Adatok
piz314
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tizenhat órája vajúdtam, a kitolási fázis is elhúzódott, alig volt erőm. A férjem ölelt, szorított és folyamatosan súgta a fülembe: mindjárt kinn lesz, menni fog. Csak ezt fogtam fel, csak erre összpontosítottam. Már nem hallottam a szülésznőm és a nőgyógyászom hangját. A férjem szavai…..
Figyelmébe ajánlom,mindenkinek:Óvakodjon a Monostori Viktor nevű vállalkozótólTel.száma:20 913-4354,30 874-6162,Lakásfelújítást vállal természetesen nagyon tudja, hogyan kell csinálni, de ő képtelen rá.Kedvenc mondása ez még nincs kész.Amíg nincs kész természetesen kell pénz…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Igazad van Sophie, a szülés utáni (házas)életről nem sokat írnak a könyvek. Azt taglalják, hogy mennyi mindenben fejlődik a babánk hónapról hónapra (persze fontosnak tartottam én is, hogy ezekkel tisztában legyek).
Több forrásban is azt olvastam, hogy nem szabad erőltetni az együttlétet, legyünk (mi apák) türelmesek, hiszen "úgyis tudni fogjuk", ha az anya "újból készen áll" a testi szerelemre (bocsánat a megfogalmazásért).
Mi sem szeretkeztünk a szülés óta - bár valójában a fogantatástól kezdve. Kislányom édesanyját eléggé kimerítették a baba körüli napközbeni teendők. Amiből tudtam, kivettem persze én is a részem: fürdésre mindig hazaértem munkából, esti etetés, altatás, hétvégén én "babáztam". Húzós időszak volt anno, sokat kellett dolgoznom, bár napközben is többször beszéltem a párommal telefonon.
Közben sajnos teljesen eltűnt az intimitás közöttünk, pedig már nekem is nagyon hiányzott, hogy összebújjunk. Soha nem csaltam meg, még gondolatban sem tudnám. Hülye voltam, nem hoztam neki szóba, ő sem beszélt róla - ezért gondoltam, én megfogadom a tanácsot, és türelmesen várok... Esténként, mikor kettesben voltunk, és megmasszíroztam, rövid időn belül mindig elaludt. Sajnáltam, hogy ennyire kimerült.
Aztán kislányunk 1 éves születésnapja előtt bejelentette a párom, hogy válni akar... A fejemhez vágta többek között, hogy "nem akarok többé szeretkezni vele, pedig hónapok óta várja". :( Ugyan elismerte, hogy ő sem adott "egyértelmű jelzéseket", de elege lett abból, hogy kvázi "testvérként élünk" együtt. :( Nem ez volt az egyedüli ok, de utólag okoskodva én erre vezetem vissza. Nem kellett volna elfogadnom teljesen, amit a könyvekben olvastam, és inkább az ösztönökre hallgatni...
Azóta sajnos elváltunk - jó lett volna pár évvel ezelőtt olvasni ilyen témájú blogot Sophie, akkor talán még együtt lennénk. Páromat ismerve, mi biztosan nem mentünk volna swingerezni, az viszont sokat segített volna, ha beszélünk erről. Na de ez már más téma.
Bocs, ha hosszabb lett. :)
Mindenesetre köszönöm,a történetedet, és örülök neki, hogy rendeződött a kettőtök kapcsolata! :)) További sok boldogságot Nektek! :)