Regisztráció Blogot indítok
Adatok
timoya

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.06.14. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vissza a szürke hétköznapokhoz! Dobpergés, fanfárok 2012.07.02 14:47:00
Cirkuszi produkciók előtt szokott hangulatkeltésként felhangozni a fenti kettős. Délelőtt varratszedésre indultam, mégis többször is hallhattam ma a fenti felvezetést, igaz csak képzeletben. Fontos dolgok előtt hajlamos vagyok kissé izgulni, ma mégsem tettem, aminek az a prózai oka…..
timoya 2012.07.03 11:09:20
Vissza a szürke hétköznapokhoz! A nevetés a legjobb orvosság 2012.06.24 13:45:00
Legalábbis így tartja a mondás. Az sajnos nincs benne, hogy ez a nevetés baromi nagy fájdalommal jár, legalábbis műtét után. Az elmúlt két napban többször is abba kellett hagynom személyes és telefonos beszélgetéseket a fenti ok miatt. No, de ne szaladjunk ennyire előre a…..
timoya 2012.06.26 11:55:12
Vissza a szürke hétköznapokhoz! Alvajárás 2012.06.13 19:06:00
Akár még valami hasonló is elképzelhető a műtét alatt. A nagy készülődésben sikerült új agyalni valót találni magamnak: elégtelen altatás. Talán nem annyira közismert dolog, de ennek ellenére tény, hogy az esetek fél százalékában a műtét során alkalmazott altatás csak…..
timoya 2012.06.14 10:20:09
Szia,
A párom (aki a toyota fórumról ismer téged) küldte el a linket, hogy nézzek rá a blogodra, mert érdekelni fog. Igaza volt. Végigolvastam, és bár nem vidám téma, időnként mégis könnyes volt a szemem a röhögéstől. Na meg attól, ahogy soraidat olvasva előjöttek az emlékek a saját kezelésemről. Én 33 voltam amikor kezdődött és szintén végigcsináltam a protokollt, nálam műtét, kemó sugár volt a sorrend. Voltak rosszabb és jobb pillanatok, sokat megtudtam magamról is és a barátaimról is, meg egy csomó mindent átértékeltem, de ez természetes velejárója a folyamatnak.
Az altatásról csak annyit, hogy először elaltatnak, és csak utána dugják le a csövet a torkodon, hogy ne is érezd. Nálam az ébredés volt nagyon érdekes. Nem vagyok egy elveszett csaj, de amikor felébredtem a megőrzőben, rámjött a sírás, és megkértem a nővért, hogy jöjjön oda mellém és fogja meg a kezem. Aztán ismét visszaaludtam.
Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy az összes nővér akivel kapcsolatba kerültem (volt belőlük jó néhány) maximálisan elhivatott. Döbbenet, hogy mennyire odafigyeltek rám is és a többi betegre is. Néhányukkal kicsit szorosabb is lett a kapcsolatom, és megtudtam, hogy a panel lakásuknak a rezsijét alig bírják kifizetni, mégis ott vannak, csinálják szívvel lélekkel minimális fizetésért. Mostanság mindenki szidja az egészségügyet, de nekem maximálisan jó a tapasztalatom, a sebészem is tökéletes munkát végzett (nőként, egy mellrákkal kapcsolatos műtétnél ez azért nem utolsó szempont), az onkológusom is mindig tudta, hogy mikor van szükségem egy hosszabb beszélgetésre és a nővérek előtt le a kalappal... Én tuti nem bírnám ezt lélekkel, de szerencsére nem vagyunk egyformák. :)
Nekem kihullott a hajam a kezeléstől, és miután ezt végre elfogadtam, volt belőle néhány vicces szituáció :)
Kívánok neked sok erőt az előtted álló megpróbáltatásokhoz (mint pl. a kórházi szobatársak elviselése, vagy ahogy írtad is a budi higiéniájának túlélése...) és kívánom hogy a humorérzéked maradjon kitartó társad az utadon, és azt kívánom még Neked is és minden sorstársnak, hogy mihamarabb legyél újra egészséges!
Üdv Timi
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása