Regisztráció Blogot indítok
Adatok
stella28

0 bejegyzést írt és 53 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Instant Filozófus Állatkert 2013.08.18 04:26:20
Ma állatkerben jártam. Engem általában állatkertben, a természetben és a temetőben szokott elfogni az a kellemes érzés, amikor egyszerűen nem gondolok semmire, csak folyik az idő. Önfeledtség. Hétköznapi élet-feledtség. Az a gondolat ötlött fel bennem, hogy az ember a fejlődés…..
Instant Filozófus Fényképek 2013.06.24 06:19:18
A fényképek számomra depresszívek. Valamikor tavaly év elején feljött hozzám egy lány, és mikor belépett a hálószobába (nem dugtunk), megjegyezte: milyen fura, hogy nincs egy kép sem a szobában. Valójában az egész lakásomban nincs egy kép sem. A fényképek ugyanis egykor volt,…..
Mikor először gondolkodtam el a kérdésen, végső soron hamar rájöttem a válaszra, amely válaszon egyébként magam is meglepődtem. A matematika nem konvergál sehová. Indok: a matematikát kutató szakembereknek mindnek megvan a maga érdeklődési köre. Azonban nincs egy, minden…..
Eme írás közvetlen célja az, hogy kritizálja az egyik ateista felfogást (az agnosztikus ateistát) és állast foglaljon a másik (a "kemény ateista") mellett. Miért teszem ezt? Természetesen azért, mert meggyőződésem, hogy az egyiknek igaza van, a másik téved. Ebből következően…..
stella28 2013.04.08 00:51:31
@ipartelep: Hát igen. Abban teljesen igazat adok neked, hogy a gyakorlat, egyáltalán a hétköznapi élet szempontjából valamilyen mértékben muszáj állást foglalnunk Isten kérdésében (is). Ha "elméletben" inkább az abszolútum elutasítása mellett állunk, akkor az értelmes cselekvéshez ezt következetesen szem előtt is kell tartanunk.

Viszont ezen a ponton talán érdemes szétválasztani a köznapi cselekvést és a filozófiát. Egyszerűen szólva: élhetek úgy, mintha csakugyan tagadnám Isten létét (ez a dolog gyakorlati része), miközben időről időre eljátszom a gondolattal, hogy mi is a helyzet, ha mégis létezik (ez meg az elméleti). Ehhez nem kell ténylegesen hinni Istenben, elég az is, ha nem utasítjuk el a lehetőségét. (És itt persze megint leírtam ugyanazt a "gyenge/erős ateizmus"-fogalompárt, amiről itt már annyi szó esett, többek között a válaszodban is.)

"Akkor nagy bajban lennénk, mert hiszen azt sem tudnánk, hogy akkor most ténylegesen mi van." Ezen jót mosolyogtam, mert a leírtakban magamra ismertem.:) Elméleti szempontból (és igazad van, tényleg inkább az elméletiből) pontosan így jellemezném a saját gondolkodásomat - a korábbi válaszodra is reagálva azt mondanám, hogy nem lennék agnosztikus, ha tudnám, hogy "mi van". Szerintem egy kérdés és a rá adandó válasz elég szoros kapcsolatban állnak egymással; ha valamire rá tudunk kérdezni, akkor a kérdésben már kicsit benne van a válasz is (oké, nem plagizálok: ennek a gondolatnak az eredetijét Wittgenstein-nél olvastam, de ez most szerintem mindegy). Ez viszont valóban nem akadályoz meg abban, hogy a mindennapi életemet úgy éljem, mintha (erős) ateista lennék: nem imádkozom, nem tartom a vallási ünnepeket és egyáltalán - nem hiszek Istenben. Nem tagadom, de nem hiszem. Ennyi.:)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy "Warcrafton" nevelkedett fiatalember, aki jórészt abban találta meg az identitását, hogy ateistává vált. Nincs ebben semmi törvénytelenség, a számítógépes játékfüggők és az ateisták általában nem bántanak senkit. Bizonyos mértékig azzal sincs gond, ha…..
3) "Rémületet okozó" ellenpéldák a függvényelméletben Volt egy kisebb krízis akkor is - legalábbis bizonyos beállítódású matematikusok körében -, amikor egyes matematikusok olyan függvényeket konstruáltak, amik minden "ésszerűség alól kilógtak". Hogy egy példát…..
stella28 2012.07.27 23:50:30
@Instant Filozófus: Bocsi, hogy csak ennyi idő után térek vissza ehhez a témához, de kellett találnom egy olyan alkalmat, amikor nem végre nem vagyok túl zombiszerű állapotban az elmélyültebb olvasáshoz sem (ilyen alkalom van most:)). Akkor, ha nem bánod, összeszedem, amit az említett szövegek (egyébként éppen egy Gödel kapcsolódó tanulmánya és egy összefoglaló) ismételt elolvasása során sikerült kiderítenem a Gödel-tételekről. Nem garantálom, hogy a következők nem lesznek hibásak vagy megmosolyogtatóak, de azért próbálkozom. Tehát:

Ezek a tételek arra próbálnak választ adni, hogy hogyan (nem) lehet meghatározni a matematika alapjául szolgáló axiómák rendszerét. Az első tétel szerint sosem tudjuk megadni ezeknek az axiómáknak a teljes rendszerét, mert minden axióma kimondása újabb axiómák felállítását igényli, egészen a végtelenségig. A második tétel, ha jól értem, azt mondja ki, hogy sosem bizonyítható a matematika alapjául szolgáló axiómaegyüttes ellentmondás-mentessége (éppen azért, mert nem ismerjük a teljes axiómarendszert[?]). Mindebből pedig Gödel azt a következtetést vonja le, hogy a matematika befejez(het)etlen és kimeríthetetlen, vagyis sosem fogjuk tudni teljesen megismerni, leírni még az alapjait sem. (Engem egyébként ez kísértetiesen emlékeztet a fizika Heisenberg-elvére.) És akkor ezzel megint kb. arrafele tartunk, ahol pár hete abbahagytuk a témával kapcsolatos "beszélgetést"...:)

Bár, azt hiszem, magukat a tételek lényegét végül is sikerült megértenem (de ha nem így van, kérlek, javíts ki!), mégis felmerült bennem néhány kérdés a tanulmány olvasása közben - remélem, nem bánod, ha ezeket most Rád ömlesztem. A kérdéseim igazából abból fakadnak, hogy az általam olvasott anyagok fogalomkészlete számomra (egyelőre) annyira új, hogy nem tudom, helyesen értelmezem-e az ott használt fogalmakat, ill. hogy a kérdéses pontokat milyen úton, milyen más fogalmakon keresztül kellene megközelíteni (remélem, most nem fogalmaztam nagyon érthetetlenül).

Egyrészt a szerzők nagyon sokszor hivatkoznak a halmazelmélet kitüntetett szerepére a matematikában (hasonló hivatkozásokat egyébként már Nálad is észrevettem). Ennek mi az oka? Számomra a dolog azért furcsa, mert pl. egy középiskolai szintű matematikatudásnak csak olyan jellegű részei a „halmazok”, mint mondjuk a logaritmus meg a szögfüggvények. Azt látom, hogy magasabb szinten a halmazelmélet szerepe ennél jóval jelentősebb, de az nem, hogy milyen módon (arra tippelek, hogy a rendszerezés lehetőségei miatt lehet fontos, de nem tudom, helyes-e a sejtésem).

Másrészt: a szövegben igen sokszor találkoztam a formalizmus fogalmával. Kicsit utánanéztem, és ha jól látom, itt olyasmiről van szó, hogy a matematika alapjait – gondolom, azért, mert úgysem lehet – nem is próbáljuk/-ják bizonyítani, egyszerűen vannak tételek, amiket el kell fogadni, hogy a matematika működhessen. Ezt jól értelmeztem így? Ez a felfogás Gödel eredményei hatására alakult ki?

Remélem, nem bánod, hogy nem közvetlenül a témához kapcsolódó kérdéseket tettem fel, de a tanulmányok alapján úgy látom, fontos fogalmakról van szó, ezért szeretnék többet tudni róluk. Meg persze arról is, hogy sikerült-e megértenem, hogy miről szólnak Gödel tételei. Ha ennyi idő után van még kedved meg időd, nagyon örülnék, ha írnál majd ezekről a dolgokról pár mondatot.:)
stella28 2012.07.27 23:52:59
@Instant Filozófus: Upsz, szóval az első bekezdésben "Gödel egy kapcsolódó tanulmányára" gondoltam, csak kicsit elfelejtettem magyarul, bocsi...:)
stella28 2012.07.28 13:48:20
@Instant Filozófus: Köszi!:) Csak nyugodtan, jövő héten is nagyon fogok örülni a válasznak!:)

Addig is jó hétvégét!
Egyszer régebben már ígértem, hogy a társadalmi-közéleti-politikai mítoszokból, tévhitekből gyártok egy sorozatot. Aztán eltérültem, másról írtam... De most megint eszembe jutott ez a közszolgálati, mentálhigiénés program. Miért ne világítsak bele a nagy sötétségbe, ha…..
stella28 2012.07.25 21:27:03
Bár a témafelvetés nagyon tetszik, ebben a kérdésben nem értek egyet Veled. A véleményünk több ponton is különbözik; rögtön ki is fejtem, melyek ezek:

Egyrészt azt írod, a "hit" és a "tudás" kibékíthetetlen ellentmondásban áll egymással olyan értelemben, hogy míg a tudás "bizonyított, vagy igazolt tudattartalom", addig a hit "inkonzisztens zagyvaság", ami "sárba próbál tiporni minden alapvető ismeretelméleti elvet". Ez a megközelítés számomra nagyon leegyszerűsítettnek tűnik. Megintcsak azt mondom, hogy ha netán nem csak az a fizikai jellegű világ létezik, amit mi tapasztalunk, akkor nemigen vonhatjuk meg a létjogosultságot a megismerés eddig nem használt módjaitól sem. De rendben, ezt a kérdést akár jegelhetjük is, mert ismerem a véleményedet a kérdésben, és tudom, hogy az nem összeegyeztethető az enyémmel. Mindenesetre volt szerencsém "hívőnek lenni", és a tapasztalatom az, hogy a "hit" nem pusztán valaminek a kritikátlan elfogadását jelenti. A vallási gyakorlatok során az ember rengeteg olyan tapasztalatot szerez, amit a legtöbb tudományterület keretein belül nemigen lehet megragadni, legfeljebb a pszichológiáén. Bennem persze él a gyanú, hogy ez utóbbi talán elég is a vallási jelenségek, élmények megmagyarázásához, mégsem merném teljes bizonyossággal állítani, hogy ennyi az egész. Ahogy az ellenkezőjét sem tudnám őszintén kijelenteni. Mindenesetre érzelmileg, intuitíve a vallásosság sokkal többet jelent, mint puszta vakhitet.

Másodszor: "Buga Jakab [...] nem túl okos (hiszen vallásos hívő)" - ez azért igencsak erős állítás. Nem hinném, hogy az intelligencia és a vallási beállítottság közötti kapcsolat olyan erősen determinált lenne, mint ahogy ez a megjegyzésed sugallja. Nyilván a alacsonyabb intelligenciahányadossal rendelkezőkkel kapcsolatban könnyebben feltételezhető, hogy az emberi élet általuk (is) érzékelt nagy kérdéseire a "kész" válaszokban keresik a megoldást. Ugyanakkor az ilyen választásokat valamennyiünk esetében nagyon sok tényező befolyásolja, mondjuk a kulturális közeg, az egyén érzelmi (nem értelmi!) alkata, az élete során megtapasztalt (vallási vagy nem vallási, itt elsősorban az utóbbira gondoltam) élményei stb. Hogy ezek együttesen milyen végeredményt adnak ki a vallással kapcsolatos attitűd szempontjából, az előre nemigen megjósolható. Ki nem állhatom az ilyen példálózásokat, de a szellemi elit tagjai között sem ritka jelenség az istenhit.

Harmadszor: azt írod, a vallás társadalmilag káros rákfene. Ez megintcsak nagyon erős állítás - és ebben az esetben sem gondolom, hogy a dolog ennyire fekete-fehér lenne. Az alapprobléma itt a békés, építő jellegű társadalmi lét biztosításáé - kérdés, hogy ennek megvalósítása közben mit kezdhetünk az egyének eltérő vallási és erkölcsi nézeteivel, netán még a szabadság igényével is. Talán a legkedvezőbb helyzet akkor állna elő, ha - valami csoda folytán - sikerülne mindenkivel elfogadtatni valamilyen közös erkölcsöt. Ebben az esetben tényleg teljesen mindegy lenne, hogy mondjuk Buga Jakab milyen világnézettel rendelkezik. Az ellenkező eset - közös világnézet, eltérő erkölcsök - nyilván nem lenne túl cél- és életszerű. Mivel az(legalábbis szerintem) már ebből is látszik , hogy a társadalmi együttélés szempontjából a morális konszenzus fontosabb a vallásinál, számomra az tűnik az egyetlen lehetőségnek, hogy az előbbit próbáljuk meg közelíteni a vallási kérdésekkel kapcsolatos szabadság minél teljesebb megőrzésével (feltéve persze, hogy a döntési szabadságot mint olyat értéknek tekintjük). Ahhoz viszont, hogy egy ilyen kompromisszum megvalósítható legyen, minden résztvevő részéről komoly rugalmasságra, toleranciára lenne szükség - aminek egyik fontos mozzanata, hogy a hívőket nem tekintjük eredendően primitívebbeknek, kevésbé intelligensnek a nem-hívőknél.
Újabban populáris irányt vett a blogom (és érdekes módon mégis kevesebben olvassák). Ezért most megtöröm a trendet a lentebbi fejtegetéssel.Képzeljük el a természetes számok {1,2,3,...} halmazát. Ennek az elemszámát jelölje A0 (tehát A0 = "végtelen"). Vegyük…..
stella28 2012.07.02 23:56:08
@Instant Filozófus: Köszönöm ezt és a másik válaszodat is! Ezeket most csakugyan sikerült megértenem, nagyon örülök neki! Szóval tényleg köszi.

Látom, házit is kaptam:) Ennek nagyon örülök, így én is munkára foghatom a kis szürkeállományomat. Amint kicsit kevésbé leszek agyilag zokni állapotban és képes leszek a most írtnál értelmesebb magyar mondatokat alkotni (holnap vagy holnapután), meg is írom a megoldásokat, már csak azért is, hogy lásd, nem a falnak beszélsz/írsz.:) Addig viszont nem szabad a gazda!

Amúgy tiszta hülyeség, de melóba menet az egyik "feladatomon" gondolkodtam... Ez normális?:D
stella28 2012.07.04 20:15:12
@Instant Filozófus: Nos, kiötlöttem a válaszokat.:) Ha netán nagy marhaságok és/vagy nagyon kezdetleges megfogalmazásúak lennének, előre is bocsi. Azért kíváncsi leszek!;)

>"a pozitív páros számok végtelen halmazában ugyanannyi elem van, mint az pozitív számok
halmazában."

A pozitív páros számokat sorrendbe lehet állítani: a 2 az első pozitív páros szám, a 4 a második stb. Tehát mindegyik pozitív páros számhoz kölcsönösen egyértelműen hozzá tudunk rendelni egy pozitív egész számot. Tehát a két halmazban ugyanannyi elem van.

>"Ha tekintünk egy A halmazt, és az összes részhalmazát egy B halmazban összegyűjtjük, akkor B és A között >nem lehetséges< kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést létesíteni.
Ez azt vonja maga után, hogy B elemszáma szigorúan nagyobb, mint A elemszáma."

A B halmaz az A halmaz összes részhalmazát tartalmazza, tehát az A minden egyes elemét külön-külön és több elemből álló részhalmazokat, valamint üres halmazt is. Az A minden elemének megfeleltethető a B elemei közül a vele megegyező (mondjuk, ha az A egyik eleme 1, akkor a részhalmazokat tartalmazó B-ben is szerepelni fog 1, mint A egyelemű részhalmaza, és a kettő megfeleltethető egymásnak). Ha viszont ezt a megfeleltetést A minden elemére elvégezzük, B-nek még rengeteg további eleme marad (A azon részhalmazai, amelyek nem egyeleműek). Tehát A és B elemszáma valóban nem egyenlő egymással; B nagyobb elemszámú A-nál.

>"hány elemű B, ha A háromelemű?"

A részhalmazai: üres halmaz (1 db.), egyelemű (3 db.), kételemű (3 db), háromelemű (1 db.). Tehát B nyolcelemű.

Hát, ha nem tévedtem nagyot, akkor (az első és a második "feladatom" összevetése alapján) mostmár tényleg értem, hogy miért lehet egyik végtelen nagyobb a másiknál:))) Ez nagyon jó kis rávezetés volt! Egyébként, amíg meg nem oldottam a feladatokat, őszintén szólva meg voltam győződve arról, hogy ez az "egyik végtelen nagyobb a másiknál" csak valami matematikus huncutság lehet, amit filozófiai érveléssel jól meg lehet cáfolni. Hát, belátom, tévedtem.:)

Ennek tükrében most aztán tényleg nagyon kíváncsi vagyok, jó lett-e, amit írtam... Ha netán hülyeséget, kérlek, javíts ki!
stella28 2012.07.05 00:13:12
@Instant Filozófus: De jó!:))) Akkor ezek szerint tényleg és jól értem a dolgot. Holnap pedig rohanok vissza a TO-ra az indexemért...:D

Igen, elsőre tényleg úgy tűnik, mintha páros számból fele annyi lenne, mint pozitívból. Mindenesetre lehet, hogy én vagyok furán összerakva, de nekem könnyebben bevette a gyomrom ennek a két végtelennek az egyenlőségét, mint a másik kettő egyenlőtlenségét. Valószínűleg azért, mert, ahogy már írtam is, a végtelent valami abszolút dolognak szoktuk tekinteni, amiben minden különbség semmivé válik. A végtelen az végtelen, és kész. Legalábbis intuitíve nekem ez volt az elképzelésem. Így az előbbi agyalgatás után viszont az jutott eszembe, hogy a végtelenek egyenlőségének az előbb leírt gondolata nem butaság, viszont csak a végtelenek különböző típusain belül értelmezhető. Tehát pl. külön típust képviselnek az első "feladatban" szereplő végtelenek, és külön típus az a végtelen is, amit egy eleve végtelen halmaz részhalmazaiból képeztünk a második "feladatban". A típusokat aszerint határolhatjuk körül, hogy a hozzájuk sorolt végtelenek elemei kölcsönösen egyértelműen megfeleltethetők-e egymásnak; egy-egy ilyen típuson belül pedig valóban egyenlőek a végtelenek. Nem tudom, mennyire sikerült mindezt értelmesen leírnom, de ez hibás gondolat vagy tényleg így van?

Amúgy bocsi, hogy ennyire rákattantam erre a végtelen-témára, de maga a fogalom nagyon régóta foglalkoztat (filozófiai meg minden más lehetséges értelemben is). Nem utolsósorban egy erről szóló, az egyik előző hozzászólásomban megnevezett könyv volt az, ami miatt egyáltalán elkezdtem szabadidőmben természettudománnyal kotnyeleskedni. Mondjuk, ez nem teljesen tartozott ide, csak azt akartam érthetővé tenni, hogy miért nem hagylak már békén a végtelenekkel.:)
Arról elég sokat hallani, hogy a fizikában különböző krízisek ("válságok") léptek fel az évszázadok folyamán. Ez volt a helyzet például, amikor a Michelson-Morley kísérletet elvégezték, vagy az abszolút fekete test sugárzási spektrumát vizsgálták. Előbbi és utóbbi sem…..
stella28 2012.06.22 22:53:24
Hát először is köszönöm, ez az ajánlás nagyon kedves volt:) És nagyon örülök, hogy tényleg nekiültél egy ilyen "elvont" matematikai poszt megírásának!:)

Viszont, ha nem baj, most tényleg értetlenkedni fogok. A fizikával és az irracionális számokkal kapcsolatban írtakkal nem volt gondom, a halmazokkal igen. Azt írod, "az így [a négyzetek egy halmazba pakolásával] keletkező halmazbeli négyzetek pontjainak összessége bizonyosan nem egy négyzet." Miért? Lehet, hogy itt valami nagyon egyszerű dologról van szó, de számomra nem világos, hogy milyen "műveletet" végzünk a négyzetekkel, amikor egy halmazba soroljuk őket. Lefedjük velük a teret? És ha igen, ezeknek a ponthalmazoknak az összessége miért nem lehet négyzet? Azért, mert végtelen sok van belőlük (négyzetekből)?

A másik kérdésem az általad említett Von Neumann univerzummal kapcsolatos. Igazából a link ellenére sajnos nem igazán értem, hogy ez a fogalom mit jelent. Ezt esetleg el tudnád részletesebben magyarázni? Vagy ez ugyanaz, mint amiről az erről szóló bekezdés előtt írtál?

Bocsi, ha a kérdéseim nagyon primitívek, de mivel tényleg vetted a fáradságot megírni a posztot, szeretném érteni is:) Az értetlenségem sajnos a saját képzettségbeli hiányosságaimból fakad.

Egyébként az írásod olvasása során eszembe jutott egy jelentős különbség a filozófia és a matematika között (ez a kérdést Te pedzegetted korábban): a filozófiában soha nincs és talán nem is igen lehetséges forradalom, a matematikában (és a természettudományokban) viszont nagyon is. Bár a matematikaiakról tényleg nem igazán szoktunk tudni. Ennek az oka szerintem az lehet, hogy a matematikát olyasvalaminek szokás tekinteni, amit teljes egészében az általunk alkotott szabályok irányítanak. Azzal a legtöbbször nem számolunk, hogy ezek a szabályok kvázi önálló életre is kelhetnek...
stella28 2012.06.29 18:14:00
@Instant Filozófus:
Köszi a választ!:) Ezt most már így értem; először az volt a gondom, hogy nem tudtam eldönteni, mit kell érteni az "összes" négyzet egy halmazba tevésén. Ezek szerint a második tippem volt a helyes.:)

Ha van kedved, írsz akkor még kicsit a Von Neumann univerzumról is? Mert azt még mindig nem tudtam megfejteni.

Egyébként a válaszod végén (és nálam) írtakból látom, hogy érdekel téged az egymást kizáró világoknak a lehetősége. Ha javasolhatok valamikorra témát, esetleg az ilyen "világokról" is írhatnál - mármint arról, amit a matematika ezekről mondani tud (a halmazelmélettel kapcsolatban írtak mellett). Engem érdekelne:)
stella28 2012.06.29 19:14:27
@Instant Filozófus:
Köszi!
Amúgy ezeket az ötleteimet-kéréseimet ne tekintsd kötelességnek:) Mivel írtad, hogy kérdezhetek, éltem a lehetőséggel, de leginkább arról írj, amihez kedved van. Elsősorban ezért van a blog - hogy neked örömet szerezzen:)
ipartelep mondja Asszociációk. 2012.06.21 12:36:00
"Bunkó nyár, legyőzted a tavaszt, azóta csak fekszel, és legyezgeted magad." Valamiért eszembe ötlött ez a dalszöveg-részlet az egykor volt Neurotic együttes, Brék című remekművéből (tényleg remekmű). Elgondolkodtam, ezen a mechanizmuson, hogyaszondja, vajon mi juttathatta eszembe…..
A Las Vegas, végállomás (Leaving Las Vegas) című filmben nyújtott alakításáért Nicholas Cage Oscar díjat kapott. A film arról szól (spoiler!:)), hogy egy negyvenes férfi családi élete összeomlott, és a munkahelyéről súlyosbodó alkoholizálása miatt elküldték. A főnöke…..
stella28 2012.06.20 17:20:39
Ezek szerint kissé félreértettelek - bár ennek ebben az esetben kifejezetten örülök.:) Ha Las Vegason valóban a végső mámor színhelyét értenéd, akkor újra csak azt tudnám mondani, amit már korábban leírtam. Ilyesmire egyébként tényleg mindig van lehetőség - vannak a mámornak olyan formái, amihez nemigen kell pénz, ellenben bele lehet halni, legalábbis ha az embernek "szerencséje" van. Gondolom, értesz.

Ha tehát jól értem a helyzeted, Te most egy kivételesen szabad és független állapotban vagy, és azt kell eldöntened, hogy feladd-e az így folytatható életet az itthoni mókuskerékért. Ez már tényleg nehéz kérdés. Borzasztó hülyén érzem magam, hogy így ismeretlenül osztogatok neked tanácsokat, de van egy olyan érzésem, hogy lehet, hogy utóbb bánnád, ha nem használnád ki ezt a lehetőséget. Bár elképzelhető, hogy csak magamból indulok ki...:) Talán nem baj, ha az embernek vannak "őrült" időszakai, feltéve, hogy az nem ragadja őt visszafordíthatatlanul magával. Hogy az "őrültség" nem tud rombolóvá válni. Ehhez önuralomra van szükség; no meg megfelelő felkészültségre azzal a csömörrel kapcsolatban, ami az ilyen időszakok végét jellemezni szokta. Nem feltétlenül kell, hogy ennek a csömörnek a kilátása visszatartson - könnyen lehet, hogy a megelőző szabad időszak átélése miatt megéri ezen is túlesni. Elképzelhető, hogy ha Las Vegas egy nem végzetes változata mellett döntesz, olyasmiben lesz részed, amiben csak nagyon keveseknek.

Tulajdonképpen itt akartam lezárni ezt a hozzászólást, de írás közben még valami eszembe jutott: mennyire bírod a céltalanságot? Mert ez sem elhanyagolható szempont. Ha maradnál, tudnál-e célt adni az életednek? Zavarna-e, ha semmi ilyesmi nem lebeghetne előtted? Bár az előbb inkább a maradás, ezzel most inkább a visszatérés mellett sikerült érvelnem... Sajnos egyértelmű tanácsot nem tudok adni, de talán segít, ha ezeket a dolgokat végiggondolod.
Vissza az előző előtti poszt kérdésére:  mi a Pi 10^80 + 1-edik számjegye? Van-e értelme egyáltalán a kérdést feltenni?Nos, erre a kérdésre a válasz nem egyértelmű. Ki-ki a maga filozófiai álláspontja szerint adhat választ.Itt vannak pl. a szolipszisták. A…..
Esti szokásos sétám során elmentem egy karácsonyi előadás mellett. Jézus születéséről énekeltek dalokat gyerekek és felnőttek. Az ilyen előadás célja nyilván az, hogy megmutassa a hallgatóságnak: noha a mindennapi élet egy rakás fos, azért van felettünk valaki (Istennek…..
stella28 2012.06.16 17:41:18
Nem, én sem tudom elhinni, hogy annak, amit társas-társadalmi szinten egymással művelünk, köze lenne bármiféle Sátánhoz (ezt aztán tényleg abszolút nem tartom elképzelhetőnek) vagy Istenhez. Viszont azt sem gondolom, hogy ha nem lennénk szemetek egymással, a világ megjavulna.

Nagyon hosszú ideje kísért a gondolat, hogy az életben nincs semmi, ami által elfogadhatóvá válhatna. Ha csak egy kicsit is elvonatkoztatunk a jelentől, mindig ott kísért a halál gondolata - és ez szerintem már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy az élet használhatatlanná váljon. De van még más is. Ha komolyan megvizsgáljuk a létezésünket, rájövünk, hogy egyszerűen nincs értelme. Az összes érzelmünk, kapcsolatunk, munkánk, az egész kultúránk is az előbb leírt nyomásnak (a halálénak) a nyomait viseli magán. Lehetséges tevékenységeink egyike sem sokkal több, mint néha tudatosuló, többnyire azonban tudattalan kapálódzás a létezés végessége és kiszolgáltatottsága ellen. Gondolkodó lényekként ezeket az alapvető tényeket nem tudjuk csak úgy figyelmen kívül hagyni; legtöbb pillanatunkban ezekhez fogunk igazodni, ha akarjuk, ha nem. Nem tudunk más "értelmet" találni a létezésünknek, mint ezt a kapálódzást - ami azonban eleve kudarcra ítéltetett.

Összességében tehát azt mondanám, hogy az élet talán kevésbé lenne szívás, ha mi magunk megpróbálnánk nem tovább rontani rajta. Ettől azonban az létezés alapvetően negatív jellege megmaradna.
Ha van valamilyen tömeg- és családi rendezvény, amit őszintétlensége miatt ki nem állhatok, az a ballagás (az esküvő mellett, de arról az előző poszt szól).Hogy miért? Válaszképpen írtam egy fiktív ballagási beszédet, melyet egy fiktív igazgató olvas fel egy fiktív…..
stella28 2012.06.16 17:09:00
Nagyon érdekelt, hogy mi az oka a ballagással kapcsolatos ellenszenvednek. Hát igen, így már értem.

Mivel az efféle hazugságok témáját már sokat elemezgettük, most csak annyit fűznék hozzá a kérdéshez, hogy az ember mindig akkor koppan nagyot, ha az ilyesmit komolyan veszi. Valamiért az idősebb generációk (mint jelen esetben az igazgató) általában hajlamosak azt gondolni, hogy az utánuk jövőknek majd jobb lesz. Meg hogy az ő álmaikat majd a fiatalok fogják megvalósítani. Ez azonban illúzió, vagyis inkább csak önáltatás. A különböző generációknak, ha minden más feltétel azonos (tehát nincs háború, természeti katasztrófa, járvány stb.) kb. ugyanakkora a sikerességre-sikertelenségre van kilátásuk. Ahogy írod is, lesznek közülük, akik tíz-húsz év alatt totális ronccsá válnak, mások idős korukra Nobel-díjat kapnak. Mindazonáltal ilyen "felvezető szövegek" után elég pocsékul tud esni, mikor az ember szembesül a tényleges kilátásaival. Egy ballagási rendezvényen - és máshol - az idősebbek nem a bölcsességüket testálják az éppen felnőtté válókra, hanem az álomképeiket.

Szerintem egyébként épp a most írtak miatt nagyon visszás az, amikor az emberek már csak a gyerekeiknek/tanítványaiknak stb. akarnak jót, a saját személyes igényeikről és feladataikról mintegy megfeledkezve. Pedig az utánuk jövőknek sem lesz jobb, ha talán rosszabb sem. Összességében azt hiszem, hogy az ilyen, kizárólag a fiatalokra fókuszált gondolkodás oka egyszerűen a felelősség elhárítása - a saját sorsért, a saját eredményekért vállalt felelősségé.
 A deizmus hozzávetőlegesen azt vallja, hogy létezik ugyan Isten, de a teremtés végeztével már nem vesz részt a Világ irányításában.Ez nem is csoda. Ez a világ nem úgy néz ki, mint amit bárki is irányítana. Ha deista álláspontra helyezkedem, az azért magyarázatot…..
stella28 2012.06.12 22:30:06
Szia, megint én - már ha nem baj:)
Nehezen tudnám eldönteni, hogy karikatúrának vagy komoly gondolatmenetnek szántad-e a fenti bejegyzést - bár azt hiszem, leginkább mindkettőnek.
Furcsa és kényelmetlen gondolat az, hogy Isten valahol elronthatta a világot, noha kétségtelen, hogy a mérhetetlen mennyiségű diszfunkcióra nem is olyan rossz magyarázat ez. Érdekes módon a világra vonatkozó ilyen, jócskán pesszimista magyarázatokkal nemigen szoktunk foglalkozni, pedig ezekből is nagyon sokat el lehet képzelni. Engem például egy időben (egészen abszurd életkorban: tizenkét évesen) nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy mi van, ha csak én létezem. Vagy csak a világ és benne én. Később aztán rájöttem, hogy a kérdés nem csak engem izgat, hanem a filozófiatörténet egy jelentős vonulata ilyen jellegű problémákra épül, mégis: egy idő után túltettem magam rajta. Hogy miért, azt elég egyszerű megmondani: túlságosan nagy lelki megterhelést jelentett a dilemma feloldhatatlansága ahhoz, hogy tartósan foglalkoztasson. Azt hiszem, a többi, hasonlóan kényelmetlen potenciális világmagyarázattal is így vagyunk - egyszerűen nem foglalkozunk velük, mert nem tudjuk őket elviselni. Az, hogy Isten, akinek a gondolatához menekülni szoktunk, úgy, ahogy van, elrontotta a világot, nem egy könnyen emészthető gondolat. Talán ezért olvasni olyan ritkán ehhez a gondolatmenetedhez hasonló írásokat. Hogy ez baj-e, gyávaság-e vagy sem, nem tudnám megmondani.
Egyébként köszönöm a hozzászólásokat és az ide vezető linket - ez nem önreklám volt, hanem figyelemfelhívás:) Különben, ha már itt tartunk, igazából én folytatok durva önreklámozást, de a nem blog.hu-s blogcímeket nem lehet avartarba építeni, ezért jelenik meg az enyém is ilyen feltűnően. Bocsi, remélem, ez nem jelent gondot.
A múltkor rábukkantam egy olyan blogra, amit egy "jövőkutató" írt. Azon felül, hogy kissé "csodálatosnak" tartom, hogy jövőkutatással komolyan lehet foglalkozni (erről azért a jóslásra, Nostradamusra, Delphoira, az ezoterikus maszlagokra, vagy legfeljebb a sci-fire lehet…..
ipartelep mondja Beköszöntő 2012.01.09 18:25:00
Nehezen szántam rá magam, hogy "blogoljak". Sőt, még talán most se elszánás ez... Kezdetben ez a blogolás nekem olyasféle divathóbortnak tűnt, mint régen a naplóírás. Miért jó naplót írni, megörökíteni az élet jelentéktelen, apró történéseit? Miért gyártani a…..
stella28 2012.04.26 22:52:52
Hm, hát, hogy mi mindent tudnak emberek hülyeségnek tekinteni, az külön megér egy misét... Lehetne rá mondani, hogy ez egy társadalmi csoporttól (is) függő kérdés, de még csak nem is annyira. Onnantól kezdve, hogy valami, teszem azt, "-lógia" végződéssel bír, bizony nem csak 8 általános alatt kezdenek el másról beszélni az emberek. A másik véglet, persze a szakbarbár, aki nagyon hisz a maga "logoszában", abszolút magas szinten műveli, de másról aztán ne kérdezd. Tipikus esete ennek, amikor egy bölcsészt természettudományról kérdezel, vagy ugyanezt fordítva. Nemrég részt vettem egy relativitáselméletről szóló, elvileg interdiszciplinárisnak hirdetett nyilvános beszélgetésen. Az előadók között volt fizikus, csillagász; pszichológus, irodalmár. Szerintem sejted, kik azok, akik megértették egymást. A legrosszabb az volt, hogy az előadók közül senki sem tette a legkisebb erőfeszítést sem, hogy az "ellenpólus" ismeretei felé nyisson. Egyszerűen elbeszéltek egymás mellett; ja, és időnként nagy büszkén megjegyezték, hogy ők bizony nem értenek a fizikához (irodalomhoz... - ki mihez).
Ugyanakkor szerintem egyáltalán nem jó dolog, hogy nagyon sokan hajlamosak elzárkózni az emberi tudás különböző területeitől. A történelem során felhalmozott tudáskészlet éppen azáltal lett az, ami, hogy hozzánk hasonló mentális felépítésű lények hozták létre. Nyilván nem lesz mindenkiből Nobel-díjas matematikus, de azt gondolom, hogy a különböző tudásterületeknek legalább egy amolyan "konyhaváltozata" minden normális intelligenciaszintű ember számára elérhető. Ha valamelyik területtől kategorikusan elzárkózunk (ld.: "Én hülye vagyok a matekhoz."), azzal csak a saját, a világ megismerésével kapcsolatos esélyeinket rontjuk. Az ilyen hozzáállás szerintem leginkább szellemi lustaság vagy hanyagság eredménye. Ennek ellenére nagyon kevés az igazán nyitott ember - az ilyesmi olyan igazán talán a görögöknél volt divat utoljára.
Mindezt azért írtam le, mert szerintem ugyanez a filozófiára is érvényes. Aki azt állítja, hogy ezek a témák számára túl elvontak/túl magasak, megfosztja magát valami fontostól. Megint csak nem Platón-klónokat (amúgy nem szeretem, de állítólag rá épült a nyugati filozófia...:)) kell várni, de a világ alapvető működésére vonatkozó kérdések szerintem nem olyanok, amiket gondolkodó lény a szőnyeg alá söpörhet.
Egyébként nagyon érdekes, amit a filozófiával kapcsolatos felfogásodról írsz. De valamit még mindig nem értek: miért gondolod, hogy a filozófia révén képesek lehetünk "nagyjából ismerni a dörgést"? Úgy értem, amin még gondolkodnunk kell, azt nem tudjuk. Amit tudunk, azokra már vannak különböző tudományágaink. Honnan tudjuk, hogy mik a filozófiai ismeretnek a kritériumai? Bocsi, tudom, hogy ez kicsit radikális szkepszis, de szerintem nem teljesen indokolatlan.
Nem akartam továbbra sem nagyon aktuálpolitizálni, de ez a téma most az utcán hever, és nem tudom megállni, hogy hozzá ne szóljak. Természetesen a Köztársasági Elnök disszertáció másolási ügye kapcsán jutott az eszembe. Valamit gyorsan leszögeznék: Schmitt Pál szakdolgozatát…..
stella28 2012.04.20 23:38:23
Hehe, Kant és a szakdolgozata... ez tetszik:D
Őszintén szólva kicsit elszomorít, amit írsz, és most nem a volt államfő kritikájára gondolok. Nem szeretném tudomásul venni (pedig nem ártana), hogy az elvileg értelmiségi hivatást megcélzó emberek többsége képtelen önállóan gondolkodni. Különösen azért fájó ez a számomra, mivel jelenleg jómagam is a szakdolgozatom bírálatára várok... Nem szeretném, ha az opponensem hasonló gondolatokkal tenné le a munkámat.
Azt gondolom egyébként - és ez saját, meglehetősen friss tapasztalat -, hogy egy ilyen dolgozat elkészítésénél működnie kell az ember önkritikájának. Sz*rt ne adjunk már ki a kezünkből, még ha világos is, hogy azzal is átengednek az államvizsgán. A magam részéről akkor, amikor elém került egy rakás adat, megpróbáltam nem a szakirodalomból kimazsolázni a lehetséges magyarázatokat (amik úgysem illettek volna pontosan ahhoz, amit láttam), hanem a saját gondolati folyamataimat mozgósítva próbáltam magyarázatot keresni. Az, amit találtam, talán "tudásfelhő-bővítéshez" kevés és nem eléggé megalapozott, mindazonáltal elég eredetinek érzem ahhoz, hogy aggódjak, mit szólnak majd hozzá:) A szakirodalom - nos, szerintem ez amolyan szükséges rossz, mindenesetre vehető úgy, mint egy nem valós idejű diskurzusba való bekapcsolódás. Az tényleg nem lehet megoldás, hogy minden jelentősebb állításnál ott figyeljen a lábjegyzetben egy lehivatkozott tanulmány, de ha inkább vitapartnerként fogjuk fel azok szerzőit, akkor talán már másként fest a dolog.
A legnyugtalanítóbb probléma persze tényleg az, amit te is írsz: az emberek - és az értelmiségijelöltek - többsége nem tud/akar önállóan gondolkodni, amin talán a kereskedelmi csatornák és a tömegmédia egyéb áldásai, no meg a felsőoktatás eltömegesedése idején nem is nagyon lehet csodálkozni. De azért az ember ilyenkor elbizonytalanodik, hogy a szubjektív megérzéseken túl vajon ő maga a többséghez vagy a kisebbséghez tartozik-e.