Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Maceráj

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nehéz dolog… mert minden ember más kialakult táplálkozási szokásokkal jut el odáig, hogy kikapják a gyomrát… nem részlegesen, hanem úgy emberesen az egészet…Nincs két egyforma eset, mint ahogy nincs két egyforma ízlés sem, van olyan, aki kedvel egy bizonyos…..
Maceráj 2012.09.24 11:25:28
@Szabina0812: Az nagy szerencse, hogy van étvágya a műtét után. A legtöbb esetben nagyon megváltozik az íz és szaglás, emiatt nem sok étvágya marad az embernek. A könyvet olvassátok el, ebben ír a fekvési helyzetről, azaz a nyelőcső záródása megszűnt és mindig úgy érdemes feküdni, hogy feljebb van a fejünk.
Amivel erőt adhatsz neki, mond el, hogy egyre jobb lesz, mert nagyon nehéz a kezdetekben. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy szinte teljes életet élhetek. Ezt kívánom édesapádnak is.
Egy rákos negyvenes => Megvagyok 2010.09.14 11:04:00
Milyen könnyű kimondani: Meghalok… és milyen nehéz megtenni… Mondjuk az sokat segít, hogy nem a 10.en lakunk, túl nagy volna a kísértés, így rákosan hamar azt mondaná az ember „Csak egy ugrás a sugár.” Jól van na ezzel nem viccelődöm, nem(!) soha…..
Maceráj 2012.08.03 11:22:29
Sziasztok!
Nekem sincs gyomrom. A kegyetlen műtétet viszonylag jól viseltem. De kaptam egy fertőzést, tályog a hasüregben, így három héten belül megműtöttek még egyszer. De aztán újra belázasodtam, majdnem harmadszor is műtöttek. Dr. Kollár Attila főorvos meg tudta szúrni az új tályogom, így megúsztam a műtétet.(neki is köszönet ezért) Háromszor kellett felállni a padlóról, mire eljutottam a kemora. Túl vagyok rajta, ezt is viszonylag jól viseltem. 15 kilót fogytam, de ezt tartom amióta elmúlt a lázam. Azóta minden nap edzem magam, eljártam egy nyolc alkalmas tanfolyamra a Tűzmadár alapítványhoz, ami segít a lelki bajainkat kezelni. Csak javasolni tudom mindnyájatoknak. Inkább nők veszik igénybe és míg a várókban tumultus van, itt nincs tolongás.
Jól tudok enni, nagyon sokat segített a könyv, főleg a kezdeti időkben. De többekkel konzultálva ezt a kört lehet tágítani, ha a szervezetünk tolerálja az adott élelmet.
Nekem a legnehezebb, hogy bármikor áttétem lehet és ez tényleg, mint Damoklesz kardja lebeg felettem. (októberben lesz egy éve, hogy diagnosztizálták a daganatot)
Pedig erős vagyok, van étvágyam, jó a közérzetem, nem is gondoltam volna, hogy szinte teljes életet tudok élni.
Ennyit rövid bemutatkozásként, de amiért írók, annak az az oka, hogy egy egyesületet alapítunk az emésztőrendszeri daganatos betegek számára. Mivel szükség van érdekvédelemre, prevencióra, felvilágosításra, tájékoztató előadásokra, kölcsönös tapasztalatcserékre stb. stb. ha ezt szervezet formában tesszük, akkor segíthetünk magunkon és egymáson. Most az egyesület bejegyzése van folyamatban, ősszel lesz a tagtoborzás, erről itt is értesítek majd mindenkit, valamint ha kész lesz a honlap azt is közzétesszük.
Addig is biztassuk egymást, adjunk erőt egymásnak, beszéljük meg a problémáinkat, mert sajnos mi értjük ezt meg a legjobban. A legjobbakat kívánom minden sorstársamnak!