Adatok
PEAKERIKA
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Dan Brown könyvét mindig tűkön ülve várja az emberek többsége, hiszen hiába az 500 oldal, műveinek olyan lebilincselő cselekménye és karakterei vannak, hogy regényeit olvasva megszűnik tér és idő. Egy új Landgon- féle kaland megjelenése mindig ünnep az író rajongóinak, akik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ha Winston annyira szuper, hogy megbízhatóan rá lehet bízni egy világot megrengető szimulációs modell hitelt érdemlő végigvezetését, akkor hogy lehet, hogy a Winston által előre megtervezett módon a prezentáció széleskörű bemutatása majdnem totális kudarcot vall és kétszer is csak a csoda menti meg Langdonékat a haláltól. Winston tényleg nem tudta a kódot, amivel lejátszható a prezentáció? Akkor miért küldte utánuk az admirálist Barcelonába, hogy megölje őket? Ezzel a saját tervét húzta majdnem keresztbe. Az érdekes, hogy pont az emberi tényezőt nem kalkulálja bele, amikor a sztori magva egy soktényezős modell kimenetelének szimulálása, aminek az emberi tényezők az alapja. Ha pedig igazából tudta, akkor az egész könyvön át tartó kódfejtéses utazás tök felesleges volt, csak olvasóhülyítés, hiszen Winston a gyilkosság utáni médiacirkusz közepette másnap leadja az anyagot és kész. Szerintem az a baj, hogy Dan Brown már kaptafára dolgozik. Keres egy globális problémát, egy érdekes, kódokkal teli helyszínt, belerak egy szép nőt, egy gonosz gyilkost, akit valaki a háttérből mozgat, egy-két akciójelenetet, összerakja és kész. Nincs már meg az régi aprólékos, logikai kidolgozás, ami a korábbi műveit jellemezte. Sematikusak maradnak a szereplők és logikátlan és könnyen kitalálható a történet. Az egy dolog, hogy már akkor kitaláltam a csavart, amikor kiderült, hogy rákos a tudós. Ettől még lehetett volna jó, de így úgy tettem le, hogy sajnáltam a ráfordított időt egy ilyen butuska történetre.
A téma némileg emlékeztet a Megtévesztés Fokára, ami egyébként a kedvenc Dan Brown regényem és annyival, de annyival jobb, hogy nehéz elhinni azt, hogy ugyanaz a szerzője.