ewok73 2014.11.23 14:50:14

Szerintem Igaza van Zsoltnak, az esetleges rosszindulaton kívül ez a fajta kavarás a felelősség szó kétféle használatával felelős (az oka) sok hülyeségért (hülyeségnek).
Egyébként a "tehetsz ellene" önmagában is sértő lenne? Mármint, az is problematikus volna, ha soha nem utalnak a morális felelősségre, csak mutatnak néhány módszert, amivel minimalizálhatod a valószínűségét annak, hogy te leszel a következő áldozat?
Szerintem még ezzel is van valami baj. Abban biztos vagyok, hogy így videóra kitenni egy ilyet nem volna jó húzás, mert akaratlanul is azt sugallná, hogy azoknak van némi morális felelősségük, akik nem teszik meg ezeket az óvintézkedéseket. Ugyanakkor ha tényleg vannak hasznos tippek, akkor ezeket el kellene hallgatnunk?
Arra jutottam, hogyha vannak is, azokat nem ilyen videó formájában kellene közreadnunk. Akkor viszont nem tudom, hogy hogyan.

ewok73 2014.08.20 12:34:16

Van valami, amit nem értek ebben a intrinzikus motiváló erős problémában.
Szerintem például nem lehetetlen, hogy valaki tudja, hogy morálisan ez és ez a helyes, de teljesen hidegen hagyja, mert nem érdekli a moralitás. Mondhatja, hogy "ez és ez a helyes", de ez nekem számomra nem ad indokot arra, hogy így és így cselekedjek, mert nem érdekel, hogy mi a helyes. Talán csak azért tűnnek a morális tények intrinzikus motiváló erejűnek, mert a legtöbb normális emberben jelen van a vágy, hogy morálisan helyesen cselekedjen. (még ha ezt a vágyat más vágyak felül is írják).
Tetszett a cikk, köszi, hogy megírtad.

ewok73 2014.07.31 11:47:48

Szerintem a bejegyzésben tárgyalt szkeptikus érv azért nem jó, mert nem világos, hogy a véleménykülönbség esetén az volna mindig a racionális, ha feladjuk a véleményünket. Például etikai, politikai vagy vallási kérdésekben hagyományosan nem értünk egyet, mégsem tűnne racionális eljárásnak az, ha mindenki egyszerűen feladná a saját véleményét. Képzeljünk el egy olyan társadalmat, amelyikben mindenki feladja arra vonatkozó meggyőződéseit, hogy hogyan érdemes kormányozni egy országot.
Összességében sokkal racionálisabb és hasznosabb eljárásnak látszik, hogy mindenki azt gondolja, amit saját meglátásai szerint érdemes gondolni, aztán olyan szabályokat fektetünk le az eszmék versenyeztetésére, ahol valószínűleg az jobb, igazabb eszmék nyernek nagyobb befolyást.

ewok73 2014.07.27 22:04:52

@neoteny: Elnézést a kései válaszért!
Én Dennett könyvében a Darwin veszélyes ideájában olvastam erről.Nagyon érdekes, remélem azóta tovább haladtak az ilyen irányú kutatások.
Azt persze ez nem vonja kétségbe, hogy olyan volumenű univerzum tervezésére nem lennénk képesek, mint a sajátunk, vagy hát valószínűleg eléggé elbénáznánk.
Elhangzott korábban egy érv, ami viszont jónak látszik: nem kell ahhoz képesnek lennem univerzumot építeni, hogy például kompetens lehessek abban, mennyi rossz engedhető meg benne.
Szerintem az ateistának, ha azt szeretné, hogy a rosszból vett érv működjön (most csak erről beszélek, más érvek nyugodtan bizonyíthatják, hogy nincs Isten), azt kell megmutatnia, hogy kompetensek vagyunk abban, hogy egy mindentudó, mindenható, morálisan tökéletes lény mennyi rosszat engedélyezne. Ugyanis, x mennyiségű rossz csak akkor csökkenti Isten létezésének valószínűségét, ha megbízható ismereteink vannak arról, mennyi rosszat engedne meg, ha létezne.

Ez ahhoz hasonló, hogyha valakinek fogalma sincs arról, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy amennyiben léteznek értelmes lények, akkor észrevettük volna őket, akkor az semmiféle cáfolóerővel nem bír, hogy eddig nem vettük észre ezeket az értelmes lényeket.

Szóval szerintem az ateistának azt kell megmutatnia a rosszból vett érvvel kapcsolatban, hogy ez az érv működjön, hogy igenis kompetensek vagyunk abban, hogy mennyi rossz megengedhető az univerzumban.

Ehhez szerintem két dolgot kell biztosítania:
1) Meg kell mutatnia, hogy igazoltan hihetjük, hogy ezek és ezek az univeruzumok lennének lehetségesek (köztük olyanok is, ahol kevesebb rossz van)
2) Etikailag tudható, hogy inkább ezeket és ezeket a lehetséges univerzumokat kellett volna megteremteni és nem amazokat.

SZerintem 1) és 2)-vel kapcsolatban is elhúzódó vitákra számíthatunk.

DE! Hangsúlyozom, mindennek csak a rosszból vett érvvel kapcsolatban van jelentősége. Ha például eleve nincs racionális okunk Istenben hinni (mert semmilyen érv nem szól mellette) vagy a rosszból vett érven kívül vannak más, nagyon erős érveink, akkor semmi jelentősége a teistának a rosszból vett érvénél használt defenzív szkepszisének.

ewok73 2014.07.27 22:06:29

@ewok73: javítás: 2) Etikailag tudható, hogy inkább ezeket és ezeket a lehetséges univerzumokat kellett volna megteremteni és nem a miénket.

ewok73 2014.07.27 22:40:19

@Koós István: korábban átugrott a szemem ezen a poszton, de szeretnék rá válaszolni.

Valóban, amellett nem érveltem, hogy vannak jó érvek Isten létezése mellett. Lehet, hogy éppen úgy nincsenek jó érvek Isten létezése mellett, mint ahogy nincsenek jó érvek Hitler négersége mellett sem.
Ha nincsenek jó érvek, akkor mindegy, hogy a rosszból vett érvnél a teista sikerrel használhatja a defenzív szkepszist, vagy sem.

"Nem sokan, hárman: zsidó, keresztény, muszlim vallás. És kurvára nem ugyanabban az istenben hisznek. A zsidó Jahve, aki mSegparancsolja a körülmetélést meg a sabbatot, nagyon nem ugyanaz, mint pl. Szent Tamás mindenhol jelenlévő, a lét alapjául szolgáló keresztény istene."

NEm tudom, mi szükség ilyen szavakra, hogy "kurvára".
Az ateizmus-teizmus vitában nagyon kevés múlik azon, hogy az ábrahámi vallások ugyanabban, vagy mindegyik különböző Istenben hisz-e. Kicsit viszont furcsállom, hogy ezt tagadjátok. Talán világosabb lesz számomra, hogy miért, ha válaszoltok majd erre a posztra :)

Úgy látszik, a gondolatmenet mögött két érv van:
1) Két nép vallási színezetű háborrúja leginkább azzal magyarázhatü, hogy különböző Istenben hisznek. - Ez szerintem nem igaz, a protestánsok és a katolikusok kétségkívül ugyanabban az Istenben hisznek (Istennek kapcsolatban, ahogy látom, nincs lényeges doktrinális különbség), s megvannak/voltak a maguk vallásháborúik.
2) Mindegyik vallásban mást hisznek arról, hogy milyenek Isten tulajdonságai: egyikben megparancsolja a körülmetélést és a szabbatot a másikban nem, az egyikben Jézus Isten Fia, a másikban nem stb.
Ezt a jelenséget kétféleképpen lehet magyarázni: különböző Istenekben hisznek, vagy mást hisznek ugyanarról az Istenről. Szerintem a második a helyes.
Azt hiszem, nem veszitek figyelembe, hogy az ábrahámi vallások történelmi vallások. Úgy értem ezt, hogy hitük legfőbb alapja (legalábbis a hívők szerint) nem a priori vagy tudományos érvek, hanem történelmi események (amelyek persze az ateista szerint nem, vagy nem úgy történtek meg, de ez más lapra tartozik).
Ha idealizáljuk és sematizáljuk a dolgot, akkor mindez a következőképpen néz ki. A zsidók, a keresztények és a muszlimok leülnek egy asztal köré, és megegyeznek abban, hogy azt az entitást nevezik Istennek, aki a világot teremtett és a tízparancsolatot adta a zsidóknak. A leírásokkal rögzítik a nevet (Isten - ezt azért írjuk nagybetűvel, amikor így teszünk, mert ilyenkor névként használjuk a szót, nem tulajdonságként, leírásként stb.). Elég sok mindenben egyetértenek azzal kapcsolatban, hogy mit csinált ez az Isten és milyenek a tulajdonságai. Ezért, amikor ezeknek a vallásoknak a hívei kiejtik az "Isten" szót vagy arra az illetőre referál aki a világot teremtette és adta a tízparancsolatot, vagy senkire.
Aztán pedig jól hajba kapnak azon, hogy mit higgyenek ennek az Istennek a tulajdonságairól vagy más történelmi tetteiről. Ez is éppen elég háború alapja lehet.

ewok73 2014.07.25 00:39:10

Kedves Zsolt!

Amennyire én látom, a keresztények szó szerinti értelemben nem azt állítják, hogy a semmiből lett készítve valami, hanem, hogy Isten készítette a világot, de nem úgy, hogy felhasznált volna egy már meglévő valamit. Hanem a maga hatalma által. Tehát egy kereszténynek nem kell elfogadnia, hogy a semmiből lehet valami.
A vita tényleg elég alacsony színvonalú volt...

ewok73 2014.07.25 00:29:06

Bevezetőnek jó kis írás. Annyi, hogy a kompatibilistán manapság nem feltétlen olyasvalakit értenek, aki szerint a determinizmus igaz és a szabad akarat ezzel összeegyeztethető, hanem olyan valakit, aki szerint a determinizmus, ha igaz, ha hamis, azzal összeegyeztethető a szabad akarat.

Kicsit a cikk hangvételében az nem tetszett, hogy úgy tett, mintha csak a kompatibilizmus volna a szabad akarat védelmezője. A libertarianizmus is éppen ezt a célt tűzi ki maga elé, s nem feltétlenül a kvantumfizikai indeterminizmussal magyarázza a szabad akaratot (még ha egyik feltételeként meg is nevezi).

ewok73 2012.12.25 23:03:19

Igazából hihetetlen, hogy mennyire nem figyel a blogíró a történelemre. Bizonyára volta/van olyan idő,a mikor a keresztények nem lázadtak semmilyen formában a hatalom ellen, máskor viszont éppen, hogy ezt tették. Lásd: római birodalom, a császár istenként való tiszteletének megtagadása. Olyan is volt, amikor úgymond keresztény állami vezetés ellen lázadtak fel, lásd a reformáció kora és az utána következő évszázadok, amikor a liberalizmus gondolata még nem volt jelen, és félig-meddig éppen vallási okokból tették ezt. Martin Luther King-et a kereszténység (is) inspirálta arra, hogy keményen fellépjen az ellen, hogy Amerikában a feketéket még mindig úgy kezeljék, mintha másodrendű polgárok volnának. Elég olyan felületes történelmi tudás, mint az enyém, hogy lássuk: a kereszténységet vagy bármely más komplex történelmi vallást nem lehet egyszerűen ilyennek vagy olyannak beállítani. Rossz látni, hogy mennyire nem látják az emberek, hogy a valóság mennyire összetett és bonyolult dolog, aminek minél nagyobb szeletét vizsgáljuk, annál nehezebb róla egyértelmű ítéletet mondani.

ewok73 2012.12.15 18:16:31

Különös, amikor a filozófiát azzal vádolják, hogy haszontalan és értelmetlen. Gondolom ez azt jelenti, hogy akik a filozófiát nem értékelik semmire, pontosan tudják, mi az ami hasznos illetve értelmes. Ez azért jó, mert minden bizonnyal ők rendelkeznek egy olyan filozófiai elmélettel, aminek a mentén tudhatjuk, mi az, ami minden kétséget kizárólag hasznos. Úgy látszik, hogy mégis csak tud eredményekkel szolgálni a filozófia.
Továbbá feltételezem, hogy akik pl. ezzel ide írtak, azt gondolják, hogy van értelme egy ilyen oldalon egy kis sárdobálást végezni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy eléggé implauzibilis volna azt feltételezni, hogy ennek vagy bármelyik komment-nek több haszna vagy értelme volna, mint például A tiszta ész kritikájának.
A csúcskategóriás tudományos kérdésekről. Nem tudom, hogy mire gondolt Laser úr, de pl. az analitikus filozófia művelői, bizton állíthatom, az esetek túlnyomó többségében ismerik és tisztelik korunk tudományos életét, és az esetek 99%-ban távol tartják magukat attól, hogy természettudományos kérdésekbe beleártsák magukat, azon túl, hogy gondolatmeneteikben mindvégig arra építik, hogy a természettudomány nagyjából az igazat mondja. A filozófusok többsége valóban olyan kérdéseket tárgyal kifinomult argumentálási módszerrel, amelyeket nem lehet empirikusan ellenőrizni, pl. annak a kérdését, hogy mi az ami hasznos vagy jó. Munkájuk alapján ha más nem, az világossá válik, hogy milyen koherens elméleteket lehet felépíteni ezzel a problémával kapcsolatban. Ez csöppet sem felesleges. Mert az olyan kommentekben, mint a miénk, ezeknek az koncepcióknak a zavaros "árnyképei" jelennek meg, és igazán csak ezeket a műveket olvasva döbbenhetünk rá arra, hogy előfeltevéseinkből mi minden következne, ha egyszer volna időnk az adott kérdést végig gondolni. A filozófiai művek avatott kezekben az intellektuális önismeretet nagyon magas szintű támaszai.