyen és nem ítélkezem. Előtte sem tettem, amikor még nem voltam valakinek a szeretője. Ezt mindig a helyzet szereplőinek kell mérlegelni mit tesznek és miért. Van aki válik hűtlenség miatt, van aki nem. A hűtlenségnek van oka és okozata ezt sem vitatom. A válást azoknak az embereknek kell mérlegelniük, akik belekerültek ilyen helyzetbe. Ilyenkor persze mindenki nyalja a saját sebeit. Az okát nem nézi. Ebben lehetnek akár kíméletes okok és megoldások. Tudod, nem csak két szín létezik - fekete és fehér, hanem milliónyi árnyalat.

Pearl77 2013.03.30 12:28:36

Velem a legelején közölte a szeretőm, nem fog elválni, több okból is - nem részletezem, mert nem kell mindent itt leírni. Az 5. x-en már túl vagyok, gyerekek nálam is kirepültek, szingli vagyok. A szeretőmnél is kirepültek a gyerekek, mégsem lép. Lehet most hülyének tűnök, de megértem a helyzetet, amit okozna azzal, ha kilépne ebből a házasságból és én sem akarom több ember életét tönkretenni. Elfogadom, hogy addig vagyunk együtt, ameddig én azt nem mondom, hogy elég volt, van egy független ember, aki meg tudja adni azt, amit ő nem, hogy nem hagyja ott a családját. Ennek ellenére nem érzem magam hülyének, nem érzem azt, hogy nem lennék 100%-os nő. Magamat el tudom tartani, az életben felmerülő problémákat meg tudom oldani, nem oltalomra van szükségem. Egy olyan férfira, aki nőként kezel, még ha így is, hogy titokban kell tartani a kapcsolatunkat. Érdekes volt, ahogy lassan kiderült és összeállt a kép, miért kötött ki mellettem és van rám szüksége. A minap azt is megemlítette, hogy ha egyedülállóvá válna, nem hagyná, hogy ne nyíltan legyek a társa, az elveim ellenére is. Valahol vágyik rá. Annyit mondtam erre, hogy nem kis munkájába kerülne, hogy rávegyen feladni a függetlenségem, pedig olyan emberről van szó, aki nagyon normálisan igyekszik viselkedni minden élethelyzetben. Nem lehet egyértelműen kimondani az igent és a nemet semmire - az élet elég sokszor olyan helyzet elé állíthat, ahol relatív gondolkodásra van szükség.

Pearl77 2013.03.31 11:04:43

@skarlát betű: Igen, igazad van, jól látod. Voltam férjnél, vannak felnőtt gyerekeim, akik már a saját életüket kívánják élni, és most én is élhetem az enyémet amennyire tudom. Meglepődtem a szeretőm ragaszkodásán és kijelentésén, de tényleg sok kell ahhoz, hogy a függetlenségemet feladjam. Pedig ő olyan partner, aki szereti a szabadságot és tiszteletben tartja a másikét is. Viszont kötelességének érzi, hogy a nő, aki hozzá tartozik, arról gondoskodik. Teszi ezt a nejével és teszi ezt velem, amennyire engedem. Időnként már ő mondja, hogy meg kellene engednem hogy ha ő úgy gondolja, akkor óv, megajándékoz - tanuljam ezt meg elfogadni. A kapcsolatunk nem olyan már mint, amilyennek indult, annál mélyebb. Ezt mind a ketten észrevettük és beszéltünk róla. Az idő majd eldönti, mi lesz belőle. Nem reménykedem, mert a koppanást nem szeretem. Ha arra kerül a sor, hogy arról szükséges beszélnünk, ő is egyedülálló lett, nem lesz késő akkor sem. Addig élvezzük egymás társaságát és az ő szavaival élve feltöltődünk, amikor sikerül együtt lennünk.

Pearl77 2013.03.02 20:37:03

@skarlát betű: Szia! Nekem rengeteget segített a blog a kezdeti nehézségek idején, én is először mentem bele ilyen kapcsolatba. Sok mindent más szemmel nézek, sokkal több dolgot elfogadok, amit azelőtt el sem képzeltem volna. A kapcsolatunk nagyon jó és még mindig józanul oldjuk meg a felmerülő problémákat, mert természetesen vannak. De szerencsére minden alkalommal sikerült megoldást találni. Köszönöm a sok segítséget, amit az elején kaptam Tőletek, jó tanácsokat, valóban én sem vagyok igazán aktív, de olvasni gyakran bejövök!

Pearl77 2013.01.13 15:33:39

@est ragon: annyira nem láthatod tisztán senkinek sem a kapcsolati minőségét, amit itt leírva látsz. Nem írhat ki mindent ide az ember. Nem véletlenül vagyunk itt fantázia nevekkel. Egy-egy elcsípett mondatból lehet összerakni mozaik darabkákat, de teljes képet nem lehet ad. Te is azért olvasgatsz itt, ahogy kiveszem a hozzászólásodból, mert megcsalt a párod és - gondolom én, igyekszel megérteni a blogon keresztül ennek az indítékát, okát. Ez jó, mert akarod tudni. Őt kérdezted már? Vagy nem jól látom az egészet?

Pearl77 2013.01.13 15:36:09

bocs, az előző posztban helyesen: "teljes képet nem lehet adni."

Pearl77 2013.01.13 17:06:15

@est ragon: csak olyat szabad tenned, amit a lelkiismereted és a gondolatvilágod is megenged. A többi már nem Te vagy. Akkor jön a saját magad arcul köpése.
Azt azért tudnod kell, hogy a szabadság nagyon fontos még házasságban is. Az egy dolog, ezt ki hogyan értelmezi. Én úgy, hogy nem kötöm a másikat magamhoz. Ha csak az egyik szeret a két fél közül, ott a másik már rab, ha benne marad a kapcsolatban.
Én nem voltam eddig szeretője senkinek sem. A párom sem lépett félre eddig, több évtizedes házasságában. Azt kimondtuk, amit éreztünk mind a ketten: ha az eszünkre hallgatunk, akkor csak volt kollégaként látogat hozzám, és tudom betartottuk volna, mert olyan a viselkedési normánk. Én sem omlottam a nyakába, így hónapokig nem vettük észre pontosan mit érzünk, csak azt, hogy jó a beszélgetés, az együtt töltött órák - feltöltődünk általa.
E-mailben kezdődött el egy kis "évődés" és utána meg ha találkoztunk itt nálam, rendesen szégyenlős és tisztelettudó volt mind a kettőnk a másik irányában. Az eszünk helyett végül a szívünkre hallgattunk. Nem mondom azt, hogy könnyű. De igyekszünk azzá tenni. Ő otthon ugyanolyan mint azelőtt. Nem veszekszik, segít, a családjának ugyanúgy megtesz bármit. Nem veszik észre. Sokat tanultam már eddig is a kapcsolatomból, és itt ezen a blogon. Elítélni addig sem tudtam senkit ilyenért, ameddig nem kerültem ilyen helyzetbe, azóta meg egyáltalán nem tenném meg.
Azt is őszintén megmondom, nehezen hiszem el, hogy rám vár az a pasi, aki kb. ilyen, mint a szeretőm. Rendes férj -nem azért, mert félrelépett, mielőtt bárki felhorkan. Nyilván nem lehet szétrobbantani a családját - nem is akarom. De nem ilyen emberek rohangálnak párt keresve az utcán, hogy azután már csak azon gondolkozzam mikor kössem össze vele az életemet huzamosabb időre. Be kell érnem a morzsával. Van érzelem, van gyöngédség, rajongás, és megnyugvás, amikor együtt vagyunk. Összeraktam a mozaikokat, amiért nálam kikötött, ezt nem írom le, mert nem tartanám jó ötletnek. Egy a lényeg, én ez által elfogadom, hogy nem a nap 24 óráját töltöm vele. Tart, ameddig mind a kettőnk úgy akarja. Ha az egyik azt mondja, hogy ne haragudj nem megy, el fogjuk egymást engedni és barátokként folytatni. Ezt megígértük egymásnak.

Pearl77 2013.01.12 07:57:40

@szereto: igen, lehetne. Szomorú vége lenne a regénynek, látom, a 17 évvel ezelőtt befejeződött nagy szerelem után a hölgy milyen állapotban van. Tőlem a második lakásban lakik. Nagyon beteg és csendes. Nem lett a szeretője halála utána senkije sem. Szerencsére eléggé összetartunk itt az emeleten, egymást segítjük, így rá is figyelünk. Nem boldog, közben a fiát is eltemette 4 éve. Ő tud a kapcsolatomról. "Csak" ennyit mondott erről az egész szerető/hűtlenség dologról: ha úgy érzitek szeretitek egymást, és ezt meg tudjátok oldani, hogy nem romboltok családokat vele, egy percig se gondolkozzatok rajta. Azt tartsátok tiszteletben, hogy egymást ne uraljátok és csak annyit kérjetek egymástól, amit gond nélkül teljesíteni tud a másik. Türelem, kivárás a titka. Ha valóban vannak mindkét félnél érzelmek, akkor nem szabad kihagyni. Arról nem tehet egyik fél sem, hogy későn találkoztak.

Pearl77 2013.01.13 12:51:04

@est ragon: "Imádlak Titeket" -:) Vice-versa az érzés... :)

Pearl77 2013.01.13 13:13:13

@Processzor típusú nő: ezért kellene néhány szeretőnek valóban nyitott szemmel járni. Nem egyszerű. Ha van valakije az embernek, akire gondol, nem fog kifelé kacsintgatni, főleg, ha jól érzi magát benne. Megtenni a legnehezebb és jön az ördögi kör, a 22-es csapdája. Bár ez is, mint sok minden relatív. Azért azt is le kell tisztáznia magában az embernek, hogy mire vágyik valójában.

Pearl77 2013.01.03 18:03:42

@Dilettáns1111: Nem szokásom zsarolni - itt sem tettem azt, komolyan gondoltam és csendesen tettem meg, ahogyan ennek az egésznek a megbeszélése is így zajlott le. Igazán sajnálom, ha Te már ilyen hölgyekbe futottál bele, én viszont soha nem fogok belemenni a "szemrehányósdis-hisztis" szerető stílusába. Felajánlottam, ha neki ez teher és ennyit nem kaphatok (kihangsúlyoznám, nem én kértem - ő ajánlotta fel!), akkor baj van, amit nem lehet a másikra erőltetni, nem is fogok. Inkább hátralépek. Egyikőnk sem egy hangos civakodós típus, nem ismersz bennünket, ezért nem is érezhetted ki a történésekből, hogyan zajlott le. Ma itt töltötte a napot, amikor ezt meg tudtuk beszélni, és meg lett oldva a másik nagyon problémás kérdés is, ha ő megbetegszik, lesz aki üzenjen nekem, vagy ha én, akkor neki is lesz, aki üzenjen. Főként mindez úgy, hogy mind a ketten így akartuk. A javaslatainkat mind a ketten megtettük abban, amit nem úgy gondolunk, mint a másik, és volt amiben én értettem egyet vele, volt amiben ő velem. Friss még ez a kapcsolat, amiben mind a kettőnknek tanulnia kell. Amit még nem tudhatsz, nálunk nem a zsarolás eszköze, ha valamelyikőnk kimondja, hogy én csendben visszalépek, hanem egy egyezség, ha valakinek nem tetszik, ami a kapcsolatban megtörtént, ezt megteheti és ezért mondja ki. Ott már komolyan arról van szó, hogy meg is történik, nem frázisok és zsaroló eszköz.

Pearl77 2013.01.03 18:50:41

Én azt mondom, ha két ember úgy dönt, hogy enged az érzéseinek, ami kölcsönös ráadásul, azt nem szabad egyik félnek sem a kérésével olyanná alakítania, hogy a másik fél úgy érezze rá lett erőltetve. Kölcsönösen ki lehet kötni a másik féllel szemben elvárásokat - azt meg kell beszélni, és ha valami nem tetszik, mint a mi esetünkben, azt meg kell tudni beszélni, hangsúlyoznám, hogy csendben és kérve azt, nem pedig arra kötelezve. Ha ő erre azt mondta volna: ne haragudj, de nem tudom teljesíteni, és ne akarjad tudni, mi van velem, akkor valóban nem szerelemről van szó és bizony szép csendben cirkusz nélkül vissza kell vonulni, de azt meg kell mondani a másik a félnek.

Pearl77 2013.01.03 19:16:39

@skarlát betű: Igen, érdemes lenne nyitni - egész okos kis gyűjteményt lehetne leszűrniük belőle azoknak, akiknek még nincsen tapasztalatuk az ilyen kapcsolatokban. :)