Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Boronkay SOma

5 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
MIKOR: 2012. március 14. 15:00 HOL: Budapest, Jászai Mari tér SZERVEZŐ: Hallgatói Hálózat lágymányosi sejtje Eljött az idő, hogy továbblépjünk! Bebizonyosodott, hogy a kormány oktatáspolitikája elhibázott: 32 ezerrel kevesebben felvételiztek idén egyetemekre, főiskolákra,…..
  MIKOR: 2012. március 15. 15:00-17:00 HOL: Budapest, Szabad sajtó útja Minden ellenkező híresztelés ellenére március 15-én 3 órakor várunk mindenkit Budapesten, a Szabad sajtó úton! A program szervezése dübörög, folyamatosan tájékoztatunk benneteket. - A műsorvezetést…..
MIKOR: 2012. március 10. 15:00-18:00 HOL: Budapest, Kossuth tér "Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat." 2012. tavaszára a magyar társadalom tűrőképességének végső határaihoz érkezik. A megemelt adóterheket, a munkabérekre vonatkozó új szabályozásokat…..
Éppen arról olvasgattam, hogy a WC tetejét le kell csukni, különben a bacik rárepülnek a fogkefére, ha ugyanabban a helyiségben vannak, amikor eszembe jutott, hogy nemrég az amerikaiak arról témáztak egy fórumban, hogy mit tartanak különösnek Európában, amikor ideutaznak. A…..
 2009. 06. 19.   Arra kellett ma rájönnöm, hogy aggódó típus vagyok. Már mikor elindultam: otthagytam a fényképezőgépet. A mobiltöltőt. A pénztárcát. Aztán hogy lekésem a gépet. Nem engedik át a tolltartómat. Becsipogok, végigtapogatnak. Elbúcsúzok mindenkitől, a…..
Északi átjáró Strindberg-Suba 2009.05.15 22:14:15
Monoporno: „egyszerű, közönséges szex, amit monoban lökök, partner ugyanis nincs hozzá.” Mondja Julie az előadás közepén, ezzel indokolva a produkció címét is. A MoNOporno nem más, mint Strindberg Julie kisasszony című drámájának keretei egy szextől és portól…..
Északi átjáró Nói albínói 2009.05.11 21:37:00
rendező: Dagur Káriforgatókönyvíró: Dagur Kárioperatőr: Rasmus Videbakdíszlettervező: Jon Steinar Ragnarssonjelmeztervező: Tanja Dehmel, Linda B. Arnadóttirzene: Orri Jonsson, Dagur Kárilátványtervező: Jon Steinar Ragnarssonvágó: Daniel DencikSzereplők:Tómas Lemarquis (Noi)Elin…..
Rendező: Zsótér Sándor - Szegedi Nemzeti Színház (2007. 11. 03.) KRISTÓF BORI    Brecht színházában – amely szerinte laboratóriumhoz hasonlatos, nem megtestesít, vagy illúziót kelt, hanem vizsgál, és ismeretet közvetít – nem szabad a valóság…..
Intenzív osztály KoMa-Plazma 2007.12.28 11:54:00
Boronkay Soma  A KoMa nomen est omen-ként Kortárs Magyar. Ez lehet akár kortárs magyar dráma, beszédstílus, gondolkodás, problémakör vagy színjátszás (ha egyáltalán van ilyen). Mialatt nézem a csapat debütáló produkcióját elgondolkozom, hogy egy most alakult, kizárólag…..
Boronkay SOma 2008.02.03 14:23:34
Marci, teljesen egyetértek veled abban, hogy a Csirkefej megírása óta nem volt olyan magyar dráma, ami igazi fordulatot hozott volna, igaz, szerintem a Spiró-darab sem színházi, inkább színpadi nyelvhasználatbeli fordulatot eredményezett. De ami több mint két évtizede megdöbbentő és új volt, az ma már megszokottá vált, a színpadi káromkodásokkal szerintem nem lehet már a nézőket/olvasókat másfajta szemléletre késztetni, még ha az olyan központi helyet is foglal el, mint a leszopsz te Petya jelenet, mely olvasva számomra nagyon banálisnak, már öncélúnak tűnt.
A Plazmában nekem nagyon tetszik a plazma-megoldás, amit a Komások jól használtak, bár nem mindenhol. Adva van 5 szerep, és egy szóhalmaz. A szereplők is könnyen átcsúsznak egymásba, vagy más szerepekbe, illetve a szöveg sem statikusan van megírva (főleg a rádiós részeknél lehet szerintem nagy szükség a színészek spontaneitására és kreativitására). Az egész dráma a verbalitásra épül (arról lehet vitázni, hogy ez a nyelv amit használnak mennyire a mi nyelvünk, illetve hogy mennyire sarkosítottan középszerű próbál lenni). Olvasva. De rengeteg cselekvésre ad lehetőséget, legalábbis szerintem. Számomra ez a dráma egyik legnagyobb előnye, hogy az adott szöveg csak egy kiindulópont, ami számtalan előadási módra (és ezáltal mindig más-más textusra) ad lehetőséget. Tehát nem kész „szövegkönyvet” ad az alkotók kezébe, hanem az alkotókat partnerként kezeli annak létrehozásában. Így elméletben minden előadás egy új Plazma-szöveggel dolgozik. (Ez nem tudom, hogy a gyakorlatban is működik-e, én a többi Plazmát nem láttam.) Szerintem ez nagyon-nagyon kevés magyar drámáról mondható el, sajnos.
Abban is igazad van, hogy nagyon sok kortárs magyar dráma szociokritikus, ahogyan az a Garaczi-művek nagy részéről is elmondható, a Plazmáról is, és ilyen szempontból nincs is nagy fejlődés a Csirkefej óta, sőt a kortárs politikaszemlélet tulajdonképpen hiányzik a magyar színpadról. Ellentétben a társadalmat megjelenítő drámákkal (Spiró, Háy, Egressy, Garaczi), amelyeknek szerintem az egyik nagy hátrányuk hogy hamar elavulnak, mivel egy adott kor társadalmának gondjait ábrázolják, és nincsenek olyan jól megírva, hogy az a kor letűnése után is élő szövegként hasson. Ezen kívül külföldön is nehezen „eladhatók”. Ráadásul ahogyan az a Plazma esetében is észrevehető, gyakran válnak ezek a drámák közhelyessé (mivel mindennapokban megtapasztalt helyzeteket utánoznak). Ennek egyik szélsőséges példája Horváth Péter Blikk-je, mely szinte élvezhetetlenül közhelyes, nyelvében is. Számomra tetszett még a Plazmában a rádiózás színpadra vitele is, mely a magyar színpadon egy egészen új helyzetet teremtett, ami a KoMások előadásában nagyon szépen lett megoldva, de ezt már említettem föntebb.
Ami a különböző színházelméleti szövegek gyakorlati alkalmazását illeti (hűű, egyre hivataliasabban írok): még igazán nem látjuk elmélet és gyakorlat találkozását. Az előző félévben nem olvastunk sok elméleti szöveget (Derridát egyáltalán nem), az ettől a félévtől (holnaptól) kezdődik. Különböző előadáselemzési módszerekkel ismerkedtünk meg, főbb vonalaikban. De én például a Plazmán kifejezetten élveztem azt, hogy tudtam az előadást saját magáért nézni, és nem kellett közben azon gondolkoznom, hogy most milyen szempontból (strukturalizmus, fenomenológia…) kellene néznem az előadást. Nagyon üdítő érzés volt. Ezzel egyéb intenzív-kék hogy voltatok?
Boronkay SOma 2008.01.23 11:37:06
Kedves Marci!

Ne, ne veszítsd el kommentálós lelkesedésed, mert tök jó olvasni a kommentjeidet. Annak, hogy nem válaszoltam megvolt az oka, elsősorban időhiány (vizsgaidőszak, tudod) illetve addig nem akartam reagálni rá, míg a színházügyön nem olvastam el mit írtál a Plazmáról, mert szerintem értelmetlen csak úgy a levegőbe beszélni vagy vitázni.
A Plazmával szerintem elég jó alapot találtak a KoMa-sok, előadásukban ütős, tényleg élő és "kortárs" lett a szöveg. Nagyon jól előadták, de egy átlagnéző (én átlagnézőnek tartom magam) elsősorban önkéntelenül a szövegre koncentrál. Ez több okból adódhat, egyrészt a szövegcentrikus előadásmódból, másrészt hogy nem látja állandóan a színészt, ami felerősíti benne a rádiózás élményét. Kipróbáltam többször is, hogy becsuktam a szememet, úgy figyeltem az előadást; baromi élvezhető volt. Kvázi nem mindig volt szükségem a színész fizikai jelenlétére, máskor meg nagyon is (pl. hidas jelenet, de ebben egyetértünk).
Az öncélúságról: mikor a narancsos jelenetet láttam, totálisan az volt az érzésem, hogy ez tipikusan olyan rész, amikor a cselekvés mögül kiinteget, hogy nesze, csináltunk valamit, fejtsd meg (miközben mi mint előadók összepisiljük magunkat az alternatívkodástól). (Ez amúgy a közönségtalálkozón elő is került, amikor a színészek szinte körkérdésként felvetették hogy kinek mit jelentett ez a jelenet, ami pedig valamilyen szinten pont a szabad asszociálások megölése.) A narancsfacsarás számomra nagyon a pofámba nyomott gesztus volt, egy amúgy is minimálkellékkel dolgozó előadásnál a leghangsúlyosabb tárggyal ezt megtenni. Mert lehetne sokkal érzékletesebben, diszkrétebben, például a hajevés esetében.
Legjobban engem még mindig az zavar, hogy a nézők és színészek közvetlen kapcsolata ellenére nem alakult ki igazi párbeszéd közöttü(n)k. Pár (talán előre betervezett) ránkpillantáson kívül nem volt kommunikáció a nézőkkel, ami egy ilyen intim térnél nagyon jól működhetne szerintem, főleg ha van egy olyan baszott nagy tükörfelület, mint a Gödörben, ami elég nagy tér- és játéknövelő szereppel bírna, ha lenne funkciója. De sajnos nincsen. Nem tudom, hogy ez más helyeken hogyan működik, remélem hogy egyre jobb lesz.
(és tényleg örülünk ha a pisid csiklandozza lábszáradat:)
rendező: Zsótér Sándor VÉCSEI ANNA Olyan szikár és kegyetlen ez a nő. Látszik, hogy megsértették. Csontjainak hegyessége, a feszessé keményedett inak, irreálisnak tetsző vékonysága, mozdulatai, testének minden apró részlete a szenvedésről, és az uralkodásról beszél.…..
Intenzív osztály Ez a blog... 2007.11.21 19:28:00
... a Színház - és Filmművészeti Egyetem negyedéves színházi dramaturg szakos osztályának blogja. Főként általunk látott előadásokról olvashatsz beszámolókat/kritikákat. Kommentet bárki írhat, lehet reagálni az írásokra. Jó blogolást!az osztály (a legfrissebbeket…..