Regisztráció Blogot indítok
Adatok
SORA

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.07.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Év végi számvetés 2016.12.27 11:34:39
Rég írtam új blogbejegyzést, szociális fóbia szempontjából egy nyugodt évet tudhatok magam mögött. Ez furcsa kijelentés tőlem, tudván hogy mennyi stressz és szorongás ért az év során, de mivel a munkahelyem ugyanaz már három éve és a szociális fejlődésem terén sem tettem túl sokat ebben az évben,…..
SORA 2017.01.12 17:12:08
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Introvertáltság és a munka világa 2014.11.02 11:19:30
Sokszor érzem, hogy nincs kedvem bemenni dolgozni, hogy kis túlzással, de mintha a fogamat húznák. Tudom, hogy ezzel mások is így vannak, ez egy természetes jelenség, viszont elképzelhető, hogy ez nálam összefüggésbe hozható a reggeli, munka előtti szorongásommal. Dolgozni,…..
SORA 2014.11.03 13:00:21
A kezdeti "magyarázatot" én is hallottam már sokszor - olyan emberektől, akik nem értettek meg... :) "Á, mindenki ezt érzi, ez ilyen." "Á igen, értem amit mondasz, a szomszéddal is pont ugyanez volt, mesélte is, de aztán belerázódott, ~nem nagy dolog" stb.

A probléma az, hogy az emberek SZERETNEK panaszkodni, ezt valószínűleg azért csinálják, hogy mindennapi küzdelmeik hőstettként jelenjenek meg.
Viszont míg egy átlagember szorongási szintje egy munkanapon 10-20% (a magasabb szélső érték már egy igazán durva napon, mondjuk support munkakörben :) ), addig egy introvertált szorongó ember csak a bemenéssel indul 20%-ról, aztán ez olyan 60-70%-ig felkúszik, ami már erősen fárasztja, és blokkolja az embert!

Ha egy átlagember elveszti a munkáját - még ha van is rengeteg félretett pénze - kezdi magát 1-2 hét után kellemetlenül érezni. Hiányzik a Rozika, a Feri a HR-ről, nincs duma az ebédszünetben, nem mesélheti el, mekkora fegyvertényt hajtott végre aznap... :)
Míg mondjuk én a pénz miatt kerestem melót, és ha korlátlan forrásaim lennének, eszem ágában sem lenne emberek közé menni (ne feledjük, sokan megtehetnék, hogy osztalékból élnek, vagy egy pénzalap kamataiból - mégis céget alapítanak és vezetnek, politikusnak állnak, stb... -> Érthetetlen módon egyszerűen ÉLVEZIK ezt! :) ).

A szorongást se úgy élik meg, hogy "Hú, ez szörnyű volt!", hanem valahogy úgy, hogy: "Na ezt végül baromi jól megoldottam, kár is volt idegeskedni, büszke vagyok a teljesítményemre!" (Míg én mondjuk egy hét múlva is azon agyalok, hogy mit lehetett volna JOBBAN csinálni! :) )

"Én azt a nézőpontot osztom, hogy igen is a személyiségünknek megfelelő szakmát, hivatást kell választanunk, mert ha nem így cselekszünk, akkor nem leszünk boldogok, és minden nap kínszenvedés lehet, ha dolgozni kell menni."

"Lehet, hogy senki nem érti meg, de már megfordult a fejemben, hogy keresek valami egyszerű kétkezi munkát. Úgy gondolom, hogy egy ilyen munkakörben sokkal boldogabb lehetnék."

Szerintem ez a helyes megközelítés! Igenis van választás, és nem kell együtt élni a kellemetlen tényezőkkel!
Mit veszíthetsz, ha kipróbálod ezt? Legfeljebb nem jön be!

Sokan a korlátlan (ön)fejlesztésben hisznek. Na most ez szerintem nagy százalékban önámítás! Nekem a pszichológusom a kötelező körök után elmondta, hogy lesz két része a problémáknak: egyik felén tudunk dolgozni, enyhíteni, akár végleg megoldani.
A másik részét viszont (ami beépült már a személyiségbe, vagy mindig is része volt) el kell fogadni, együtt kell élni vele - és meg kell tanulni ennek hogyanját!
Ha kell, kifelé is tudni kell a problémát szalonképesen kommunikálni (pl. Thomas Gordon féle én közlés stb).
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal "a lány, aki két szót sem tudott szólni" 2014.08.02 09:54:06
Azt hiszem eléggé kinyíltam már a munkahelyemen - már amennyire az introvertált személyiségem engedi - viszont azt mondhatom, hogy a szociális fóbia már csak kb. 20 %-ban gátol bármiben is. Legtöbbször csendben dolgozom, de nem a fóbia miatt, hanem mert így szeretem. Sok a munkám,…..
SORA 2014.08.04 16:24:54
Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal Mit látnak az emberek kívülről? 2014.07.09 19:18:00
Született már pár bejegyzés a blogban, amiből kiderül, mennyire lúzerek, lelkibetegek és életképtelenek vagyunk. És ha ez kívülről is látszódna, az emberek messziről elkerülnének bennünket, átmennének az utca túloldalára, ha szembe jönnének, elzárnának a világ elől vagy…..
SORA 2014.08.01 10:22:16
Sziasztok!
Először is, új vagyok itt, nemrég találtam a blogra. Nagyon tetszik a stílus (hogy általában pozitív akar és legtöbbször tud lenni), és a tartalom is hasznos.
Sok dolog van, amit a pszichológustól is hallottam már... :)

Nemrég találkoztam egy cikkel, és egy fotósorozattal. Ami nagy vonalakban arról szól, hogy a testtartás mennyire fontos!
De azt is tudom, hogy ahogy az ember megy, annak határozottságából is sok infó jöhet. A kommunikáció jelentős hányada testbeszédből fakad.

Az, ahogy én néha végigosonkodok a munkahely folyosóján - kínosan ügyelve, hogy kivel találkoztam, kivel nem, kinek kell köszönni (kinek nem kell már), nem biztos, hogy kívülről nem látszik.
Mint ahogy egy zsúfolt előtérben várakozva is lehet lejön némi infó abból, ha beállok egy sarokba, vagy kifelé bámulok egy ablakon.
A szorongásból fakadó mocorgásról nem is beszélve.
Persze az jó lehet, hogy igyekszem mindig mosolyogni - az egyik elhárító mechanizmusom egyébként is a humor. Csak persze az a kérdés, hogy másoknak akár ez is nem gyanús-e?
Asperger 2.0 4. Legyenek saját projektjeid 2013.05.13 10:23:02
Sok helyütt leírják a különféle önfejlesztős arcok, hogy „tűzz ki saját célokat”. Ezzel egyeseknél élből falakba ütköznek, mert ők azonnal a Nagy Nemzeti Bevásárlólista tételpipálgatós játékára asszociálnak. Ezért a félreértéseket és a megértést akadályozó…..
SORA 2013.05.17 19:19:24
Ez is jó írás volt, tapasztalatból tudom, hogy működik is - számomra elsősorban amikor kisebb, gyorsan kivitelezhető, már látott feladatokat intézek.
A "nehezítés", illetve a nagyobb egybefüggő feladatok szoktak gondot okozni.
Egy idő után túl magasra teszem a mércét (nehézségek -> szorongás -> teljesítménycsökkenés). Illetve ha valami nem olyan lesz, mint ahogyan én azt elterveztem (nem jön össze x próbálkozásból, kompromisszumot kell kötni), akkor hajlamos vagyok elveszteni a lelkesedésem.

A másik ilyen az OJani által is említett SI "drog" érzés: az ember nagyon belelkesedik, a téma csak úgy ontja a sikerélményt, aztán egyre nehezebb lesz fejlődni (nincsenek nagy ugrások). Ekkor a kezdeti lelkesedés (nem eszek, nem alszok, nem beszélek emberekkel stb) alábbhagy, és "elvonási tünetek" jelentkeznek. Nagyon depi.

"olyasmi legyen, ami nem túl könnyű, de nem is túl nehéz" - sajnos itt cseszem el! Képtelen vagyok előre felbecsülni, hogy valamivel mennyi a szívás. Na amikor rájövök, akkor sem adom fel. Vagy mert nem lehet - munka, kötelezettség, vagy pedig 'csakazértis' miatt, viszont úgy érzem, hogy az eredmény gányolás - így nem is oszt annyi sikerélményt.
Az igazság az, hogy az eredmény, amit elérek így is szép, és érdekes - utólag visszatekintve, mások hasonló dolgaival összehasonlítva mindig erre jutok - csakhogy a magam számára állított mérce szerint kakkantás.

A monotóniatűrés állítólag egy nagyon aspergeres tulajdonság. Na ez bennem NAGYON nincs meg. :(
Rájöttem, hogy ha követem az eredeti terveket, és valamiféle rendszertervező, vagy programtervező leszek az lett volna az igazi: én kitalálom a nagyszerűségeket, aztán mások *opnak vele (és a kis genyákat még hibáztatni is lehet). :D
SORA 2013.05.17 19:22:06
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása