Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ginpei

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2012.04.15. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog Párkapcsolatok, és a férfi agy... 2012.04.21 16:00:00
A napokban gondolkoztam azon, hogy vajon miért csak komolytalan és alkalmi kapcsolatokat kereső melegekbe futhatok bele a különféle társkereső oldalakon. Majd több közrejátszó tényezővel összeállt a kép. Lehetséges, hogy a férfiak többsége - legyen az hetero- vagy homoszexuális…..
Ginpei 2012.04.22 22:23:37
Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog A Jobbik és a melegek, avagy a perverz ganaj esete 2012.04.20 23:32:00
A legutóbbi születésnapi bejegyzés után most jöjjön egy kicsit aggasztóbb és kevésbé vidám poszt. Történetesen ami hatalmas meglepődést okozott nekem, és enyhén fel is háborított. A hvg számolt be róla, hogy a Jobbik bebörtönözné a melegeket... A blogon és…..
Ginpei 2012.04.22 22:16:33
Az az igazság, hogy igazad van abban, hogy bizonyos típusú embereknek hiába mondasz bármit, hiába próbálsz ész érvekkel vitázni, meg stb.. Az ilyen emberek szem ellenzőt viselnek és nem érdekli őket a dolog. De pont ma gondolkoztam el azon, hogy elmenni se lehet az ilyeneket mellett bedugott füllel, mintha engem nem érintene, mintha rám nem vonatkozna, mintha nem is lenne.

Engem ma ez szíven ütött:

www.origo.hu/itthon/20120420-a-facebookon-vivjak-a-politikai-csatakat-a-fiatalok.html?beuszo

Mailen kaptam a linket, és most annyi minden van bennem ezzel kapcsolatban, de személyeskedni ugye nem akarok, majd talán ha kicsit letisztultak a gondolataim elmondom. Most csak annyit: emellett nem lehet szótlanul elmenni. De akkor mit tegyen az ember? Nem tudom. Ki mehetsz felvonulni, de annak sincs sok foganatja, meg nem is tudom, itt is van egy olyan nagy egyenetlenség a felvonulással kapcsolatban, de majd legközelebb elmondom, ha esetleg érdekel valakit, mire gondolok.
Élni, és élni hagyni - meleg fiú blog Meleg művészek, költők, előadók és művelt melegek 2012.04.11 17:21:00
Ma van a költészet napja. Ez a nap 1964 óta ismert költészet napjaként, mégpedig József Attila születésnapja okán. Ezen felindulva arra gondoltam, összegyűjtöm a híres melegek, meleg művészek és előadókat, akik egykor vagy még ma is büszkén vállalják másságukat, és olyat…..
Ginpei 2012.04.15 18:34:35
A kommenteket nem olvastam végig, csak a bejegyzést. Nos, először is: Schubert nem volt meleg (legalábbis róla még sohasem hallottam), ahogy Shakespeare se volt meleg (ez viszont meggyőződésem, ha valaki akarja, majd kifejtem, ugyanis elsősorban a szonettjeit veszik elő, amik ugye egy szerelmi háromszöget mesélnek el, amiben a lírai én szerelme egy fiatalabb férfi és egy hölgy, de ez lehet, hogy csak szerepjáték egyfajta műfaj paródia), ahogy Leonardóban se vagyok biztos, hogy az volt. Kicsit idegesít, és egyfajta kisebbrendűségi vonásnak érzem, hogy nagy és híres művészeket, politikusokat stb. igyekeznek melegnek bemutatni. Viszont pl.: néhány meleg operaszerző, akik biztosan melegek voltak (mivel lusta vagyok most saját kútfőből dolgozni, a wikipédiából másolom ide az infók nagy részét):

Francis Jean Marcel Poulenc (Párizs, 1899. január 7. – Párizs, 1963. január 30.) francia zeneszerző, a Hatok csoportjának tagja. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket. Claude Rostand egy 1950 júliusában írott kritikájában úgy jellemezte őt, mint aki „félig kurafi, félig szerzetes”, ez a címke azóta elválaszthatatlanul összeforrott a nevével. Ő nyíltan vállalta a homoszexualitását és van egy nagyon jó operája, ami nekem egyik kedvencem lett: A karmeliták párbeszédei.

Báró Edward Benjamin Britten (hivatalos megszólításban Baron Britten vagy Lord Britten), Aldeburgh bárója OM CH (Lowestoft, Egyesült Királyság, 1913. november 22. – Aldeburgh, Egyesült Királyság, 1976. december 4.) angol zeneszerző, karmester, zongorista. Zenei tehetsége korán megnyilvánult. Ötévesen kezdett komponálni, első vonósnégyesét kilenc évesen írta. Tizennégy éves korában szimfóniát, további vonósnégyeseket, zongoraszonátákat és dalokat írt. Zeneelméletet magánúton, Frank Bridge-től tanult. 1930-ban a Royal College of Music növendéke lett, ahol John Ireland volt a mestere. Első nyomtatásban megjelent műve a Sinfonietta volt (1932). Nagy hatással volt rá W.H. Auden, aki többek közt első operájának, a Paul Bunyannak a szövegkönyvét írta. A háború elől menekülve 1939-től 1942-ig az Egyesült Államokban tartózkodott, ahol megírta Sinfonia da Requiemjét. Opera-zeneszerzőként a Peter Grimes bemutatója után (1945) figyeltek fel rá. 1953-ban II. Erzsébet koronázására írta a Gloriana című operáját. 1947-ben részt vett az Aldeburgh-i Fesztivál megszervezésében, amelyet azóta évente rendeznek. Operahőseinek és dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenorista volt, aki az 1930-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet játszott (ugyanis ő volt az élettársa és igen, jövőre lesz születésének 100 évfordulója, de itthon senki se fog róla megemlékezni, mert a magyar közönség nagy része túl sznob a kortárs operához).

Gian Carlo Menotti (Cadegliano, 1911. július 7. – Monaco, Monte Carlo, 2007. február 1.) olasz zeneszerző, szövegíró, rendező, tanár, aki főként Amerikában működött. Párja Samuel Barber szintén híres amerikai zeneszerző volt, többek között ő is írt két operát, neoromantikus stílusban alkotott. Mind két szerző nálunk jó formán ismeretlen. Menotti két operáját játszották nálunk anno Pécsen.

Don Luchino Visconti di Modrone, Lonate Pozzolo hercege (Milánó, 1906. november 2. – Róma, 1976. március 17.), olasz filmrendező. A neorealizmus egyik atyjaként írta be nevét a filmtörténetbe, az 1960-as évektől kezdve azonban filmjei egyre több bírálatban részesültek. Jelentős volt a munkássága színpadi rendezőként is: főleg az opera műfajában volt otthonos. Mind a színpad, mind a film számára éles szemmel fedezett fel új tehetségeket, akiknek pályafutását atyai jóindulattal egyengette. Filmjeire erős irodalmi kötődés jellemző: szinte valamennyi alkotása irodalmi mű alapján készült. Visconti nyíltan vállalta homoszexualitását[1], a téma több filmjében is megjelenik. Élettársa Helmut Berger színész volt, Visconti több filmjében (Elátkozottak, Meghitt családi kör, Ludwig) is szerepet kapott, de feltűnik a Keresztapa III.-ban is. (Visconti egyébként nagy kedvencem! Ha valaki szenzációs kosztümös filmet akar látni, akkor nézze meg a Párducot, méghozzá a vágatlan, négy órás verziót!, de a Rocco és fivérei is zseniális - a fiatal Alain Delon esztétikailag is nagy élvezet-, vagy ott van a Ludwig - amihez én magyarítottam a feliratot - ami szintén zseniális, vagy a Megszállottság és etc.)

Pier Paolo Pasolini (Bologna, 1922. március 5. – Ostia, 1975. november 2.) olasz író, költő, teoretikus és filmrendező. A szélesebb közönség – főleg Magyarországon – inkább filmrendezőként ismeri. Egyike a XX. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt. (Na, az ó filmjeit viszont nem igazán szeretem.)

Pedro Almodóvar (Calzada de Calatrava, Spanyolország, 1949. szeptember 24. –) spanyol filmrendező, forgatókönyvíró, producer.

Patrick White (London, 1912. május 28. – Sydney, 1990. szeptember 30.) ausztrál regény- és drámaíró. Az első és máig egyetlen irodalmi Nobel-díjas ausztrál író. Neki magyarul csak egy regénye jelent meg, de az valami fantasztikusan jó: Az élet fája (semmi köze Brad Pitt filmhez!!!).

Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) nyelvész, költő, műfordító, esszéista, habilitált egyetemi docens.

André Gide (Párizs, 1869. november 22. – Párizs, 1951. február 19.) francia író, esszéista. Apja halála után anyja szigorú vallásos nevelésben részesítette, amely később kiváltotta belőle a konvenciókkal szembemenő írói és emberi magatartását. A fiatal értelmiségiek körében hamar népszerűvé vált, de a vallásos, katolikus szervezetek és értelmiségiek egész mindvégig az ellenségüknek tekintették. Halála után a Vatikán indexre tette könyveit. Gide a huszadik századi világirodalom egyik legjelentősebb írója volt, aki felbontotta a hagyományos regény szerkezetet, szembefordult a realista ábrázolással és az 1925-ös Pénzhamisítók című művével már a posztmodern irodalmat vetítette előre.

Michael Cunningham (1952. november 6.)[1] díjnyertes amerikai író, legismertebb regénye az 1998-ban kiadott Az órák, amellyel Pulitzer-díjat nyert 1999-ben. Nekem Az otthon a világ végén a nagy kedvencem.

De azt megint csak túlzásnak tartom, hogy a wikipédia szerint Andersen (akit szintén imádok még felnőtt fejjel is) vagy Thomas Mann meleg volt. Meg Pilinszky. Ezek csak feltételezések és semmi konkrét bizonyíték nincs rá, de ha igen valaki cáfoljon meg.

Bocsánat a kisregényért, amúgy véletlen találtam ide a múltkor és most visszanétem.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása