Adatok
SoulKeeper
140 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
mint belül megéljükakként is tükrözzükfelvesszük alakjáts magunkká formáljuk önmagunk tükre áll szemtől-szembe'métely, s ír vagyunk a sebekrealma a fától nem esik messzea felnyílt szem lát, ha van mersze nincsen korom se hócsak a kilengő mérleg nyelvemindig az lehet JÓ ki…..
Téged küldtek, vagy jöttél?Túl drága volt, vagy kötbér?Itt az újjászületés;a szüntelen szenvedés. Mikor karolva karmol,ahogyan szétmarcangol.Mind gyerekes cselvetés;tehetetlen remegés. Ilyen egy kezdet és vég;mindig hosszan lángol még.Hiába jön nevetés,álmot öl a feledés...
féltve őrzött súlyos titkokatnyögő falakhét pecsét alattsötét őrült őrlő mélyaffektáló szenvedélyálom arcra pírt hozstigmákkal sifrírozgondolat út vesztőajkaimra metszőszavakat aggatfaggatva hallgathús és vér lényemoszcilláló fénybentárt karokkal várúj világot…..
szavakat írok hát ismétmint már tettem ki tudja hányszors felvetem kéretlen ingükne beszéljünk mellé csak másrólmint amiről most a szó vantárgyaló felek közt tárgy a lókánonban a riposzt szólammindennek oka van így a jótudom tudom talán ez sok(k) borban igazság s alkohol…..
Sötétebbé válnak dolgok, az Isten öl, nem feloldozfakó indigóval klónozhogyan lehetnék hát boldog? sóvárgó lét-szerelemkínját tűröm délcegende bánt szégyenszerepemha lecsukódik egy szem, apró, meleg fénye nélkül, arcom színe is megvénül s ér-szürkületben…..
Őrzi hangjait; ódon csend-ülés. Rézsút csókol arcomraimpregnált szélütést.Lobbantja lángjait; prímtelen prüntyögés. Színek forradalma; akromatikus zendülés. Sugárzik mega-nnyi bájt, e mail a bú. Mélyen magambatömörítetten fáj(l)...
Zeng csapzott lelkem trubadúrja. S várlak remény dalától dúlva, mert visszajössz újra és újra, te szellőléptű csalfa múzsa. Olyan vagy, ki ha un, nem marad. Pedig elég egyetlen szavadés felizzik tündöklőn az agy, mint vad viharok után a Nap. Holnap álmot csókolsz tán…..
betoppant az őszmint nyargaló őznyár derekán bőszszemtelen masszőzcsendül az arcélmint dermedt vashéjérint jeges kéjhideg kezű szélőrült vágyakkal vágtatnincsen benne alázatvetkőzteti a fákata megszeppent nimfákatcsak maga alá nyomakarja, hogy fájjonsáros avarágyonsok ezer…..
Szunnyad bennem jövő; kapkodva belélegzett percek. Szívet ölelő, ziháló tüdő; a holnap s az élet, álmaimból ébred. ... emelkedik, süllyed; feszül és ernyed. DNS-be rejtettszimfónia lüktet. Feszül és ernyed; emelkedik, süllyed... Szunnyad bennem a múlt; szuszogva…..
De álljunk is meg egy szóra. Hogy miért ilyen a strófa? A gondolat szöcske; szökken. És ím, e hirtelen költöttvalahogy eszembe ötlött.Rájöttem, hogy rég köszöntem. Mostanság csak hébe-hóbajártam, mint egy bolond óra. Sutba lökve büszkeségemfonalam szőttessé…..
Látván, miként űz függetlenség, ez nem csak tinédzser betegség. Tudják ők is, hisz jól ismerik. S biztosan tudom, kell is nekik! De csupán csak cukormáz, nem más, az efféle szuverenitás. Autonómiáért nyafog, pedig gej, hogy kirohad a fog. Lélekromboló, rontó métely... Francba ezzel a sok…..
… Szerda van.
- Nem bír jelentőséggel, csak pusztán egy elkerülhetetlen ténymegállapítás. Mondhatnám azt is, hogy nem kedd. Vagy akár csütörtököt is mondhatnék a közhellyé csépelt, frappáns agyfasz kedvéért. De nem teszem. Szerda van. És most, hogy kellőképp…..
Előlem nem rejtheti már titkát,látom szemedben a szikrát.Mely' mint hirtelen hevület vet bennem is tüzet,s nem lesz már szünet míg a szív-szív és az ér lüktet.
Ahogy keveredünk, testünk szinte már karamellizál,Egymást átölelve, akar a kar és a mell zihál.Tomboló mámor…..
nem létezik múltés nem számít a jövőcsak jelened kell..
-A tévedés velünk született képesség, de belátni ha tévedünk; az már szerzett érdem!-Vigyázok, hogy életem morzsái, ne váljanak szutykos galambok eledelévé.....
Nem hat már rám,hatalmát elveszítette a Szó.Maró gúnnyal teli az arc,mégis oly csábító.Tűzben edzett a kéz s a szív,immár poklok tűzét sem féli.Sosem volt egyszerű,mégis egyre nehezebb már élni.A rettenet szárnyat bonts eget renget az önös érdek,mit az a belső hang súg;…..
Emlékezem!Emlékezem, arra a Rendőrre,aki az igazi rendnek volt őre.Ki itt kiszolgált, óvott s védett,s most ő őrzi tán a messzeséget. Emlékezem!Emlékezem arra az Úrra,aki büszkeséget félredobvavolt vezető szellemben és buszon,ki okított embert s ebet egyazon alapon.…..
költő vagyok az egyetlen aki nem költ magárahagyjas lerázzamagáróla világbetűk csokrából szőtt szóvirág szólszertelenül mégis szerfelettenmagabiztosan esetlens oly önfeledten önzetlenhogy szinte elfeledtenlettemgondok gondnokarímek titkáraköltő vagyok az egyetlen aki nem költ…..
Nincs mit mondanom,hisz minden elmondatott.Lopott, kopott szavakba foglaltatott.A múzsa rúzsa csak tompa színnel csillog,mint bőrbe ivódott szerelembillog.De a kis sértett kísértet kísértve kísérgetamíg kő nem lesz a szívhol híján van a remény.Kemény mint a föld télvizek…..
Időmet őrzi a kalendárium,elmém poros antikvárium,és az emlékeimet mint válium,fedi el az antik-vári rum. Fénytelen lett mára a napfény,csupán tompa, Tél-vész lehelet.Kusza ágak csupasz peremén,magányosan ül a szeretet. Ma még jó, hisz csak csendben elmerengne,emelt fővel,…..
Úgy írok, mint aki tud írni.Úgy alkotok rímet, mint egykoron Ady.Papírra tollal és tintával.(Szólok, mielőtt megdobnál kovásztalan téglával.) Ugyan az a közöny és természetesség,mint mikor nyáron megjönnek a fecskék,s ugyan az a megfáradt undor,amivel Radnóti ír egy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz