Regisztráció Blogot indítok
Adatok
istvan.budapest

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A honfoglalás-kori temetkezések egyik legsajátosabb momentuma, igazi hungaricum a jelképes koponyalékelés. Erről a jelképes, valamint a nagyobb kiterjedésű, valószínűleg orvosi célú trepanációról korábban már részletes beszámoló jelent meg a blogon, két részben. A jelképes…..
istvan.budapest 2012.09.28 23:12:00
@Zolte:
Megjegyzésként csak annyit tennék hozzá, hogy Mani püspök egész élete során semmi másnak nem nevezte magát mint Jézus Krisztus apostolának.
Mani egész munkásságát szíriai arameus nyelven fejtette ki, vagyis azon a nyelven amin Jézus beszélt (ami még véletlenül sem a héber volt).
A kereszténység mellé emelt buddhista és zoroasztriánus elemeket, ha ettől ő már a hivatalos "tudomány" számára nem keresztény, akkor ne legyen az.

Nem tudom milyen "régészeti nyom" szükségeltetik a régi magyarok manicheus keresztény mivoltának bizonyítására...?

Már említettem a hon(vissza)foglalás kori magyar temetőkben százával talált kereszt nyakékeket, amin véletlenül éppen Krisztus van ábrázolva. No nem keresztre feszítve mint a judeo-kereszténységben, hanem kitárt karral áldást osztva. És ott vannak az Árpád korinak nevezett (hazudott) kerek templomok Kárpát-medence szerte, amik jóval (évszázadokkal) megelőzik Szent István idejét, hasonlóak a Kaukázusban találhatóak az örményeknél, akiket hivatalosan az első keresztény államnak tartanak.

A magyarság ősi keresztény múltját egész népművészetünk, egész népi kultúránk, 2oo.ooo (!) népi imádságunk (szemben a németek néhany száz népi imájával) tanusítja. Mit lehet ezen még elhazudni? Meddig kívánnak minket hülyének nézni?

Kiváncsiságból megnéztem augusztus 20-án a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori tárlatát. Szégyen és gyalázat, hogy az egész Szent István korát megelőző magyar korból néhány kopott nyereg és rozsdás kengyel van kiállítva! Hol van a csodás ötvösművészetünk és kézművességünk? Hová lopták-rejtették el a magyar ékszerművesség remekeit, a csodás ruhadíszeket, használati tárgyakat?

Folyik a hazudozás, az aljas magyargyűlölő, külföldi érdekeket kiszolgáló "tudományos" szakemberek mellébeszélése. Az igazság márpedig előbb-utóbb mindig kiderül: az Önök napjai a tudomány területén meg vannak számlálva.
istvan.budapest 2012.10.09 23:51:50
@Zolte: Kedves Zolte! Köszönöm szépen, hogy megtisztelt válaszával.
Különösen az tetszett "a kereszt megjelenése viszont nem utal egyértelmű kereszténységre". Akkor mi a fészkes csodáért temetnek el valakit kereszttel a sírjában, ha még csak keresztény sem volt a nyomorult ???

A síraknák telepakolását nem látom egyértelműen "keresztényietlen" praktikának, legalábbis kevésbé az mint mondjuk az amikor ma hithű keresztény indiánok tollakba öltözve és testüket kifestve ősi prekolumbán táncokat járnak a jeles katolikus ünnepeken. Magyarán a síraknák mellékleteinek gazdagsága és változatossága nem bizonyítja a magyarság nem-keresztény mivoltát.

A kijevi keresztekről annyit, hogy még véletlenül sem "ukránok" laktak kijevben a kérdéses korban. A várost a krónikák szerint Geréb, Csák, és Keve alapította (lásd Kijev Krónika), és alapjainak építése 840-ben fejeződött be. Mindhárman a tarján nemzettségből valóak (lásd Salgótarján városnév ugye). A városalapítók nevéből ered a település neve, Keve vár.

Véletlenül mindhárom név magyar, olyannyira, hogy a Csák még honfoglaló nemesi családnévként is megőrződött.
A jelenlegi "tudomány" e neveket óorosz mitológiai elnevezéseknek tartja, hisz egyértelműen nem létező szláv nevekről van szó.

A körtemplomokat azért említettem, mert a manicheizmus elterjedése illetve az örmények keresztény hitre térése nagyjából egy időben zajlik, a 3. század körüli időben, noha az örmények valóban nem manicheisták, hanem önálló egyházuk van. Az örmény templomok jellegzetesen kerek formája igen gyakori (Európában egyedül) és jellegzetes- minő véletlen- az árpádkori Magyarországon.

Révész László monográfiáját még nem olvastam, de ha a kezembe akad, akkor ígérem, hogy átnézem.