Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Rasputyn

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Orbán Viktornak a múlt héten újabb ötlete támadt: vegyük el az állami költségvetési támogatást a pártoktól a következő két évben, hiszen olyan rossz helyzetben van a magyar költségvetés. Hogy miért van rossz helyzetben a költségvetés, az elmúlt két év unortodox…..
  „Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni. A zavartalanul szabad, félelemmentes politikai élet kibontakozása a legkülönbözőbb pontokon beleütközött volna ezeknek a nemzeteknek a…..
Rasputyn 2012.05.20 19:02:48
Kedves Gábor, kitüntetett figyelemmel kísértem – nem hízelgés, csak tény, ezt okozza a gyógyíthatatlan liberalizmusom - közéleti, politikai pályafutásod, főleg az Orbán Viktorral történt elválásotokat követően, mivel néhányan hűek maradtatok az elveitekhez, a kollégium és Bibó szelleméhez, viszont nem maradtatok hűek a Fidesz elnökéhez. Kevesen választottátok ezt az utat, és még kevesebben maradtatok meg ezen a könnyűnek nem nevezhető úton. A liberalizmussal terhelt közéleti szereplés már csak ilyen. Fideszt követő pályafutásotok, sorsotok elemzéséből kirajzolódik egy sajátos látlelet, a mai Magyarország közelmúltbeli történelme.
Az elmúlt két év eseményeit felidézve döbbenten szembesülünk a demokráciánk sérülékenysége és a társadalom kiszolgáltatottsága előtt. Döbbenten állunk a fülkeforradalom mindent elsöprő úthengere előtt. Nehéz találni, még el nem koptatott, súlyosan komoly szavakat. Nehéz újra és újra leírni, és még nehezebb értő, befogadó fülekre találni. Sokan írtak, sok mindent, ezzel kapcsolatban.
Azt viszont nem elég elégszer elmondani, hogy nem elég elégszer elmondani.
Sokan megírták ellenzéki lapokban, blogok anonimitása mögött, sokan elmondták kocsmák füstjében, kávéházak diszkrét zsongásában, hogy Orbán Viktor despota, lerombolta a kínban született, fejletlenség jegyeit hordozó demokráciánkat és visszasüllyeszti hazánkat, egy volt szovjet tagköztársaság szintjére Európa közepén, a XXI. században. A rendszerváltás idején Közép-Kelet Európában - sajnos Magyarországon is - torzan, koraszülötten, bénán jött világra a liberalizmus. Inkubátorba tettük, majd mikor kivettük és felmutattuk, meghalt. Ha felnő és életképesen, ereje teljében tudatformáló erővé válik, akkor megölik. Megölték volna, de nem került rá sor. Meghalt magától, koraszülött volt.
Egy korábbi hozzászóló idézte Adyt, és nem véletlenül. Könnyű dolga lenne ma lánglelkű költőnknek, ha szelleme megtestesülne. Nem volna szüksége tollra és papírra, csak a régi esszékre, tárcákra és hallatatlan verseire, melyek (fájó szívvel vesszük tudomásul) soha nem voltak aktuálisabbak, mint most.
Európa keleti felén, napjainkban minden fiatal demokrácia lejátssza (újrajátssza) – több-kevesebb sikerrel – a felvilágosodással kezdődött és a múlt században őrületté fajuló, ön- és közveszélyesen nacionalista, kirekesztő, populista, idegen- és fajgyűlölő politikáját. Nem jövünk rá, hogy tehetetlen, keserű múltba fordulásainknak, sikertelenségeinknek, identitás és beilleszkedési zavarainknak vagyunk foglyai. Nem akarjuk okát firtatni, mert Adyhoz hasonlóan, szembe kellene nézni önmagunkkal. Orbán zseniálisan ráérzett erre és leveszi vállunkról a terhet. Ma, Magyarország állampolgárainak nem kell felelős döntéseket hoznia, nem kell önmagában, tágabb és szűkebb környezetén belül keresnie sorsának jobbrafordulását, csak hinnie kell, és szeretni. „Szeretni kell, ennyi az egész…” Fidesz elnöke felismerte és megismerte honfitársai lelkivilágát. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta egyedülállóan kanyargós, de jól felrajzolható és nyomon követhető ideológiai-politikai pályát futott be.
Visszatérve a kínai kapcsolatokra - nem vitatva annak gazdasági ésszerűségét és szükségszerűségét – idézek egy korábbi írásomból:
„Magyarország kormányfője 2011-ben, az Európai Unió soros elnökeként, durván megsértett egy elnyomott népet és szíven döfte a demokráciát. Ne legyen senkinek kétsége, most bebizonyosodott, hogy a jelenlegi magyar „demokrácia” egyenlő a kínai „demokráciával”. Annak édestestvére. Egy tőről fakad OV rendszere és a kínai „szocializmus”. Ugyanaz a szellem és mentalitás hatja át, ugyanaz a bűz árad belőle. Minden banán köztársaság külügyminisztériumában a portás is tudja, hogy a kínai elvtársak előtt két dolgot nem lehet szóba hozni. Tibetet és Tajvant. Orbán is tudja. Kétes diplomáciai sikerért, vélt vagy valós gazdasági előnyökért Magyarország kormánya „30 ezüstért” eladta a tibetieket és ügyüket. Szembe köpte az európai normákat. 2010 tavaszán, a fülkeforradalom kétharmados nászába megfogant és mára szárba szökött egy olyan ország Európa közepén, ahol, egy elnyomott, üldözött nép tagjai nem emelhetik fel tiltakozásul nemzetük zászlaját. Nem ordíthatják világgá – és a két pöffeszkedő elnököt szállító luxusautók felé – fájdalmukat. Nemes egyszerűséggel begyűjtötték őket. Aki véletlenül lemaradt a listáról és az út szélén integető tömegben jelezni kívánta az elvtársaknak, hogy ő is itt van, nemes egyszerűséggel kicsavarták a kezét, a tibeti zászlóval együtt."
Rossz érzésem van, még nincs vége. Sokan ott tévednek, hogy megpróbálják miniszterelnökünket felvilágosítani, felhívni a hibákra a figyelmet és így a rossz döntéseket megakadályozni. Nem lehet, nem kell, felesleges. A Fidesz elnöke tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit mondott Bibó, tudja mi a demokrácia, ismeri a történelmet, de az egója, a hatalom utáni vágya fölül írja ezt a tudást és ismeretet. A jelenben és közeljövőben elérhető sikerek mákonyként hatnak. A történelem színpadán változatos utat futnak be a hozzá hasonló személyiségek. Az apró epizód szereptől kezdve, nemzeteket tragédiába hajszoló diktátorokig színes a paletta. Ebből a fiúból még minden lehet, csak rajtunk múlik.