Adatok
photon87
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Szemérmetlen dolgot néztem az interneten” hallom egyre gyakrabban gyóntatóként a zavarodott, és szégyenlős szavakat. Fiatalok, mondhatnánk, természetes érdeklődés, csak egy kicsit célt tévesztett. Csakhogy a történet sajnos a legtöbbször nem olyan egyszerű, hogy néhány bátorító mondattal és egy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
1. A félelem, hogy fájdalmat okozok annak, akit a legjobban szeretek. Nagyon jól tudom, mi erről az egészről a barátnőm véleménye. Azt is tudom, hogy egy ilyen dolog hosszú távon nem marad titokban - egyszer valaki rámnyitja az ajtót és rossz helyen rossz megjegyzést tesz, vagy kint marad egy ablak a böngészőmben... Nem is csak a lebukás veszélye volt az, ami visszatartott: egyáltalán, az, hogy valami olyat teszek, ami nagy fájdalmat okozNA, ha nem csinálnám titokban. Akkor titokban sem akarom csinálni.
2. Az, hogy tulajdonképpen nekem sem tetszett az egész. Nem megyek részletekbe... de egy-két dolgot sosem tudtam végignézni. Szelektálnom kellett, ráadásul idővel egyre kevesebb "kedvemre való" dolgot találtam. És mindig rossz érzés fogott el, ahogy hallottam ezeket beszélni (komolyan, mintha valami vásárra vitt lót mustrálnának), láttam a férfiak szemében a kéjenc büszkeséget, a nők szemében a "persze, élvezem én" tekintetet (oké, nem a szemüket kellett volna nézni :)) Még nem volt alkalmam kipróbálni, de nagyon nem ezt akarom a saját életemben... És amikor értelmes hangulatban elnéztem ezeket a gagyi, "csábító" 18+-os linkeket... hát szóval szánalmasnak éreztem, hogy ezek hatni tudnak rám.
3. Lehet, hogy ez furán hangzik, de segített az is, hogy nem mentem el azonnal gyónni. Nem akartam azt eljátszani, hogy gyorsan meggyónom, gyorsan visszaesek (volt ilyenben részem bőven). Elég súlyos bűnnek éreztem ezt ahhoz, hogy bizonytalanságban érezzem magam (pl. mehetek így áldozni? ugye azért ez még bocsánatos bűn?...) - éreztem, hogy na ezt az érzést nem akarom. Úgy döntöttem, hogy amikor a többi rossz érzés is annyira megerősödik bennem, hogy komoly elhatározást tudok tenni, akkor megyek el gyónni.
Így is történt (ennek kb. fél éve), azóta szerencsére nem estem vissza, és nem is rezgett nagyon a léc. Hogy azóta hogy próbálom magam visszatartani:
1. Próbálom tudatosítani magamban, milyen rossz érzés ebben élni. Időnként pl. megnézem az index.hu-n a 18+-as linkeket, és elgondolkozom az értelmükön...
2. Próbálom tudatosítani, hogy nem lehet "csak egyszer". Eddig még legalábbis nem sikerült (sőt: így kezdődött minden baj).
3. Egy kicsit engedékenyebb vagyok magammal más téren. Majd ha ettől sikerül stabilan megszabadulni, faragunk ott is a dolgokból.