Adatok
Schibo
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kurva jó buli ez a "rideforéppenaktuálisáldozat" játék...! Itt ki lehet nyilvánítani az együttérzésünket (amivel természetesen egyetértek), a lovas közösség összetart, lám már világszerte faszom tudja hány millióan éreznek együtt Olíviával, és alig kellett egy hetet várni, máris itt van az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ezután következett kb. 20 év fotelsport (gyerekneveléssel). 40 éves elmúltam, mikor elég sok szabadidőm maradt és eszembejutott az az elmondhatatlan "lovasérzés", mikor annak idején eggyé váltam a lóval. Úgy éreztem, itt az ideje újra elkezdeni. Olyan lovardát kerestem, ahol futószárazással újra megtanítanak mindent. Találtam is egy helyet, ahol az első 3 óra futószárazással telt el, azokkal a tornagyakorlatokkal, amiket már ismertem. A 4. órán adtak egy lovat, hogy önállóan kőrözzek a pályán. A ló lusta volt, nekem meg csak rémlettek a segítség adások, így elkínlódtam néhány alkalommal, miközben az edző másokat futószárazott. Majd egy alkalommal megkaptam a lovarda ugró fenegyerekét (a lovarda közepén ugrópálya volt felállítva, mert ugróedzéseket szoktak tartani), mivel a lusta ló foglalt volt. Az első néhány kör lépés után ügetni kezdtünk. A ló ügetése körről-körre egyre gyorsult és láttam a fején, hogy egyáltalán nem figyel rám. A füleit hegyezve a lovarda bokros oldalán egyfolytában kifelé lesett, gyorsuló tempóban. Nyakát kifelé hajlította, nem hagyta magát egyenesbe állítani. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban megindulhat kontroll nélkül. Szóltam az edzőnek, hogy leszállok. Először bíztatott, hogy megy ez nekem, jól csinálom. De mivel többször szóltam, nem tetszett neki, de végül lecserélte a futószáras lóval. Hazafelé elvittem egy lányt, aki ugróedzésekre járt és mondta, látta, hogy melyik lovon ülök. Elmondtam, hogy jártam, mire elmesélte, hogy ez a ló versenyugró, már nagyon sok jó lovast magával ragadott és nem érti, miért erre ültetett. Többé nem ültem ezen a lovon, de amíg odajártam, többször láttam, hogyan vágott oda lovasokat. Volt, hogy utána kiugrott a pályáról és lelépett, de láttam már olyat, hogy miután a lovast a földhöz verte, utána az edző, aki nevelés céljából felült, szintén repült... Egyébként a futószárazáson kívül semmit nem oktattak vagy magyaráztak a segítségadásokról, az óra abból áll, hogy kapsz egy lovat és menj! Az edző állandóan azt mondta nekem, hogy gyönyörűen ülök a lovon, nagyon jó a tartásom, de nem akarta megérteni, hogy nekem ez kevés. Később másik lovardába jártam, ahol mint megtudtam, volt olyan lány, aki mikor "izgalom hiányzott az életéből", elment, hogy felüljön egy órára erre a lóra. Azóta olyan helyre járok, ahol szuper az edző és folyamatosan magyaráz és szól, ha valamit nem jól csinálunk.
A következő lovardában jó volt az oktatás és terepre is jártam már, mindig ugyanazzal a lóval. Egyik alkalommal szóltak indulás előtt, hogy figyeljek a lóra, mert előző csoportban lefeküdt a lovasával hemperegni. "Nagyszerű!" gondoltam, de nem történt semmi, nem akart lefeküdni. Megnyugodtam, elengedtem magam és "persze" nem figyeltem. Erdei ösvényen, őszi sárban könnyített vágtában éreztem a mozdulatát, mintha "megcsúszott" volna. Lenéztem, láttam a sarat. Vissza akartam ülni a nyeregbe. Abban a pillanatban bakolt, amitől a nyakába borultam. Majdnem vissza tudtam egyenesedni, mikor újra bakolt. Mindez persze vágtában és nagyon gyorsan történt. A nyakára borulva éreztem, hogy innen már nem ülök fel, lábat ki a kengyelből, gondoltam bal oldalon lecsúszok róla, abban a pillanatban újabb bakolás és hosszában pördülve földhöz vágott egy köves részen. Pillanatokig nem tudtam magamról, a többiek azt mondták 1-2 percig. A lovardába visszaérve szóltak, hogy hátul elrepedt a kobakom. Agyrázkódáson kívül szerencsére nem történt más bajom.