Regisztráció Blogot indítok
Adatok
mrvertigo

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.11.20. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Futóblog Égető kérdések 2012.06.19 10:48:00
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én nem bírok melegben futni, de nem csak úgy behisztizek és bemesélem magamnak: papírom is van róla. Tavaly, amikor elmentem a terheléses vizsgálatra az derült ki, hogy minden szép, minden jó, csak ha egy mód van rá, akkor ne fussak melegben. Nem tudom…..
mrvertigo 2012.06.20 12:15:44
Kiss Judit Ágnes naplova Pozsony, Ars poetica fesztivál 2009.10.09 17:07:00
Mint kiderült, vannak költők, akik évente 5-6 alkalommal utaznak nemzetközi irodalmi fesztiválokra. Egyfajta költőturizmus ez, főleg olyan országokban kifizetődő, ahol alacsony az egy főre jutó költők száma. Magyarországon ez az arány nagyon magas, ennél talán csak…..
mrvertigo 2009.10.12 14:28:11
mrvertigo 2009.10.12 21:37:57
Kiss Judit Ágnes naplova Ars Poetica - és ami körülötte volt 2009.10.12 12:30:07
Mocsok, ocsondéró idő van, a kutyát se verik ki ilyenkor, csak szegény ember fia megy munkába, kivéve ha megteheti, hogy ül a számítógép mellett és ír.Tegnap megjöttem Pozsonyból, elrohantunk nadrágot venni a kedvesemnek, Miksának, sárga farmer, vörös farmer, végre egy férfi,…..
mrvertigo 2009.10.12 14:57:14
mrvertigo 2009.10.12 21:34:57
Kiss Judit Ágnes naplova tanulás 2009.04.06 14:21:16
"Istenem, taníts engem a halálról!" "Azt csinálom." "Izé... nem lehetne csak elméleti szinten?" "Sajnos ebből gyakorlati vizsga van."Hát ez az. Reggel mindig szorongva, néha sírva kelek. Napközben könnyebb, ha van kivel szót váltanom, még…..
mrvertigo 2009.04.07 15:35:07
Szia!

Én az anyukámat, igazán sosem kaptam meg. Már őt elveszítve születtem azt hiszem. Mi gyerekek (van egy tesóm) mindig háttérbe szorultunk és Ő pedig előtérbe, amíg együtt éltünk. Önző volt. Észre sem vette, mennyire meghurcolt minket 16 éves koromig, amikor különköltöztem tőle.
Ettől egyébként mind a mai napig rettentően egyedül érzem magam a világban néha. Bár két pici gyermekem van, boldognak nevezhető meleg családi hátterem, de a szülői biztonság mind a mai napig egy hatalmas űr az életemben. Úgy érzem, mintha örökös súlytalanságban lebegnék. Döntésképtelen, bizonytalan vagyok és az anyai hiányt érzem ez mögött. Engem nagyon gyakran taszít az a látvány, amikor Ő néz vissza rám a tükörből.

Természetesen osztozok a szomorúságodban, de ugyanakkor irigyellek is, hogy Téged meg fog nyugtatni, amikor hallani fogod a hangját, hogy veled van, irányt mutat, biztonságot ad. Mert hidd el ez lesz.

Én nem akarom az én anyukámat hallani, nem adna jó tanácsokat sosem.
mrvertigo 2009.04.08 10:17:51
mrvertigo 2009.04.08 14:05:50
Szerintem nem lehet az ilyet megérteni. Mármint a gyerekekkel szembeni lelki és testi kegyetlenkedést. Én mindig értetlenül állok az ilyenek előtt. Persze, nyilván lehet tudni, hogy milyen külső tényező generálja az ilyen apákban a feszültséget, ők is így nőttel fel, alkoholizmus stb.

Nem tudom miért nem tudott felnőni. Miért maradt ilyen infantilis, amilyen. A nagypapám elég szigorú ember volt, a nagymamám pedig elég gyenge ahhoz, hogy ezt kordában tartsa. Szerintem nagyon korán menekülni akart otthonról, ahogy tette is. Apám sem volt jó döntés, tulajdonképpen az életében nem nagyon emlékszem olyan döntésekre, amik építő jellegűek lettek volna. A legrosszabb egyébként, hogy soha nem képes ezeket belátni, és vállalni a hibáiért a felelősséget.

Meg még valami, én már nem haragszom mindezekért, csak rettentően sajnálom, hogy így alakult. És hiányzik, ami elveszett, vagy meg sem volt.

Gábor (bocs, ez lemaradt az első hozászólásból)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása