Regisztráció Blogot indítok
Adatok
feketehaju

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.12.04. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tékozló Homár Időhiány, kapacitáshiány, futárhiány = csomaghiány UPDATE 2020.01.08 10:00:00
Dénes csomagja november közepétől egy hónapon át tekergett a futárszolgálat különböző futárjai és depói között. A nyomkövetés szerint többször is megpróbálták a kézbesítést, ám Dénes szerint ennek egyszer sem volt nyoma. Vajon mi történik ilyenkor a valóságban? Begurul a cucc az ülés alá? Update: A…..
feketehaju 2020.01.13 10:38:54
@a fekete krindusz:
Persze, szezon van, de az, hogy NEM HAGY ÉRTESÍTÉST a küldeményről, az szerintem független a szezon lététől vagy nem lététől.
Szerintem.
feketehaju 2020.01.13 10:50:08
Hozzáteszem, szerintem január 3. óta azért már nincs olyan nagy szezon, velem mégis sikerült eljátszania a drága Hermes (= Express One)-naknek, hogy amit a feladó egyszerre, 2 csomagban adott fel, abból az egyik korrekt módon megérkezett, míg a másik értelmezhetetlen módon kering az éterben.
A legvérlázítóbb persze az, hogy
1. A Hermes drágaságom nem ad ki információt, csak a feladónak. Persze, mert majd a feladó fog otthon gubbasztani, és várni, hogy mikor érkezik a csomag, vagy majd ő fog időpontot egyeztetni. (Ugyan a Hermes oldala rendkívül felhasználóbarát - nak tűnik - mert elvileg online is tudnék kiszállítási címet és időpontot is módosítani, gyakorlatban mégsem, mert nincs megadva a várható kiszállítási dátum, azzal együtt, hogy állítólag már 2x megpróbálták kézbesíteni.
2. A nyomkövetésben 2x ott a megjegyzés, hogy kiszállították, de nem értek el, blabla, ezért értesítőt hagytak. DE NEM.
Így gyakorlatilag sanszom sincs, hogy valakit kontaktáljak, hogy hogy jutok a csomagomhoz.
A Hermes ügyfélszolgálatán meg gondolom karfiolok ülnek, mert lassan naponta többször levelezünk, de még egyszer nem jutott eszükbe azt írni, hogy ugyan vegyem már fel a kapcsolatot a magyar partnerrel, aki ez és ez. Szerencsére a gugli a barátom, nade miért kell nekem oknyomozó riporterré válnom csak azért, mert rendeltem valamit Németországból.

PS.: Tudtam, annyira tudtam, hogy kicsit erőszakosabbnak kellett volna lennem a feladóval, és nem hagyni, hogy Hermessel küldje. Ott az Ecoparcel, amit egyébkét mindenkinek csak ajánlani tudok. Fele annyiba került volna, és már itt lenne nálam a szajré.
Belül tágasabb Poloska: Mihez kezdjünk a holmijainkkal? 2017.06.16 06:00:00
Költöztetés közben vagy a szomszédoktól könnyen megfertőződhet az otthonunk mindenféle rovarral, ezek közül is a legnehezebben a poloskáktól lehet megszabadulni...
feketehaju 2017.06.16 11:04:00
Ez a cikk egy bődületes baromság, ráadásul teret ad annak rémesen ostoba tévhitnek, hogy az ÁGYI POLOSKÁNAK és a MEZEI POLOSKÁNAK bármi köze lenne egymáshoz!
Kedves buta, tájékozatlan cikkíró:
A MEZEI POLOSKA zöld vagy barna, röpködésre is képes bogárka, ami az utóbbi években nagyon felszaporodott, és kora tavasztól (nagyon) késő őszig tömegével jön be a lakásba, városokban is. Viszont: azon kívül, hogy ha összenyomja az ember, valóban nagyon büdös, és esetleg megcsócsálja a növényeket, az ég világon semmi mást nem árt.
Ellentétben az ÁGYI POLOSKÁVAL, ami egy éjszakai életet élő rovar, a csípései elég brutálisak, és valóban nehéz kiirtani, de látni is, mert elég aprócska, és csak akkor bújik elő, mikor mi alszunk. Az igaz, hogy bárhol, fűtés csövek mellett vagy akár konnektor résében elrejtőzik, de még VÉLETLENÜL SINCS SZAGA!!! Életmódját, előfordulását és undorszintjét tekintve a csótányhoz hasonlítanám.
Legközelebb legalább egy picikét informálódj cikkírás előtt... :(
feketehaju 2017.06.16 11:04:00
Ez a cikk egy bődületes baromság, ráadásul teret ad annak rémesen ostoba tévhitnek, hogy az ÁGYI POLOSKÁNAK és a MEZEI POLOSKÁNAK bármi köze lenne egymáshoz!
Kedves buta, tájékozatlan cikkíró:
A MEZEI POLOSKA zöld vagy barna, röpködésre is képes bogárka, ami az utóbbi években nagyon felszaporodott, és kora tavasztól (nagyon) késő őszig tömegével jön be a lakásba, városokban is. Viszont: azon kívül, hogy ha összenyomja az ember, valóban nagyon büdös, és esetleg megcsócsálja a növényeket, az ég világon semmi mást nem árt.
Ellentétben az ÁGYI POLOSKÁVAL, ami egy éjszakai életet élő rovar, a csípései elég brutálisak, és valóban nehéz kiirtani, de látni is, mert elég aprócska, és csak akkor bújik elő, mikor mi alszunk. Az igaz, hogy bárhol, fűtés csövek mellett vagy akár konnektor résében elrejtőzik, de még VÉLETLENÜL SINCS SZAGA!!! Életmódját, előfordulását és undorszintjét tekintve a csótányhoz hasonlítanám.
Legközelebb legalább egy picikét informálódj cikkírás előtt... :(
Asperger 2.0 Szabadulás, avagy (figyi kedvéért): "A kirakósjáték én vagyok talán" 2014.11.28 11:30:01
Az elmúlt hónapokban, ahogyan ígértem is, a mozaik végül összeállt – a blog további írása okafogyottá vált. Önismereti utazásom véget ért – úgy érzem, végre szert tettem arra a magabiztosságra, azokra a kompetenciákra, képességprofilom olyan ismeretére, aminek…..
feketehaju 2014.11.28 12:43:55
Ez egy nagyon szép, összeszedett írás lett. Meg is hatott. :)
Talán hiánytalanul sikerült verbalizálnod a problémákat, amikkel én is napi szinten szembesülök, olyannyira, hogy már unok foglalkozni velük. (Na, ez szép magyaros mondat lett.)
Azt hiszem, sok nőnek okoz nehézséget az, hogy el tudja fogadtatni magát - mintha a társadalom még mindig nem lenne felkészülve rá, hogy egy nő lehet szép és okos is: van agyam, és nem félek használni. Sőt, tudom is használni. Ettől a legtöbb pasi valóban menekülőre fogja, nem csak párkapcsolati, hanem bármilyen emberi szinten, akár kollegiális viszonyban is. Unom, hogy arrogánsnak vagy agresszívnak titulálnak, pusztán azért, mert határozott vagyok, tudom, hogy mit akarok, legtöbbször azt is, hogy mi a jó nekem, de azt mindenképp, hogy _mi_nem_jó_ nekem, és nem hagyom magam belevinni olyan helyzetekbe, amikről tudom, hogy nem lesz jó, nem ÉN vagyok, meg mert ezeket a köröket már lefutottam, rövid ahhoz az élet, hogy valaki már kedvéért újra lefussam őket.
És mindeközben azt tapasztalom, hogy a nők többsége valójában mégiscsak buta, még a "magához való esze" sincs meg, és egészen egyszerűen azért kell mellé egy férfi, hogy megmondjon neki mindent. Naná, hogy ha maguk a nők támasztják alá ezt a sztereotípiát, akkor a férfiak még mindig azt hiszik, hogy az okos nők egyben nőietlenek is. Látom rajtuk, a többségen legalábbis, hogy egyszerűen képtelenek feldolgozni azt, hogy vonzó vagyok, "nőként" jól nézek ki, ráadásul tudok gondolkodni, van véleményem, amit meg is merek osztani akár egy férfival is, önálló vagyok, határozott - és mindemellett még házias is, urambocsá' jobban, mint a szempillarebegtető bambik. Ezek után a többség számára egyértelmű, hogy egy párkapcsolatban is én hordom a nadrágot, és elképzelni sem tudja, hogy mindez nem jár együtt azzal, hogy uralkodni akarjak másokon, nagyon szívesen alkalmazkodom és még kedves és gyengéd is tudok lenni.
Épp az elmúlt év során jutottam el én is oda, hogy a pasik alighanem kétféleképpen képesen reagálni rám, és köztes út talán nincs is: Mivel a legtöbb pasi retteg a nála intelligensebb nőktől, ők egyből menekülőre fogják és számukra én vagyok a kb. maga a ördög. (Ha tehetnék, tuti, hogy megégetnének...) A másik részüket, sajnos azt kell hogy mondjam, az intelligensebbjét, pillanatok alatt elbűvölöm és ők imádnak. Sokáig tartott, mire megértettem magammal, hogy ez nem az én hibám, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy elfogadtassam magam azokkal, akik saját gyengeségük miatt rám néznek rossz szemmel, hanem azok a fontosak, akik értékelnek. Tőlük tudok tanulni, velük tudok fejlődni, mert félreértés ne essék, ők ugyanúgy szóvá teszik a hibáimat, sokszor nagyon is kegyetlenül, de azért, hogy az a fejlődésemet szolgálja - és nem azért, mert valahol mélyen a férfiúi öntudatukat sérti, hogy okosabb, tájékozottabb stb. vagyok.
Intelligens, okos nőként manapság is nagyon nehéz helyzetben van az ember (lánya), mert bármilyen nehéz elhinni, mi ugyanúgy olyan partnerre vágyunk a párkapcsolatunkban, akire felnézhetünk. De mivel a fentiekből adódóan magasabban van a mérce, kevesebben is ugorják meg...

Sajnos ezt egyébként egy össztársadalmi problémának látom, hiszen a háború óta eltelt időben a nők megtanulták, hogy egyedül is boldogulnak, már nincs szükségük egy férfira ahhoz, hogy ne haljanak éhen, mint akár 100-150 évvel ezelőtt, és az önállósodás öntudatosodással is járt, amit mind a társadalomnak, mind a férfiaknak nagyon nehéz feldolgozni.
feketehaju 2014.11.28 14:26:05
Igazad van, nem fogalmaztam pontosan. Olyan partner a fontos, akire tisztelni tudok - ebben számomra benne van az is, hogy fenézek rá. Számomra az, hogy felnézek valakire, egyáltalán nem a hierarchikus viszonyulást jelenti, hanem a tiszteletet.

A hozzászólásom nem arról szólt, hogy együttműködök-e vagy sem, vagy a férfiak véleménye mennyire izgat. Alapvetően senki véleménye nem izgat, vagy ha igen, az nemtől független, emberi értékeken alapul.
De nehéz együttműködnöm olyanokkal, és ez is nemtől független, mert nem CSAK a nőkre és nem CSAK a férfiakra vonatkozik, akikkel alapvetően nem vagyunk egy szinten.
A női butaság alatt pedig nem a női attitűdöt értem, a szempillarebegtetéssel aposztrofálva és összefoglalva, és nem a megalázkodást, hanem az általános szellemi igénytelenséget, amiben az érdeklődés megreked a körömlakkok szintjén. Természetesen ezt is lehet a neveltetésre fogni, de talán túl egyszerű lenne mindent ezzel magyarázni, hiszen mindannyian hozunk negatív dolgokat otthonról.
Szerencsére alighanem neked és nekem is megvan a lehetőségünk arra, hogy legalább valamilyen mértékben megválogassuk azokat az embereket, akiket "beengedünk" a világunkba, és nem akarunk mindenáron mindenkinek megfelelni.
feketehaju 2014.11.29 18:39:50
Nemnem, úgy látom, elbeszélünk egymás mellett... :(
A "szellemi igénytelenség" alatt a következőket értem: 13 nővel (én pár férfival) dolgozom egy légtérben, mindannyian diplomás, legalább két nyelvet magas szinten beszélő emberek (ez a munkánk). A kolléganőim 90%-ának a kulturális szintje megáll ott, hogy ki hogyan szerepelt az előző esti Megasztárban, és nem értik, nekem hogyhogy nincs időm kilakkozni a körmeim, hiszen a Barátok közt nézése közben erre kell, hogy legyen alkalom. Az, hogy én nem nézek Barátok közt-et, értelmezhetetlen információ a számukra. Ugyan olvasnak Indexet, de ha egy fotón ballonkabátos emberek állnak világháborús katonasapkában a "buszmegálló" felirat alatt, és a képaláírás szerint ez a "Nagykörút 1848-ban", nem értik, mi a gond.
A pasik ezeket a nőket szeretik, és nem azokat, akik gondolkodnak és van némi ismeretük a világról. Mint ahogy engem egy férfi kollégám azért utál, mert tudom, ki volt Bram Stoker, miközben ő nem.
És ne mondjátok, hogy ez a neveltetés, meg a társadalmi nyomás. Rám és még jópár másik nőre is ugyanannak a társadalomnak a nyomása nehezedik, mégsem ez a követendő példa. Tudom és belátom, hogy vannak helyzetek, amikből nehéz kitörni, de a tájékozottság (vagy annak hiánya) 30 körül, a fővárosban élve, felsőfokú végzettséggel már nem fogható a szülői háttérre.
A pasiknak márpedig ezek a nők kellenek, még akkor is, ha 4 év után se kapnak egy meleg vacsorát, mert főzni sem tudnak (tehát a hagyományos értékeket sem mutatják fel), de legalább csinosak. És a pasik többsége (mondom, tisztelet a kivételnek) jobban értékel egy "rózsaszín nyuszis kulcstartót" az oldalán, mint egy olyan nőt, akinek véleménye is van.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása