a Lúdvérc 2012.06.30 22:54:40

@kolbászoszsömle: Szóval aki füvezik az nem dolgozik? Hmmm...

Ha ezt a baromságot nem írod bele, egyet is tudnék veled érteni. "Tiltással nevelsz, hazudni tanítasz."

a Lúdvérc 2012.07.01 09:59:20

@Lindalinda: A droghasználat nem terjed, a droghasználat mindig is jelen volt és jelen is lesz. Hogy éppen melyik a legnépszerűbb vagy a társadalom által elfogadott szer, az változhat, de az igény a másfajta tudatállapot elérésére állandó. Szerintem az a szomorú, hogy sokan vannak, akik ostoba módon fröcsögnek ellene általában úgy, hogy a saját droghasználatuknak nincsennek is tudatában, mivel az éppen aktuális politikai hatalom azt momentán engedélyezi.

Az orvosokról meg amit írtál... Anyám jut eszembe, aki fogalmazóként dolgozik egy bíróságon. Az ő szemében minden házasság válással végződik. Nem csoda, naponta lát vagy ötöt, hisz oda már csak a bajjal mennek az emberek. Az orvosokhoz dettó. Éppen ezért ezt a fajta hozzáállást nagyon nagy fentartással kezelem. És hogy tiltani kell? Most tiltva van. Eredmény?

Régen ittas embert nem szolgáltak ki itallal. Ja, meg 18 éven aluliakat sem. Jártál már valaha kocsmában?

a Lúdvérc 2012.07.01 16:43:20

@hoLDen: A tapasztalás és a megismerés szempontjából az a fontos, amit az ember annak tart. A droghasználat pedig igenis fontos dolgokra nyithatja rá az ember szemét, aminek akár életre szóló hatásai is lehetnek (pozitív vagy negatív). A filozófiai megközelítésről meg csak annyit, hogy drogokra vallások is épültek, illetve sok vallásnak van valamilyen szent drogja. Az önmegismerésben pedig nagyon is sokat segíthetnek (persze ez egyén -és szerfüggő is).

Azt meg hogy mik a lényeges kérdések, nem az állam fogja megszabni. Az én számomra az állam szerinti fontos kérdések legjobb esetben is szükséges rosszak. És igen, azt szeretnék ha kábíthatnának minket. Ezért legális az alkohol, ami szűkíti a tudatot, és ezért illegális az LSD (pszilocibin, THC, mescalin stb.), ami tágítja.

a Lúdvérc 2012.06.19 11:14:25

Nagyon helyes az irány, de még mindig túl nagy szabadságot ad a betörőknek. Ha egy 120 kilós kigyúrt kancigány mászik be a 86 éves nagyanyámhoz, aki ledurrantja -engedély nélkül tartott pisztolyával-, akkor gond-e, hogy nem volt nála fegyver? Egy csapással agyon tudná ütni szegény kis öregasszonyt ha akarná, és általában akarni szokták.
Meg egyáltalán mi számít fegyvernek? 8 centi pengehosszúságot meghaladó kés? És ha egy 30 centis csavarhúzót hoz , amivel még könnyebben keresztülszúr?
Az lenne a normális, hogy aki engedély nélkül bejön, az számoljon azzal, hogy vízszintesen megy kifelé, tök mindegy mi van nála.

a Lúdvérc 2012.06.14 14:40:04

Hmmm, érdekes ez a felvetés az irigykedésről. Annak a kitárgyalása helyett, hogy igaza van-e a posztolónak (szerintem alapvetően nincs), inkább a saját tapasztalatomról mesélnék.

Én a nem megy kategóriába tartozom -saját besorolás-, pedig a feleségemnek van egy saját tulajdonú, tehermentes lakása (tavaly fizettük ki az utolsó részletet), egy autónk (Suzuki - 15 éves), és talán az átlagosnál "jobb" a munkám (egy pénzintézeti fiókot vezetek). Ennek ellenére (vagy mindezzel együtt) hónapról hónapra élünk - három gyerek, az asszony a legkisebbel GYES-en.

Van több olyan barátom (illetve ma már inkább ismerősök), akinek jobban megy. Két-háromszorosát viszik haza a kettőnk jövedelmének, és van új kocsi, lakás (ház hamarosan), külföldi nyaralás. Ez nem baj, megdolgoznak érte, én örülök a sikereiknek. Még az sem zavar, hogy a széles körben elterjedt "minimálbérre bejelentve, a többi zsebbe" koncepciót követik - ennek is vannak hátrányai a szabadság, betegség, hitelfelvétel stb. kapcsán.

Ami a baj, az az,hogy nem nagyon van már közös témánk, közös programjaink. Régebben összejöttünk nálunk, vagy náluk, playstation-öztünk, kártyáztunk, túráztunk, beszélgettünk. Ma már ők uszodába járnak, meg squash-ozni, meg színházba, wellness-hétvégékre vagy kiruccannak egy Barcelona meccsre. Erre nekem nincs keretem, és már nem is hívnak ilyenekre. A problémáink sem fedik egymást. Ők nem értik, ha arról mesélek, hogy nem tudok befizetni egy számlát mert az egyik gyerek beteg lett és drága a gyógyszer, vagy azért nem megyek sörözni, mert új cipőt kell venni a gyerekeknek. Én meg nem látom problémának, hogy elfogyott a jegy az operabálra, vagy hogy az elmúlt három hónapban "csak" fél milliót sikerült félrerakni. Nem arrogánsak, vagy kivagyiak, mégsincs meg a közös hang. Amikor nagy néha összejövünk, akkor inkább nosztalgiázunk, hogy milyen volt, amikor együtt viseltük a seggünkön a tojáshéjat, de a múltba nézés ritkán visz előre, szép lassan eltávolodtunk egymástól.

Irigykedni persze szoktam néha rájuk, de inkább azon a "pozitív" módon, hogy de jó lenne, ha nekem is lenne, de aztán arra gondolok, hogy a gyerekeim mosolya ennél jóval többet ér, a fene ott egye meg pénzt.

Szumma szummárum, szerintem azt nem utálják akinek "csak" pénze van, de akinek van arca is hozzá, azt annál inkább, de az meg is érdemli. A barátok viszont elmaradhatnak...