déméter 2012.07.30 01:29:19

@jabbok, abban nagyon egyetértek veled, hogy ha a vágyaink uralkodnak rajtunk, az minden, csak nem szabadság. De amit leírsz, az egy nagyon erőteljesen férfi nézőpont (remélem, nem trafáltam mellé! :) Néha elcsodálkozom, hogyan lehetséges, hogy több év/évtized párkapcsolat/házasság/lelkivezetői tapasztalat után még mindig nem vesszük észre ezeket a különbségeket (bár pacsy reflektált erre, és az egyik oldalról bölcsen hallgatott). Szeretném mellétenni a másik oldalt.

"Zabolázhatatlan és legyőzhetetlen testi vágyak", amelyeken (szinte) lehetetlen uralkodni: hmm… Hát ezt nőként leginkább csak elképzelni tudom. Saját tapasztalatból merítve sokkal inkább rejtett, megbúvó vágyról tudok beszámolni. Lassabb, "megfontoltabb", érzelmesebb vágyról. Ezt a csít nem lenyugtatni kell, hanem felébreszteni. Ezt elméletben mind tudjuk, most mégis elég indulatosan keltél ki azok ellen, akik meg sem próbálnak uralkodni vágyaikon. És mi a helyzet azokkal (az emberiség nagyobb felével), akiknek a vágy felkeltése esetleg nagyobb próbatétel, mint uralkodni rajta? Mi a helyzet azzal a nagyon kedves barátnőmmel, aki 30 felé közeledve szorongva gondol a majdani nászéjszakájára? Vagy egy másikkal, aki undorral és megvetéssel tekint saját testére, nőiségére – világos: ha magamhoz érni önfertőzés, akkor "az ott lent" csak valami nagyon szennyes dolog lehet… Mindkettőjük makulátlanul katolikus, csodálom őket. És mindkettő többéves, komoly kapcsolatából jórészt emiatt nem lett házasság (hihetetlenül rendes, szintén katolikus fiúkkal, akik nem akartak "mindent", csak egy kis gyengédséget). Most egyedül vannak.

Egyikőjük feltette a kérdést: hogyan várhatják tőlem, hogy az esküvő után minden megváltozzon, s egyszerre képes legyek a teljes önátadásra és elfogadásra? (A történet vége: sok-sok ima után végül a lelkivezetőjéhez fordult. A lelkivezető továbbküldte egy pszichológushoz. A pszichológus pedig azt merte tanácsolni, hogy esetleg óvatosan próbálkozhatna önkielégítéssel. Hogy ez tragikus vagy komikus, mindenki döntse el maga. Kínunkban mi már csak röhögni tudtunk saját magunkon.)

déméter 2012.07.30 01:38:16

@jabbok: The body remembers." [...] "A lepkék fejlődnek teljes átalakulással - az ember nem. Az ember integratív módon fejlődik, és ezért szerintem teljes illúzió, vagy istenkísértés a »majd holnaptól új életet kezdek« mentalitás."

Teljesen egyetértek. Ennek fényében mi a véleményed a fenti két nő történetéről?

déméter 2012.07.30 02:07:49

@jabbok: "Mi könnyebb? Egy kamasznak [...] uralkodni a szexuális késztetésein - vagy egy házas embernek/asszonynak, aki ott fekszik a házastársa mellett [...], amikor az a társ éppen teljesen képtelen áthangolódni az ő szükségleteire?

Ugye van ilyen? Hogy az egyik fél éppen olyan fáradt, sebzett, álmos, beteg, gyerekekre/munkára/állástalanságra/kudarcokra/gyászra/stb. hangolt, hogy a párja szüksége, sőt, türelme sem képes belőle előhozni a nagyszerű szexuális partnert?"

A személyes válaszom erre: igen, ilyenkor, ha nagyon muszáj, inkább maszturbáljon, minthogy
a) fáradtan, sebzetten, álmosan, betegen (vagy pl. veszélyeztetett terhesen) mégis megpróbáljak nagyszerű szexuális partner lenni; vagy
b) az előbbi terhek mellett még a lelkifurdalást hordozzam, hogy nem tettem meg, és miattam "szenved".

Megfordítva pedig: nőként megint csak elképzelni tudom, hogyan lehet vágyra gyúlni, ha a másikban nem a tüzet látom, hanem pl. az összetörtséget (a veszélyeztetett terhesség itt legalább nem játszik ;)

(Nem kötözködni akartam, csak valahogy a te hozzászólásaidra tudtam most rezonálni. De most már én is lefekszem, mielőtt még eretnekebb gondolataim lesznek...)