qwerty93 2012.07.01 11:46:54

A régi szép idők sem voltak "tökéletesek" való igaz..de nem is állítottam egy szóval sem:).
A katonás évek pedig..
A diktatúra és a "huszárkodás" attól függetlenül még nem szűnt meg.A háború pedig már nem a gyarmatokért hanem pl az olajért megy (lásd Irak).
Az internet pedig valóban egy jó ellenszer lehetne..
De ez is ,mint sok minden egy kétélű kard.
És ne mond azt nekem ,hogy az ötéves szomszéd Pistike majd kellőképpen szelektálni fogja az itt fennlelhető tartalmat.

qwerty93 2012.07.23 23:33:13

@Heron44444:
Értem az álláspontod ,és igazat is kell hogy adjak ,de van egy apró probléma (az egyébként korrekt) alternatívával ,amit felhoztál.
Valóban jó dolog a sport ,és kötetlenebb..sok szempontból jobb mint a katonaság ,de nem életképes egyszerűen.
Rettentően elvannak lustulva az emberek ,és ez alól a fiatalok som kivételek.(Tisztelet a kivételnek mielőtt nekem estek:).)
Persze lehet reklámozni a sportot ,belelehet a sok pénzt ölni ,de nehezen tudom elképzelni hogy aki eddig videó játékok vagy tévé (csak a visszacsatolás kedvéért) előtt unta el az életét ,az majd némi reklám hatására ,mondjuk lemegy futni. Vagy csak csinál 20 fekvőt ,mert az jó neki:).
És nem hiszem, hogy sokkal jobb lenne a helyzet a csapatjátékokkal..Ha nincs meg a kötelező jellege az egésznek ,akkor nem fogsz tudni szélesebb réteget megmozgatni..(És igazad van abban ,hogy nem a kötelezettségről kell szólnia a sportnak ,hanem a szórakozásról ,hogy ott vagy és jól érzed magad akikkel vagy ,de ezzel nem fogsz senkit sem kivakarni az internet/tévé elől ,vagy maximum egy nagyon minimális réteget.
Akiknek valóban kellene a sport ,azokhoz nem fog eljutni és/vagy nem fogja őket egyszerűen érdekelni.Akiket pedig érdekel különösebb reklámozás nélkül is lemennek futni vagy kondizni.)

A szűrőprogramok pedig:).
Valóban vannak:). Csak felhasználok legalább kétharmada nem tud róla ,vagy nem használja őket:). (De vannak:D)

qwerty93 2012.08.04 13:52:58

Igen ,valóban jó alternatíva lehetne a sport.
És nem ,nem arról van szó ,hogy "idővel csökkenne a motiváció" ,hanem hogy alapjáraton nincs meg hozzá a kellő motiváció sajnos.
Az említett két példád pedig:.
Valóban "kötelező" ,és tartják is a testnevelés órákat egytől tizenkettőig ,illetve utána is:).
És talán említettem is már futólagosan ,hogy viszonylag fiatal vagyok még ,és ebből kifolyólag láttam hogy hogyan néz ki 1-1 ilyen testnevelés óra a diákok részéről..
Gimnáziumi részen még egész tűrhető volt ,habár mindig voltak nálunk is örökös lógósok (előfordult hogy én is) ,akik minden második órát elsumákoltak..
Viszont a szakképzési részen ,elég sűrű volt az a látvány hogy a 25-30fős osztályból tízen valahány állandó jelleggel a kispadon pihent egész év alatt.
Tehát az egész már itt az elején megbukott ,mert a diák lusta ,nem hoz felszerelést ,nem sportol.

(Egyébként ,a hitelesség kedvéért megnéztem ,gimnáziumban 2 illetve 3 óra jutott testnevelésre ,általánosban pedig öcsém révén tudom hogy 4-4 óra jut hetente erre a célra ,ami valljuk be nem olyan sok..Főleg ha még ezt is ellógják a diákok.)

Utólag pedig előfordult nem is egyszer ,hogy 1-1 gondolatra visszakerestem a kötelező olvasmányokban ,vagy egyéb könyvekben:).
Bár "könyvet a kezembe" valóban nem sokat vettem ,de ennek csupán az az oka ,hogy az "ebook"-os olvasgatásra szoktam rá jobban:/.
Pedig szemkímélőbb és praktikusabb megoldás lenne a hagyományos könyvek olvasása ,de Interneten keresztül könnyebben megvalósítható az ebook:).

"A folyamat egyszer átfogja lépni azt a kritikus határt, mikor már a többség vagy meggyőződésből, vagy a betegségéből kifolyólag kénytelen lesz egészségesen élni"
Őszintén kívánom ,hogy neked legyen igazad ,mert én nem hiszem hogy amikor már ennél a pontnál járunk ,bárki is változtatna ,és ami ennél fontosabb hogy sikerrel is járna.
Lehet hogy pesszimistán hangzik (sőt ,biztosan) ,de tegyük fel egy 40-50es éveiben járó ember ,aki 15éve már hogy folyamatosan egészségtelen kajákon él ,nulla testmozgással ,és mondjuk mellé bagózik is napi szinten féldobozzal (ismerhetünk ilyen embereket) ,nah ő pontosan hogy nem fog már kényszerből sem változni a helyzetén.