Regisztráció Blogot indítok
Adatok
S. Lala

0 bejegyzést írt és 17 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A mai poszt érdekes körülmények között született. Nemrégiben kaptam ugyanis egy levelet a szerzőjétől, melyben viszonylag markánsan kifejezte nemtetszését a blog tematikájával, illetve üzenetével kapcsolatban. Válaszul én megkértem (miként ezt minden esetben teszem), hogy írja…..
S. Lala 2012.11.02 11:16:58
Kedves Zsolt!

Azt mondod: „Én mit teszek azért, hogy ez másképp legyen?"
Na, erre mondom én azt, hogy egy fecske nem csinál nyarat. És ezt nem azért mondom, mert így tartja a szólás.
Hanem azért, mert egyetemista koromban voltam egy évig külföldön, és miután hazamentem, tele voltam lelkesedéssel, hogy ez az, így jó élni, csináljuk mi is így Magyarországon, mi az akadálya, csak rajtunk múlik, hajrá!
8 év után adtam fel, akkor már tudtam, mi az akadálya.

Nem lehet állandóan győzködni negatív gondolkodású embereket, hogy ne mindenben csak a rosszat lássák, ne bűnbakokat, felelősöket keressenek, hanem megoldásokat. Hogy ne akadályozzák, hanem segítsék egymást. Ebbe nagyon bele lehet fáradni, főleg, ha az embernek közben mindennapos harcot kell vívni a túlélésért.

Egy fecske valóban nem csinál nyarat.

Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne jogos arról is beszélni, hogyan lehetne a dolgokat otthon jobbá tenni. De ez egy másik kérdés, és ettől még nekem nagyon is tetszik a blog eredeti mottója.

Amúgy szerintem pozitív gondolkodással csodákat lehetne tenni.

Arról tudok gondoskodni, hogy én magam pozitívan gondolkodjak, de másnak csak akkor tudok segíteni, ha ezt ő maga akarja. Ha nem, akkor sajnos nem. Sőt, ha a negatív gondolkodásúak vannak többen, az én energiáimat is leszívják. És egyelőre ott ők vannak többen - én meg ezért vagyok máshol, mint ahol ők. Lehet, hogy ez kívülállóság, de ez mégis kevésbé rombolja a közérzetemet.
Mégpedig egyenesen Hollandiából, ahol sok minden van – speciel a magyar viszonyokhoz szokott embernek jónak tűnő, megfelelő méretű lakás viszonylag kevés. Legalábbis ezzel szembesült Kata, aki (nagyon helyesen) meg is írta az albérletkeresés kálváriáját. „Hamarosan…..
S. Lala 2012.10.23 13:41:28
Kedves Kata,

Ha az ember külföldre készül, jól teszi, ha tájékozódik, mielőtt nekivág. Rosszindulat nélkül: ezer euróért Amszterdam belvárosában berendezett lakást kapni erkéllyel - ez szerintem azért erős igény így elsőre. 1600-ért már valószínűbbnek tartom...
Ha eleinte nincs rá ennyi, akkor el kell dönteni, hogy az ember mihez ragaszkodik, és miből enged.
Amszterdam körüli településeken olcsóbbak a lakások, és a cégek általában kifizetik az útiköltséget, a tömegközlekedés pedig híresen jó.
Hollandiában valóban ritkán adnak ki berendezett lakást/szobát, ha valaki ehhez például nem ragaszkodik, akkor maga is be tudja rendezni. Akkor is, ha nincs sok pénze. Akár eleinte használt bútorral is, amit sokszor még az utcán is lehet találni csak érdemes lefertőtleníteni.
A fürdőkád valóban nem megszokott, de ha valaki hosszabb távra tervez, maga is kialakíthatja, vannak tulajok, akikkel meg lehet alkudni.

A munkaszerzéssel kapcsolatban akkor lehetne Neked igazán tippeket adni, ha megírnád, hogy milyen végzettséged, nyelvtudásod, szakmai tapasztalatod van. Ha tudsz hollandul, jó esélyed van, de irodai munkához holland ÉS angol kell.

Ha hollandul még nem is tudsz, még nincs minden veszve, ha az angol jól megy, és még egy másik nyelvet is felsőfokon beszélsz.
Az biztos, hogy itt nagyon nagy a verseny, mert sok a külföldi, akik angolul általában jól tudnak, és ezzel meg az anyanyelvükkel viszonylag gyorsan találnak valami irodai munkát, pl. ügyfélszolgálaton, ahonnan aztán tudnak feljebb lépni. De ha felsőfokon (vagy ahhoz közel) tudsz még egy nagyobb nyelvet, akkor ez az út előtted is nyitva áll.

Ha nem, akkor már igazán csak a rátermettségeden, motivációdon, kitartásodon múlik, hogy hogyan boldogulsz. Vannak, akiknek nyelvtudás nélkül is sikerült megkapaszkodni. El lehet indulni, csak akkor a kezdet nehezebb. És ami szerintem fontos: az elején érdemes lejjebb adni az igényekből. Rómát sem egy nap alatt építették fel.
Nem kényszerből, hanem tanácstalanság miatt indult neki Angliának Anna, aki ma már egy londoni egyetemre jár, miközben dolgozik és sportol is. Közben pedig büszke a magyarságára. TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok,…..
S. Lala 2012.08.30 10:14:53
Nagyon tetszett a cikk, pont azt valósítottad meg, amin egy korábbi, hasonló korú szerző hezitált. Gratulálok, csak így tovább, ügyesen! Akkor se add fel, ha majd a diplomával nem lesz rögtön olyan munka, amit szeretnél, el fog jönni a Te időd.

Olyan értékeket képviselsz, amelyekkel szerintem bármelyik jól működő országban lehet érvényesülni. Hogy Magyarországon miért nem "ennyire egyszerű" , az egy jó kérdés. Talán pont azért, mert még azok vannak kevesebben, akik bátran a kezükbe merik venni a sorsukat, és ahogy mondod, ha nem tetszik, arrébb mernek állni egy házzal.

@
www.aonang.hu
"Lemondás és alázat", ez (lenne) mindehol a siker kulcsa, nemcsak külföldön, csak Magyarországon ezek az értékek nem "menők". Ezen kívül kell még pozitív hozzáállás és kitartás is, meg egészséges önbizalom, amivel az ember neki mer állni. Ez látszólag szemben áll az alázattal, pedig nem. Az hogy Magyarországon ezeket az értékeket képviselve nem nagyon lehet boldogulni, nem az értékeket vonja kétségbe, hanem a környezetről állít ki szomorú bizonyítványt.
Akik ennek a környezetnek az értékrendje szerint szocializálódtak, azoknak a "lemondás és alázat" új "tanulnivaló", és a tanulópénzt meg kell fizetni. Vagy el lehet menni olyan környezetbe, ahol erre nincs szükség...
Könnyen lehet, hogy a mai posztért kapok majd hideget-meleget, de mégis kiteszem Judit levelét, mert azt gondolom, a blog olvasói és hozzászólói (vagyis Ti) számtalanszor bebizonyítottátok már, hogy igazi közösségként működtök. Márpedig itt most egy fiatal lány kér tanácsot,…..
S. Lala 2012.08.02 13:55:16
Kedves Judit!

Elolvasva az írásodat meg a kommenteket, nekem úgy tűnik, a többség, benne Te magad is, két opciót lát:

Vagy tanulni, vagy külföld.

Azt írod, a barátod miatt nem akarsz Budapestre menni, és a többség nem érti, hogy akkor külföldre meg miért, hogyan.
Őszintén szólva, barát ide vagy oda, én megértem, ha valakinek Budapest nem vonzó. Nekem sem volt az, soha, és nem tudtam megmagyarázni, csak ösztönösen éreztem. Kín volt az a két év, amit ott kellett töltenem...

Azt mondom, ha ösztönösen azt érzed, hogy az út, amin jársz, tévút, és Budapest sem alternatíva, akkor azon is érdemes elgondolkozni, hogy bevállalnád-e, hogy esetleg külföldön tanulj?

Hogy állsz a nyelvekkel? Mennyire vagy vagány, hogy nekiindulj? Egyedül is bele mernél-e vágni, bízva önmagadban meg a jó sorsodban?

Szerintem bátraké a szerencse, de Neked kell tudni, mit szeretnél elérni, milyen áldozatokat tudsz meghozni, mi mit ér meg Neked.

Ha jól beszélsz pl. angolul, és bevállalod, hogy valahol egy évig azért dolgozz, hogy legalább az első szemeszterre összeszedd a tandíjat, majd beiratkozz, és a továbbiakban dolgozz ÉS tanulj, akkor nagyon is jók az esélyeid.

Még fiatal vagy, úgyhogy simán felépítheted az életed így is. Ez nagyon kemény élet, sok lemondással jár, és könnyen meglehet, hogy csak hosszú távon térül meg, ha egyáltalán. Mert külföldön is lehet rosszul választani, munka mellett tanulva nem könnyű jó eredményeket elérni, és a helyben megszerzett diplomával sem könnyű rögtön jó álláshoz jutni. Kalandos és rögös út, a siker nem garantált, de ha ambíciózus vagy, egy próbát megér.

Vannak buktatók, bárhol, bármibe fog az ember, de nem az a fontos, hogy ne ess el, hanem, hogy mindig fel tudj állni.

Bárhogy is döntesz, sok sikert!
Egy-egy poszt általában egy, maximum két országról szól, így aztán Krisztina mai írása igazi különlegesség, hiszen három országban is dolgozott pár év alatt – és fontolgatja a negyediket is. Azt hiszem, ezt hívják rugalmas életszemléletnek... és még valami: sokan sokszor…..
S. Lala 2012.07.31 22:03:06
@Határátkelő: szerintem a szerencse sokszor amellé áll, aki szorgalmas és kitartó. Az pedig, hogy valaki ennyire hangsúlyozza a szerencse szerepét, szerénységre és hálára is vall, amivel be lehet vonzani a további szerencsét:)

@belsohang: Hasonló tulajdonságokkal itthon is egész jól lehet boldogulni.:)) >>>Ha igazad lenne, sztem nem lenne ez a blog:)

Mindenkinek, aki szerint a bölcsészdiploma nem diploma: Az, és a tanári diplomával tanári állást is lehet kapni. Ezt azért tudom, mert nekem is sikerült, és más ismerőseimnek is :))) Persze, országa válogatja, hogy pontosan mekkora igény van rá.

Amúgy, ha valaki németül és angolul is tud, akkor nagyon jó esélye van az Unió kb. bármelyik országában irodai munkát kapni, pl. ügyfélszolgálaton. És van arra is példa az ismerőseim közt, hogy valaki német- angolosként bekerült egy ilyen céghez, alul kezdte, és el tudott kezdeni feljebb lépegetni. Van, akinek ez csak átmeneti, amíg nem talál a végzettségének megfelelő munkát, mert még tanulja a helyi nyelvet. Szóval, bölcsészek (főleg nyelvszakosok), nyugi, fel a fejjel, bátran előre!

Ja, és az Unióból nem tudnak minket kidobni, se kivezetni, népszavazást kell kezdeményezni, és nekünk magunknak kell megszavazni, hogyha magunk akarunk kilépni.
Határátkelő London vagy vidék? 2012.07.21 06:59:00
Zoli már tudja, hogy megy, azt is tudja, hogy Angliába, azt viszont még nem, hogy inkább Londonba menjen, vagy jobb lenne a vidéket választani. Miközben ebben is kéri a segítségeteket, elmeséli azt is, hogyan jutott idáig. Akad az írásban jó pár megfontolandó gondolat. „Egy…..
S. Lala 2012.07.21 11:23:44
Elég érdekes töprengések ezek. Mondjuk, nyilván része az indulásnak az oktatási rendszerben szerzett tapasztalat, így világos, hogy az is szempont. Más kérdés, hogy a felvetésedet, hogy "kinek az érdeke" stb., rossz megközelítésnek tartom, és ha rosszul teszel fel egy kérdést, nem is fogsz rá jó választ találni. De itt most úgysem a magyar oktatás problémáit feszegetjük, úgyhogy ezt hagyjuk is.

Megértem az érzéseidet, és jogos a kérdés: "vajon az okok közül nem-e az a leghangsúlyosabb, hogy a világ visszajelzésein keresztül én akarom-e lerugdosni önmagam erről az útról."

Mindenkinek a maga útját kell járni, meg kell találnia azt a környezetet, ahol ki tud bontakozni, önmaga tud lenni.

Ha Te ösztönösen azt érzed, hogy számodra ez a hely Anglia, akkor arra kell indulni. Egy próbát megér, és ha tényleg ott a helyed, úgyis megtalálod a számításod. Ha meg nem, akkor is elmondhatod, hogy legalább megpróbáltad, gazdagabb lettél egy tapasztalattal és még mindig mehetsz tovább másfelé.

Én Angliában még túristaként se fordultam meg, így nem tudok tanácsot adni vidék vs. London kérdésben. Csak azt tudom mondani, hogy hasonló kérdéssel szembesültem magam is pár éve, csak én Hollandia kapcsán.
Úgy voltam vele, hogy Amszterdamban biztosan könnyebb munkát találni, mint bárhol máshol, viszont lehet, hogy a megélhetés ott drágább, kezdve rögtön a lakhatással. Node, hátha könnyebb kifizetni is, mert jobban lehet keresni? Úgy voltam vele, hogy kezdjük Amszterdammal, aztán ha majd már ott leszek, meglátjuk.

Elindultam, és miután megérkeztem, szépen kialakult minden. Igaz, én is kellettem hozzá, de a pozitív jelek arra utaltak, hogy ez az út, amit nekem járnom kell. Még azt is "megúsztam", hogy a fővárosban kelljen laknom. Mindig is egy kedves, nagyobb vidéki városban szerettem volna élni, és ez szerencsére rögtön így is alakult itt. Amszterdam innen tényleg nagyon közel van, úgyhogy a munkábajárás sem gond, hála a tömegközlekedésnek. El tudom képzelni, hogy ez Angliában is hasonlóan lehet.

Szóval, hajrá, hajrá, ha elszántad magad, indulj el, és a belső iránytűd majd úgyis eligazít. Segítőkész embereket meg mindenhol lehet találni, akik átlendítenek a kezdeti nehézségeken.

Sok sikert!
S. Lala 2012.07.21 11:32:36
@A nép fia:

Az attól függ, milyen az ajánlat. Nem mindenki lakik tömegszálláson, lehet viszonylag gyorsan is jó helyzetbe kerülni...