Adatok
Canada11
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Telefoncsörgés. - Itt a Bisztró. Miben segíthetek? - Milyen konyhát visznek? - kérdezi az affektáló hang. - Olaszt, hölgyem. - És mi a ma esti szusi specialitás? Pillanatnyi csönd. - Nálunk nincs szusi, hölgyem. - Miért nincs? - Mert ez nem japán étterem?! Újabb szünet.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Sajnálatos módon én is "kontár"-nak számítok ebben a szakmában.. 7 éve csinálom a pincérkedést,szakmai végzettség nélkül!
Mentségemre legyen mondva,hogy nagyon szeretem csinálni!
Nah de!
Mint sokan írtátok,az éremnek két oldala van.
A pincér azért van ott,hogy kiszolgálja a vendéget,a vendég pedig azért van ott,hogy jót egyen,és megkapja azt a kiszolgálást,amit a helytől,és a pincértől elvár.
Azaz ha nem lennének pincérek,akkor akkor nem lenne vendéglátó hely,ha pedig nem lennének vendégek,nem lenne munkahely a pincéreknek.
Így tehát mindkettőre szükség van,és mindkét fél számára kijár a tisztelet.Ha másért nem is,de emberi mivolta miatt biztosan!
Ha én megadom a tiszteletet a kedves vendég felé,én is elvárok némi tiszteletet felőle.
A jatt-ról csak annyit,hogy én személy szerint soha nem vártam el!
Ha bejött egy család pici gyerekekkel,és vittem nekik rajzlapot,meg színes ceruzákat stb, azt nem azért csináltam,hogy jatt-ot kapjak! Sokszor van olyan,hogy ismerős családokkal találkozok,és a gyerekek,illetve a szülők megismernek! A kedves kiszolgálást,én azért csinálom,hogy a vendégek úgy jöjjenek be hozzánk,mintha otthon lennének,és egy személyi pincérjük lenne!
Innen szeretnék kitérni erre a Sushi-s dologra is! Az tény,hogy az ember amit tud,megpróbál megoldani,de egy étteremben azért van étlap,hogy a vendég tudja,hogy milyen ételeket választhat,és milyen árban.
Bizonyos keretek között minden megoldható!
Azt azért lássuk be,hogy aki bemegy egy étterembe,előtte tájékozódjon,hogy ott milyen ételek vannak!
Minden helyen meg tudják oldani,hogy köretcsere legyen,vagy valamelyik húst roston sütés helyett panírozzák,de azért mindennek van határa.Gondolok itt arra,hogy mikor az ember bemegy egy telt házas étterembe,ott variál,és túl messzire megy,érdemes belegondolni,hogy a konyha fel van-e készülve arra,hogy azt is időn belül meg tudja-e tenni,amit ő szeretne kérni?
Másrészt,vitába szállnék azzal is,hogy a pincér jegyezze meg ,hogy ki,mit kért?
Példának tudnám említeni az én esetemet.
Az étteremben,ahol dolgozok,télen csak a belső rész van üzemben,ahol egyedül vagyok.
Ez 15 asztalt jelent,amiben van 2 fős,4 fős,6 fős...
Nem egyszer volt olyan,hogy mind a 15 asztalt nekem kellett kiszolgálni,és sajnálatos módon nem tudtam megjegyezni mind az 58 főnek az ételét fejben.
Szerintem egyáltalán nem nagy gond,ha a pincér,mondjuk ily módon : Kinek adhatom a "......."-ot? , rákérdez,hogy ki rendelte.
Ha a kellő tisztelet,és hangnem megvan,senki nem veszi zokon!
Az adagok,és az értük kért ár szintén változó!
Helye válogatja! dolgoztam olyan helyen,ahol 20 dkg-os húsokat adtunk minimum,és a köret se volt éppenséggel kis adag,ráadásul nagyon jó áron!
Volt már olyan hellyel is dolgom,ahol alig érte el a húsok súlya a 10-12 dkg-ot,és a köret valami ocsmány volt,és nem volt pofám lerakni annyiért a vendég elé! (megjegyzem hamar eljöttem onnan!)
Mindent összefoglalva:
Nem a papír a legfontosabb ahhoz,hogy valaki jó pincér legyen.
Nem a pénz (jatt) a legfontosabb,hogy valaki jó vendég legyen.
Nem az adagok és az ár a legfontosabb,hogy egy hely jó legyen!
Mindenki nézzen magába!
Aki pincér,az legyen türelmes,és akármilyen mogorva a vendég,kedves,mert ebből van fizetésünk! Ráadásul lehet,hogy legközelebb kedvesen tér vissza ( tapasztalat )
Aki pedig vendég,az pedig abba is képzelje bele magát,hogy a pincérek naponta akár 50-60 km-ert is legyalogolnak nap 14-16 órában,a számolástól,és az asztalok memorizálásától pedig szellemileg is elfáradnak,ráadásul több 100 emberrel kell,akár percenként váltogatva más módon,beszélni! (persze kedvesen,de megtalálva a közös hangot!)
Aki pedig abba szeretne belekötni,hogy nincs meg a végzettségem róla,annak elmondanám,hogy azért 7 év alatt már én is tanultam egyet - smást!