Adatok
vilagi_balazs
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
nem a pék jóindulatától
A makromodellek empirikus teljesítményéről - Világi Balázs vitaindítója
2012.04.23 13:00:00
Világi Balázs a barcelonai Universitat Autonomán szerzett doktori fokozatot 2005-ben. A Magyar Nemzeti Bank vezető kutatója a pénzügyi stabilitással foglalkozó főosztályon. Korábban többek között az MNB sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (DSGE) modellének…..
vilagi_balazs
2012.04.27 13:25:22
@Neruo: Szomorkodni nem kell. Egyrészt, várd meg a vitaindítómra küldött válaszcikkeket, van aki jóval pozitívabban látja a makro helyzetét, mint én.
Másrészt, születtek a makrogazdaságot érintő fontos meglátások, csak nem a makorökonómusok részéről. Ezeket a szakma negligálta, de a válság egyértelművé tette, hogy ezektől a meglátásoktól nem lehet eltekinteni.
Ajánlom például Geanakoplos ( papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1441943## )
és Shin ( www.amazon.co.uk/Risk-Liquidity-Clarendon-Lectures-Finance/dp/0199546363/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1335523862&sr=8-1 )
írásait. Ezekből elég nyilvánvaló, hogy a pénzügyi rendszer aktív részese, alakítója a konjunktúra ciklusoknak. Nemcsak a válság periódusokban fontos a szerepe, hanem a boomok idején is. Továbbá a pénzügyi rendszerre jellemzőek a pozitív visszacsatolások, amik egyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a fellendülések idején túl sok kockázatos pozíció épüljön fel, másrészt, képesek a rendszert érő kis negatív sokkokat úgy felnagyítani, hogy az válsághoz vezessen.
Éppen ezen meglátások cáfolják Sargentet ( eltecon.blog.hu/2010/09/02/interju_thomas_sargenttel ), aki azt állítja, hogy a főárami modellekkel nincsen baj, hiszen nem a válságperiódusok leírására fejlesztették ki őket. Azonban a jelek arra mutatnak, hogy sem a boomok, sem a válságok nem érthetőek meg a pénzügyi rendszer túlszaladásai pozitív visszacsatolásai nélkül.
A makroökonómia nagy kihívása, hogy ezeket a kivülről jövő meglátásokat a pozitív visszacsatolásokról képes-e megragadni a modelljeivel.
Szerintem a jelenlegi modell keret annyira félrespecifikált (amit alátámaszt a kiábrándító empirikus teljesítménye), hogy a fenti kihívásra nem igazán lehet reagálni a keretei között.
De ezt sokan másképpen látják: ismétlem, érdemes elolvasni ezzel kapcsolatban a válaszcikkeket, továbbá a Benczúr Péterrel készült ma publikált interjú
második részét.
Másrészt, születtek a makrogazdaságot érintő fontos meglátások, csak nem a makorökonómusok részéről. Ezeket a szakma negligálta, de a válság egyértelművé tette, hogy ezektől a meglátásoktól nem lehet eltekinteni.
Ajánlom például Geanakoplos ( papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1441943## )
és Shin ( www.amazon.co.uk/Risk-Liquidity-Clarendon-Lectures-Finance/dp/0199546363/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1335523862&sr=8-1 )
írásait. Ezekből elég nyilvánvaló, hogy a pénzügyi rendszer aktív részese, alakítója a konjunktúra ciklusoknak. Nemcsak a válság periódusokban fontos a szerepe, hanem a boomok idején is. Továbbá a pénzügyi rendszerre jellemzőek a pozitív visszacsatolások, amik egyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a fellendülések idején túl sok kockázatos pozíció épüljön fel, másrészt, képesek a rendszert érő kis negatív sokkokat úgy felnagyítani, hogy az válsághoz vezessen.
Éppen ezen meglátások cáfolják Sargentet ( eltecon.blog.hu/2010/09/02/interju_thomas_sargenttel ), aki azt állítja, hogy a főárami modellekkel nincsen baj, hiszen nem a válságperiódusok leírására fejlesztették ki őket. Azonban a jelek arra mutatnak, hogy sem a boomok, sem a válságok nem érthetőek meg a pénzügyi rendszer túlszaladásai pozitív visszacsatolásai nélkül.
A makroökonómia nagy kihívása, hogy ezeket a kivülről jövő meglátásokat a pozitív visszacsatolásokról képes-e megragadni a modelljeivel.
Szerintem a jelenlegi modell keret annyira félrespecifikált (amit alátámaszt a kiábrándító empirikus teljesítménye), hogy a fenti kihívásra nem igazán lehet reagálni a keretei között.
De ezt sokan másképpen látják: ismétlem, érdemes elolvasni ezzel kapcsolatban a válaszcikkeket, továbbá a Benczúr Péterrel készült ma publikált interjú
második részét.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ennek a vitaanyagnak éppen ez az állapotfelmérés a célja. A konklúziója pedig az, hogy a modern makró minden sikerpropagandája ellenére nagyon gyengén teljesít. Ami legalábbis kételyeket ébreszthet az emberben azzal kapcsolatban, hogy érdemes ezek között a keretek tovább folytatni.
Azt nem állítom, hogy a vitaanyagom 6. részében említett ACE modellek lennének a jövő, csak illusztrálni akartam, hogy hamis az érv, hogy bár gyengék a DSGE modellek, de nincsen más.
Ami az 1. kérdést illeti: az írásom 5. részében kifejtettem, hogy a modern makró nagy eredménye a 1970-es években az volt, hogy felhívta a figyelmet a várakozások jelentőségére, még akkor is ha a racionális várakozások bevezetésével szerintem túlzásba esett.
De utána már nehéz lenne ilyen eredményt találni. A 80-as években az RBC abszurd eredményekre jutott, amit az akadémiai közgazdászokon kívül senki nem hitt el.
A 90-es évek második felétől népszerűvé váló DSGE modellek ígéretesnek tűntek, magam is nagy reményeket fűztem hozzájuk. De ma már úgy látom, hogy néhány részletkérdéstől eltekintve nem járulnak hozzá a világ jobb megértéséhez.
Az 1. kérdésedre adott válasz, pedig egyben válasz a 2. kérdésre is. Mivel 30 éve nincsenek érdekes eredmények, ezért gondolkoznak még mindig sokan - kimondva, kimondatlanul - az IS-LM keretei között.