Adatok
Mindel
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A hozzászólásokban többen szokták előszeretettel (vérmérséklettől és intelligenciától függően eltérő stílusban...) a blog szemére vetni, hogy reklámot csap a külföldre költözésnek. Miközben sok olyan poszt születik és született (az előző helyünkön is), amely nem csak…..
Elég régen esett szó Írországról (konkrétan még „odaát"), így épp itt az ideje, hogy ellátogassunk Dublinba. Franky posztja egyfelől markáns véleményt is megfogalmaz, másrészt sok benne a hasznos infó is, úgyhogy mindenképpen érdemes elolvasni.
TROLLFIGYELŐ: Trollt…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A példa, amit felhozott (diplomás mérnök) pedig sajnos nagyon ritka. És igen, a példa azért helyes (szerintem), mert itthon a mérnököket valóban nagyon keresik, ők valóban könnyebben találnak munkát, mint mondjuk én. De ez most legyen, kérem, mellékes.
Ami engem különösen zavar, és szeretném, ha valaki erre választ adna nekem; hogy mégis miért kell nekünk egymás életébe beleszólnunk?
Akinek van külföldön élő vagy külföldre menni szándékozó ismerőse, azt máris letorkollja: "Te hülye vagy? Mégis minek mész "néger rabszolgának" külföldre? Itthon is van munka annak, aki mindenáron dolgozni akar (max. nem a saját szakmájában)."
Aki pedig külföldre akar menni, de ismer olyat, aki semmiképp nem hajlandó elhagyni az országot, az meg azt mondja: "Normális vagy? Erre az országra pazarlod el az eszed aprópénzért?!"
Én is ez utóbbiak közé tartoztam, míg végül beláttam: ha neki itt jó élni, akkor tiszteletben kell tartanom a döntését, és tán meg kellene adnom neki az esélyt arra, hogy ha akarja(!!!), akkor bebizonyíthassa nekem, hogy neki miért jó itt élni, vagy nekem miért érné meg.
Külföldre akarok menni dolgozni (az okokat nem sorolnám), de nemcsak azért, hogy euroban kapjam a fizetésem, és mert mindenáron "néger" akarok lenni. Hanem azért, mert Uram bocsá' fiatal ember vagyok, és tanulni akarok. Olyasmit akarok tanulni, amiről tudom, hogy itthon nem tudom elsajátítani.
Engedtessék meg, hogy én döntsem el, mit akarok kezdeni az életemmel!
Engedtessék meg, hogy eldönthessem: a megtanultak után haza akarok-e jönni! De úgy akarok haza jönni, és itthon élni, hogy tudom (nemcsak feltételezem!), hogy külföldön mi megy, és a saját képességeim és tudásom alapján mire vagyok kinn képes. Amíg nem teszem magam próbára, addig csak találgathatok. És ez nekem nem elég, mert nekem bizonyosság kell.