Adatok
gergobergo
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az univerzum: ahogy Stephen Hawking látja.
Már szerettem volna megnézni. Érdekesek az elméletei. Bár hajlamos tényként tálalni őket. Így a viták, amiket generál, még érdekesebbek tudnak lenni.
Most épp leadják egyben a pár részt egyik csatornán. És ovinap van! Így én is…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A tudomány a jelenlegi állapotában, és Hawkins szerint a húrelméletet tartja elfogadhatónak. Azonban a tér mint 3 dimenziós és a Higgs-bozon keresése közben elfelejtjük, hogy a legkisebb részecske után való kutatás nem magyarázza meg azt a tényt, hogy miből lesz az anyag. A húrelmélet egységnyi energiákat tartalmazó kölcsönhatást tételeznek fel, amely az erőterek központjaira merőleges ún. húrok szerint energiapárokban írható le. Ezzel szemben az erőterek kölcsönhatásai nem húrok mentén, hanem egymásba átnyúló, és a gömbszerkezet mint erőtér egymásra gyakorolt hatásain alapszik, így a különböző kölcsönhatások sejtszerű, általában sokoldalú mátrixok. Ezeknek az erőtereknek a határán súlytalan energiacsapdák vannak, ahol a kölcsönhatás zéró szintre egyenlíti ki egymást. A féreglyukak ilyen nagy energiájú kölcsönhatások mentén jönnek létre, és ahol minimális energiával nagy helyzeti energia érhető el. Mivel a nagy, és a kicsi között a fizikában csak bonyolultság szintjén mondható el, hogy a törvényszerűségek, és az anyag különbözőképp viselkedik, így feltételezhető, hogy mind a szubatomi részecskék, és mind a bolygók, vagy csillagrendszerek kölcsönhatásában ugyanaz megy végbe.
Tegyük fel hát, hogy az ősrobbanáskor pontosan az az elemi pulzálás történik, csak épp az összeroskadás ellentéte. Képzeljük el, hogy mivel a fekete lyukaknak nevezett jelenség számunkra úgy tűnik, hogy az elnyelt anyagot egy (féreglyukon keresztül) egy másik dimenzióba továbbítja, az ellentmond mindennek, amit ma a fizikáról tudunk. Az anyag nem vész el, csak átalakul. Bármivé, de nem tűnik el. Ha egy fekete lyuk nem közvetít információt a benne végbemenő folyamatokról, az még nem jelenti azt, hogy a tételeinknek ellentmondó feltételezésekre kell következtetni.
Hiszen azt sem tudjuk, miért nem tudunk egy fekete lyukat oldalról fényképezni? Azért, mert a benne lévő energia olyan tömeget, vonzást képvisel, hogy szinte semmi sem távozik belőle. Bizonyos szint felett már rádiójelek sem tudnak kiszabadulni a vonzásából. Ekkor történik, hogy amikor mér mindent elnyelt, ami elég közel található, megindulnak a maghasadáshoz hasonlító jelenségek, amelyek az összeroskadással járó belső energiatöbblet hatására újabb energiaképzéshez vezetnek, amely ősrobbanást okoz. A csillagközi, vagy univerzális kritikus tömeg elegendő ahhoz, hogy a világ fizikai struktúrájában meghatározó pulzálás, vagyis egy egyetemes megmaradási hullám szerint újra, és újra termelje a részecskéket, az anyagot, és az energiát, mint ahogy minden esetben az anyag a szétesés, majd a meghatározott energiarendszer szerinti újjáépülés, vagy másik anyaggá minősülés útján készül el. A fizika csodája, hogy ezeket a jelenségeket csakis kizárólag akkor érhetjük el, ha mesterségesen hozunk létre olyan környezetet, amely logikusan létrehozza az adott kölcsönhatást. A gömbelmélet olyan módon segítheti megérteni a szubatomi világot, amely az időt térképként használva kölcsönösen képes leírni az entrópiát. Az ilyetén vizsgálata a kölcsönhatásoknak megmutatja a képlékeny, és a nagy kötési energiával rendelkező anyagok kölcsönhatását ugyanúgy, mint a fény terjedésének egyenletét.
Mivel időutazásról azóta nem beszélhetünk, mióta Einstein kettéválasztotta a megtett út közötti start, és végpontokat, és ennek alapján tudjuk, hogy a két idő szempontjából nem létezhet egy idő, ráadásul mint tényező nem is minősülhet semmilyen fizikai tétel alapjaként, azonban a fénynél gyorsabban haladni csakis fénymentes területen lehetséges ugyanabban a közegben, nem is beszélve a fényellenállásról. Bizonyára sok még a megoldatlan kérdés, azonban a gömbelmélettel feltérképezhető az elektromosan, illetve gravitáció nélküli tér. Ha a helyzeti energiával működő űrhajó, amelynek magja egy elektomágnes, amely egy bizonyos irányban fejt ki vonzást, a másikon taszítást, kizárólag napenergiával képes lenne elérni a fénysebesség körüli gyorsaságot amennyiben folyamatosan a gravitációs súlytalanságban maradna. Hasonló gyorsvasutak vannak már a bolygón, azonban a csillagközi gyorsvasút még a jövő álma csak.
Hegyi Gergő
2012.09.11