Adatok
Sáriel
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Első alkalommal véletlenül bukkantam rá egy internetes oldalon a Hellinger terápiára, amit egy közismert lélekgyógyító és problémamegoldó, Soma „mamagésa” ajánlott a honlapján egy segítséget kérőnek. Utánanéztem a dolognak, és úgy találtam, hogy az eljárás Magyarországon is egyre inkább…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Remélem, nem veszitek zokon, ha csatlakozom a társasághoz.
A fenti Hellinger cikkhez szeretnék hozzászólni:
Úgy látom, hogy sajnos, az a helyzet, hogy ma még semmilyen lelki-szellemi történést, folyamatot nem tud a tudomány egyértelműen és minden kétséget kizáróan vizsgálni, bizonyítani.
Éppen, azoknak természetéből adódóan. Következtetéseket, megfigyeléseket persze tehet, tehetünk, de mindez nem tűnik elégségesnek ahhoz, hogy akár a pszichológiát – pedig úgy-e ez tudományágnak számít! - ne kezeljék sokszor komolytalan, elvont valamiként, mint ahogyan az ezotériát is.
Pedig az én véleményem szerint – pszichológiai asszisztens, reflexológus-terapeuta, angyal-tanár, Fény-adó stb lévén – a tudománynak és a spiritualitásnak támogatnia kellene egymást és akkor mind a kettő sokkal előrébb járna! Ebben is célszerűbb lenne a holisztikát követni, hiszen sem az anyag, sem a lélek sem pedig a szellem nem képes önállóan és hosszútávon fennmaradni, megújulni!
Nem tagadom, hogy a Hellinger-terápiát - egyelőre – csak közvetve ismerem. Azonban –pedig a közeg, a hol először találkoztam vele, pozitív volt számomra! – első pillanattól kezdve érthetetlen, megmagyarázhatatlan viszolygás kerített hatalmába, ha csak szóba került is!
Mivel alapvetően nyitott és kíváncsi vagyok és tudatosan kerülöm az előítéleteken alapuló véleményalkotást, kifejezetten zavart saját magam viselkedése, ebben az ügyben! Elkezdtem hát gondolkodni, miért is lehet ez. Persze a gondolkodás nem merült ki puszta elméletben, vagy meditálgatásban – bár az is volt! – hanem, elkezdtem –nyomozni! Elhatároztam, hogy részrehajlás nélkül, begyűjtök a témával kapcsolatban mindenféle pozitív és negatív véleményt, tapasztalatot.
Ez a fórum lett az első. Hogy miért, azt – még - nem tudom. Az ezotéria szerint nincsenek véletlenek…
Mindenesetre, annyit látok már most, hogy Hellinger úr megközelítése, az én tudásom szerint, nem csak pszichológiai illetve, pszichiátriai szempontból, de még ezoterikusan sem nevezhető szakszerűnek, de talán még hozzáértőnek sem!
Kezdve azon, hogy – ha nem valamiféle félreértelmezésről van szó eleve – ezzel a teljesen sajátságos – erkölcsi szempontból is megkérdőjelezhető – gyilkossághoz, gyilkoshoz való viszonyulásával, minimum, hogy zavart támaszt az „erőben”. Ha a Krisztusi szeretetből kiindulva, a megbocsájtást, elfogadást szerette volna előtérbe helyezni, nem volt túl szerencsés ez a „vérfertőzéses” példa. Sőt! Innentől pedig, miért kellene bármiféle elgondolást, elképzelést is elfogadnunk tőle? Ám legyen! Adjunk neki esélyt!
Ezen az oldalon találtam egy linket, ami a Hellinger Intézet honlapjára vitt.
Ott pedig,- többek között - a következőkre leltem:
"...Utánanéztem, hogy volt-e édesapámnak olyan halottja, aki annyira hiányozhatott neki, hogy utánament - mint ahogy ez a felállításban kiderült - akiért meg akart halni. Unokatestvéremtől megtudtam, hogy édesapám első felesége szintén öngyilkos lett, a Dunából halászták ki a holttestét. Az ő addig rendezett házasságukat tulajdonképpen édesanyám dúlta fel azzal, hogy elcsábította apukámat a felesége mellől. Az asszony ezután lett öngyilkos.... (Ha az ember lelke tudatlanul azt érzi, hogy ez volt az élete ára, akkor szolidaritásból nem engedheti meg magának, hogy boldog legyen. Nem tud örülni a saját létezésének, míg meg nem köszöni lelkében a volt feleségnek, hogy - bármilyen okból is - kilépett a kapcsolatból és ezzel helyet csinált az édesanyjának, aki által megszülethetett ő...) ..."
Nos. Mindez, főleg a zárójelben lévő és kiemelt részek,- amit biztos forrásból tudok, hogy a terapeuták magyaráznak így,- sületlenség! Ha az egész dolgot ezoterikusnak fogadjuk el, akkor beszéljünk róla ebből a megközelítésből. Senkinek a lelke, nem érez semmit sem tudatlanul. Mivel a lelkünk Isteni, mindent tudó, halhatatlan!(Max. az egónk az, ami ilyesmire „képes”) A spirituális körökben „köztudott”, hogy mindenki, leszületése előtt, a közteslétben, segítők közreműködésével – akik lehetnek azelőtti rokonok már átlényegült részei is - saját maga tervezi meg újabb leszületésének körülményeit! Lényegében ez a szabad akarat.
Sokkal valószínűbb és tudományosabb azt feltételezni, ebben a szituációban, hogy azok a felnőtt szereplők, akik tudtak az öngyilkosság körülményeiről, talán, valóban tudat alatt, de mégis igen erőteljesen, befolyásolták az illetőt, saját lelkiismeret furdalásukat áttestálva rá. Aki ettől, joggal, „kellemetlenül” érezte magát. Adott esetben, akár pszichés betegségeket is generálva magán, ami, főleg, mivel látványos, legfőképpen a környezetnek szólt!
A halottak „viszonyáról” az élőkhöz és fordítva, valamint az elengedés fontosságáról – spirituálisan – ami a terápiát illetően még igen nagy szerephez fog jutni, később írok, amint időm megengedi.
A fentiek függvényében azt hiszem eléggé világos, hogy – jelenleg – sokkal inkább a negatív megítélés felé hajlok.
Persze ez is „csak” egy vélemény, mint ahogyan az is, hogy Somával – sokat előfordul itt a neve – kapcsolatosan is ugyanerre jutottam, mert onnantól kezdve, hogy legújabb könyvében, annak ellenére, hogy azt vallja: nagyon fontos számára a hitelesség, olyannyira hitelét veszítette – ha egyáltalán volt neki nálam eddig – a szememben, hogy csak, na!
A könyv ugyanis igen sok helyen nem csupán egyszerűen pontatlan, de még nevetségesen tudatlan is!
Csak 1 példa: a 146. oldalon -, ha jól emlékszem – azt fejtegeti, hogy a cölibátus mennyire embertelen és valószínűleg kivitelezhetetlen kívánalom a papoknál. Aztán még azt is leírja, hogy egy katolikus pap ismerőse mégsem tartja ezt olyan nehéznek.
Hát persze, hiszen a cölibátus – és ebbe nem csak Soma „esik bele” – papi nőtlenséget jelent, nem pedig szüzességi fogadalmat, ami ugyan választható, de amúgy csak a szerzeteseknél elvárás! Persze, mivel a házasságon kívüli szex bujálkodásnak számít
– főleg, ha még ráadásul csak az örömszerzés okán jön is létre!- elítélendő, azonban, ha igaz és hű szerelemről van szó, az megengedett!
Nos, nem kötelező minderről tudnia senkinek sem. De, ha már írok valamiről, akkor annak nézzek utána! Lehet,- sőt valószínű- hogy az írónő nem tudta, hogy nem ismeri a fogalom valódi jelentését és a körülményeket sem. Akkor viszont mi a garancia arra, hogy másutt – amiről meg én, mi nem tudunk – nem „téved” sorozatosan?
Most búcsúzom, mert már így is lehet, hogy sok-k- voltam némelyeknek.
Nyugodalmas jóéjszakát, mindenkinek!