Canten 2012.12.12 00:43:22

Sziasztok!

Teljesen egyetértek az előttem felszólalókkal! Ugyan csak pár hónapja regisztráltam - egy hosszú kapcsolatból való kilábalás után, egyfajta nyitásként más ( ismeretségi körön kívüli ) lányok megismeréséhez -, de hasonlóképpen elszomorító eddig a helyzet...( Való életben való ismerkedésnél is, nem csak az információs szupersztrádán) Szeretném tisztázni, hogy nem a másik nem becsmérlése a célom, de mivel esetemben ők a célcsoport, ezért róluk beszélnék. Persze hozzáteszem a férfiak nagy részéről sem jobb a véleményem, de ismeretségi körökben is hasonlóak a problémák, és ezek alapján nem a férfiakkal van a legtöbb "baj". És alap, hogy tisztelet a kivételeknek!! :)

Szóval eddigi tapasztalatom ugyanaz, mint a többieknek. Úgy veszem észre a lányok legnagyobb része nincs önmagával tisztában. Megfogalmazza az elvárásait, de nem tud felmutatni cserében semmit, vagy amit tud, nincs szinkronban azokkal. Az elvárásaik néha önmagában ellentmondásosak...Alap, hogy egy netes társkeresőn olyan emberek vannak, akik túl vannak a nagy csalódásokon, nem mozognak olyan helyeken, ahol széles spektrumon ismerkedni lehetne vagy valójában soha nem volt semmi komolyabb kapcsolatuk, és hátha itt - de most koncentrálva az első szegmensre -, ezért megfogalmaznak igényeket a további csalódások elkerülése végett. De akkor először tegyük tisztába, hogy mi is az, ami az erényünk, a képességünk, és ehhez mérten próbáljunk megfogalmazni valami egészséges igényt! De eddigi tapasztalataim alapján ez nem egészen így zajlik. A külvilágból érkező ingerek hatására mindenki kitalálja, hogy ilyen és olyan külső/belső tulajdonságokkal rendelkezzen az illető, de nem mélyül el bennük a gondolat, hogy a Bruce Wayne/Tony Stark típusú emberek csak a mozivásznon léteznek...Ha netán esetleg mégis létezik egy-két ilyen ember, arra bizony sok tízezer nő jut, ha nem happolták még el őket. Én is várhatnék arra, hogy egyszer csak Mila Kunis rám dob egy üzenetet, hogy "nafene, fussunk már össze!", de elég nagy balgaságra vallana a részemről...Mellesleg lehet, hogy kettőig sem tud elszámolni, akármilyen vonzó és tökéletes a filmekben.
De visszatérve, a legnagyobb problémát én abban, látom, és nem kötelező egyetérteni velem, hogy a nagy feminista mozgalmak megfogalmazták, hogy teljes egyenjogúság, meg öntudatra ébredés, meg miegymás (ezekkel természetesen egyetértek!), ugyanakkor teljesen el lettek felejtve a hagyományos szerepkörök, amik mellett nem kéne elsiklani. Elvárás, hogy egy férfi legyen FÉRFI. Természetes, de akkor egy nő legyen NŐ! Ami számomra azt jelenti, hogy ne a neten bugássza ki, hogy a fakanál melyik végét kell fogni, ne a férfitól kérdezze, hogy hány fokra állítsa a mosógépet, és ne a férfi menjen GYES-re és még folytathatnám...És véleményem szerint a "fejlett" nyugati világ egyik hatalmas társadalmi problémája - válások, csonka családok - is ebből eredeztethető, hogy mindenki ego szinten tud és akar csak gondolkozni és nem fogadja el a nemek közötti különbségekből származó előnyöket és kovácsolja ezt egységgé!

És lányok, tisztázzuk! Egy nap 24 órából áll. Tehát ahhoz, hogy valaki tartsa el egymagát egy saját, vagy bérelt lakásban, dolgoznia kell - átlag esetben 8 óra - kivéve, ha annyira sikeres valaki, hogy a saját cégénél csak a bankszámla-egyenleget kell csekkolni (természetesen 30 éves még nem múlt el), ami azért kis százalékban fordul elő. Tehát maradt 16 óra. Nyilván aludni is kell, maradt 8-9 óra. Ennyi idő jut arra, hogy az éppen aktuális férfidivat-katalógusokat végig tanulmányozzuk és természetesen ezekből ízlésesen felöltözzünk, aktívan sportoljunk (beleértve a legritkább extrémsportokat is), Hegel esztétikáját és Picasso festészetét tanulmányozzuk, egzotikus nyelveket tanuljunk, amely tudás birtokában romantikus verseket tudunk suttogni kiszemeltünk fülébe, kéthetente fodrászhoz, manikűröshöz, és teljes testgyantázásra járjunk, és persze vigyük le a kis "cuki" házi kedvencünket sétálni...Ha mindezeket összeszámolom, ennyi időbe már nem fér bele egy barátnő/feleség. Vagy pedig fel kell dolgozni azt a tényt, hogy ezek valamelyikéről bizony le kell mondani, ha kapcsolatot is szeretnétek, meg persze a gyereknevelést se egyedül kelljen megoldanotok. Megjegyezném, hogy a havi egyszeri sörözést a haverokkal nem is említettem, mert evidens, hogy arról bizony le kell mondani, nincs mese.

Summa summarum, gondolkozzatok el lányok/nők! Elmegy mellettetek az élet mire észbe kaptok, hogy lassan szülni kéne és Ti a tökéletes embert várjátok, pedig olyan nincs is! Viszont van egy csomó, aki közel van hozzá, de nem veszitek észre. Vagy csak akkor, amikor a barátnőtök lecsap rá...

Canten 2012.12.12 01:58:44

És akkor a statisztika az internetes társkereséses tapasztalataimról:

Pontosan nem számoltam, de bő három hónap alatt durván elküldtem 150-200 levelet. 25 éves lévén a 20 és 30 közötti korosztályt céloztam meg. Csak Budapest és környéke, illetve Székesfehérvár körzetekben. Párhuzamosan négy társkereső oldalon is, ebből kettőn előfizetőként. Az első hetekben csak egy párat, aztán a sikertelenségből tanulva és növelve az esélyeimet egyre több hölgynek küldtem levelet.
Az eredményeim: két rövidebb kapcsolat. Az egyiknél bevallom őszintén én hibáztam, túl korán belementem és kis idő elteltével vettem csak észre, hogy jóval éretlenebb a lány.
A másik viszont talán katasztrófa. Tényleg nagyon helyes, kedves lány, meg is fogott benne valami, hosszú levelezések és pár randi után kialakult a dolog. Aztán idővel szépen előjött, amit említettem az előbbi eszmefuttatásomban. Elvárta a dolgokat, tette a javaslatait, hogy miken változtathatnék, de nyújtani nem sok mindent tudott és közel nem volt olyan tökéletes, mint amit elvárt tőlem. Nem is tudom miért jött akkor össze velem, hiszen nem árultam zsákbamacskát.
A legviccesebb eset az volt, amikor kijelentette, hogy gyerekes vagyok és nem valami férfias. (Természetes a gyerekest arra értette, hogy szeretek viccelődni) Valljuk be az utóbbi egy férfinak kb. olyan, mintha impotens lenne. Tehát inkább a halál... Elég rosszul is esett, de azért kicsit kifejtettem vele jobban a témát. Nagyon körül írni nem tudta, de rámutatott, hogy neki mi is a férfias, és mi nem. Felhozott példaként (gyerekesre= nem férfiasra) egy épp a gyerekeivel arra sétáló kb. 40 éves férfit, aki viccelődött éppen az egyik lúrkóval...Na akkor leesett a nagy kő, és el is gondolkoztam azon, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Egy-két hasonló beszólás után közöltem vele, hogy akkor ennyi most elég is lesz, köszönöm...
Visszautasító levelet egyetlenegyet kaptam. Az viszont tényleg kellemesen tálalva. Nem is okozott semmilyen negatív érzést bennem.
Randit az említetteken kívül egy lánnyal beszéltem le, de éppen külföldre utazott, és mire visszatért, hát szóval addigra az első hölggyel összeismerkedtem és szkippeltem a dolgot ( egy bot, egy hal).
5 lány írt rám saját elhatározásából és egy 41 éves nő/nekem már néni a kedvencének is jelölt :).
Levelezésbe talán 3-4 lánnyal folytam bele, de ezek abbamaradtak minden reakció nélkül, és természetesen nem az én irányomból.
Viszont a többi levél hasonló a többiek tapasztalataihoz. A legnagyobb része csak gyűjti az olvasatlan leveleket, ellenben minden nap online. Kb. 15% aki megnézi a levelet, és az adatlapomat. 5-10 % csak a levelet. És csak egy kis része az - és az elején nagy naívan nekik is küldtem -, akik kb. a regisztrációjuk óta nem is léptek be.

Egyes információim alapján a lányok jó nagy százaléka egyfajta önbizalom növelő tréningként alkalmazza ezeket a társkeresőket. Valaki csak számolgatja a leveleket, valaki gondolom sokszor el is olvassa magában a szép bókokat, de válaszolni már nem tud.

Epilógus: Szóval nem tartom magam egy görög félistennek, de azért a visszajelzések alapján nem is vagyok egy ronda féreg. Egyetemet végzett, értelmesnek mondott és nem is rosszul kereső srác vagyok, bár a keresetem nem publikus, mert azért mégsem ezzel akarok leányzót fogni. Bár az is nagy szó, hogy napjainkban van munkám.
Ezen oldalakra csak azért regisztráltam, mert a munkahelyem van kemény 4 nő, akik házasok is persze, a baráti körömben és környezetemben pedig nincs olyan, akivel tényleg el lehetne képzelni hosszabb távon. Még egy-két hétig élnek az előfizetéseim, de én azt hiszem ezek után ezt a részt befejezem. Elég lélekromboló egyes emberek hozzáállása/nem hozzáállása a dolgokhoz, pedig a többi kommentelőhöz képest nem is állok valami rosszul.

Szóval srácok teljes mértékig átérzem a helyzetetek. Csak én is annyit tudok mondani, hogy ne görcsöljetek rá erre a nőtémára! Akik ilyenek, nem is érdemelnek meg titeket!
És talán megfogadom én is az öregek nagy tanácsát: " A szerelmet nem keresni kell, majd úgyis megtalál."

/ Azért remélem nem tituláltok hímsovinisztának :) /

Canten 2012.12.19 23:43:34

@vin-dit:
Van igazság abban, amit mondasz, de sajnos be kell látni, hogy még egy jól kitöltött adatlap során is igen nagy fejtörést okoz a fiúknak, hogy pontosan milyen belépővel is indítsanak. Egy "egyszerűen" kitöltött adatlapnál, nincs semmi kapaszkodó és ember legyen a talpán, aki frappáns szöveget tud kitalálni. Személy szerint én mindig igyekszem valami egyéni levelet kitalálni, de ez sem segít.
Volt olyan, hogy egy lány nagyon kis találó bemutatkozót írt, egy óra fejvakargatással összedobtam neki egy tényleg remek levelet - nekem nagyon tetszett :) - és semmi, még egy böff se. Próbálkoztam, olyannal is, ami valakinél már bejött, de senki másnál nem váltott ki reakciót. És volt olyan is, hogy egy párszavas mondatra meg válaszoltak. Egyszerűen képtelenség kitalálni, hogy kinek mi a jó, és minél több levelet kap egy lány, annál kevésbé lesznek különlegesek számára a később érkező levelek...
És teljesen egyetértek Didymus-szal. Egy fiúnak igenis megterhelő órákig agyalni egy "odab...os" levélen, főleg úgy, hogy többnyire úgysem érkezik válasz. Ha adnátok egy kis jelét annak, hogy talán írhat több levelet is, akkor van egy kis inspiráció arra, hogy jobban bemutatkozzon és megérje a "fáradozást".
Nemrég sikerült jól indítanom egy levelet, az elején sokat is dumáltunk a csajjal, de csak észrevettem, hogy mintha félvállról venné a dolgokat. Ha nem tereltem volna folyton a beszélgetést, akkor nem haladt volna. Az érdeklődése irántam nagyon gyér volt, de magáról fecsegett. Egy idő után nekem teljesen elment a kedvem. Ha ennyire nem érdeklem, akkor miért nem mondja meg, mert így semmi értelme?! Nem írtam rá egy ideje, azóta nem is beszélünk...
És kérem szépen, az a pár lány, aki rám írt, szintén sablonüzenetet küldött. Mégis vettem a fáradtságot, hogy az adatlapját megnézzem! Nekünk nem jár az eredetiség???