Adatok
piritós
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Annyiszor, de annyiszor meg akartam írni, hogy hiányoztok. Hogy vége. Hogy mégsincs vége. Hogy gödörben vagyok. Aztán mire a mondatot leírtam, bejelentkezett a rákos ismerősöm a netre, kaptam egy hogyvagy sms-t a két gyerekkel frissen elhagyott szomszédasszonyomtól és inkább…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Buggyant szomszéd...
Sajnos, nem lehet szépíteni sehogy sem, buggyant a szomszéd. Kerek perec kijelentem, buggyant.
Eddig sem mondtam volna rá mást, de most végleg eldöntöttem, nem lehet a neve sem más, mint Buggyant P.... Erzsi. a továbbiakban BPE. Sajna ez még nem is elég, mert a rosszindulatú fajtából való.
Azt lassan megszokom, hogy a nekünk bal oldali kerítésre színes, piros, sárga, fekete na
gy fólia
lepedőket, kimustrált színes zuhany függönyöket aggatott, ügyelve arra, hogy a kerítés mellé rakott mi cuccunk fölé magasodjon vele legalább 40 centivel.
Szóval, ez a látvány már beépült az agyamba. A további folytatást ami hevenyészettebb, mert ott nincs cucc a mi oldalunkon, csak ribi bokor, már nehezebben szokom. A bal oldal az ő kerítése lenne, de kijelentette, neki ahhoz semmi köze, mert neki az a kerítésvég, és hogy feleződjön a tulajdon, húzott tőle 10 centire a maga térfelére egy másikat, egy sokkal magasabbat (210cm). A nekünk kertvégi szintén közös lenne vele, de arra is azt mondta, semmi köze hozzá, mert neki az a jobboldali, és hogy bizonyítson, ott is duplázott.
De nem csak ezen az oldalon tette, hanem a naaagy, dupla, L alakú telke minden méterén.
A kerti dekorációt, amit a kert végébe menve -nekünk- középre épített bádog locsolókból, serpenyőkből és különféle drótkarikákból szintén megszoktam, mert színben tartotta, szürkés fém-színben, és szinte belesimult a fás, árnyékos, lombos környezetbe, diszkrét, mozgalmas hátteret kínálva a felállított madáritatónak.
Időközben viszont tovább építette, bővítette a dekor készletet törött, lila, műanyag tállal, sárga vödörrel, és egy ölnyi szürkére aszott fakaróval. Eddig épp csak a drótkerítés szintjéig emelkedett, de most megcélzott egy magasabb vonalat.
Valószínű, kevés volt a reagálás, mert nem állt meg. Amikor locsoltam ezen a területen nőtt, szép, friss növésű füvünket, több marék gazt dobott át, hogy az a mienk, és csak átnőtt hozzá.... Közben újra megbökdöste a már agyonbökdösött töredezett nádfonatot.
Nem találta elégnek a hergelést, vagy a reakciókat, ezért locsolási időben újra jött, jelentőség teljesen, hangosan, a vödreit kongatva, szaporán hordta, borogatta vödörszámra a kertjében termő alma, körte, szilva, őszibarack potyogó, rothadó gyümölcsét a kerítés mentén. 20 méterből legalább felén sikerült neki megoldania a cefreszagot és a muslinca hadat.
Na ezt már nem bírtam, átszóltam neki csendesen, remélem, megveri ezért az Isten rendesen!
Most egy ideig lemondhatunk a kertvégi fűben heverészésről. A két kis manóval sem játszunk egyelőre a selymes fűben, meg kell várni míg a rothadás helyett a nap kiszárítja.
A minap le is csekkoltam, hogyan áll a cefre, döbbenet, ez a buggyant öntözi!!!! nehogy aszalódjon.
Sőt, újabb ötletei lettek. Egy halom rothadó félben lévő krumplival, és egy halom kutyaszarral bővítette a birodalma csúf szegélyét.
BPE, BPE, BPE....