Adatok
eysturoy
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Gyakorló lelkipásztor vagyok, már majdnem 20 éve, nem pszichológus. Talán ezért is van, hogy lelki beszélgetésekben, gyóntatószékben gyakran fordulnak hozzám erkölcsi/teológiai kérdésekkel. Köztük olykor kényesekkel is. Ilyen például az önkielégítés „esete”. Hogyan? Hát ez előkerül a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Tetszik a poszt, külön elismerés az őszinteségért, hogy a saját eseted megemlítetted, csak az „ennél többet nemigen tehetek.” résznél ráncoltam össze a homlokom.
Ja, meg azzal sem értek egyet, „hogy az önkielégítés rendszerint automatikusan megoldódik azzal, ha valaki megházasodik.” Eszerint a házasság lenne a probléma végső megoldása? És addig? És mi van, ha valaki sosem házasodik meg,vagy az ágytól asztaltól való elválás esetén? Ráadásul ilyen esetben szerintem a házasélet nem felváltja, hanem csak „bekapcsolódik”. Hogy lehetne sokévi rendszeren önkielégítésről -egyik napról a másikra- váltani a „teljes, kölcsönös odaadásra”? Arra,hogy ne csak magamnak szerezzek örömet?. De főleg az újdonsült házastárssal szemben túl nagy az elvárás. Ha pedig nem lesz ugyanolyan jó hozzám szexuálisan, mint én magamahoz, akkor legfeljebb megint magamhoz nyúlok?
A többbivel egyetértek, mielőtt még azt hinnéd, kötözködni akarok.: )
Csatlakozom a csoporthoz, akik még úgy tanulták, hogy az Egyház tévedhetetlen hit és erkölcs dolgában én pedig nem válogathatok ki semmit, hogy ezt elfogadom, ezt meg nem. Tehát elfogadom, hogy az önkielégítés bűn. Persze, ha valaki nem tudja és nem akarja, (hanem pl.a szokás rabja), akkor nem számít bűnnek. De amikor érvekkel alátámasztja, bizonygatja, magyarázza hogy miért ne legyen az (annyira jó, mindenki csinálja), akkor a lelkiismeret elhallgattatását vélem felfedezni. Azt is tanultam ugyanis, hogy a bűn megpróbál az ember bizalmába férkőzni, elhiteti magáról, hogy jó, legalábbis valamire jó, vagy pillanatnyilag orvosol valamit, vagy legalább majd a tapasztalata hasznos lesz, (később sikeres párkapcsolatom lesz).
Ha pedig valakit nem érdekel a katekizmus (ez ugyan apró, de sokat eláruló jel a hitére vonatkozóan) attól csak azt kérdezném, hogy mit szólna ha pl. kislányával jönne szembe az a férfi –akivel minap találkoztam fényes nappal a forgalmas utcán- egyik kezével a szájába tömte a kaját a másikkal meg a gatyájában”matatott”, pontosabban a gatyája le volt tólva... Ez normális lenne? Innen pedig már nincs messze a nemi erőszak, pedofília. Nem hiszem, hogy Isten/pápa/Egyház a mi pillanatnyi gyönyörünkre féltékeny lenne és ezért tiltja. Sokkal inkább ezektől a következményektől akar megóvni. Mert ha nem küzdenénk az ilyen „kisebb gyengeség” ellen, hogyan fékeznénk meg erősebb, önző vágyainkat? Az önkielégítés legnagyobb veszélyét ,- ha nem küzdök ellene- abban látom, hogy mivel sokkal kényelmesebb, mint párkapcsolatot létesíteni, vagy megoldani a problémákat egy meglévő párkapcsolatban,- manlatos kérdésére reagálva-, nem fogja pozitívan befolyásolni a házasodási és gyermekvállalási hajlandóságot. Megszokom, hogy „nekem jár”, jogom van a boldogsághoz,” „én megérdemlem” és nem házasodok, nem vállalok gyereket, mert akkor le kéne mondani önző vágyaimról. (Ma szinte diploma-lakás-autó megszerzése előtt szinte senki nem házasodik/vállal gyereket, pedig egyik sem feltétele a gyermekvállalásnak és a gyereknek nem is a szülei kocsijára, pénzére van szüksége, hanem a szeretetükre.)
Sajnos azzal vagyunk elfoglalva, -egykori plébánosunkat idézve- hogy az erkölcsi rend betartása terén az origó alá ne csusszanjunk, kerülgetjük a bűnt, mint macska a forró kását, ami mellett azért jó néha megmelegedni, állandó lelki colstokkal járkálunk, és édes gyarlóságaink különféle megnyilvánulásait méregetjük, ,,ugye ez még nem bűn'' alapon. Ehelyett arra kellene törekedni, hogy a jónál is jobb, az Istennek tetszőbb, üdvözítőbb megoldást válasszam. Ne azt kérdezzem, élvezetesen élek-e, hanem hogy életem elnyeri-e azt az értelmét, amiért Isten a világba küldött, és nem fecsérelem-e el önzéssel az időt.
Ha már felmerült Tóth Tihamér neve, szerintem érdemes elolvasni a Tóth Tihamér Levelek diákjaimhoz című sorozatot. www.ppek.hu/konyvek/Toth_Tihamer_01_A_tiszta_ferfiusag_1.pdf
Igaz, nem az online világban élő netgenerációnak íródott, de mindenképpen hasznos és megszívlelendő.
«Éld ki magadat! Tombold ki magadat!» – ezt hallod mindenfelől. Hát jól van. Ezt Krisztus Urunk sem tiltja. Ő sem tanítja, hogy fojtsd le magadat, hogy ne éld ki magadat. Csak egyet követel: Éld ki magadat, de ne a sárba feküdve, ne lefelé menj, hanem fölfelé, fölfelé!”(Tóth Tihamér)