Regisztráció Blogot indítok
Adatok
libi5

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kedves Praxis blog!   Nem gondoltam, hogy olvasáson túl is részt fogok venni a Praxis blog életében, most sajnos mégis kénytelen vagyok egy történetet elmesélni, ami április első hetében játszódott le Budapesten, a 14. kerületi nőgyógyászati rendelőben. Magamról annyit,…..
libi5 2012.10.23 08:21:21
Igaz régi a bejegyzés, de csak most találtam meg. Igen, az abortusz komoly téma, de mint nő, és aki két gyermeket elveszített és ezért esett át abortuszon azt gondolom, hogy nem lehet könnyű eldönteni, hogy elvetetem a magzatomat, vagy sem. Aki ezen végig megy, és úgy dönt, hogy megteszi, az biztosan komoly tépelődés és utólagos fájdalommal és a későbbiekben aggodalommal teszi meg. Nem lennék a helyükben, semmi körülmények közt. Mert az a tapasztalatom, hogy az első pillanattól kezdve, hogy érzed, valaki bontakozik benned, kötődsz hozzá, még akkor is, ha ezt elnyomod. De, ha a körülmények miatt az ember lánya úgy dönt, mégis elveteti a kicsit, az elég büntetés számára, nem kell másoknak megkövezni őt. Abortusz azóta létezik, amióta ember az ember. És mások elítélése is azóta létezik, mióta ember az ember. Aki megkövezi és gyilkosnak titulálja az ilyen nőket, annak üzenem, hogy ne ítélkezz, hogy ne ítéltessél...19 évesen, tanulóként még valóban nagyon fiatal gyermeket nevelni, érthető, ha így dönt, bár gondolom, hogy nagyon kemény időszaka volt ez életének, olyan, amit nagyon nehéz feldolgozni. És minden tiszteletem azoknak, akik hasonló helyzetben mégis úgy döntenek, felnevelik a kicsit. Akinek szerető és kiegyensúlyozott szülőkre van szüksége elsősorban, nem anyagi jólétre. De apára is, nem csak anyára! Ha a kicsi megszületik, de a szülők nem tudnak együtt maradni, mert valójában ők maguk is még gyermekek és menekülnek, akkor az a kicsinek sem jó. Hiszek benne, hogy a kis lelkecske, akit visszaküldtek, előbb-utóbb visszatér anyjához. De még egyszer azt gondolom, ne ítélkezzünk, gondoljon bele mindenki maga, mit cselekedne és ő cselekedjen úgy, ahogy saját lelkiismerete engedi. A doktor úr pedig kedvesebben, vagy legalábbis a gyilkos szó használata nélkül is elutasíthatta volna a hölgyet, pl. olyan szervezet ajánlásával, aki hasonló korú lányanyák segítésében jártas. És én még egyszer biztos nem tenném be a lábam hozzá, de még csak ajánlani sem ajánlanám másoknak.