Adatok
Immacoolata
0 bejegyzést írt és 187 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Jó ideje nem jelentkeztem, és közben még a blog második születésnapja is elmúlt, de igazoltan voltam távol, becsszó, elég sokat dolgoztam. (A kép nem arra utal, hogy milyen jellegű munkát végeztem!)
Évfordulókon azért illik némi összegzést nyújtani. Nem akarlak benneteket…..
A hűtlenség ábécéje
Gyűlölöd, megveted vagy kedveled? - "Vetélytársak" és érzelmek
2013.01.11 07:48:00
Noha nem szeretem a vetélytárs szót, jobb kifejezést nem találtam arra az emberi kapcsolatra (vagy nem-kapcsolatra), amely két olyan lényt köt össze, akik ugyanazt a harmadik embert kívánják, szeretik, esetleg csak igényt tartanak rá valamilyen szinten (legyen az érzelmi, szellemi…..
Immacoolata
2013.01.16 11:56:20
@Tenkeskapi Tánya: én még akkor is kiakadtam, amikor a sz-em az én elvált férjemre tett nem épp hízelgő megjegyzést, tulajdonképpen az én sztorijaimból kiindulva. Rájöttem, hogy azért érintett rosszul, mert akkor úgy éreztem, ezzel engem sértett meg, hisz én mentem férjhez ahhoz a pasihoz. Olyan, mintha a döntésemet-ízlésemet érte volna kritika. :)
Egyébként nem szeretem, amikor a feleségét említi, rosszat sohasem mond, sőt, inkább csak hétköznapi sztorik kapcsán jön szóba róla.
Nem akarok rá gondolni, amíg együtt vagyunk, különben, attól tartok, egész idő alatt olyasmik futnának a fejemben, mint amik itt a blogon vannak kitárgyalva. :) Nem akarok házastárs-szellemet. Zavar is az a fesztelenség, amivel sz emlegeti olykor-olykor. Sz nem olyan érzékeny, azt hiszem. :)
Egyébként nem szeretem, amikor a feleségét említi, rosszat sohasem mond, sőt, inkább csak hétköznapi sztorik kapcsán jön szóba róla.
Nem akarok rá gondolni, amíg együtt vagyunk, különben, attól tartok, egész idő alatt olyasmik futnának a fejemben, mint amik itt a blogon vannak kitárgyalva. :) Nem akarok házastárs-szellemet. Zavar is az a fesztelenség, amivel sz emlegeti olykor-olykor. Sz nem olyan érzékeny, azt hiszem. :)
Immacoolata
2013.01.17 16:51:10
@Tenkeskapi Tánya: Azt hiszem, ezt csak akkor lehet kikerülni, ha nem beszélgetünk. :) De az meg nekem nem megy. Különben is, képmutatás lenne úgy tenni, mintha nem létezne a "másik élete". Akinek túl érzékeny a gyomra, éljen monogám kapcsolatban. :)
Immacoolata
2013.03.01 12:24:12
@William_Harford:
Micsoda versenyszellem! Szia! :)
Az nem elképzelhető, hogy egymásra fordítsatok annyi és olyan minőségű figyelmet, hogy ne egy "méltó ellenfél" legyőzésével érezhessétek, hogy megbecsül-szeret-kíván benneteket a másik?
Minden külső kapcsolat annak a bizonyítéka, hogy nem vagyunk elég közel egymáshoz érzelmileg.
Sok pár azt hiszi, hogy ők igenis mély kapcsolatban vannak, és csak szórakozásból, kíváncsiságból vagy valamilyen eszmei köntösbe csomagolva lépnek félre, de csak azért hiszik ezt, mert nem tapasztalták meg még soha, hogy milyen a valódi egység.
Persze, lehet ezt az utat is választani, amit ti, de szerintem egy amúgy jó kapcsolaton érdemes dolgozni, hogy nem legyen szükség harmadikra-negyedikre.
Már csak azért is, mert a megbonthatatlan egység esetleg csak addig lesz az, amíg a másik nem talál egy olyan párt, akivel tényleg képes megélni azt az elmélyült szerelmet-szeretetet-lelki intimitást, ami hiányzik az első kapcsolatból.
Bár az is igaz, hogy nem mindenkinek van igénye érzelmi mélységre. És attól még lehet jó társ, jó ember, jó fej.
A testi vonzalom egy harmadik felé persze megtörténik a kémia miatt, de a hosszabb viszony már csak akkor szokott létrejönni, ha valahol homokszem került az eredeti kapcsolat gépezetébe.
Micsoda versenyszellem! Szia! :)
Az nem elképzelhető, hogy egymásra fordítsatok annyi és olyan minőségű figyelmet, hogy ne egy "méltó ellenfél" legyőzésével érezhessétek, hogy megbecsül-szeret-kíván benneteket a másik?
Minden külső kapcsolat annak a bizonyítéka, hogy nem vagyunk elég közel egymáshoz érzelmileg.
Sok pár azt hiszi, hogy ők igenis mély kapcsolatban vannak, és csak szórakozásból, kíváncsiságból vagy valamilyen eszmei köntösbe csomagolva lépnek félre, de csak azért hiszik ezt, mert nem tapasztalták meg még soha, hogy milyen a valódi egység.
Persze, lehet ezt az utat is választani, amit ti, de szerintem egy amúgy jó kapcsolaton érdemes dolgozni, hogy nem legyen szükség harmadikra-negyedikre.
Már csak azért is, mert a megbonthatatlan egység esetleg csak addig lesz az, amíg a másik nem talál egy olyan párt, akivel tényleg képes megélni azt az elmélyült szerelmet-szeretetet-lelki intimitást, ami hiányzik az első kapcsolatból.
Bár az is igaz, hogy nem mindenkinek van igénye érzelmi mélységre. És attól még lehet jó társ, jó ember, jó fej.
A testi vonzalom egy harmadik felé persze megtörténik a kémia miatt, de a hosszabb viszony már csak akkor szokott létrejönni, ha valahol homokszem került az eredeti kapcsolat gépezetébe.
Annyit vitáztunk ide-oda arról, hogy ki mennyire monogám beállítottságú, ki poligám, ki ez vagy az önmagára nézve és a partnereire nézve (és most a poligámiát nem a többnejűség/többférjűség értelemben, hanem lelki beállítottságként értelmezzük, természetesen), hogy…..
Immacoolata
2013.01.19 20:04:10
@OakTree: én akkor váltam el, amikor feladtam azt a nárcisztikus, önmagamról alkotott képet, hogy én mindent meg tudok oldani.
Rádöbbentem, hogy a két ember akarata kevés ahhoz, hogy boldogan éljenek egymással, és jó családi életük legyen.
Az is kell hozzá, hogy képesek legyenek bízni, empátiát érezni, egymásra figyelni, intimitást megélni egymással, úgy, hogy közben önmagunk maradnak. És még ki tudja, mi minden, ami nem döntés kérdése.
Képességek kérdése, amiket lehet fejleszteni, ha mindkét fél hajlandó belátni, hogy bizony, 40 éves korában is akad még rajta fejlesztenivaló.
Jó pap holtáig tanul. Igaz ez a jó házasságokra is. :) mármint hogy jó férj - jó feleség holtáig tanul. :)
Rádöbbentem, hogy a két ember akarata kevés ahhoz, hogy boldogan éljenek egymással, és jó családi életük legyen.
Az is kell hozzá, hogy képesek legyenek bízni, empátiát érezni, egymásra figyelni, intimitást megélni egymással, úgy, hogy közben önmagunk maradnak. És még ki tudja, mi minden, ami nem döntés kérdése.
Képességek kérdése, amiket lehet fejleszteni, ha mindkét fél hajlandó belátni, hogy bizony, 40 éves korában is akad még rajta fejlesztenivaló.
Jó pap holtáig tanul. Igaz ez a jó házasságokra is. :) mármint hogy jó férj - jó feleség holtáig tanul. :)
Immacoolata
2013.01.20 09:32:17
@skarlát betű: azt hiszem, félreértés történt.
azt akartam írni, hogy elválni könnyebb, mint egy gallyra ment kapcsolatot-házasságot újra boldoggá tenni.
Ehhez kell mindkét félnek végigjárnia az önismereti utat, és újraépíteni magukat és a kapcsolatukat. Ez nagyon hosszú idő, és nagy kitartás, sok motiváció, empátia, intelligencia kell hozzá.
A status quót mindkét esetben felborítják.
A harmadik eset az, ami te is említesz: amikor semmi sem változik, marad a langy vagy az unalom vagy borzalom.
Igen, beteget nehéz elhagyni. És egyedül tényleg nem lehet kimászni a mindent elviselő szerepből. Főleg, hogy a környezet érdekei ez ellen szólnak. így a családi támogatás kb. nulla ilyenkor. Ehhez külső segítség kell, ami sajnos nagyon drága, és ugyan miért finanszírozná a család ezt? Ráadásul az ilyen típusú emberek sajnálják önmagukra költeni a pénzt.
Akinek pl. hatalmas rejtett bűntudata van, annak könnyebb belepusztulnia az önfeláldozásba, mint otthagyni valakit, aki szívja a vérét.
De én már soha senkiért nem áldoznám fel magam. Annyit segítek, amennyit még öröm. És, mivel nem tudok kibújni a bőrömből, ez így sem kevés. :)
Nem azért, mert így döntöttem, hanem azért, mert nincs már bennem a rettegés, a bűntudat, a szégyenérzet és a megfelelési kényszer, ami arra predesztinált, hogy feláldozzam magam. Nem volt egyszerű elhagyni ezeket.
Jobb és könnyebb így a lét. :)
azt akartam írni, hogy elválni könnyebb, mint egy gallyra ment kapcsolatot-házasságot újra boldoggá tenni.
Ehhez kell mindkét félnek végigjárnia az önismereti utat, és újraépíteni magukat és a kapcsolatukat. Ez nagyon hosszú idő, és nagy kitartás, sok motiváció, empátia, intelligencia kell hozzá.
A status quót mindkét esetben felborítják.
A harmadik eset az, ami te is említesz: amikor semmi sem változik, marad a langy vagy az unalom vagy borzalom.
Igen, beteget nehéz elhagyni. És egyedül tényleg nem lehet kimászni a mindent elviselő szerepből. Főleg, hogy a környezet érdekei ez ellen szólnak. így a családi támogatás kb. nulla ilyenkor. Ehhez külső segítség kell, ami sajnos nagyon drága, és ugyan miért finanszírozná a család ezt? Ráadásul az ilyen típusú emberek sajnálják önmagukra költeni a pénzt.
Akinek pl. hatalmas rejtett bűntudata van, annak könnyebb belepusztulnia az önfeláldozásba, mint otthagyni valakit, aki szívja a vérét.
De én már soha senkiért nem áldoznám fel magam. Annyit segítek, amennyit még öröm. És, mivel nem tudok kibújni a bőrömből, ez így sem kevés. :)
Nem azért, mert így döntöttem, hanem azért, mert nincs már bennem a rettegés, a bűntudat, a szégyenérzet és a megfelelési kényszer, ami arra predesztinált, hogy feláldozzam magam. Nem volt egyszerű elhagyni ezeket.
Jobb és könnyebb így a lét. :)
Immacoolata
2013.01.20 11:53:34
@OakTree: sokféleképp lehet jó vagy aránylag jó életet élni. Egy alapigazság van, hogy szenvedni nem kell. Általában van kiút, még ha rögös is :), ha egyedül nem találjuk, nem szabad szégyellni segítséget kérni.
Az ünnepek lecsengését egy vita kialakulása kísérte, amely az elvárások jogosságát vagy jogtalanságát, a szeretői kapcsolatban rejlő reális lehetőségeket pedzegeti. Mivel a téma igencsak fontos, és eddig, ha jól emlékszem, részletesebben nem tárgyaltuk még ki, itt a remek…..
Immacoolata
2013.01.15 10:07:12
@est ragon: szerintem félreértettél minket. Nem mitizáljuk a szabadságot.
Fontosnak tartjuk, hogy senki se szenvedjen a kapcsolatában.
Én úgy látom, tudomásul kell vennünk, hogy az embereket olyan erők hajtják, amiket nem tudnak befolyásolni. És mi sem tudunk, bármekkora is a szerelmünk irántuk.
Egy példa:
X meghatározó érzése, alapállapota a biztonságkeresés, soha nem érzi úgy, hogy biztonságban lenne. Megházasodik, a szerelem egy ideig eltünteti a félelmét, majd az átlagos stresszhelyzetek miatt ismét meginog a biztonságérzete. Pénzt autót, kaját halmoz fel, hogy bizt. érzete nőjön. Egy ideig megint minden ok. Aztán újra visszajön a félelem, ekkor szeretője lesz, mert tudat alatt attól kezd félni, hogy ha a házastársa lelép, meghal, akkor még inkább oda lesz a biztonsága.
Ez csak egy egyszerűsített példa arra, hogy miktől kergülnek meg az emberek.
Fontosnak tartjuk, hogy senki se szenvedjen a kapcsolatában.
Én úgy látom, tudomásul kell vennünk, hogy az embereket olyan erők hajtják, amiket nem tudnak befolyásolni. És mi sem tudunk, bármekkora is a szerelmünk irántuk.
Egy példa:
X meghatározó érzése, alapállapota a biztonságkeresés, soha nem érzi úgy, hogy biztonságban lenne. Megházasodik, a szerelem egy ideig eltünteti a félelmét, majd az átlagos stresszhelyzetek miatt ismét meginog a biztonságérzete. Pénzt autót, kaját halmoz fel, hogy bizt. érzete nőjön. Egy ideig megint minden ok. Aztán újra visszajön a félelem, ekkor szeretője lesz, mert tudat alatt attól kezd félni, hogy ha a házastársa lelép, meghal, akkor még inkább oda lesz a biztonsága.
Ez csak egy egyszerűsített példa arra, hogy miktől kergülnek meg az emberek.
Immacoolata
2013.01.15 12:07:31
@est ragon: ez tényleg nagyon fáj. De objektíven nézve, ez nem a te értékességedet kérdőjelezi meg. Bár tudom, hogy nem ez számít, hiszen te úgy éled meg.
Szerintem több lehetőséged is van a hogyan továbbra:
Vagy elhiszed magadról, hogy a csalás ellenére te értékes, vonzó férfi vagy, és elfogadod, hogy a feleségeddel simán csak nem passzoltok össze annyira szexuálisan, de mivel az önbecsülésed stabil, nincs is szükséged az asszony extatikus rajongására, és éldegélsz így, mint most, csak frusztráció nélkül. Kapsz majd otthon szexet, nem jönnek kényszeres képek a feleségedről. Ehhez önismereti terápia kell, mert most romokban az önbecsülésed.
Vagy szenvedhetsz örökké egy házasságban, ahol nem érzed férfinak magad. Ehhez nem kell semmi változtatás.
Vagy szeretőd lesz, aki visszaadja elveszített önbecsülésed. Ez sem lesz könnyű, mert most már a rögeszméddé válik lassan, hogy neked a feleséged a tökéletes, így nehezen kattan rá az ember valaki másra. Függőségben élsz, a szerekről nehéz lejönni..., egy másik függőség fel tudja váltani egyszer talán majd.
Vagy elválsz, és megtalálod azt, akivel kölcsönös az őrület, és jó társad is lehet. Az előzőben írottak miatt ez sem könnyű segítség nélkül.
De a legrosszabb, ha a "semmit sem teszek" opciót választod.
Viszont, ami segíthet az önbecsülésed visszaszerzésében a szeretőtartáson kívül:
Az is igaz lehet, hogy a gaz csábító nem tudna olyan kiegyensúlyozott körülményeket biztosítani a feleségednek, mint te.
Nem lesz soha a közös gyerekeitek apja. És te, ahogy írsz, az jön le, jó apa van. Ezt a feleségek nagyra értékelik ám.
És vonzó is vagy a feleséged számára, hisz nem ment volna hozzád, ha nem.
Nem vagy rosszabb attól, hogy neki sz-e lett. Csak így alakult a kapcsolatotok, és ennek ő pont annyira oka, mint te.
Az én kapcsolatom is hasonló lehet sz-szel. Olyan élményt, mint amit egymással átélünk, még egyikünk sem tapasztalt mással. Pedig nem vagyunk kezdők. :)
De tudom, hogy sohasem lenne olyan kiegyensúlyozott, nyugodt és kényelmes élete mellettem, mint a felesége mellett. Én utálom a háziasszony-feladatokat, nem vagyok boldog attól, hogy családi fészket gondozgatok. :)
Ő meg már nagyon beleszokott ebbe, szerintem. leesne a székről, ha meglátná, hogy sodrófa helyett mindig könyv van a kezemben. :)
A mocsárból, ahogy írtad, egyedül nehéz kijönni, keress segítséget, Tylia cordata jókat írt neked.
Szerintem több lehetőséged is van a hogyan továbbra:
Vagy elhiszed magadról, hogy a csalás ellenére te értékes, vonzó férfi vagy, és elfogadod, hogy a feleségeddel simán csak nem passzoltok össze annyira szexuálisan, de mivel az önbecsülésed stabil, nincs is szükséged az asszony extatikus rajongására, és éldegélsz így, mint most, csak frusztráció nélkül. Kapsz majd otthon szexet, nem jönnek kényszeres képek a feleségedről. Ehhez önismereti terápia kell, mert most romokban az önbecsülésed.
Vagy szenvedhetsz örökké egy házasságban, ahol nem érzed férfinak magad. Ehhez nem kell semmi változtatás.
Vagy szeretőd lesz, aki visszaadja elveszített önbecsülésed. Ez sem lesz könnyű, mert most már a rögeszméddé válik lassan, hogy neked a feleséged a tökéletes, így nehezen kattan rá az ember valaki másra. Függőségben élsz, a szerekről nehéz lejönni..., egy másik függőség fel tudja váltani egyszer talán majd.
Vagy elválsz, és megtalálod azt, akivel kölcsönös az őrület, és jó társad is lehet. Az előzőben írottak miatt ez sem könnyű segítség nélkül.
De a legrosszabb, ha a "semmit sem teszek" opciót választod.
Viszont, ami segíthet az önbecsülésed visszaszerzésében a szeretőtartáson kívül:
Az is igaz lehet, hogy a gaz csábító nem tudna olyan kiegyensúlyozott körülményeket biztosítani a feleségednek, mint te.
Nem lesz soha a közös gyerekeitek apja. És te, ahogy írsz, az jön le, jó apa van. Ezt a feleségek nagyra értékelik ám.
És vonzó is vagy a feleséged számára, hisz nem ment volna hozzád, ha nem.
Nem vagy rosszabb attól, hogy neki sz-e lett. Csak így alakult a kapcsolatotok, és ennek ő pont annyira oka, mint te.
Az én kapcsolatom is hasonló lehet sz-szel. Olyan élményt, mint amit egymással átélünk, még egyikünk sem tapasztalt mással. Pedig nem vagyunk kezdők. :)
De tudom, hogy sohasem lenne olyan kiegyensúlyozott, nyugodt és kényelmes élete mellettem, mint a felesége mellett. Én utálom a háziasszony-feladatokat, nem vagyok boldog attól, hogy családi fészket gondozgatok. :)
Ő meg már nagyon beleszokott ebbe, szerintem. leesne a székről, ha meglátná, hogy sodrófa helyett mindig könyv van a kezemben. :)
A mocsárból, ahogy írtad, egyedül nehéz kijönni, keress segítséget, Tylia cordata jókat írt neked.
Immacoolata
2013.01.15 12:18:54
@est ragon:
Amit T.c. fentebb írt, igaz, igaz igaz! Olvasd el nagyon sokszor, mert ebben a beszűkült állapotban, amibe kerültél, nehezen mennek át a tanácsok...
még egyszer:
Nagyon-nagyon-nagyon igaza van.
Amit T.c. fentebb írt, igaz, igaz igaz! Olvasd el nagyon sokszor, mert ebben a beszűkült állapotban, amibe kerültél, nehezen mennek át a tanácsok...
még egyszer:
Nagyon-nagyon-nagyon igaza van.
Kertész Ilka, régi olvasónk összefoglaló jellegű vendégposztját olvashatjátok arról, hogy miért és mikor kell(het) valakinek szerető - jó alkalom arra, hogy néhány régi posztot visszaolvassunk, vagy újonnan felfedezzünk. Kommenteljetek ide és akár a beidézett posztokhoz…..
Immacoolata
2012.11.06 22:57:27
@OakTree:
igen, az elveszített vagy sosem volt intimitás tényleg gépekké tesz minket egy házasságban. Én biorobotnak érezném magam, mindig ez jut eszembe. Az intimitástól pedig sokan félünk.
Felfedni a másik előtt a gyengéinket, az érzéseinket veszélyesen kiszolgáltatottá tesz. Mi van, ha rájön a nejem-férjem, hogy nem vagyok olyan szupermen, mint aminek a társadalmi státuszom alapján látszom? Ráadásul manapság mindenhonnan az süvölt: Légy tökéletes, menő, gazdag, szép, erős, bátor, mert különben lúzer vagy. Főleg a férfiakat sújtja ez: ők nemhogy nem beszélnek félelmeikről, gyengeségeikről, még maguknak sem vallják be őket, nehogy férfiatlanná váljanak. Pedig együtt érzeni, közel kerülni csak azzal, ahhoz tudunk, aki megosztja velünk énjének ezen, kevésbé csillogó részeit is. Sőt, a nők is férfiatlannak tartják, ha egy férfi a gyengeségét kimutatja. Ez az "osszuk meg a vagyonunkat/feladatainkat/szórakozzunk együtt és minden klappolni fog" stratégia önmagában nem segít a mély érzelmek, a valódi intimitás kialakulásában. Üres, felszínes kapcsolatokat eredményez. És pótcselekvések lavináját indítja el.:( De ez a társadalmilag elfogadott életstílus. A menő. Brrr. És ekkor talán tényleg jobb a válás. De csak akkor, ha nem csöbörből vödörbe lépünk. Ahhoz viszont érni kell.
igen, az elveszített vagy sosem volt intimitás tényleg gépekké tesz minket egy házasságban. Én biorobotnak érezném magam, mindig ez jut eszembe. Az intimitástól pedig sokan félünk.
Felfedni a másik előtt a gyengéinket, az érzéseinket veszélyesen kiszolgáltatottá tesz. Mi van, ha rájön a nejem-férjem, hogy nem vagyok olyan szupermen, mint aminek a társadalmi státuszom alapján látszom? Ráadásul manapság mindenhonnan az süvölt: Légy tökéletes, menő, gazdag, szép, erős, bátor, mert különben lúzer vagy. Főleg a férfiakat sújtja ez: ők nemhogy nem beszélnek félelmeikről, gyengeségeikről, még maguknak sem vallják be őket, nehogy férfiatlanná váljanak. Pedig együtt érzeni, közel kerülni csak azzal, ahhoz tudunk, aki megosztja velünk énjének ezen, kevésbé csillogó részeit is. Sőt, a nők is férfiatlannak tartják, ha egy férfi a gyengeségét kimutatja. Ez az "osszuk meg a vagyonunkat/feladatainkat/szórakozzunk együtt és minden klappolni fog" stratégia önmagában nem segít a mély érzelmek, a valódi intimitás kialakulásában. Üres, felszínes kapcsolatokat eredményez. És pótcselekvések lavináját indítja el.:( De ez a társadalmilag elfogadott életstílus. A menő. Brrr. És ekkor talán tényleg jobb a válás. De csak akkor, ha nem csöbörből vödörbe lépünk. Ahhoz viszont érni kell.
Immacoolata
2012.11.06 23:14:32
@skarlát betű:
Biztos azért tűnik ideálisnak, mert nem láttad az ő szenvedését, hogy hazudnia kell, mert nem írtam a kétségekről, amelyek mindkettőnkben megvannak, hogy szabad-e ezt, meddig lehet, mennyire szabad beleszeretni a másikba, hogy egyikünk se sérüljön többet, mennyit találkozhatunk, hogy ne tűnjön fel, mikor találok valakit, aki teljes értékű társam lehet... Hogy talán jobb lett volna, ha mégsem bonyolódunk bele ennyire... Előttem futó kalandjai voltak, nekem már válás közben jött ő, úgyhogy ez most nagyon új és nagyon ingoványos terület mindkettőnknek. És nem tudunk gyakran találkozni. :( 2-3 hetente. És még folytathatnám a sort.
Biztos azért tűnik ideálisnak, mert nem láttad az ő szenvedését, hogy hazudnia kell, mert nem írtam a kétségekről, amelyek mindkettőnkben megvannak, hogy szabad-e ezt, meddig lehet, mennyire szabad beleszeretni a másikba, hogy egyikünk se sérüljön többet, mennyit találkozhatunk, hogy ne tűnjön fel, mikor találok valakit, aki teljes értékű társam lehet... Hogy talán jobb lett volna, ha mégsem bonyolódunk bele ennyire... Előttem futó kalandjai voltak, nekem már válás közben jött ő, úgyhogy ez most nagyon új és nagyon ingoványos terület mindkettőnknek. És nem tudunk gyakran találkozni. :( 2-3 hetente. És még folytathatnám a sort.
Immacoolata
2012.11.06 23:35:39
@skarlát betű:
a hiányérzet nem csak előre visz, inkább céltalanul ide-oda vet, sőt, még inkább visszatart attól, hogy önmagam lehessek. A nirvána szerintem nem elérhetetlen a nyugati ember számára, csak nem lesz permanens állapot. A teljesség érzése néha-néha engem is meglegyintett már, pedig még mindig tök defektes vagyok néhány szempontból. :) de az is lehet, hogy csak sajátos nirvána-felfogással élek, amitől a keleti bölcsek simán dobnának egy hátast.
a hiányérzet nem csak előre visz, inkább céltalanul ide-oda vet, sőt, még inkább visszatart attól, hogy önmagam lehessek. A nirvána szerintem nem elérhetetlen a nyugati ember számára, csak nem lesz permanens állapot. A teljesség érzése néha-néha engem is meglegyintett már, pedig még mindig tök defektes vagyok néhány szempontból. :) de az is lehet, hogy csak sajátos nirvána-felfogással élek, amitől a keleti bölcsek simán dobnának egy hátast.
Sokszor felmerült már a felelősség kérdése. Mennyire felelős a hűtlen fél a partnerét, a családját, a szeretője családját érő problémákért, amelyek lebukás esetén zúdul(hat)nak mindenkire? Bűn-e, ha az ember megcsalja mit sem sejtő (vagy mindent sejtő) házas- vagy…..
Immacoolata
2012.10.15 16:01:24
Immacoolata
2012.11.06 16:56:41
@Sadist:
Késő válasz:)
Igen, nem voltak piaci értelemben véve versenyképesek. Csak boldogabbak, elégedettebbek a tagjai. Pont, mert nem volt ádáz verseny a hatalomért/javakért.
Késő válasz:)
Igen, nem voltak piaci értelemben véve versenyképesek. Csak boldogabbak, elégedettebbek a tagjai. Pont, mert nem volt ádáz verseny a hatalomért/javakért.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Egyrészt a hasonló tapasztalatokat megélt emberekkel mindig könnyebb megbeszélni, mi is történik épp velem, másrészt pedig jobban elfogadtam a saját érzéseimet, hisz láttam, hogy nem én egyedül vagyok ilyen rettenetes házasságtörő. Jobban szembe mertem nézni önmagammal, segített kicsit kívülről is látni a helyzetet.