Adatok
olimba
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Rendre visszatérő kritika a bloggal szemben, hogy a külföldi élet és munkavállalás pozitív oldalára koncentrál. Hát akik ezt róják fel, azok ma jól figyeljenek, mert Beáta posztja mindennek tekinthető, csak elfogultan pozitívnak nem. Lassan közeledünk az 500. poszthoz, de…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem tudom szó nélkül hagyni az írásodat. Évek óta járok Dublinba, mivel ott él a lányom a családjával, és a bátyám a családjával (ők már 10 éve), mindkét család gyerekei ott járnak iskolába. Nekünk egészen mások a tapasztalataink. Az írek szerintünk rendkívül nyitott, kedves emberek. Mindenkinek van egy jó szava a másikhoz, ha lemész futni a tengerpartra, biztos, hogy többen is köszönnek, biztatnak. Mindig mosolyognak, rendkívül pozitívak. Ez számomra a legcsodálatraméltóbb tulajdonságuk, hogy a válság közepette is pozitívak tudnak maradni. A gyerekeket imádják, ha megyünk az utcán az unokámmal, mindig kedvesen megszólítanak. A nők nagyon csinosan öltözködnek, divatosak, elegánsak. A kamaszok persze, feltűnően, de ez a korosztály ilyen az egész világon! Én nagyon finomakat szoktam enni, a süteményeik szerintem, szenzációsak! Sok a saláta, amit nagyon szeretek, hal, tengeri herkentyűk. A táj, a rengeteg zöld, a hatalmas fák, hihetetlenek!
Az írek rendkívül befogadóak, minden nemzettel kedvesek. (Kivétel, persze, mindenhol van). A kocsma, ott a találkozások, beszélgetések helyszíne, egyfajta kultúrhely, a gyerekeket is elviszik. Ez a kultúrájuk része. ("szeretem", amikor valaki olyan ad gyereknevelési tanácsot, akinek nincs is gyereke:) Valóban haza kell jönnöd: aki ennyire negatívan elfogult, nem nyitott más nemzetek kultúrájára, nyelvére, ételeire, az jöjjön haza.
Számomra felüdülés amikor ott vagyok, ezután a rosszkedvű pesszimista ország után.