Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Katjusha

0 bejegyzést írt és 22 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.06.02. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Malfoy Kihívás Néma hangok - hagyomány módra 2012.12.10 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: Örökké összetartozunkCSAPAT: HagyományKULCS: néma hangokJOGOK: Rowling néniéMŰFAJ: dráma, angst, romantikusFIGYELMEZTETÉS(EK): slash, szereplő halála, OOC karakterekKORHATÁR: 16TARTALOM: Perselus Piton meghal. Hogy…..
Katjusha 2012.12.19 12:55:45
Kedves Szerző!

Nagyon-nagyon érzelmes történetet írtál. Nincs semmi baj a sok érzelemmel, de az sem tudja elfedni azt, hogy ez a történet nem volt eléggé kidolgozva, alapos háttérrel megtámogatva.

Csapat: megjelent a hagyomány, egy nem túl látványos, de mégis fontos formában. Tetszett az ötlet, és természetesen megfelelt a csapatnak.

Kulcs: a történet végén eszedbe jutott, hogy van kulcs is, és meg-megemlítetted. Ez éppen csak a határán jár a „korrekt”-nek nevezhető megoldásnak. Szerintem ez elvesztegetett lehetőség volt, mert amúgy nem lett volna nehéz ide beépíteni a kulcsot, de ez már így alakult.
Mondhatnánk, hogy az emlékek mind néma, csak Lucius fejében meglévő hangok voltak. De, mivel Lucius ott is kiszól az olvasóhoz – például kommentálja, hogy mikor zavarta őt a piszkos nadrág, és mikor nem – ez így nem igaz: az emlékeket is Lucius meséli, ahogy a jelent is ő meséli az olvasónak, mint hallgatóságnak.
Maradjunk tehát a 2 pontnál.

Karakterek és Cselekmény egyben, nem választom külön:
Leginkább az zavart ebben a történetben, hogy azt éreztem, nem vesződtél az események alapos kidolgozásával, hanem csak elmondattad Luciusszal, hogy ő sem tudja, mi miért történt, és ezzel mintha letudtad volna a dolgot. Sajnos ennél jobban ki kell mindent találni. Az nem lehet, hogy az egyik pillanatban még közük sincs egymáshoz, a másikban – ki tudja miért – csókolóznak. Te, a szerző vagy az, akinek tudnia kell, hogy miért, és úgy kell megírnia, hogy ha a szereplőben nem is lesz tudatos, az olvasó megsejtse, érezze az okokat, hogy mi miért történt.

Perselus és Lucius karakterét is sokkal lágyabban ábrázoltad, mint ahogy szokták. Igen, kint volt az OOC figyelmeztetés, és ez egy belsőmonológ volt, nagyon bensőséges jelenetek felvillantásával, tehát valahol megindokoltad a dolgot.
Ennek ellenére is úgy érzem, elveszett az a Perselus és az a Lucius, akik fanfic-ké és nem saját történetté tették volna a sztoridat. Valaki másokat mutattál. Végül is egészen érdekes, érzékeny pasikat, nem zavart, hogy róluk olvasok. De nem azt kaptam, amit az ember vár, ha azt mondják neki, ez egy Perselus/Lucius történet lesz.

A cselekményben volt néhány furcsa elem. Alapvetően, habár az emlékek mindig szépen illeszkedtek a jelen aktuális gondolatához, így is kontextus nélküliek voltak, és a jelen eseményei is azok lettek időnként. Mondok néhány példát:
Teljesen abszurdnak tűnik, hogy a két pasi az ágyban fekve szövegeket gondol ki egymás temetésére. Ha itt kicsit elhelyezed, hogy ez mikor történt, hogyan, miként érezték azt, hogy legalább az egyikük meg fog halni (gondolom, a háború közepén voltak…), már kicsit érthetőbb, hitelesebb a kép.
Vagy leírod, hogy Perselus kedvelte Harryt. Ennek minden, amit Rowlingtól tudunk, ellentmond. Még a hetes könyv emlékei is. Tehát ez olyan erős kijelentés, amit meg kell támogatni, mert így önmagában csak hiteltelen lesz.
Vagy fura, hogy öt kérvény kellett Persleus képéért, amikor ő ráhagyta, és ezt hallotta az új igazgató is? Lehet, hogy nehézkes a bürokrácia, de akkor is le kell egy ilyen félmondatot reagálni.

A fentiekben mind éreztem az események, mondatok előkészítetlenségét. Mintha nem gondoltad volna előre át, hogy mit fogsz mesélni, és nem nézted volna utólag át, hogy miről meséltél nekünk.

Tehát akkor a pontok:
Cselekmény: 2,5 pont
Karakterek: 2 pont

Tetszés: sok szempontot kell most felvetnem.
Egyik a benne maradt hibák kérdése. Más is elmondta már, de zavaró. Erre máskor érdemes azért több energiát fektetni.
A másik a stílus: kellemes a stílusod, és, habár a rowlingi világba az ellentmondások és a karakterek miatt nehezen illeszkedett a történet, mégis jól elolvasgattam, ez tagadhatatlan. Viszont meg kell jegyeznem, hogy a jelen idejű részekben váltogattad az elbeszélői igeidőket, amit rontotta a stilisztikai élményt. Erre is érdemes a jövőben figyelni.
A harmadik, hogy több csalódást is okoztál a logikátlan dolgokkal, történetvezetési hibákkal.
Ez így együtt: 2,5 pont

Köszönöm,
Katjusha
Malfoy Kihívás Néma hangok - lázadás módra 2012.12.11 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: Minden este, pontban hétkorCSAPAT: LázadóKULCS: néma hangokJOGOK: J. K. RowlingéiMŰFAJ: angstFIGYELMEZTETÉSEK: -KORHATÁR: 12TARTALOM: Scorpius nyara nem alakul túl fényesen, hála Luciusnak. És Lucius nyara sem alakul…..
Katjusha 2012.12.19 11:44:33
Kedves Szerző!

Lenyűgöző, gyönyörű történetet írtál. Gratulálok!

Csapat: egyértelműen igen.

Kulcs: nagyon szép és finom megoldás. Ez persze amúgy is meglehetősen elvont kulcs volt, de ahogy te értelmezted, az elegáns és nagyon találó. Ügyesen vezettél rá minket, és nem volt szájbarágós, hanem el kellett rajta gondolkozni, fejben szépen helyrerakni mindent. Ez külön érdem.
5 pont

Karakterek: nagyon láttatóan ábrázoltad a karaktereket: megtaláltad azokat a jelzőket, állapotokat, mozdulatokat, amitől megjelentek és felismerhetővé váltak. Lucius és Scorpius ellentéte világosan de nem parodisztikusan rajzolódott ki. Scorpius más, mint a többi Malfoy, de egyértelmű az út, hogy hogyan lett ő Draco fiaként ilyen, és valójában meg is vannak benne a Malfoy-vonások.
Lucius váltása, habár érthető, és – mivel a nézőpont Scorpiusé – ennél részletesebben talán nem is ábrázolható, egy egészen picit mégis gyors volt. Az indokok a helyükön vannak, az állapotokat jól jelezted, de talán túl hamar engedett fel, talán kellett volna még néhány nap neki.
Lehet, hogy ha látjuk az ő szemszögét, gondolatait is, ég megtudjuk, hogy már kellett neki egy elég nagy sokk, aminek a hatására átlendül, jobban a helyén érezném a fejlődést. Így egy picit gyors volt.
Ezzel együtt is szinte tökéletesnek érzem a karaktereket: 4,5 pont

Cselekmény: én egy gyanakvó olvasó vagyok, szóval észrevettem a jeleket. Számomra nem volt hatalmas meglepetés az utolsó jelenetben, viszont megkaptam a szükséges megerősítés. És, mivel gyanakodtam, figyelhettem azt az aprólékos, finom munkát, amivel összeraktad a szülőkkel folytatott beszélgetéseket. Nagyon pontos voltál: éppen annyira látszanak az illesztések, amennyire kell nekik, hogy az olvasó észrevegye, megsejtse a titkot.
Eleinte állókép-szerűnek tűnt a cselekmény, később azonban egyértelmű lett, hogy éppen ekkor jutott fordulóponthoz a beállt rend. Lucius változásáról már a karaktereknél értekezetem, nem fogom tehát még egyszer ugyanazt felróni neked. Így azonban azt gondolom, hogy jól választottál, kellően nagy sokkot adtál Luciusnak ahhoz, hogy kilépjen a szokott szerepéből, és logikusan vezetted a cselekményt. (Még egyszer, hogy kizárjam önnön ellentmondásomat: csak a pálfordulás gyorsaságával volt gondom.)
5 pont

Tetszés: Egy élmény volt olvasni a szavaidat! A nem terjengős, hanem nagyon pontos megfogalmazáson túl még ilyen mondatokkal is szórakoztattál, mint: „A fehér gőzkígyócskák lassanként elillantak a levegőben, ahogy a feltálalt fogások sorra kihűltek.”. Jólesett, szép volt, olvasmányos, gyönyörű.
5 pont

Gratulálok, és köszönöm, hogy olvashattam!
Katjusha
Malfoy Kihívás Felnőtt gyerek - lázadás módra 2012.12.07 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: SajtóhibaCSAPAT: LázadásKULCS: felnőtt gyerekJOGOK: Minden jog JKR-t és a filmek jogtulajdonosait illeti. Anyagi hasznom nem származik eme írásból.MŰFAJ: romantikus vígjátékFIGYELMEZTETÉS(EK): slash, kiskorúak…..
Katjusha 2012.12.12 14:49:24
Kedves Szerző!

Drarrybe oltott Albus/Scorpius? Látom, szereted a kihívásokat. De egészen jól vetted az akadályt, kellemes, kedves történetet írtál nekünk. :-)

Csapat: nem nyomtad a képünkbe ezt a lázadást, de megvolt, fontos volt és állandó volt. Különösen Draco esetében. Scorpius inkább még a szüleinél és az aranyvérű hagyományoknál is felsőbb utasításokat követett… Mindenesetre igen, megfeleltél a csapatodnak.

Kulcs: a gyerekek komolyak és felnőttesek voltak, a felnőttek kicsit szeleburdik és szétesettek. A finomhangolásban néhol voltak hiányosságok – de ez az egész történetnél elmondható, és el is mondom majd –, azonban összességében helyén volt a kulcs.
5 pont

Karakterek és Cselekmény egyben (nem tudom szétválasztani):
Általában kevés a bizalmam, ha valami drarry és A/S egyszerre, mert az A/S, ugyebár, feltételezi, hogy Draco és Harry hetero családapa legyen. Jelen esetben azonban egy egészen különleges, a biszexualitást teljesen elfogadó világot rajzoltál fel. Megérne egy misét akár az alaposabb kidolgozása is.
Sőt, talán jól jött volna már most is egy picit alaposabb kidolgozás, mert jó néhány dologra csak utalgattál, de nem indokoltad, mutattad be részletesen. Például azt, hogy miért is lenne teljesen elfogadott, ha azonos neműek jegyzik el egymást? Hiszen abból várhatóan nem lesz utód, és ráadásként, ha kereshetik a módot, hogy kibújjanak az eljegyzés alól, akkor mintha nem is történne meg ténylegesen az az előnyös egyesítés a két család között. Szóval zavaros volt ez a rész nekem…
Ezzel együtt Albus és Scorpius egymásra találása, éppen a sorsszerűség miatt – amely sorsszerűség izgalmas ötlet lett – kicsit egyszerű és felszínes lett. Persze jelezted, hogy ez még csak vonzódás, nem szerelem, amiből bármi lehet. De mégis nagyon határozott párnak ábrázoltad őket, és ez hirtelennek tűnt még úgy is, hogy ezek felnőtt gyerekek voltak.

Draco és Harry a történetben hatalmas érzelmi ívet járt be. Ha ezt rendesen végigvezeted, nagyregényt írtál volna. De szép feladat (sőt, kihívás) a tömörítés, és te jó képeket, pillanatokat emeltél ki, hogy hogyan bizonytalankodtak ők ketten mindig is a szerelem határán, és léptek végül át is rajta. Mégis, azzal, hogy ennyi érzést villantottál fel – vonzódás, nők iránti szerelem, özvegység és veszteség fájdalma, egymásra találás, csipkelődő kapcsolat –, elnagyoltnak, zavarosnak tűnt ez a két karakter.
Erre (is) gondoltam, amikor a finomhangolást hiányoltam: az időt nekünk olvasóknak, hogy ne csak átzökkenjünk egyik múltbeli jelenetből és állapotból a másikba, hanem fel is dolgozzunk, helyére is tegyünk magunkban mindent. Mert nekik adtál elég időt. Csak nem ábrázoltad elég ügyesen.

Külön ki kell emelnem Lily karakterét, mert újszerű és nagyon ötletes lett. James, Albus de még Pandora Zambini is kissé klisés, new gen – és általában kamasztörténetek – jól ismert figurái lettek. Lily viszont több volt ennél, egy olyan ötlet, amellyel még érdemes lehet máskor is dolgoznod. Nagyon tetszett ő nekem.
Lucius és Narcissa – ahogy James is – kellemes hátteret adott a történetnek. A karaktereik egyszerűek voltak, de nem is volt igazán nagy szükség az ő esetükben a mélységekre. Megfelelően színesítették a képet.

Összességében úgy éreztem, hogy egy picit nagyot markoltál, több, hosszabban kifejtendő ötletet is belezsúfoltál a történetbe, amelyek miatt elnagyoltabbnak tűnik a történet.
Karakterek: 3 pont
Cselekmény: 4 pont

Tetszés: jólesett olvasni. A hibái ellenére is volt benne valami, ami miatt magával ragadott, kellemes élmény volt. Szépen fogalmazol, jól mesélsz.
Egyes szavak egybe- és különírásával vannak gondjaid, erre érdemes lesz még odafigyelned a jövőben.
Összességében, mindennel együtt 4 pont

Köszönöm, hogy olvashattam!
Katjusha
Malfoy Kihívás Felnőtt gyerek - hagyomány módra 2012.12.06 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: Fedőneve: TélapóCSAPAT: HagyományKULCS: felnőtt gyerekJOGOK: J.K. Rowlingé természetesenMŰFAJ: Romantikus, humorosFIGYELMEZTETÉS(EK): slash, AU, erotikus tartalomKORHATÁR:18TARTALOM: Ugye, ismered a Télapót? A hosszú,…..
Katjusha 2012.12.12 14:48:28
Kedves Szerző!

Köszönöm neked az élményt, amelyet a történeted adott!

Csapat: igen, a történet tökéletesen illett a csapatába

Kulcs: egészen picit túlhangsúlyoztad, még le is írtad, annyira nyomatékosítottad, hogy miről van szó. Ennek ellenére jól és kulcsszerepben helyezted el a történetben, így aztán jár az 5 pont.

Karakterek: kevés szereplőt mozgattál, akik nagyon is a helyükön voltak. Tetszett a Malfoyok szőrösszívűsége mögött megbújó télapós kedvesség. És tetszett Harry gyermeki fájdalommal keveredő hősiessége. Könnyed történethez ilyen könnyed karakterek dukálnak: te jól ismerted és pontosan mutattad be nekünk őket.
5 pont

Cselekmény: bevallom, először aggódtam. Draco még sosem volt szerelmes, de most biztosan az, és jaj, úgy összejönne már Harryvel. Az alapszituáció klisé-tömegekre engedett következtetni. Aztán bebizonyítottad, hogy ennél sokkal több van benned.
A hagyomány léte, kialakulása, fejlődése önmagában nagyszerű ötlet és jól megmutatott elem volt. Az, ahogy Draco megismerte és elfogadta, szintén nagyszerűen állt össze. Harry megjelenése és szerepe is kifejezetten.
A végére egy éppen az adventi időszakba illő, Harry Potterbe oltott, mesés, karácsonyi fantasyt kaptunk a Télapóról. :-) Megmutattad, hogy hogyan lehet egy egyszerű, kedves történetet szépen, pontosan és élvezetesen tálalni.
(Egy kis megjegyzés: Harrytől még ájult állapotban elveszik a pálcáját, de amikor felismeri Dracót, akkor lejjebb ereszti a pálcát. Érdemes ezt javítani a tökéletesség jegyében :-D)
5 pont

Tetszés: jókor jött nekem ez a történet, éppen egy ilyenre vágytam. Úgyhogy a kritikus-én kikapcsolt, a gyermeki-én bekapcsolt, és élveztem a mesét. Köszönet érte!
5 pont

Köszönöm, hogy olvashattam,
Katjusha
Malfoy Kihívás A vesztes diadala - hagyomány módra 2012.12.04 19:00:00
Kedves Olvasók! Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet. CÍM: Veszíteni tudni kell!CSAPAT: HagyományKULCS: a vesztes diadalaJOGOK: J.K. Rowlingé természetesenMŰFAJ: Romantikus, humorosFIGYELMEZTETÉS(EK): slash, AU, erotikus tartalom, utalás MpregreKORHATÁR:18TARTALOM: Draco Malfoy…..
Katjusha 2012.12.05 22:53:49
Kedves Szerző!

Gratulálok a könnyed, olvasmányos, szórakoztató történethez, amit hoztál nekünk!

Csapat: nehéz helyzet elé állítottál engem. A főszereplőd lázad. Igaz, utána belekényszerítik abba, hogy kövesse a hagyományokat, de ő a maga részéről kőkeményen lázad ellenük. A választásával is, és azzal is, hogy eredetileg nem akarna megküzdeni a választottjáért.
Na mármost a te csapatod a Hagyomány, és a leírásában ez is szerepel: „A történetben a főszereplőd maga is kövesse ezt a hagyományt, érezze a magáénak, és tegyen meg mindent azért, hogy teljesíthesse! Ez nem az ellenszegülés, hanem a jó kisfiúk története.”
Mit kezdjek én ezek után veled? Mert, lássuk be, ennek a kitételnek Dracóhoz fikarcnyi köze sincs. Luciushoz még van. És a leírásodban őt is főszereplőnek nevezed. Meg aztán bemutatsz részletesen egy hagyományt, az meghatározza a történetedet, ennyiben megfelelsz tehát a csapatodnak. Szóval ezek miatt megengedő leszek, és azt mondom, igen.
De vannak fenntartásaim.

Kulcs: Nos, a győztes is diadalt aratott, de a vesztes is, az biztos. Jól kezelted a kulcsodat, a műfajodhoz illően helyezted el. Egy egészen pici hiányérzetem mégis maradt, talán mert nem a történet egészére, csak a – nem csattanó, mert jól kiszámítható – zárásra igaz: 4,5 pont

Karakterek: Egy könnyed történetben az ember nem várhat hatalmas lelki mélységeket. A könnyedségükben alapvetően helyükön voltak ezek a karakterek.
Ugyanakkor picit felszínesek lettek, csak egy-egy erős vonással megrajzoltak. És különösen Harry enyhén hisztérikusra, nőiesebbre sikeredett. De Piton és a Malfoyok brillíroztak.
Összességében 4 pont

Cselekmény: Ez lesz a feketeleves.
Először is a hagyomány. Nem hittem el. Mert nem értettem, hogy miért kellene egy tét nélküli harcot megvívni a feleség kezéért – mármint általában tét nélküli, amikor csak keresnek egy balekot, és hip-hop legyőzik –, miért létezik egy gyakorlatilag funkciótlan hagyomány? Hogy került ide? Miért nem akarják kiiktatni? Tulajdonképpen mi a lényege? És mi van, ha esetleg a baleknek látszó személy mégsem balek, és lenyúlja a nőt?
Aztán pedig a próbák: Harry fintorgását Piton elintézi egy legyintéssel, de az enyémet nem sikerült. Tényleg ilyen kis könnyed próbák határozzák meg, hogy egy Malfoy elvehet-e valakit? Ki dönti el, hogy mik legyenek? Hiszen eleinte mintha Piton hatna rá, később viszont nincs befolyása, nem is igen érdekli. Ki dönti el, hogy ki nyer?
Értem, hogy mindez lényegtelen, mert ez csak egy könnyed és humoros drarry némi Lucius/Pitonnal vegyítve. De ha ennyi kérdés marad bennem, az nekem már sok sajnos.
Összességében 2 pont

Mennyire tetszett: érdekelt. Szuperül nyitottál, már az első bekezdés vonzott magával. Olvastatta magát, vártam a folytatást. A stílusod élvezetes, a humorod találó. De a végén csalódott voltam. Egyezzünk ki 3 pontban.

Köszönöm,
Katjusha
Malfoy Kihívás A vesztes diadala - lázadás módra 2012.12.05 19:00:00
Kedves Olvasók!Fogadjátok sok szeretettel a mai történetet.CÍM: December 21-én történtCSAPAT: LázadásKULCS: a vesztes diadalaJOGOK: Rowling. Mindig Rowling. :-)MŰFAJ: komor, némi humorralFIGYELMEZTETÉS(EK): gyilkosság, OOC (mivel egy igazán karakterhű Luciusszal nehezen lenne…..
Katjusha 2012.12.05 22:49:20
Kedves Szerző!

Nagyon tetszett a történeted!

Csapat: Lucius kicsit belesodródott ebbe a lázadásba, de ennek ellenére is igen, a történet megfelelt a csapatának.

Kulcs: Nagyon érdekes. A vesztes szót lúzerként is felfogva nagyon pontos. De az is működik, ha azt veszem alapul, hogy „vesztes helyzetből nyerni”. Lucius egész, antihős karaktere miatt is illik rá a vesztes szó. Akárhonnan nézem, ez egy szép, finoman megrajzolt értelmezése lett a kulcsodnak.
5 pont

Karakterek: Lucius OOC volt, ez tény. De nem is ez a furcsa benne, hanem az, hogy mennyire sodródott az események árjával. És, ha már sodródott, nem volt mellette egy igazán erős karakter, aki irányította volna. Mert Rabastan sem volt ilyen, az apja irányítása alól kitért, és valahol a senkinek, még csak önmagának sem tette, amit tett. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért különleges, érdekesen felrajzolt karakter lett.
A mellékszereplők erős, határozott jegyekkel jelentek meg. James Potter gyerekként és felnőttként is nagyon eltalált volt. Sirius is tetszett a maga rosszaságával, feleselésével. Rabastan kifejezetten különleges, filozofikus karakter lett, akár többet is szívesen láttam volna belőle. Abraxas pedig hozta a Malfoyok tipikus eszelősségét.
5 pont

Cselekmény: Mesterien összeállt múlt és jelen, kikerekedett a történet. Jól válogattál össze apró pillanatokat, hogy megalkossák az egész képet.
De nekem hiányzott, hogy Lucius miből tudott megélni külföldön – mugli vagy mágikus dolog volt-e, hogy nézett ő ki a muglik előtt és mennyire tudott varázsolni abban az időben, ha meg nem tudott, hogyan maradt életben –, és talán ezzel együtt egy picit pontosabb leírása az átok hatásának
Összességében 4,5 pont

Mennyire tetszett: nagyon. Szuperül írtad meg, nagyszerű a stílusod, magával ragadott a történet, izgatottan olvastam az egészet.
5 pont

Köszönöm, hogy olvashattam!
Katjusha
Malfoy Kihívás Hollófekete gyerek 2012.06.18 19:00:00
CÍM: MelanieCSAPAT: GyerekKULCSOK: hollófekete, mostohaapaJOGOK: Rowlingé az összes karakter és jog, én csak kicsit eljátszadoztam velük.MŰFAJ: Romantikus, SlashFIGYELMEZTETÉSEK: Slash, Erotikus tartalom, OOC karakter(ek)KORHATÁR: 18 évTARTALOM: A háború után Perselus Piton azt hitte,…..
Katjusha 2012.06.23 22:10:39
Kedves Író!

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a közepébe vágunk.

1. Igen, felbukkant egy gyerek, akit be kellett vállalni. Részemről rendben van.

2. A mostohaapák jöttek, jelen voltak, (mostoha)szülővé váltak. Rendben volt.
A szín tekintetében jól jártál, vagyis, gondolom, jól választottál, hiszen Perselus és a hollófekete már önmagában egy erős asszociáció. Hozzá ott volt a kislány hajszíne is. Ettől lényegében a kisujjadat sem kellett megmozdítanod, hogy beépítsd a kulcsot a történetbe.
Összességében nekem ez picit kevés, mindig várok valami extrát is, ezért 4,5 pont

3. Nekem nehéz elfogadni azt az elvet, hogy ha valaki kiírja, hogy a karakterek OOC-k, már nem illik neki felróni, ha kifordította őket magukból. Én ezzel nehezen békélek meg. De próbálom elfogadni, és önmagában szemlélni, amit írtál.
Volt egy Perselusunk, aki bizonytalankodott, semminek nem nézett utána, erre fel ügyetlen volt. Aztán pedig gyors váltással apa és szerető lett. A jellemfejlődést, a kapcsolatuk felvállalásával járó megannyi bizonytalanságot és aggodalmat, az apasággal szembeni érzések finom, ingadozó alakulását kispóroltad a történetből.
Volt egy Luciusunk, aki alapvetően rossz helyzetből indult – de büszke maradt, megmutatta, hogy rowlingi értelemben is Malfoy. Viszont hirtelen érzelmektől túlfűtött kamasszá vedlett vissza. Ismét ív nélkül. És amikor mégis elbizonytalanodott, akkor is az érdekelte, hogy vajon a „régi” családja mit szólna mindehhez, nem mindaz, ami sokkal inkább okozhatott volna akkor és ott problémát számára.
Vázlatokat kaptunk az érzésekből, a viszonyok alakulásából, a karakterekből. De a finomságokat, amik egyedivé, élővé tehetnék a szereplőidet kihagytad sajnos. Ráadásul még Lucius és Perselus karaktere sem különült eléggé el egymástól: meglepően összemoshatók lettek, pedig azért ez két eltérő személyiség (volna, ha nem OOC…).
Összességében 2,5 pont

4. Elég sok problémám volt a cselekménnyel. Apró részleteiben és globálisan is.

Ami a globális részt illeti: egy háborús bűnöst gyerekek közé küldeni abszurd döntés. Ilyenkor nem az az érdekes, hogy neki ez még rosszabbul esne, hanem az, hogy kapcsolatban tud lenni olyan fiatal személyekkel, akik fejlődésük legbefolyásolhatóbb szakaszában vannak. Ha azt hisszük, Lucius Malfoy nem megbízható – és elmesélésed alapján sokat azt hitték –, akkor óvni akarjuk tőle az új generációt. Ne bánthassa és ne is irányíthassa őket.
De ha már ott van, hogy lehet, hogy nem kap konkrét feladatot, nem ellenőrzik folyamatosan, hogy végzi-e a közmunkát? Aminek lényege nem az, hogy mindenféle módon örömet okozzon a szeretőjének, hanem, hogy a közösségnek hasznos legyen, tehát mondjuk készítse elő Hagrid durrfarkú szurcsókjait óra előtt, vagy almozza ki a hipogriffeket, mert ezek kellemetlen, de hasznos munkák lennének. De mindezek helyett ő heverészhet délig az ágyában, csak azért kel ki onnan, mert már zavarja a szomszédban ordító csecsemő, aztán meg háziasszonyt játszik. Nem, ez nem közmunka.
Végül: egész idő alatt vártam, hogy Pitonnak mi a baja a Melanie névvel. Valami múltbéli nőre, nagy titokra számítottam. De - habár a név jelentése találó - nem történt semmi, válasz nélkül hagytál. (Vagy nem is volt kérdés, de akkor meg elhitetted velem, hogy van.)

Ami a részleteket illeti: pontatlanul írsz, nem figyelsz saját magadra. Perselus reggel ott áll azzal, hogy hat órát kellene megtartania (rögtön reggel, ami persze fizikai képtelenség, de a fogalmazásbeli hibákat nem itt kell kifejtenem). Áthívja Pomfreyt, hogy ez alatt lássa el a kicsit, és elmegy órát tartani. Majd egész délelőtt otthon ül a síró csecsemője mellett. Végül ebéd után el is kezdi megtartani az óráit. Miért nem tudod, hogy mit írtál le te magad két oldallal feljebb? Miért nem passzolnak össze a részek?
És ez csak egy példa volt a sok bosszantó apróságból, amiktől szétesett a történet.
Egyebek: Kizárt, hogy egy elárvult kislányt az ügyvéd titkárnője dédelgessen, amíg a mostohaapa be nem sétál érte. Erre való a gyámügy.
Nem értem, Perselus miért nem nézett azonnal utána ilyen kérdéseknek, hogy milyen gyakran, mennyi mivel etesse meg a csecsemőt. Logikátlan, még a romkomokban is ilyenkor keresőznek az interneten válaszok után a pasik.
Elég nevetséges volt, hogy Astoria rászól Dracóra, amikor össze akarta koszolni a ruháját – hiszen a felesége, nem az anyukája, és Draco amúgy sem öt éves.

A fentieket leszámítva a sztori maga kissé sablonos: van egy pasi, akire rábíznak egy gyereket, azt sem tudja, eszik-e vagy isszák az ilyesmit, de végül belejön, és megtalálja a szerelmet is. Az élete napfénytől ragyogó és kerek lesz az epilógusra. Ezt korrektül elmondtad. Csak számomra ez kevés az izgalomhoz.

Összességében a cselekményre 1,5 pontot tudok adni.

5. A megjegyzéseknél köszönetet mondasz a bétádnak. Több lehetőség is van: 1, nem a végső, bétázott verzió olvasható itt az oldalon. 2, alapvetően olyan hibásan írsz, hogy ez már egy feljavított verzió. 3, a bétád egy nagyon kedves ember, aki nagyon jó, hogy segít neked – de bétaként nem tud helytállni.
Sajnálom, hogy már megint valakinek ezzel kapcsolatban kezdek tanácsokat adni, de kérlek, ne bízd ilyen javítóra a munkádat. Néhány zavaró hibatípus, amiből nem egy maradt a szövegben:
Szóismétlések. Még amikor éreztem, hogy nem akarod ötször leírni, hogy „szerelmes”, nehogy ezek a szőrszálhasogató olvasók szóismétléssel vádoljanak, annak is az lett a vége, hogy egy bekezdésen belül leírtad ötször, hogy „érte dobog a szíve”. És sok-sok más példa.
Jelen és múlt idő váltakozott a szövegben sokszor logika vagy értelem nélkül.
Néhol a mondat eleje nem volt összhangban a mondat végével. Például itt, ahol az elején lévő „hely”, ami alany volt hirtelen tárggyá alakul: „Az a hely, ahol először pillantotta meg James Pottert és a hordáját, az egyik kedvenc félreeső helye, ahol soha, senki sem találta meg, a legelső randija helyszínét, és a kedvenc helyét, ahol Narcissával mindig félrevonult.”
Magyartalan szerkezetek. Például: „távolságtartónak kell lennie a férfitól” távolságtartó valakivel szemben, vagy távol tartja magát valakitől
Helyesírásilag nem hibás, de értelemzavaró elgépelések. Például: „Kéjesen felsóhajtottak, és ülök ütemes mozgásba kezdett.” Komolyan elgondolkoztam, hogy miért ülök én most hirtelen ott közöttük. Vagy: „Nem vagy rossz apa attól, hogy nem tudtam elhallgattatni a gyereket.” – itt éppen az lenne a kulcs, hogy te nem vagy rossz apa, bár te nem tudtad elhallgattatni. Az elírás elrontja a pillanatot.

Ezek jelentős része olyan hiba, ami megesik az emberrel. Nem nagyon ciki. De javítandó. A béta egy olyan személy, aki nincs úgy belemélyedve a történetbe, mint te, hanem kívülről látja, és minimum javítja a fenti hibákat, de jó esetben még a cselekménynél leírt problémákat is szóvá teszi. Keress olyat, aki ezt megteszi neked, és sokkal-sokkal értékesebb történeteket adsz majd ki a kezedből.

Számomra így sajnos nem volt élvezetes a történet. 1,5 pont

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményemet!
Malfoy Kihívás Hollófekete esküvő 2012.06.17 19:00:00
CÍM: Odaadás CSAPAT: Esküvő KULCSOK: hollófekete, sógornő JOGOK: Rowling nénié MŰFAJ: romantikus, dráma FIGYELMEZTETÉSEK: enyhe erotikus tartalom KORHATÁR: 16-os karika TARTALOM: Bellatrix Lestrange-nek mindig az kell, ami a másé. De mi van akkor, ha jelenleg ő az, akitől elvesznek…..
Katjusha 2012.06.23 22:06:10
Kedves Író!

Úgy érzem, hogy nem találtad ki (vagy nem mesélted el) elég részletesen ezt a történetet. A balladai homály izgalmas dolog – de az nem jó, ha semmilyen fontos válaszra sem kap választ az olvasó.

1. Igen, a történet megfelelt a csapatának.

2. Majdnem tökéletesen használtad a kulcsokat. A sógornőre nem lehet panasz, a helyén volt. A hollófekete, mint a gyász, Bellatrix fájdalmának a jelképe, szintén jó gondolat. Ez egy olyan történet, amit átitathatott volna a szín, ott játszhatott volna minden mondatában, hiszen Bellatrix jelleme és a bűn, amit elkövetnek is erősítheti a fekete vonalat. Ezt kevésbé aknáztad ki, inkább arra fókuszáltál, hogy fekete a talár, fekete a haj, fekete az éjszaka.
Összességében 4,5 pont

3. Bellatrix Lestrange különös karakter. Rowling könyveiben olyan embertelenül gyűlöl, hogy az ember elkezd töprengeni, vajon mi okozhatja ezt a haragot, mitől lesz neki minden mindegy, hogyan állhat szinte csak negatív érzelmekből. Úgy gondolom, hogy erre jó válasz ez a történet: Bellából minden pozitív érzést kiölt a fájdalom, hogy nem lehetett a szerelmével. Mivel a fiatal Bellatrixról írtál, akiben már megjelent a beképzeltség és a merevség, nem éreztem őt OOC-nek. (Habár a zárójelenet összetört Bellatrix-képe nem azt sugallja, hogy majd erős, eszelős és kemény lesz ez a nő, de bármi megeshet idővel…)
Narcissa éppen csak felvillantott karaktere elfogadhatónak tűnt – bár furcsa volt, hogy jobbára örült a házasságnak, az első táncnál Bellatrix mégis észrevette, hogy szorong, de nem tudtuk meg, hogy mi miatt. Cygnus karaktere kifejezetten érdekes volt számomra, mert nagyon jogos szemrehányással illette lányát, és végre nem egy elvakult aranyvérű apát láttunk. Ugyanígy Druella felvillanása is tetszett: észrevette, hogy a lánya kit szeret, de mellé már nem állt. Adtál neki erőt egy kis jelenettel is.
Lucius nem a könyvekből megismert ügyeskedő, lekezelő, mindenkit zsebre vágó, nagyhatalmú, önérdekkövető Malfoy. Mondhatjuk, hogy esetében is arról van szó, hogy még fiatal, és egy egyértelműen agresszív apa elnyomása alól szabadul éppen. Majd most kiépíti – kicsit összeszorított fogakkal – a saját Malfoy-birodalmát. Lehet. De egyelőre csak könnyen mozgatható bábnak tűnt. Túl gyengének. Egyetlen önálló lépése az volt, hogy mégiscsak lefeküdt Bellával még az esküvője napján is.
Összességében úgy gondolom, hogy Lucius húzza le nagyon a mérleget – akire kiemelten kellene figyelnem. Így a karakterekre 3 pontot adok.

4. Az a baj, hogy hoztál egy szituációt, egy nagyon erős konfliktust, és nem tettél mögé múltat és indokokat. Nem nagyon értem, miért tetted ezt. Miért nem találtad ki, hogy mióta is kavar egymással Lucius és Bellatrix – dátumszerűen, hogy lássuk, volt-e esélyük? Miért nem találtad ki, hogy miért nem szöktek meg? Miért nem találtad ki, hogy miért nem szólalt fel Bella az esküvője ellen – ha a saját apja szerint lett volna rá módja!
Ezek a dolgok adják a konfliktusod vázát. Ezek segítenek, hogy az olvasó ne sodródjon zavartan egy esküvői tömegben, hanem átérezze a fájdalom súlyát. Ezektől lesz a két szerelmes sorsa tragédia, nem pedig önsorsrontó meghunyászkodás.
Természetesen te dönthetsz úgy is, hogy azt mondod, két gyenge, könnyen irányítható embert mutatsz be, akik nem lehetnek boldogok, mert nem tudnak kiállni egymásért és önmagukért. Az emberek írnak antihősökről is, és ezt is érdekes olvasni. (Igaz, akkor visszamenőleg el kell gondolkoznom, hogy kikről beszélsz, mert még ha el is fogadom, hogy Bellatrix nem volt eszelős és Lucius tartott az apjától fiatalon, akkor sem gondolnám, hogy ez a két ember valaha is ennyire ostoba volt, és soha meg sem próbáltak kiállni egymásért.) De úgy éreztem, hogy te szereted és sajnálod a hőseidet. Akkor miért nem adtál nekik módot, hogy kiálljanak a szerelmükért?
Akkor sem kell happy end: lehetett volna mindkét apa kegyetlen és hajthatatlan, hiúsíthatta volna meg valami – amit te kitalálsz és elmesélsz nekünk – a szökést, sodorta volna őket minden a balvégzet felé, bárhogy küzdenek is. De akkor azt látom, hogy ezek az emberek harcolnak, de veszítenek, és nincs mit tenni.

Sokat írtam arról, hogy mit nem írtál meg – írjak most már arról, amit megírtál? Az volt vele a baj, hogy nem fejtetted ki, túl rövid és kapkodós lett. Ráadásul állandó önellentmondásba keveredtél, mint amikor Bellatrix közli Narcissával, hogy látja, még nincs kész – majd kiderül, hogy a lány már talpig frizurában, sminkben, ruhában áll. Ezt azért nehéz eltéveszteni…
Viszont az egész történet legszebb jelenete az volt, amikor Bellatrix segített Narcissának meghúzni a fűzőt. Elcsíptél egy gyönyörű pillanatot, megmutattad Bella és Narcissa jellemét, viszonyát, ügyesen mutattál be egy metaforát. Telitalálat volt.
Ahogy egyébként az is, hogy Cygnus helyrerakta Luciusékat a lugasban – és én el is hiszem, hogy másképp nem lehetett őket elválasztani egymástól, csak egy Megszeghetetlen Esküvel, még ha ez túl nagy dolognak tűnik is.
Jó lett volna, ha szépen lelassítasz írás közben, keresel még ilyen perceket, és azokon keresztül mesélsz. Mert látszik, hogy van érzéked hozzá – ne hagyd veszni ezt az érzéket!

Összességében a rengeteg hiányossággal a cselekményre 2 pontot tudok adni.

5. Látom, hogy te érdekesen, olvasmányosan tudnál mesélni. Csakhogy vagy senki sem szedte ráncba ezt a szöveget, vagy ha igen, akkor az illető csak az alapvető helyesírási hibákra figyelt. Tele volt szóismétléssel. Bosszantóan sokkal, különösen ilyen rövid szövegben. Nagyon-nagyon alaposan át kellene nézni.
Talán akkor, amikor kibővíted az egészet egy kerek történetté, és megkeresed/kitalálod/beleírod a válaszokat a megannyi fenti kérdésre.
Így ez most számomra 3 pont volt.

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményemet!
Malfoy Kihívás Csokoládébarna gyerek 2012.06.16 19:00:00
CÍM: GravitációCSAPAT: GyerekKULCSOK: csokoládébarna, sógornőJOGOK: Rowlingé meg persze az enyém. :)MŰFAJ: angstFIGYELMEZTETÉSEK: Erotikus tartalom, durva beszédKORHATÁR: 16 évTARTALOM: A gravitáció kérlelhetetlenül visszaránt a földre, akkor is, amikor legszívesebben a magasban…..
Katjusha 2012.06.22 12:09:46
Kedves Író!
Itt vagyok, még ha le is lassított a meleg, de elolvastam végre a történetedet. Azt hiszem, ez volt a kihívás legaprólékosabban kidolgozott műve, tehát illett, hogy olvasóként is időt szánjunk rá.

Megjegyzés: ez a vélemény tele van a történettel kapcsolatos SPOILER-ekkel! Akit ez zavar, inkább ne olvassa el.

1. Izgalmas kérdés. És én megint visszamentem a csapatok leírásához, hogy lássam, mi volt a feladat. Mert pengeélen táncolunk.
Szerintem ebben a történetben a gyerek olyasmi volt, mint egy pecsét, ami hivatalosan is lezár egy levelet: már csak úgy lehet felbontani, ha megtörjük, de egy gyereket senki sem akar összetörni. Mint ilyen, a gyerek érkezése és vállalása nagyon is fontos lett a történetben, mert Scorpius játszott és húzta-halasztotta a döntést, hiszen még nem pecsételték le a levelet Dominique-kal – és közben jött egy másik pecsét.
Ez nagyon érdekes megoldás volt. Olyan, mintha a gyerekvállalás vagy a terhesség kulcsra írtál volna történetet. Kérdés, hogy megfelel-e annak, amit a csapatodtól várunk…? Mivel a háttérben ott lebegett, és adtam már igent olyan történetekre, ahol az esküvő határeset volt, én most úgy érzem, hogy igen, a történet illett a csapatába.

2. Ebben a kihívásban voltak már a képünkbe nyomott kulcsok, voltak elfelejtett kulcsok, és voltak olyan kulcsok is, amik átszőtték a történeted. A te kulcsaid – különösen a szín – el voltak rejtve. Talán kicsit túlságosan is alaposan.
Kezdeném a sógornővel, mert az az egyszerűbb. Mivel – ha jól értem – az egész Weasley (és Potter) családból egyes-egyedül Victoire tartja a kapcsolatot Dominique-kal, aki Malfoy lett, semmiképpen sem lényegtelen karakter. Segít, hogy megértsük, milyen ez a házasság, milyenek a viszonyok. Ugyanakkor kulcsszerepben nem mozdította előre a cselekményt, lássuk be.
Kicsit talán csalódott is vagyok, mert én mindig azt éreztem izgalmasabbnak, ha a rokon-kulcsoknál nem ragaszkodtak a szerzők a szó szerinti rokonsághoz (hm, talán egy igazán ilyen láttam), és mint ilyen, lehetett volna Lily is valami sógornőféle. Elvégre a magyarban nincs külön szó a feleségem unokatestvérére. De ehhez az kellett volna, hogy Dominique és Lily viszonya valaha legalábbis igen közeli legyen. De erre nem igazán kaptunk utalást.

A csokoládébarna volt az igazán eldugott kulcsod. Én úgy értelmeztem, hogy, ez a szín jelenti Scorpius számára Lilyt – az emlékek és a tény, hogy belecsempészett az életébe egy kicsit belőle, mert az ő titkos helyére vezető képről mintázta az irodáját díszítő képet, erre engedett következtetni.
Ez egy zseniális ötlet. Nem elég alaposan kidolgozva. Ha filmet készítettél volna, lehettek volna a lilys jelenetek barna alaptónusúak, de ez nem film, itt a szavaidnak kellett volna megadni a tónust. És ez nem mindig volt meg.
Összességében 3,5 pont

3. Amikor az Asztronómia toronyban játszódó jelenetben leírtad, hogy Lily miért olyan, amilyen, azt gondoltam, na ezt iskolában kellene tanítani. Mert így kell alaposan végiggondolni, felépíteni és megalkotni egy karaktert.
Amikor utána kiderült, hogy ezt Scorpius gondolta, majd meg is bizonyosodhatott az igazáról, mert Lily így elmondta pontról-pontra mindazt, amit egy pszichológus tudna csak felfejteni, azt gondoltam, hogy így kell agyonütni a saját zsenialitásodat: túl sok szókimondással, szájbarágással. Erre majd később visszatérek, de néha szerintem túlmagyaráztál bizonyos dolgokat.
Akárhogy is, tény, hogy a karaktereid alaposan felépített, saját jellemmel rendelkező, jól összerakott, kerek karakterek lettek. Ez igaz volt még Ambrose-ra is, aki inkább volt egy afféle tinifilmes szívtipró, és igaz volt Dominique-ra és Victoire-ra is, akikből nem láttunk olyan sokat.
Külön köszönet, hogy habár először azt hittem, Scorpius egy Gary Sue lesz, végül mégis valódi, hibákkal és erényekkel teli ember lett.
5 pont

4. Nehezen indult el a történet. Valami nem volt az igazi az alaphanggal az elején, mert többször is nekivágtam, többször is elakadtam, aztán megembereltem magam, túljutottam az első emlékeken, megjelent Dominique, és minden a helyére került számomra, és elkezdett az egész érdekelni.
Talán pont ez a picit önismétlős szájbarágás, talán a túl elgondolkodó, hosszúra nyúló mesélés volt rossz az elején. Azt hittem akkor, hogy a történet túlírt lesz. Végül nem tudnám ezt mondani rá egészében, de biztos, hogy egy picit lehetne még finomítani az elején.
Egyben nézve azonban kétségtelen, hogy minden kerek, alaposan kiszámított és jól összerakott volt. A jelen és a múlt, valamint a két nézőpont váltakozása segített, hogy teljes képet kapjunk erről a helyzetről, történetről. Olyan emlékeket emeltél ki, amelyek tényleg fontosak voltak, és jó pillanatokba illesztetted be őket. Ebben a tekintetben igen ügyes munka.
A számomra legkedvesebb és szerintem legerősebben is sikerült jelenet az, amikor Scorpius megkéri Lily kezét. Mindent megfordít abban, amit eddig az ő szakításukról mutattál – és ami odáig a rokonok, barátok téves logikáján alapult, hiszen mindenki árulónak hitte Scorpiust. Különösen értékesnek érzem ezt a részt azért, mert egy ügyetlen tini-történetben itt Lily rábólintott volna a házasságra. De te megmutattad, hogy mennyire bizonytalan, riadt, kialakulatlan is tizenhét évesen az ember. Nem fog boldogan beleugrani egy ekkora döntésbe, mert az nem lenne hiteles.

Van néhány dolog, amit a rowlingi világgal nem tudok összeegyeztetni: a Weasleyket olyan szoros és egymásra odafigyelő családnak mutatja be Rowling, hogy hitelesebbnek érezném, ha még egy Malfoyt is befogadnának maguk közé, mint azt, hogy teljesen kizárják Dominique-ot. Ez nekem egyáltalán nem passzol abba a családba, amit Rowlingnál olvastam (habár önmagában logikusan volt beleépítve a történetbe).
Ezen kívül a fiatal Potterek egymással való viszonya számomra megdöbbentően rossz szülőknek mutatta be Harryt és Ginnyt – hiszen az ilyen szintű távolságtartás három gyerek között a fiatal felnőttkornál jóval korábban eldől. Igaz, Lily egész jelleme is arról árulkodik, hogy nem csak a világ áll rosszul a Potterekhez, de ők sem tudják megteremteni gyermekeik számára a családi belső harmóniát, amire támaszkodhatnának. Mindenesetre ezt sajnáltam.
Alapvetően nem vetted figyelembe mindazt, amit Rowlingnál a Weasley család jelentett – a melegséget, otthont, odafigyelést, biztonságot –, hiszen Lilynek megannyi testvére és unokatestvére van, mégis, ha a szomszéd fiú nincs otthon, ő nem tud már kihez menni sírni. Mindezt te logikusan építetted fel. De, mivel ez egy fanfic, ami a rowlingi világra épül, szólnom kell emiatt. :-)

Alapvetően nem értek egyet azzal, hogy egy gyerek pecsét lenne, és abban sem vagyok biztos, hogy jobb egy nem-boldog családban felnőni, mint egy boldog családban, ahol az egyik szülőd mostohaszülő. De ez meg az én magánvéleményem.
Viszont, ha már boldogság-boldogtalanság: nem egyszer leírtad, hogy Scorpius szereti Dominique-ot is. De ez többnyire megmaradt csak a szavak szintjén. Ez a szerelem persze biztosan nem lesz olyan, mint a Lily iránt érzett, mégis, amíg azt úgy tudtad bemutatni, hogy a két karakter körül szikrázó levegő minket is megcsapott, ők ketten jégcsapok maradtak egy légtérben is. Ezen is lehetett volna még finomítani, vágytam a közöttük lévő meghittségre, hogy értsem, az adott szaván, no meg a sorson túl mi kényszeríti Scorpiust, hogy Dominique mellett maradjon.
Ez alól egyetlen kivétel a szeretkezésük volt. Ott viszont szuperül felvillantottad a megfáradt, de még menthető házasságot. (Egy csapattársadnál korábban pont ezen okoskodtam, hogy mennyire nehéz egy olyan kapcsolatban boldogan együtt élni, amit fúrnak a rokonok – te ezt szépen megmutattad mindkét viszony esetében.) Kár, hogy máskor ez nem volt meg ennyire egyértelműen.
Összességében a hibákkal együtt is megér nekem 5 pontot a cselekmény.

5. Ahogy már mondtam, nehezen indultunk, aztán elkezdett érdekelni a történeted. De mindvégig éreztem a stílusodban valami furcsa kimértséget. Mintha attól tartanál, hogy ha elengeded magad, akkor nem lesz olyan szépen, ügyesen összerakott minden mondatod. Mintha félnél érzelemből, billentyűzeten rohanó ujjakkal, a szereplőkkel együttdobogó szívvel írni. (Igen romantikus elképzeléseimre láttam már példát, esküszöm – mielőtt megvádolnának, hogy olyasmit várok tőled, ami nem is létezik :-D)
Vagy, ha így is írtál, valahová mégis elvesztek a lüktető érzések. Pontosan fogalmazol, ezért én megértettem mindent, amit elmeséltél. De csak néha-néha sugárzott felém az érzések ereje. Lehet, hogy az is az oka ennek, hogy túl sokszor használod a „lévén” szót, ami igen kimért. Egyszer-kétszer izgalmassá teszi a szöveget, három-négyszer picit túl merevvé, ennél többször modorossá. Ráadásul picit iskolában érzem magam tőle: didaktikusnak tűnik a szöveg, mint egy szakszöveg, nem mint egy szépen elmesélt történet.
Kifejezetten nem tetszik a végén az elmagyarázás, hogy mindenki megértse, hogy mi mikor dőlt el, miért és hogyan. Felfogtuk, köszönjük – ha nem, akkor valami hangsúly korábban veszett el, akkor ez itt már nem segít.

Érdemes lenne talán végignézni, és picit könnyedebbé, levegősebbé tenné az egész szöveget. Nem lenne tőle minőségtelen, akkor is látná mindenki, hogy neked van stílusod, szókincsed és képességed arra, hogy átadj az olvasóknak egy történetet. Csak bátran legyél mesélős!

Lyukat beszélek a hasadba, és már önmagamat ismétlem, azt hiszem. Úgyhogy maradnék is annyiban, hogy erre a szempontra mindent összegezve 4 pontot adok.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!
Malfoy Kihívás Csokoládébarna esküvő 2012.06.15 19:00:00
CÍM: Esküvő és más nyalánkságokCSAPAT: EsküvőKULCSOK: csokoládébarna, keresztanyaJOGOK: Harry Potter világa J. K. Rowlingot illeti, jelen történet, s néhány szereplője viszont hozzám tartozik.MŰFAJ: novella(szerű)FIGYELMEZTETÉSEK: kicsit bugyuta történet, olykor OOC…..
Katjusha 2012.06.22 12:06:04
Kedves Író!

Mit kezdjen az ember, ha maga az író leszögezi az elején, hogy nem volt ideje, és nem ez élete főműve? Mondja azt elnézően, hogy de legalább van önkritikája?

1. Igen, volt esküvő a történetben.

2. Azon töprengek, hogy paródiát akartál írni ezzel a rengeteg csokival? Mert ez a mennyiség nekem már annak tűnt, mintha ezzel akarnád kifejezni finoman a véleményedet a kulcsról. Mindenesetre ott volt, ez tagadhatatlan. És ott volt a keresztanya is. Tehát, habár sokallottam az édességet, meg kell adnom az 5 pontot.

3. Felszínesek voltak a karakterek. Ha egy történet rövid, nyilván nincs módod olyan mélyre ásni, mint akkor, ha írsz egy regénynyi szöveget. Ez nem gond. De ettől függetlenül a papírmasé figurák helyett szívesebben látok élő, hús-vér embereket.
Itt mindenki egy klisé volt. Néhányuk parodisztikusnak tűnt – főleg a nagynéni, de hát nyilván azért, mert a kulcshasználatodat is kicsit paródiának éreztem.
Összességében a karakterekre így 3 pontot adok.

4. Nehéz helyzet, hogy a történetet nyitó alapkonfliktus nem az esetem. Az olyan félreértések, ahol az emberek nem mondják ki világosan, amit közölni akarnak, aztán meg sem hallgatják egymást, aztán ebből hatalmas konfliktus származik, igen gyakoriak a humoros(nak szánt) művekben – hollywoodi filmektől kezdve a fanficekig – és engem mindig bosszantanak, mert felszínesek. Ez se nem valódi vicc, se nem valódi konfliktus az én szememben.
Ezen felül az esküvő körülményei, a folyamatos kapkodás és fejetlenség átgondolatlanná és hiteltelenné tette sok ponton a történetet.
Zavart, hogy July két mondatban lesz ősellenségből Scorpius egykori szerelmének tárgyává – mert nem elmesélted, hogy ez hogyan történt, hanem úgy írtad le, mintha írás közben te magad meggondoltad volna magad, de nem lenne kedved kitörölni a korábbi mondatokat.
Vagy például furcsa volt, hogy July először azt hiszi, a bagoly döglött egeret hoz neki, majd elolvassa a levelet, és minden nehézség nélkül köti is rá a bagoly lábára a választ, mintha mindig is ezt csinálta volna.
Sok-sok apró következetlenség, ami nem tesz jót egy történetnek.
Igaz, egy paródiába mind belefér.
Most már rákérdezek: az paródia volt?
Összességében a cselekmény 2,5 pont

5. Te kellemesen tudsz írni. Ha nem rángattál volna folyamatosan a szereplőid után, hogy a végére csak lihegek, továbbá nem fojtottál volna bele a csokiba, azt hiszem, tudnám élvezni a stílusodat.
Szívesen olvasnék valamit, amit komoly(abb)an veszel. :-)
Összességében viszont ez számomra 3 pont volt.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Malfoy Kihívás Királykék gyerek 2012.06.14 19:00:00
CÍM: IdebentCSAPAT: GyerekKULCSOK: királykék, fivérJOGOK: Minden jog J.K. Rowlingot illeti, én csak felhasználtam az általa kreált szereplőket egy történet megírásának erejéig. Anyagi hasznom nem származott belőle.MŰFAJ: romantikusFIGYELMEZTETÉSEK: nincsKORHATÁR: 12 évTARTALOM:…..
Katjusha 2012.06.20 20:24:42
Kedves Író!

Most egészen biztos vagyok abban, hogy velem van a baj, de nekem ebben a történetben sok volt a méz meg a porcukor. Viszont megpróbálok tényleg objektív maradni a pontozásnál.

1. Igen, megfelelt a történet a csapatának.

2. A fivér kulcs nagyon kedvesen jelent meg, tetszett, hogy Scorpius kisöcsi után vágyakozik. Reméljük, nem húga lesz. :-D
A királykék takaró tetszett, megvolt a jelentősége az emlékben és a jelenben is. Itt is felmerül ugyan az a probléma, amit sok írónál éreztem: azért lett kék a takaró, mert ezt a színt kaptad, és ha a tengerzöld lett volna a színed, akkor az anyuka készített volna tengerzöld takarót. Ugyanakkor a stílusod egy picit hozott ebből a könnyedségből, amilyen a szinte felhőtlen, egészen sötét nyári ég, tehát mégis volt benne valami kis plusz.
Összességében 5 pontot adok erre a szempontra.

3. Ez is egy pillanatkép volt két kis emlékkel megtoldva. Olyan, amiben nincs módod hatalmas íveket lefesteni nekünk, vagy hosszasan bemutatni, hogy milyenek a karaktereid. Ráadásul nem is igen használtad másra a pillanatképet, mint arra, hogy túlcsordulóan ideálisra fesd a világodat.
Scorpius így is kapott jellemet, aranyos kisfiú volt, akit szinte láttam magam előtt.
Vele szemben Astoria jellemét még úgy sem sikerült megragadni rendesen, hogy ő mesélte el az egész történetet. Látom, hogy majd' elolvad, olyan boldog, hogy Draco éppen őt választotta. És azt látom, hogy nagyon jó anya.
Érdekes fordulat, hogy habár hivatalosan a főszereplő Malfoynak a páros Malfoy-tagja tekintendő, Draco itt egyáltalán nem főszereplő. És nem is látunk belőle semmit - amit mégis, azt Astoria rajongás-szemüvegén keresztül mutattad meg. És a közelében sem jár annak a Dracónak, akiről Rowling írt.
Összességében így 3,5 pontot adok a karakterekre.

4. Mindent elmeséltél, amit el szerettél volna mondani. Egy képet, néhány percet egy kellemes, nyári naptól felmelegített kertben, és néhány olyan emléket, ami nagyon jelentős most, ebben a pillanatban a főszereplőd számára.
Mindez tökéletesen a helyén volt, és kerek lett.
(Azt hiszem, itt kell megjegyeznem, hogy Scorpius szeme egyszer barna, egyszer meg zöld.)
5 pont

5. Nekem ez a stílus túl lírai. A fogyasztása számomra már nehézkessé, túlédessé válik. Velem csak a baj van, én tudom, mert nagyon nehéz megtalálni azt a stílust, ami pont a szájam íze szerinti. Hát, sajnálom, hogy ez most nem az lett.
3 pont

Köszönöm, hogy olvashattam!
Malfoy Kihívás Királykék esküvő 2012.06.13 19:00:00
CÍM: Játék az életCSAPAT: EsküvőKULCSOK: királykék, unokahúgJOGOK: Még mindig Rowlingé, és a vele szerződésben állóké. És természetesen a Nyan Cat kitalálójáé.MŰFAJ: Humorosnak szánt… valamiFIGYELMEZTETÉSEK: AU, OOC karakterek, slashKORHATÁR: nincsTARTALOM: Voldemort…..
Katjusha 2012.06.20 20:20:15
Kedves Író!

Bevallom, ennél a történetnél zavarosabbat régen nem láttam. De igyekszem összeszedni magam.

1. Végül is igen, megfelelt a csapatának, volt benne szó egy esküvőről, és ekörül alakultak az események.

2. Megjelent mindkét kulcs. A macska színe értelmet nyert azzal, hogy Narcissa ruhája kék volt – ez kifejezetten tetszett.
Szerepelt mindkettő, és habár nem éreztem azt, hogy elakad a lélegzetem a megvalósítástól – ahogy más történetnél már éreztem így –, sok panaszom nem is lehet rájuk, így összességében 4,5 pontot adok erre szempontra.

3. Hát, te végül is szóltál, hogy ezek OOC karakterek. De engem jobban zavart az, hogy nem szenteltél különösebb figyelmet arra, hogy bármilyenek is legyenek ezek a karakterek. Alapvetően semmit sem láttam belőlük, nem rajzolódtak ki előttem, nem adtad át őket úgy, hogy megjelenjenek.
Egyedül talán Lucius Malfoyra ismertem rá. És nyomokban esetleg Dracóra is, habár leginkább egy hisztérikus, kissé idegesítő kamasznak tűnt.
Összességében 2 pontot adok erre a szempontra.

4. Kicsit az az érzésem, mintha leültél, és egy levegővétellel addig írtál volna, amíg el nem éred a kötelező szóminimumot. Közben pedig eltekintettél az olyan kellemetlen dolgoktól, mint a cselekmény alakítása, az események logikája, a viszonyok bemutatása.
Lucius közli, hogy csak kihasználja Hermionét, de aztán boldogan összeházasodnak, és kész? Értem, hogy Draco nem szereti Hermionét, de elfelejtetted leírni azt a pontot, amikor azt gondolja, hogy lenyeli a házasságot cserébe, hogy a Malfoyoknak újra nevük legyen - ha nem ezt gondolta, akkor meg talán fel kellett volna lépnie az apja tette ellen...
Vagy: amikor megátkozta Hermione ruháját, még nem gondolt arra, hogy az apja majd nem fog örülni?
Ha Narcissa csak most lépett be Draco életébe, eddig hogyan próbálta őt a boldogság felé terelgetni?
Kár lenne rákérdezni mindenre: elhadartnak, össze-visszának éreztem ezt a történetet.
1 pont

5. Az egész műben éreztem egy rohanást, mintha Draco kapkodva, hadarva mesélné nekünk, hogy mi történt vele. Én is szinte rohantam, ami azt mutatja, hogy át tudtál adni egy hangulatot. Kérdés, hogy ezt akartad-e átadni nekem. :-D
Alapvetően eltaláltnak éreztem az E/1-es elbeszélői módodat, Draco hangja érdekes volt, kifejezetten úgy éreztem az indulásnál, hogy lássuk, mi lesz belőle! De a cselekmény kidolgozatlansága és a jelen és a múlt idők indokolatlan váltogatása ki-kibillentett.
Nagyrészt értetlenül bámultam olvasás közben, hogy legalább te tudod-e, mit akarsz ebből kihozni. Nem vagyok benne biztos, hogy tudtad...
2 pont

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményemet!
Malfoy Kihívás Tengerzöld gyerek 2012.06.12 19:00:00
CÍM: Malfoy tervez, Merlin végezCSAPAT: GyerekKULCSOK: tengerzöld, keresztanyaJOGOK: J. K. Rowlingot illetik.MŰFAJ: Romantika, Humor, DrámaFIGYELMEZTETÉSEK: AUKORHATÁR: 14 évTARTALOM: Draco Malfoy tervei mindig tökéletesek. Azonban van valami, amit még ő sem vett…..
Katjusha 2012.06.12 22:31:50
Kedves Író!

Ez egy aranyos kis, könnyű történet volt. Csak éppen egyáltalán nem győztél meg arról, hogy ez a két ember összeillik, összetartozik és van értelme annak, hogy közös jövőt és családot tervezzenek.

Ez nem túl jó, mert a dramione páros alapvetően nehéz, és nagy munkát igényel, hogy az író elhitesse az olvasóval, hogy van közük egymáshoz, és minden korábbi ellentét ellenére is összetalálkoztak, és most egymáshoz tartoznak. Sajnos ebben a történetben nem hittem el.
De, ha hagyjuk a múltat, csak megnézzük simán a jelent, akkor is sok a probléma.
Gondolj bele: adott egy páros, akiknek a hozzájuk legközelebb álló személyek (legjobb barátok és szülők) tiszta erőből fúrják, ellenzik a kapcsolatát. Gondolj bele, hogy ott van a partnered, és az, aki neki fontos, és akinek elvben ő is fontos, annyiba sem veszi őt, hogy feltételezze, nem teljesen idióta, tehát jól döntött, a párja méltó a szerelmére. Vagyis nincs semmi, de semmi nyitottság a partnered rokonaiban/barátaiban irántad. Ez rossz érzés nyilván. Olyan rossz, hogy meg tud mérgezni egy tökéletes kapcsolatot is.
De, mondjuk nem mérgezi meg. Akkor ez a két ember nagyon-nagyon szereti egymást, ha a körülmények ellenére is kitartanak egymás mellett. Oké, elhiszem. De akkor mi az, hogy napokig nem állnak szóba egymással? Nem tudom, hogy házas vagy-e. Én igen. Jól látod, a házastársak szoktak veszekedni. De az kizárt, hogy utána napokig szóba se álljanak egymással. Elárulom, még órákat tölteni csendben, összeveszve, egymás mellett is nagyon rossz – már, ha szeretik egymást. A külön alvás pedig olyan súlyos döntés, hogy azt éreztem miatta, egy kihűlő kapcsolatot látok, nem szerelmes, friss házasokat. Csak éppen közben azt állítod, hogy ez egy tökéletes páros.
És akkor abba már nem megyek bele, hogy az elveik és az életről szóló elképzeléseik (pl. a feleség szerepe a házasságban…) mennyire különböznek. Mert ettől függetlenül most lehetnének boldogok, habár ezek akkor is olyanok, mintha egy aknamezőre építenék a kapcsolatukat: bármikor robbanhatnak.

Ezek miatt nem lett nekem a történet hiteles – se mint dramione, se mint két ember boldog házassága, a rowlingi világtól függetlenül. Sajnálom.

De térjünk rá a konkrét szempontokra:
1. Igen, tökéletesen megfelelt a csapat témájának. Habár, bevallom, nekem a gyerekvigyázós rész kicsit gyors és kevés volt. Egyetlen egy alkalom, alig néhány óra, egyetlen egy probléma - elég könnyen feladta ez a Draco, nem? :-D

2. Kulcsok: a keresztanya kulcs szuperül beépült és passzolt. A tengerzöldnek volt jelentősége, de nem éreztem igazán alaposan kiaknázottnak, olyan volt, mint amikor egy tárgyra ráhúzzák az adott színt – csak te most a bűbájra húztad rá.
Összességében 3,5 pont

3. Mondtam már, hogy nem győztél meg, hogy ők együtt egy pár. De lássuk külön-külön.
Draco malfoyos volt, habár egy kedvesen szerencsétlen verziója Draco Malfoynak. Ez kellemes összeállítás, amit jólesett olvasni, és amit meg is tartottál végig.
Hermionének viszont nem sok köze volt a rowlingi Hermionéhoz. Belőle egy létező, de iszonyúan ellenszenves nőtípust kerekítettél, aki szexszel zsarol (mert az a nőnek nem öröm, csak kötelesség, vagy hogy van ez?), aki sértődöttet játszik, aki hisztizik (jó, hormonok is, na). Szerintem Hermione nem ilyen – és különösen nem fog döbbenten pislogni arra a hírre, hogy a fogamzásgátló hatása nem száz százalékos. Gondolj bele, Rowlingnál milyen lenne Hermione! Biztosan mindent, de mindent elolvasott volna már az összes lehetséges védekezési módszerről, és minden egyes olyan esetről megpróbált volna tudomást szerezni, amikor a bájital – vagy bármi más – nem működött. Szóval igen OOC, de egy következetes karakter lett Hermionéből.
A mellékszerepekben éppen csak fel tudtak villanni a szereplők, de alapvetően hozták az ismert és elvárt karakterüket. Harry különösen tetszett.
Összességében 4 pont

4. Ide, a cselekményhez kellett volna írnom mindazt, amit korábban leírtam, azt hiszem. Nem győztél meg. A párosról sem, arról sem, ahogy megváltozott a véleményük a gyerekvállalásról, és nem csak beletörődtek.
Elolvasgattam a történetedet, nem voltak benne logikai bukfencek, látszik, hogy alaposan megtervezted a cselekményt. Csak éppen úgy érzem, hogy amikorra elértünk volna érzelmileg a jelentős részekig, addigra elfogyott a szuflád, időd, nem tudom, mid, és gyorsan kerekítettél egy befejezést.
Összességében 3 pont

5. Nem mondom, hogy nem tetszett, mert nem volt benne üvöltő hiba. Kellemesen írsz, olvastatta magát a szöveg, jó stílussal mesélsz. Ugyanakkor sajnos semmi sem fogott meg, nem került hozzám közel a műved. (Legfeljebb néha bosszankodtam, hogy miféle házasság ez.)
Ez nagyrészt nem a te hibád: egyáltalán nem kell mindenkinek úgy írni, hogy az engem megfogjon. De ez itt a szubjektív értékelés helye, ezért le kellett ezt írnom.
Összességében 3,5 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Malfoy Kihívás Tengerzöld esküvő 2012.06.11 19:00:00
CÍM: Utazás CSAPAT: Esküvő KULCSOK: tengerzöld, mostohaapa JOGOK: JKR-é. Sajnos. MŰFAJ: romantikus FIGYELMEZTETÉSEK: Fluff, AU, slash KORHATÁR: 12 év TARTALOM: Egy utazás, ami sok mindent megváltoztat.   Elolvasom a történetet!     Miután elolvastad a mai történetet, ne felejts…..
Katjusha 2012.06.12 22:24:36
Kedves Író!

Kettős érzéseket keltett bennem a történeted. Alapvetően úgy érzem, hogy elég élesen ketté is vált, de erről majd írok a cselekménynél bővebben.
Előbb hadd mondjam el, hogy úgy érzem, te az a típusú ember vagy, aki nehezen tűri a szabályok adta korlátokat. Ha ez igaz, nagyon rossz helyen vagy, hiszen a kihívás lényege mégiscsak az a játék, hogy a történetedet, ötleteidet a kihívás szabályrendszerének megfelelően formáld.
De mintha te szívesebben mentél volna a saját fejed után. Kezdve azzal, hogy tudtommal ezen a kihíváson tiltott a crossover - márpedig a történetedet alig-alig tudtam Harry Potter fanficként értékelni. Rengeteg információt kaptam egy bizonyos vámpír-világról, és közben elhangzott néhány olyan név, amit Rowlingnál is olvastam már, meg párszor azt mondták, "mugli". Ettől inkább lett Maszkabál-fanfic kis HP-s beütéssel, mint Harry Potter fanfic a történet... Persze ez a bírók, szervezők, vagy kik dolga, hogy eldöntsék, szerepelhet-e itt ennek ellenére ez a történet. De meg kell jegyeznem, hogy számomra ez nem egy Harry Potter fanfic.
Lássuk a szempontokat:

1. Újabb pont, ahol nem törődtél a szabályokkal, és sok fejtörést okoztál nekem. Tetszett a gondolat, hogy valódi esküvő nélkül, a harapással házastársakká váltak Luciusék. Ugyanakkor a szabály szerint - most is visszamentem, és megnéztem, hogy milyen utasításokat kaptatok - nem a házasság, hanem az esküvő volt az, aminek meg kellett jelennie, az eseménynek a történet kiemelt részévé kellett volna válnia. Úgyhogy, ahogy egyszer már mondtam, hogy szerepelt a gyerek, de nem az elvárások szerint, úgy most azt kell mondanom, hogy esett szó esküvőről, de nem felelt meg a csapatának a történet. Sajnálom.

2. És a harmadik pont, ahol látszik, hogy nem hagytad magad szabályokkal irányítani, azok a kulcsok. :-)
A mostohaapát elfogadom, mert túl a már-már zavaró szájbarágáson, valóban fontos volt ez a viszony Draco és Perselus között, és tulajdonképpen már előbb megjelent, nem csak a történet legvégén.
Arról azonban, hogy a tengerzöld szín köré építetted volna a történetet, nem tudsz meggyőzni, habár kétszer is kiemelted félkövérrel, hogy mindenképpen észrevegyük, te beleírtad.
Így összesen 3 pontot tudok adni erre a szempontra.

3. A karakterek esetében nem nagyon tudok a rowlingi karakterekkel foglalkozni, mert - ahogy már mondtam - a szememben ez nem fanfic. Így csak önmagukban szemlélem őket.
Általában kellemesek voltak. Kifejezetten tetszett a gyermek Draco, például az az aggodalma, hogy Lucius arca már örökké zöld marad, nagyon aranyos és találó volt. Jót mosolyogtam rajta. Annak is örültem, hogy Narcissa, habár nem Lucius társa, anyának kifejezetten jó, és megértő ember, nem egy hárpia. Eileen karaktere kifejezetten tetszett.
Perselus komorsága, bizonytalansága és bizalmatlansága jól párosult a vámpír-léttel. Hiteles volt, amikor erősnek, sőt veszélyesnek ábrázoltad, és elhittem azt is, hogy tud szeretni. A dilemmáját, aggodalmait jól ábrázoltad.
Lucius már kevésbé volt érdekes számomra. Olyannak tűnt, mint a vámpírtörténetek nyálas halandó szereplője, aki nagyon akarja, hogy valami érdekes történjen vele a neje kerülgetése helyett. Nem éreztem, hogy valódi hatalma lenne ebben a kapcsolatban - vagy akár az életben -, holott te jó párszor igyekeztél ezt állítani.
El kell még mondanom, hogy a két férfi a közös, szerelmes jeleneteik 95%-ában túl negédesen viselkedett. Nem is azt mondom, hogy az én ízlésemhez, hanem a hitelességhez mérten. Jellemző hiba, ha lányok írnak slasht, hogy a két férfikaraktert igen femininnek ábrázolják. Természetesen a férfiak is szeretik a romantikát, és biztos vagyok benne, hogy alkalmanként két férfi is gyengéd egymással - de nem mindig. Számomra ez a mennyiségű fluff slashben nem hiteles.
Összességében a karakterekre 4 pontot adok.

4. A történeted jelentős részét elvitte az, hogy meséltél erről a vámpír-világról. Amit nem bántam, mert szeretem a vámpíros történeteket - főleg, ha senki sem csillog gyémántként a napon. :-D
Mellesleg eléggé jót is tett a történetednek, hogy nagyrészt a világát mutattad be, mert amikor a cselekmény került előtérbe, vagy menthetetlenül giccses lettél - igen, tudom, kitetted figyelmeztetésbe -, vagy a konfliktusaid és azok megoldásai felszínesek voltak.
Például: ha Perselus elhatározza, hogy nem fog Luciushoz érni, nem dönthet ennyire hirtelen, valódi indoklás nélkül úgy, hogy kibékülés gyanánt mégis átmegy hozzá. Ez így nem hiteles. Aztán: rendben van, hogy összekapnak, de mégiscsak furcsa, ha Perselus azon húzza fel magát, hogy Lucius összerezzen – aztán meg még okot is akar adni neki a félelemre. Aztán: ha Hasszán Perselus testőre, tehát az a feladata, hogy őrizze a testi épségét, hogyan verheti össze büntetlenül?
A vámpír-világ bemutatásával kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy túl sok volt a lábjegyzet. Sokkal kellemesebb volt, amikor Lucius és Perselus beszélgetéséből vagy egy-egy leíró részből értettük meg, hogy minek mi a jelentősége ebben a világban. Ráadásul a lábjegyzeteid nem is mindig voltak kielégítők vagy érthetőek. Például:
"Silverius azért bírja ezt a képességet, mert diablerie-t követett el egy Elsőszülött Gangrel-klántagon." - mivel csak oldalakkal később tudtuk meg, hogy mi az a diablerie, a magyarázat újabb kérdéseket hagyott maga után.
Összességében erre a szempontra 3,5 pontot adok.

5. Ez a történet az élő példa arra, hogy ha a helyesírás-ellenőrző már nem sikít, még nem kell elégedetten hátradőlni. Főleg az első harmadában volt igen sok elírás. Néhány szórakoztató példa:
"Perselus érdemesnek tartotta a manót arra, hogy felüljön, beleölje, hogy hol tart a könyvben" - esküszöm, ott töprengtem hosszú pillanatokig, hogyan öli bele a könyvbe azt a szegény házimanót. :-D
"A kérdés mér csak az" - már csak az helyett – ez is értelemzavaró hiba volt, hiszen így is lenne értelme, hogy miért vagy mért helyett azt írod, „mér’?”
"Abraxas Piton öreg vámpír volt már." - Mármint Abraxas semmilyen vámpír sem volt, ugye, pláne nem volt ő Piton. Szóval Silverius
" ezt fogad el most egy rövid időre" - Perselus foga fontos szerepet játszott, de a fogadd felszólító módban két d-vel van.
Valamint a vesszőkkel erősen hadilábon állsz. Sokszor hiányoltam őket - néhol értelemzavaró volt a hiányuk -, és úgy rémlik, akadt felesleges is, de erre már nem tenném az életemet...

Ezen felül a nagyon kimérten és kifejezetten távolságtartóan megfogalmazott történetből szinte kikiabáltak az olyan szlengek, mint hogy Luciusnak "baromi jól" állt az apaság, vagy Abraxas szíve "vacakolt". Ha máskor minden erőddel azon vagy, hogy már-már régiesen fogalmazz, ne hagyj ilyeneket benne, ne törd meg az egységes stílust.

Alapvetően ez a szándékosan művi stílus nekem nem tetszik annyira. Ez nem gördülékenyen szép - mint volt mondjuk az első történet -, hanem inkább merev, túl körülményes. Sokszor érzem benne az izzadságszagot, a küzdelmet azért, hogy alaposan megrágj, körüljárj, jól és különlegesen megfogalmazz mindent. Ez helyenként magyartalan szerkezeteket eredményez, néha zavaróan rideg. Továbbá a Méregkeverő vagy Szőke mint megszólítás számomra kifejezetten művi, nem gyengéd becenév. Ez egyfelől ízlés dolga, másfelől alapos bétázással a hibák jelentős részét lehetne javítani, gördülékenyebbé tenni a történetet.

Összességében ezt a szempontot az érdekes vámpírosdi felhúzza, a hibák és a sok fluff meg le. Maradjunk a 3 pontnál.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Malfoy Kihívás Vérvörös gyerek 2012.06.08 19:00:00
CÍM: CasanovaCSAPAT: GyerekKULCSOK: vérvörös, nagybácsiJOGOK: Minden jog Rowlingot illeti!MŰFAJ: komor, néhol romantikus regényFIGYELMEZTETÉSEK: -KORHATÁR: 16 évTARTALOM: Scorpius Malfoy örök casanova. Mestere a nők szédítésének, a csábításnak. Szenvedélyes, vad és szeret…..
Katjusha 2012.06.09 12:39:35
Kedves Író!

Már azt hittem, Scorpius a távollétével tüntet ezen a kihíváson - aztán jöttél te, és egy olyan történet, ami tömve volt új generációs nevekkel és személyekkel. Mégsem tudtam maradéktalanul örülni.

1. Trükkös vagy, sokáig bizonytalanságban hagytál. De mivel a gyerek felvállalása napirendre került, mert Scorpius most tudta meg, hogy van még egy gyereke, mert Catherine-nek is vállalnia kellett és Tyrone nem vállalta, összességében azt mondom, hogy igen, megfelel a csapatának a történet, habár nem erre a kérdésre fektetted a hangsúlyt.

2. A nagybácsi annyit nyomult, hogy már kezdett komolyan elegem lenni belőle, és néha legszívesebben megfogtam és a háttérbe toltam volna... De ott volt, végül is volt szerepe, szóval ez tagadhatatlan. A vérvöröset sokféle módon behoztad a történetbe. A haj színe, a naplemente színe, a rózsa színe. Ez alapján értsük meg és higgyük el, hogy ez a szerelem színe is... Majdnem tökéletes megoldásnak tűnt számomra. 4,5 pont

3. és 4.
Nem tudom, volt-e már olyan veled, hogy ismerősöknél voltál, akik mind nagyon szerettek egy sorozatot, és megkértek, hadd nézzék meg az aktuális részt most is, holott te ott vagy, és nem szoktad nézni. Ilyenkor ülsz mellettük, nem igazán tudod a szereplők közül senkiről sem, hogy kicsoda, miért érdekes, hogy éppen ez történik vele, jó-e vagy éppenséggel rossz, amit mond. De a körülötted lévők nevetnek, meghatódnak, örülnek vagy szomorúak - te meg csak pislogsz, hogy mégis mi váltotta ki ezeket az érzéseket.
Na, így voltam én most ezzel a történettel. Azt éreztem, hogy a terveid szerint valamit nagyon kellene éreznem, de olyan zavaros volt minden, hogy semmilyen érzelem sem jutott el hozzám.
Mint egy szappanopera. A karakterek tökéletesen folyékony halmazállapotúak: egyik pillanatban gyűlölik egymást, a másikban éppen egymás mellé lépnek, hogy együtt álljanak ki valamiért. Egyik pillanatban még ridegek, a másikban megnyílnak és a legmélyebb titkaikat beszélik meg. Egyik pillanatban támogatnak valakit, a másikban kioktatják. Egyik pillanatban bántani akarják a másikat, a másikban sírnak, hogy elveszítik.
Tele volt a történet ellentmondásokkal: Blaise Scorpius bizalmasa, de nem tud ám ő sem semmit. Scorpius a legeslegjobb auror széles-e a világon, nagyon kiemelkedő, de James és Albus Potter azért éppen olyan jó és tehetséges, mint ő. Catherine-t Scorpius egyik állításod szerint azért kéri meg, mert gyereket vár, Roxanne az állításod szerint azért nem árulja el, hogy terhes, mert Scorpiusnak már családja van, de Catherine és Scorpius egyetlen gyereke fiatalabb Fabiannél, tehát nem értem az idősíkokat. Egyébként Catherine karaktere önmagában kész ellentmondás volt. Nem rajzoltál ívet a hangulatingadozásainak, csak hol ilyennek, hol olyannak mutattad be. Általában hiányoztak a valódi indokok és magyarázatok, hogy mi miért is történt.
Tényleg szappanoperai figuráknak éreztem őket, mert ott a lehetetlen is lehetséges, ott bárki teheti és mondhatja az ellenkezőjét annak, amit előző nap tett. Ha ez viszi előre a történetet, hát ám legyen!
A sztori maga a végére kikerekedett. Az Anne-Roxanne nevekkel való játék például kifejezetten jó ötlet volt, mert gyanakodtam arra, hogy Fabian esetleg Scorpius fia, de ezzel az Anne-szállal szépen összezavartál. :-) De így is azt éreztem, hogy túl sokat markoltál. A Chang család teljes története gyerekestül, erőszakos Tyrone-ostul például nekem egy felesleges szál volt, ahol még több nevet hoztál, amik még jobban megnehezítették, hogy kövessem, ki kicsoda és mit is akar.
Ezen felül az összeborulások a végén nem csak váratlanok, hanem túlcukrosak is voltak. Pedig az elmérgesedett házasságot nagyon szépen ábrázoltad. De aztán nem adtál semmi alapot a nagy kibéküléseknek...
A végén Fabian beszámolója engem személy szerint zavart, azt éreztem, hogy itt most a szereplő szájába adod az epilógust, amiben összegeznéd, hogy kivel mi történt, nem azt, hogy ez egy önálló, fontos része a regénynek. Ráadásul, ha minden nap oda járnak, mégis miért kellene minden nap elmesélnie az egész életét?
Összességében a karakterekre 1,5 pontot adok
A cselekményre 2 pontot adok

5. Nézek én szappanoperát, kellemesen kikapcsol. De szeretem tudni, hogy mi miért történik, és nem értetlenül kapkodni a fejem. Mert így inkább zavar a dolog.
Ezen kívül szerintem ezt a szöveget még (egyszer) át kellett volna alaposan nézni, s kigyomlálni az ilyen és hasonló zavaró önismétléseket, ügyetlenségeket:
"elfogja azokat a halálfalókat, akik egykor támogatták Voldemort Nagyurat" - létezik olyan halálfaló is, aki nem támogatta a Nagyurat?
"A fiú agyában csak úgy zakatoltak a gondolatok, hol erre, hol arra gondolt" - igen, ezt jelenti, hogy zakatolnak a gondolatok.

Általánosan azt éreztem, hogy korrektül írsz: elmondasz mindent, de nem kapok a stílustól, nyelvezettől, megfogalmazástól semmi pluszt. Ha a sztori nagyon ütős, akkor ez is éppen elég így. Ha stílus nagyon erős, akkor az elvisz egy gyengébb sztorit is. A gyengébb sztori és a gyengébb stílus együtt sajnos zavaró.
Összességében erre a szempontra 1,5 pontot tudok adni.

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményemet!
Malfoy Kihívás Vérvörös esküvő 2012.06.07 19:00:00
CÍM: Mint az élet, mint a halál, mint a dühCSAPAT: EsküvőKULCSOK: vérvörös, apósJOGOK: Természetesen J. K. Rowlingéi. Én mindössze kirándultam egyet a világában.MŰFAJ: leginkább angstFIGYELMEZTETÉSEK: AUKORHATÁR: 12 évTARTALOM: Esküvőre gyűlik össze a varázsvilág…..
Katjusha 2012.06.09 12:30:35
Kedves Író!

Hú, de erős lett ez! És hú, de hamar vége lett... Olyan volt, mint egy kedvcsináló egy történethez, amolyan "lapozz bele!"-módra. És én belelapoztam, és most el akarom olvasni az egészet. És nagyon fáj, hogy nem tehetem, mert nincs több... :-)

1. Természetesen igen.

2. Trükkös, elegáns megoldásaid voltak. A játék az após személyével hozott egy olyan kulcsfeldolgozást, ami több annál, hogy a megfelelő rokont emlegeted. Ez külön tetszett, és eddig a kihívás során példátlan és kiemelkedő pluszt adott.
A színnel is sokat trükköztél. Mindjárt ott a cím, ami vezet minket, hogy hol és mikor keressük majd a vöröset. De nem baj, ha picit irányítasz, hiszen tulajdonképpen végig ez a szerző dolga, hogy vezessen minket abban a világban, gondolatsorban, amit megálmodott. Nagyon vigyázva festetted meg a színeket, hogy ha valami vörös, akkor annak legyen súlya, ereje. Ne legyen túl sok, de ott legyen akkor, amikor kell. (Külön köszönet, hogy senki sem szúrta meg magát a rózsával. A könyv lapja nem csak, hogy klisé-mentes, hanem megannyi plusz jelentést is hordoz magában, ha azt nézzük, hogy Cecilia számára Draco csak a könyv formájában létezik. De nem megyek bele a mondatonként elemezésbe, még ha volna is mit.)
5 pont

3. Azon töprengtem egy picit, hogy nem lehet-e hogy csak azért nem Harry a főszereplő, mert ez itt a Malfoy Kihívás. Draco ugyanis mutatott sok harrys jegyet. Ugyanakkor a megjelenő Harryd is nagyon harrys volt – csak egy másik oldala Harrynek –, és nagyon jó volt látni. Viszont a Dracód nem volt túlzottan dracós - rowlingi értelemben.
Persze egy AU mindig más, hiszen az egészen más körülmények teljesen mást hoznak ki a karakterből, más irányba alakítják, torzítják a személyiségüket. De azért van, amikor megmaradnak az ismert jegyek. Például Tom Denem esetében, akinek az örök hatalom iránti vágya, és az, hogy minden követ meg is mozgat azért, hogy ezt megszerezze itt is gyönyörűen megjelenik. Csak éppen itt mások a módszerei, mint Rowlingnál. Vagy Sirius gyerekes-felnőtt személyisége is tökéletesen felismerhető volt, még ha Draco mellett állt is most épppen.
Ugyanakkor, mivel AU, és ebből következően OOC, kénytelen vagyok saját magukhoz viszonyítani a karaktereket. És azt kell mondanom, hogy csalafinta módon Dracóból mutattál a legkevesebbet. Valószínűleg amiatt az alapvető elveszettség és életuntság miatt, ami őt itt jellemezte. No meg azért, mert ez egy pillanatkép, ahogy már mondtam. Itt nincs hely és idő a jellemfejlődés ívére.
Mint ahogy alapvetően csak arra van hely és idő, hogy egy-egy erős vonallal megrajzold a karaktereket. Narcissát, Siriust, Salviust, Tonksot láttam magam előtt, olyan pontos voltál. Ron sem volt rowlingi értelemben ronos, de nagyon-nagyon látszott, hogy te szereted a karakterét, és velem is megszerettetted ezt a sokkal mélyebb, megfontoltabb Ront.
Ceciliával is nagyon ravasz voltál. Majdnem elhittem, hogy üres jégcsap, de a végén a második rész(ecske) megmutatta, hogy az éremnek mindig két oldala, Ceciliának pedig élő, lélegző, érző karaktere van.
Muszáj 4,5 pontot adnom, mert volt bennem egy picike hiány, meg mert nem dobhatom teljesen a sutba a saját elveimet. Sajnálom.

4. Nehéz helyzetben vagyok, mert képtelenség a történetedet egy kerek egészként értékelni, ugyanis egy fantasztikus történet alapjának, egy világ hajszálpontos felvázolásának érzem. Ennek következtében tele vagyok kérdésekkel erről a világról, amikre nagyon szeretnék választ kapni. Így pedig, hogy nem kaphatok, sokkal nehezebb a cselekményről beszélni. Különösen, hogy ez a történet is főként az érzelmekről, állapotokról szólt, nem egy nagyívű cselekményt meséltél el - mint a jégfehér esküvős történet – miközben ott van a nagyívű cselekmény a héttérben, a háború képe, kapcsolatok kialakulása, amit fel-felvillantottál.
Nagyon kedvelem amúgy az ilyen lassan építkező történeteket, ahol a kérdőjelek helyét fokozatosan váltják fel a válaszok a fejemben, lassan értek meg mindent. Itt nagyon kell az ügyeskezű író, aki maga ismeri a világa minden kis sarkát, és el tud engem vezetgetni, mindig a megfelelő irányba fordítva a tekintetemet. Te ilyen voltál. Aprólékosan, szépen építetted a képet. Egyetlen dolog hiányzik nekem: ki volt az ellenség? Ha még a Malfoyok is, a Blackek is a "jó" oldalon álltak, kit győztek le? Gondolom - sugallod -, hogy az aranyvérű varázslókat. De hát akkor meg nem értem, miért nem álltak a Malfoyok meg a Blackek mellettük. Szóval ez az, ami hiányzott a mozaikból.
Egyébként meg megszeretem ezt a világot. Ennyi.
5 pont, nem megy a kevesebb.

5. Szerintem nagyon látszik a pontjaimon, hogy lenyűgöztél. Nincs szívem levonni, még akkor sem, amikor valamit kevésnek érzek. Ez a személyes hatásod, és ez nagy erény.
Láttató erővel írsz. Az érzések képekké formálódnak, mert csak azokat a gesztusokat emeled ki, amik kellenek, hogy megértsük és átérezzük, amit a szereplőid éreznek. Közel hozod őket hozzánk.
Szépen írsz. Például itt van ez a pár mondat: "A terem televolt hallgatással. Ki nem mondott szavak feszítették a levegőt, de senki nem volt hajlandó formát adni nekik." Az ilyen mondatokat olvasva az ember azt érzi, hogy van értelme ennyire magasra tenni a lécet, mert igenis van, aki megugorja. Gond nélkül
Biztos vagyok benne, hogy a bétád, akinek köszönetet mondasz a történet elején kedves, okos és jó dolgokat mond neked. De azon a szinten, ahol te állsz, nem ilyen béta kell, hanem egy lektor-szerű valaki, aki azt a néhány mondatot, ahol megakad az ember, mert nem lett az igazi a megfogalmazás, elsimítja neked. A hibáid, amiket éreztem, olyanok, amilyeneket még a legnagyobb profik is "elkövetnek" - csak éppen mögöttük ott állnak a lektorok, és ilyenkor segítenek, hogy minden mondat gördülékeny legyen. Ez kell neked is, mert ez már szinte tökéletes.
Meg az kell, hogy saját világokat teremts, ne Rowling neveit használd. Félig-meddig már úgyis megtetted. ;-)
5 pont. Mert ennél több nem lehet.

Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon örülnék, ha egyszer elolvashatnám az egész, nagyregénynyi történetet. :-D
Malfoy Kihívás Lazacrózsaszín gyerek 2012.06.06 19:00:00
CÍM: Szemet szemértCSAPAT: GyerekKULCSOK: lazacrózsaszín, menyJOGOK: Minden jog J. K. Rowling és a vele szerződésben álló társaságok tulajdonát képezi. Én csak kölcsönvettem a szereplőket egy kis játék erejéig, anyagi hasznom nem származik belőleMŰFAJ: hurt/comfort,…..
Katjusha 2012.06.06 23:58:11
Kedves Író!

Nem szeretem Luciust. De a történeted olvastatta magát, kíváncsivá tettél, lekötöttél és veled tartottam végig, szinte megállás nélkül. Ez nem semmi! :-D

1. Igen, volt gyerek, és problémát okozott az elfogadása a páros életében.

2. Hosszú idő után végre megint valaki megpróbálta színként kezelni a kulcsszínt, és nem egy kulcs-tárgyra húzta rá. Persze, itt is valaminek volt ilyen színe, de tulajdonképpen a szín volt a meghatározó. Tehát tetszett ez a felhasználás. Lucius menyeként Astoria is kulcsszerepet kapott a történetben, ez vitathatatlan. Adok rá 5 pontot, köszönettel. :-)

3. Lucius beképzelt, uralkodó, öntörvényű, kicsit zsarnok. Nem értettem meg teljesen, hogy miért vonzódik olyan nagyon, annyira megmásíthatatlanul Harryhez. De lehet, hogy ez csupán kémia, és kész. Persze, a múltbeli erőszakos tetteire kicsit nyögenyelős magyarázat az, hogy mert vonzódott a fiúhoz (khm, meg bizonyos kor alatt picit beteges is...). Ugyanakkor a büszkeségét és aztán a meghunyászkodását, tehát a viselkedése ívét jól ábrázoltad.
Harry erős volt, és ennek nagyon örülök. Olyan helyzetbe tetted, ahol megtörhetett volna, de te megőrizted azt a rowlingi tulajdonságát, hogy benne van tartás, és a legnehezebb szituációban is összeszedi magát, és továbblép. Örülök, hogy azonnal kiállt a gyerekéért, örülök, hogy annyi makacsság volt benne, amennyi. Szépen rajzoltad meg őt.
Astoria tisztasága és kedvessége üdítő volt - pláne, hogy nemrég két írótól is olvashattam jéghideg, gonosz Astoriákról. Olyasmi támasz volt ő Harrynek, amilyen Hermione is lehetett volna. Igen, egy picit hermionés szerepet írtál rá, hiszen Lucius még meg is vetette... Nos mindegy.
Draco Harry felé gonosz, de a felesége felé gyengéd énje is nagyon találó volt számomra.
Összességében úgy érzem, 5 pont ez is.

4. Szépen vezetted a történet ívét, jól adagoltad az infókat a kislány származásáról. Maga az egész történet erősen emlékeztetett a Petre, talán azért is, mert az volt a másik Lucius/Harry fic, amit el tudtam olvasni. :-D
Kicsit elgondolkoztam azon, hogy nem sok-e a véletlen egybeesésekből, hogy a kislány ráadásul még Malfoy is. (Habár, ha ez nem lett volna, akkor elsikkad a lazacrószaszín kulcsod, ez tagadhatatlan...) És talán igen. De hát másfelől ennek a véletlennek határozottan volt szerepe.
A vége felé viszont mintha picit kapkodóssá vált volna a történet. Behoztad a karkötőket, de nem aknáztad eléggé ki mindazt, amit rejthetett volna, éppen csak elmesélték a kapcsán a színeket. És úgy éreztem, Harry kicsit hamar Lucius karjaiba omlott ahhoz képest, hogy a köztük lévő mosolyszünetet a végletekig feszítetted. Nem hagytál elég időt, hogy lassan, kényelmesen fújjuk ki a visszatartott levegőt, hanem elvágtad az egészet, kicsit túl gyorsan.
Vicces megoldás volt a végén a rowlingi epilógus felidézése.
Összességében én 4,5 pontot adok erre a szempontra.

5. Ahogy már mondtam, olvastatta magát a történet. Kellemes, mesélős, gördülékeny a stílusod, nem sikítottak felém hibák. :-)
A Lucius/Harry szerelem még mindig nem áll a szívemhez nagyon közel. És kicsit töprengek, hogy túl a testiségen, mi is tartja Harryt Luciusnál. (Csak nem a szép portugál ház? :-D) De az látszik, hogy idővel összecsiszolódtak, Lucius bármennyire beképzelt és akaratos is.
Itt kell még valamit elmondanom: a levél nagyon szúrta a szememet. Általában nem nagyon fog meg engem az, ha a szövegbe beszúrt képek a szöveg részeit alkotják. Ha képként illusztrálnak, az kevéssé zavar, de én elég jól el tudok képzelni egy levelet, nem kell nekem képpel mutogatni. De, ha már... Akkor inkább válassz olyan betűtípust, aminek van ékezetes betűje is. Mert ez így, ahogy itt kinéz, sajnos igénytelen. És szerintem egy minden más tekintetben igényesen kidolgozott történet megérdemel igényes képet is.
Összességében 4,5 pont ez a szempont.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetet!
Malfoy Kihívás Lazacrózsaszín esküvő 2012.06.05 19:00:00
CÍM: Ásó, talár, nagyharangCSAPAT: EsküvőKULCSOK: lazacrózsaszín, nagybácsiJOGOK: Rowlingé, aki megalkotta ezt a csodálatos univerzumot. Én csak játszottam vele egy kicsit.MŰFAJ: általános, humoros, enyhe romantikaFIGYELMEZTETÉSEK: Slash, azon belül is Drarry párosításKORHATÁR:…..
Katjusha 2012.06.06 23:48:51
Kedves Író!

Hát ez fájdalommentes és tejszínhabosan könnyed történet volt. De ilyen is kell a világba, nem csak a sok komolyság és angst. :-D

1. Igen, volt esküvő, és fontos szerepet kapott.

2. Egy darabig azon töprengtem, hogy szóltak-e neked arról, hogy vannak kulcsok. Aztán meg azon, hogy elmesélték-e, hogy mit kell vele csinálni. Ez utóbbiban még mindig kételkedem... Legjobb tudomásom szerint a kulcs köré kell a történetet építeni - ezt az okosságomat most alátámasztottam a szabályzat információival is -, tehát nem elég csak megemlíteni a kulcsot. Így nézve a nagybácsi nem igazán felelt meg az elvárásoknak. A lazacrózsaszín - ami szerintem nem rikító, hanem akkor már inkább pasztell, de ez magánügy :-D - már jobban jelen volt, és a talár szerepe valamelyest fontos volt, ahogy az sem volt mindegy, hogy ilyen ciki lett a színe annak a talárnak. De még mindig nehezen győzöl meg, hogy ez itt egy jól felhasznált kulcs... Maradjunk 2 pontban.

3. Draco mérhetetlenül esetlen volt. De azt legalább aranyosan csinálta. :-D Mindeközben enyhébb és erősebb OOC-tüneteket produkált, de kellemesen elszórakoztam rajta. Még finoman indokolgattad is a meghatározóbb jellembeli változásait, például hogy miért érdeklik a muglik.
Harry kitartóan és ravaszul becserkészte a nagyvadat. Szinte mardekárosan. Habár volt benne bátorság is, hogy például hozzá mert szólni és mert gúnyolódni rajta...
Aranyosak, kedvesek, de picit üresek voltak a karakterek. Pár erősebb vonás, és ennyi. Nem éreztem alaposan kidolgozottnak őket. És sajnos nem fejlődtek, Draco csak beletörődött, hogy levadászták, Harrynek meg hát nem is nagyon lett volna hova fejlődnie. Összességében maradjunk a 3,5 pontnál.

4. Ez egy egyszerű, könnyed, habos-babos történet volt. Azt sajnálom, hogy még azt a labdát sem ütötted le, amit feldobtál benne. Ugyanis tettél bele az elejére egy nagy adag misztikumot: ha Draco nem emlékszik, hogy hogy is került oda az Abszol útra, az olvasó azt várja, hogy kiderül majd valami csattanó. Pláne, ha Harry közli, hogy ő tudja, miért hagyta otthon a pálcáját. De végül nem volt semmi, és mi itt maradtunk "kielégítetlenül".
Mellesleg az én véleményem szerint az, ha valakit teljesen lenyomoznak azon a címen, hogy "tetszel nekem", nem édes vagy szexi, hanem ijesztő. De ez vagyok én, a túl földhözragadt személyiség. :-D
Összességében itt is 3,5 pontot tudok adni.

5. Van egy nagyon kellemes, csevegős stílusod, amitől azt érzetet tudod kelteni bennem, hogy ülünk egy kávézóban, és mesélsz. (Amúgy is meghoztad a kedvem egy forró csokihoz - annyit esett mostanában az eső a nyár ellenére, hogy ez jár nekem! :-D)
Szóval ez a stílus soha nem lesz magas irodalom, viszont sikeres tud lenni, mert elringat, jó hallgatni, azaz olvasni, na. :-D Néha viszont már átcsaptál a mesterkéltségbe, mintha túl szabatosan akarnád magad kifejezni. Jobb volt a sztorizás. ;-) És néha sajnos magyartalanul fogalmazol. Például:
"nem-e azért állt mellé" - ez helyesen nem azért állt-e mellé
"másabb volt az íze" - nagyon más volt az íze.
És itt is akadtak olyan mondatok, bekezdések, ahol sok volt a szóismétlés.
Összességében erre a szempontra 3,5 pontot adok.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Malfoy Kihívás Mézsárga gyerek 2012.06.04 19:00:00
CÍM: Sabbia della fata - TündérhomokCSAPAT: GyerekKULCSOK: mézsárga, unokahúgJOGOK: JKR tulajdonában az összes, én meg szórakoztatás céljából kölcsönvettem a szereplőit, remélem sikerültMŰFAJ: romantikus novella (bár vádoltak olyannal, hogy a legelvetemültebb…..
Katjusha 2012.06.06 11:57:52
Kedves Író!

Nehéz helyzetbe hoztál. Ha a kulcspárodnak azt mondtam, nehezen olvastam el a történetét, mit mondjak erre? Nagyon-nagyon nem az én világom. Természetesen ez részben az én ízlésemről szól. Részben viszont arról, amilyen ez a történet.

1. Már az első szemponttal bajban vagyok. Még a csapat leírásához is visszamentem, hogy még egyszer megnézzem, mi is volt a dolgod - hátha én tévedek. Igaz, az van odaírva, hogy játsszon jelentős szerepet egy vagy több gyerek, és itt volt gyerek, és fontos volt a szerepe. De én úgy láttam, hogy az volt a feladat, hogy a történet szóljon a gyerekvállalásról, arról, hogy van vagy nincs nekik, akarnak vagy nem akarnak, stb. Már majdnem azt hittem, hogy becsempészted a dolgot, mikor Astoria bejelentette, hogy megint terhes. De nem is volt az, és nem is igen törődtek a kérdéssel mélyebben. Pláne nem Draco vagy Harry, holott, ha ez egy drarry páros, akkor a gyerek-vállalás problémának ezzel a párossal kapcsolatban kellett volna felmerülnie. Úgyhogy sajnálom, de szerintem ez a történet nem felelt meg a csapatának.

2. Volt egy unokahúg, aki elindította a folyamatokat, ez tagadhatatlan. Voltak mézsárga dolgok, amiket néhanapján, ha eszedbe jutott, emlegettél, ez is igaz. Hogy mennyire volt ezeknek kulcsszerepük...? Szerintem nem nagyon. Különösen nem a színnek. Mirella még valóban fontos volt, az ő tette összehozta őket. De bárhogy tanakodok magamban, összesen nem tudok több pontot adni 3-nál.

3. Jöjjenek a karakterek. Tudod mit szerettem? Azt, ahogy Harry Scorpiusszal bánt. Például a viharos jelenetnél. Az nagyon szép és érzékeny volt. Ezen felül a számító, jáspiskígyó Astoriát is jól összeraktad, és végig megtartottad, hoztad a karakterét. Blaise viszont helyenként olyan volt, mintha Ront simán átnevezted volna, és most éppen Blaise-nek hívnák - különösen a Hermionével közös családi jelenetben. Hermione pedig Mrs Weasleyre emlékeztetett kísértetiesen. Luciust és Narcissát nyomokban felfedeztem a történetben. Habár sok teret nem is igen adtál nekik. Akik teret kaphattak volna, az Draco, Harry és Scorpius.
Scorpiusszal nem értem, mit akartál. Egyik pillanatban azt hangoztatod, hogy korához képest mennyire érett, másik pillanatban élvezettel meséled, hogy mennyire gyerek, naiv és ártatlan. Mintha két - egy tíz- és egy ötéves - gyereket gyúrtál volna egybe a szerepére. Ettől teljesen össze-vissza lett.
Draco viselkedése felfoghatatlan. Megzsarolják azzal, ami számára a legfontosabb, de vállat von? Hónapokig ül reménytelenségben? Mindig is tudja, mitől lenne boldog, de csak sok-sok évvel később gondolja meg magát, és választja Harryt? Akkor meg hirtelen feladja a nevelőapja elveit? Nem éreztem logikus jellemfejlődést, csak kapkodást, Draco mindig olyan volt, amilyenre éppen szükséged volt, hogy alakítsd a mesét. Mint egy báb, nem mint egy valóságos személy.
Harry, habár OOC-nek tűnt a könyvhöz képest, legalább önmagán, a történeten belül megtartotta a főbb jellemvonásait. Habár ettől nagyon romantikusan ábrázoltad az emberrablást, mint olyat, de ez a cselekmény kérdésre, nem a karakteré.
Összességében, próbálok osztani-szorozni, és 2,5 pontot tudok erre adni.

4. A történet cselekménye szerintem teljességgel hiteltelen volt. A világod szabályrendszere, a szereplőid döntései, az események logikája számomra nyakatekert volt.
Mirella bosszút akar állni, vagy fájdalmat akar okozni? Ha zsarol, akkor nem meghatározott időre kell elraboltatnia a gyereket, hanem addig fogva tartani, amíg meg nem kapja, amit akar. Ha büntetni akar, akkor meg minek próbálkozik a zsarolással?
Harry tulajdonképpen kinek a pártján áll? Hogy lehetne neki megbocsátani, amit tesz? Nem érdekel, hogy kell-e neki a pénz (habár nincs szó róla, hogy mennyire rá lenne szorulva), miért nem küld valami megnyugtató jelet Dracónak, ha már állítólag ő fontos (volt valaha?) neki. És, ha lecsukják azt, aki megbízta, miért tartja magát továbbra is a megbízásához?
Blaise hogy ülhet végig ölbe tett kézzel, megnyugtató szavakat mormolva, de sem konkrét információt nem ad, sem azon nem dolgozik, hogy Harry meglegyen?
Azt állítod, senki sem találhatná meg Harryt. De hát a saját házában "rejtőzött" el, amit még Draco is ismer. Nekem ez nem tűnik fellelhetetlen helynek.

Ezen kívül a Voldemort-féle maffia-szálat ki lehetne fejteni egy egész, legalább ilyen hosszú, önálló történetben, és úgy nagyon izgalmas lehetne. De számomra így csak egy értelmetlen ötlethalmaz, ami nem illik a történeted cselekményébe.
Igaz, hogy a non-magic történeteknél ugyanazok a viszonyok kellenének, mint amik Rowlingnál voltak. De ez a megoldás így nem volt szerencsés. Azért nem, mert a Rowlingot követő drarryket pontosan azért nehéz hitelesen megírni, mert annyira hatalmas ellentét feszül Draco és Harry között, hogy az írónak igen nagy munkát kell fektetni abba, hogy lelkileg közel hozza őket egymáshoz. Ez a munka nem 3 bekezdés - mert úgy hiteltelen. Ha nem csak kis iskolai viták, a vívásban való versengés feszült Harryék között, hanem ez a maffiás szál, akkor sem a drarry, sem a Blaise/Hermione kapcsolatot nem tudom hová tenni. Akkor nem indokoltad meg őket eléggé.

Olyan számomra a történeted cselekménye, mint az a tészta, amibe még nem tettél elég folyadékot: szétesik értékelhetőbb és kevésbé értékelhető darabokra, morzsákra, de nem áll össze egy egésszé.
Nagyon sokat töprengtem ezen a ponton, aludtam is rá, visszaidéztem később, de nem tudok mást mondani: 1,5 pont

5. Eleinte gyűjteni kezdtem az olyan mondatokat, amik zavarosak, ügyetlenek vagy érthetetlenek. De végül is nem volt feladatom bétázni, szóval abbahagytam.

Néhány általánosabb gondolat: sokszor látom, hogy írók azt hiszik, ha egy szereplő elit, elegáns, pláne arisztokrata, akkor nyakatekerten kell beszélnie, mert az a szép. Csakhogy ez visszaüt, és magyartalan, vagy éppen nevetséges is lesz. Meg kell találni a mértéket, hogy tényleg szabatosan, de magyarul beszéljen a szereplő.
Nagyon gyakori volt nálad egy másik, jellemző hiba: nem jelölöd az alanyváltásokat. A magyar nyelv olyan, hogy nem kell mindig kiírni az alanyt. De, ha nem írod ki, akkor az azt jelenti, hogy a mondat alanya megegyezik az előző mondat(ok) alanyával. Éppen ezért, ha új szereplő beszél, vagy másik szereplő gondol vagy érez valamit az előző szavai kapcsán, azt egyértelműen (az alany kiírásával) jelezni kell.
Mutatok erre egy nagyon kirívó példát: "hangja semmi jót nem sejtett. Zsarolást érzett, mocskosat." - először is sejtetett a hangja. Mert különben azt írod, hogy maga a hang nem sejt semmit. Másodszor az első mondat Mirellára vonatkozik, a második Dracóra. De így konkrétan olyan, mintha mindkettő a hangra vonatkozna.

Látszik egyébként, hogy ez egy átnézett szöveg, amivel foglalkoztál. De a stílusod nekem túlságosan negédes. Ez az egyéni ízlés kategória, amivel nincs mit tenni, de nekem sok volt a kucorgó meg édesen szuszogó férfi, és a hasonlók szerkezetek. Másfelől sok olyan szakasz maradt, ami tele volt szóismétlésekkel, ami szintén zavaró számomra.

Sajnos nem élveztem ezt a történetet. Ezért erre a szempontra 1 pontot tudok adni.

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményem!
Malfoy Kihívás Mézsárga esküvő 2012.06.03 19:00:00
CÍM: BorostyánemlékezetCSAPAT: EsküvőKULCSOK: mézsárga, menyJOGOK: A jogok J.K. Rowlingot illetik, a történet megírásából semmiféle anyagi hasznom nem származik.MŰFAJ: novella, angst, romantikusFIGYELMEZTETÉSEK: szereplő halálaKORHATÁR: 14 évTARTALOM: Draco Malfoy látszólag…..
Katjusha 2012.06.06 10:42:37
Kedves Író!

Alapos, szépen kidolgozott, habár szerintem nem hibátlan történetet hoztál nekünk. Lássuk a részleteket...

1. Igen, a történet megfelelt a csoportnak. Külön tetszett nekem, hogy nem Draco és Astoria esküvőjén voltunk.

2. Ezek most olyan kulcsok voltak, amik nem tolakodtak előtérbe, de azért képviselték magukat. Szépnek tartottam, hogy Lucius viszonya - már előre, látatlanban is - a menyéhez, mennyire meghatározó. Ugyanakkor, mivel Draco nem dönthetett, hiszen Hermione elhagyta még azelőtt, hogy valójában együtt lettek volna, mégsem Lucius meny-elvárásán fordult meg minden, tehát adott egy plusz színt, érvet, de nem ezen állt vagy bukott a kapcsolatuk...
A szín-kulccsal cseppet sem jártatok jól. Könnyűnek tűnik, és igazából nagyon nehéz. Például, ha valaki fog egy tárgyat, amit olyan színűnek nevez, mint a kulcs, még messze nem oldja meg tökéletesen a feladatot. Nálad az a plusz megvolt, hogy a tárgy alapból, saját természeténél fogva ilyen színű. De hát akkor sem a mézsárga szín hordozza magában a bizalmat, hanem a kő.
Szóval nekem valami picike hiányzott mindkét kulcsnál, ezért 4,5 pontot adok erre a szempontra.

3. A karakterek szempontjából az egyik legkifejezőbb része a történetnek az volt, amikor Hermione levelet írt Dracónak. Bemutattad, hogy az egyikük milyen önző, a másik pedig milyen büszke és sértett. Nagyon pontos képet adtál arról, hogy miért nem lehetnek együtt boldogok. Hogy Draco - a bolond! - azt hitte, megőrizheti a saját cinikus, beképzelt, nagyképű stílusát, és lehet közben barát. Csak éppen így hiányzott belőle minden figyelem és gyengédség, így nem volt őszinte barát.
Éppen ezért a végén Hermione nekem nem tetszett, amikor magát is önzőnek nevezte. Nem, ő elmenekült egy látszólag békésnek ígérkező házasságba - nagy kár, de igen reális, hogy az sem jött be végül. Így meg, lássuk be, megpróbált rámászni Dracóra. Csak éppen a gyerek érkezése miatt már elkésett. Őt éreztem gyengébben megírtnak a két főszereplő közül. De hát nem is az ő nézőpontjából láttuk az egészet.
A mellékszereplők közül számomra kiemelkedett Astoria. Nagyon tetszett ez a hideg, kemény nő, akit alkottál. Akiben gyengédség, szeretet csak a fiának köszönhetően jelenik meg. Éppen ezért a karakterébe számomra egyáltalán nem illett a féltékenység. Szerintem őt Draco nem érdekelte - nekem te, a te korábbi leírásaid ezt sugallták -, és így furcsa volt, hogy drámázik.
Összességében 5 pontot adok a karakterekre.

4. Jól végiggondolt és végigvezetett történetet kaptunk. De számomra voltak benne zavaró dolgok.
A jelen és a múlt váltakozása néha nem volt logikus számomra. Elvileg a múltbeli események a jelen eseményeiről jutnak Draco eszébe. Legtöbbször ez szépen illeszkedett, de néha - főleg az elején - úgy éreztem, muszáj valahová betenni az adott múltbeli jelenetet, és jobb híján illesztetted oda, ahova. Vagy amikor több múltbeli jelenet is jutott Draco eszébe, olyanok akár, amik azért eléggé függetlenek egymástól. Onnan hiányzott az összekötés, a gondolatmenet logikája.
Másfelől, amikor egy ilyen típusú történetet írsz meg, nagyon fontos, hogy milyen jeleneteket emelsz ki a múltból. Számomra kimaradt a barátkozás legfontosabb része, hogy végül is miben találták ők ketten meg a közös hangot. Utána már simán elhittem neked a kölcsönös támogatást, a bontakozó szerelemet. De két rövidke mondat ("A csöndnél még egy Draco Malfoyjal folytatott csevegés is izgalmasabb. És milyen igaza lett. Talán akkor kezdődött minden…") nekem kevés, hogy elhiggyem, hogy túl azon, hogy jár egy esély Dracónak, tényleg passzolnak is, jók is együtt.
És egy "bakit" mégis találtam, az alkoholos, szexes jelenetnél: ha ezek Draco emlékei, akkor hogyan tudhatjuk, hogy Hermione mit érzett? Még E/3-as elbeszélői módban is van egy meghatározó nézőpont, amit te végig tartottál is. Egészen a részeg éjszakáig Dracóé volt - ott viszont hirtelen megtudjuk, hogy Hermione mit érzett orgazmus közben és hogyan ment el utána Nekem ez logikátlan.
Összességében erre a szempontra 4 pontot adok

5. Nem ment könnyen az olvasás. Nem kötött eléggé le a történeted. Félbehagytam elsőre, mert azt gondoltam, ez biztos nem jó pillanat, majd máskor, ha nyugodtabb lesz körülöttem minden, bele tudok temetkezni. De nem lett jobb. Valahogy nem fogtál meg, van ilyen, és annyira még csak nem is a te hibád.
De túl a szubjektív nyafogásomon, mondok pár, talán használhatóbb dolgot: kellemesen írsz, de néha túl nyakatekert vagy, nem elég gördülékeny. Például vannak ezek a részek: "aki továbbra is birtokolta a lány párja titulust" vagy "hanem a saját gondolata is, miszerint szépnek tartja" Ezek a félmondatok ügyetlennek, magyartalannak tűnnek, megakasztják az embert.
Vagy szóismétlések sok-sok helyen. Mint itt: "köszönt érzelemmentesnek szánt hangon, de hangja egy pillanatra megremegett". Érdemes újraolvasni, akár átfogalmazni az egészet, élvezetesebbé tenni. Például: köszönet érzelemmentesnek szánt, mégis megremegő hangon. Vagy akár: érzelemmentesen akart köszönni, de a hangja mégis megremegett egy pillanatra., stb.
Összességében számomra ez a történet 3 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam. Jó volt közben Adele-t hallgatni! :-D
Malfoy Kihívás Jégfehér gyerek 2012.06.02 19:00:00
CÍM: Ius Primae Noctis – Az első éjszaka jogaCSAPAT: GyerekKULCSOK: jégfehér, apósJOGOK: Minden jog J. K. Rowling és a vele szerződésben álló társaságok tulajdonát képezi. Én csak kölcsönvettem a szereplőket egy kis játék erejéig, anyagi hasznom nem származik…..
Katjusha 2012.06.02 21:48:25
Kedves Író!

Most mondjam azt, hogy nehéz dolgod volt a tegnapi történet után? Nem mondom, mert ez a két sztori teljesen különbözik. A kulcs azonos volt, de a megvalósítás nagyon eltérő. És éppen ezért izgalmas ez a két fic egymás mellett.

1. Igen, a gyerekvállalás - vagy nem vállalás - kérdése központi téma volt.

2. Hát, ez egy rémmesébe illő após, akit maximálisan kiaknáztál. Nem lehet ellenvetésem, ott volt és kulcsszerepben volt. :-)
A jégfehér picit kevésbé jött itt be - és igen, most össze is hasonlítalak titeket, de hát ez is kihívás lényege, nem? :-)
Nálad pont azt éreztem, hogy elhelyezted a téli tájon a történetet, mondván, hogy az jég is, fehér is, majd sokszor emlegetted, és kész. Igen, igazad van, ott volt. De nekem picit kevés lett. Színezett, de nem volt kulcsfontosságú (ha Dracót nem a fagyhalál fenyegeti, hát fenyegette volna mondjuk egy kötél a nyakán, és ha Ginny nem hóban sétál, hát sétál avarban, stb.). Összességében erre 4 pontot adok.

3. Hú, de megijesztettél azzal az OOC karakter figyelmeztetéssel! Nekem van egy elvem, amely szerint a non-magic történetben a karakterek legyenek IC-k. Mert, ha se varázslat, se az eredeti viszonyok és jellemek, akkor az nem fanfic, hanem egy saját történet olyan nevekkel, amilyeneket éppen Rowling is használ. Örömmel jelentem, hogy csak riogattál, mert a szereplőket az elvárásaimhoz mérten kellően IC-nek találtam. A köztük lévő viszonyokat pedig nagyszerűen ültetted át a rowlingi világból a XVII. századi Angliába. ;-)
Lucius alapvetően nem a kedvenc karakterem. Hát, most sem volt az. És ezzel nagyon a helyén volt, következetesen akaratos, zsarnok és kegyetlen. Aki azt hiszi, hogy mindenek ura. Ginnyről azt gondolom, hogy ő nagyon erős - itt is az volt, mindannak ellenére, amin keresztülment. Nagyon örültem neki, hogy ilyen erős tudott maradni. Draco azonban egy picit szerencsétlennek tűnt. Kicsit sokat rángatták dróton: Lucius is, Perselus is, még Narcissa is, hogy maradjanak a Malfoy-házban. Persze voltak önálló lépései, de azért még kicsit olyan... gyereknek tűnt valahogy, házasságra, családalapításra nem elég érettnek. Viszont a mellékszereplőket is nagyon eltaláltnak éreztem, nagyon tetszett például az, ahogy Perselust elhelyezted a történetben: önmaga volt, felismerhetően, helye volt, fontos szerepe. Összességében azt gondolom, hogy alapos gonddal rajzoltad meg a szereplőidet, figyeltél rájuk és hitelesek lettek. 5 pont

4. Ez a történet a tegnapi ellentéteként egy nagyívű, hosszan kifejtett eseménysort mutatott nekünk. Nem láttam logikai bukfencet, alapvetően szépen következtek egymásból a dolgok. Habár sajnálom, hogy nem jutott eszükbe azonnal értesíteni a szomszéd Potteréket, mert sok gondtól megkímélhették volna ezzel magukat. ;-)
Viszont egy kicsit az az érzésem, hogy nem tudtál (vagy akartál?) mit kezdeni Lucius gyerekével. Mintha megijedtél volna a saját ötletedtől, és ezért visszakoznál, vagy csak nem akarnál belemenni abba a nagyon bonyolult lelki mechanizmusba, hogy Ginny kihord egy gyereket, aki fájdalomban fogant, és az apját gyűlöli, de közben a gyereke, és akár kötődhet is hozzá. Szóval a gyerek-kérdés megoldása egy picit megúszás volt. Megkímélte őket - és megkímélte a szerzőt(?) - sok nehéz helyzettől.
Ennek következtében egy picit túlcukros lett számomra a zárás. A rossz elnyerte méltó büntetését, a jó méltó jutalmát, a helyes gyerek, aki érdemes rá, megszületik, stb. Túl kerek, túl mesei minden. Egy ilyen valóságos keretben, amit előtte mutattál, nekem ez sok és talán hirtelen is volt...
Összességében azért adok erre a szempontra 4 pontot, mert azt éreztem, hogy rohanunk. Nincs időnk kicsit megülni, megélni az eseményeket. Benne volt minden, csak olyan gyorsan ment az egész, hogy hiányérzetem maradt...

5. Nem nagyon szeretem a szexuális erőszakot tartalmazó műveket - viszont köszönöm, hogy nem írtad meg premier plánban a Ginny-Lucius jelenetet. Ugyanakkor ennél a szempontnál meg kell jelennie a szubjektív értékelésnek is, és tény, hogy mégiscsak ezt az alapötletet választottad, amit nekem nem esik olyan jól olvasni...
Másfelől kellemesen, gördülékenyen írsz, ettől jó volt olvasni a soraidat. :-D Igaz, egy-két szóismétlésen megakadt a szemem, mint például ez: "Draco elképedt. Hogy egy idegen férfi nyúljon az ő felesége lába közé? Ez elképesztőnek hangzott." Aha, szóval elképedt? ;-) Ezekre még érdemes odafigyelned, hogy még élvezetesebb legyen a történet.
Összességében erre 3,5 pontot adok.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Malfoy Kihívás Jégfehér esküvő 2012.06.01 19:00:00
CÍM: JégfehérCSAPAT: EsküvőKULCSOK: jégfehér, fivérJOGOK: Cayden kivételével minden J.K.R. tulajdona.MŰFAJ: novella (enyhe crack beütéssel), absztraktFIGYELMEZTETÉSEK: Hannah allergiás a fahéjra. (Ne etessétek fahéjas tortával!) SlashKORHATÁR: 14 évTARTALOM: Draco csinos,…..
Katjusha 2012.06.02 21:35:34
Kedves Író!

Hát, ez egy ütős kihívás-kezdés volt! Megadtad vele az alaphangulatot, az biztos. Gratulálok hozzá.

1. Igen, megfelelt a csapatának. Volt benne esküvő, és fontos is volt, ezen nincs mit tárgyalni. ;-)

2. A fifikás kulcsok... A fivérről azt hittem, hogy egyszerű megoldás, de rendben lesz. Ennél viszont határozottan többé, izgalmasabbá vált a végső csattanóval. Köszönet ezért a kis plusz izgalomért.
Ami viszont mesteri volt, az a színkulcs. Mert nem egyszerűen csak fogtad a színt, és sokat emlegetted a jégcsapok meg a hó kapcsán, hanem az egész történetet átitattad ezzel a jégfehérrel. Nem láttam olvasás közben színeket - és ez itt dicséret lenne :-D -, hanem minden belefagyott ebbe a fehér, kemény, áttörhetetlen, jeges felszínbe. Jégfehér volt a hangulata. Ha valaki rákérdez, én nem tudtam volna megmondani, hogy az milyen, de te megírtad. Tessék, kérem, ilyen, ez a hangulat, a jégfehér.
Ezért hát a pontok száma: 5

3. Karakterek. Itt viszont magad alatt vágtad a fát: ha jégbe vagyunk fagyva, akkor nem lesz látványosan ívelő karakterfejlődés, akkor csak jégszilánkokat kapunk, és abban kell felfedezni karakterjegyeket, akkor következésképpen vázlatok maradnak a szereplők. Ráadásul a nagyon erős hangulat elnyomja a személyeket. Igen, léteztek, megvolt a motivációjuk, az alapérzéseik, de nem lettek olyan nagyon hangsúlyosak, mint amennyire erős nyoma van a történet hangulatának. Mondhatnám, hogy nem igazán élők - de hát, a sztori ismeretében nem is lehetnek igazán élettel teliek. Lényegében egyikük sem. Viszont itt a színek hiánya - amit a kulcsnál dicsértem - visszaüt. Úgyhogy a pontszámom: 3,5

4. Cselekmény - milyen cselekmény? Na jó, viccelek. Hiszen ez az a pillanat, amikor emelem kalapom az alapötlet és a tálalása előtt. Az apró szilánkok, amikből építetted a történetedet, összeállnak a végére egyetlen töredezett, de látható képpé. A furcsa mondatok mind a helyükre kerülnek, kiderül, hogy ez bizony alaposan meg van tervezve, mindennek oka és logikája van. Ezt a történetet a csattanó után újra kell olvasni, és egy csomó apró jelet fedezhetünk fel, amitől még mesteribb lesz az egész.
Ezek után az, hogy sok apró állókép, nem egy tovagördülő cselekménysor, nemhogy nem gond, hanem talán még dicséret is lehet. Úgyhogy 5 pont ez is.

5. Hogy tetszett? Hatásos volt. Az ötlet izgalmas, a csattanó üt, a stílus finom. Pont annyit adagoltál belőle, hogy ne unjam meg. Cayden és Draco viszonya hozott annyi izgalmat, hogy ne érezzem üresnek, kevésnek az egészet. Az meg, hogy csak a szavak erejével átadsz nekem egy teljes hangulatot, művészi teljesítmény. Szóval 5 pont.

Köszönöm, hogy olvashattam!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása