Adatok
sroa10
0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lassan két évtizede is megvan annak, hogy egy rendkívül különös könyv került a kezem ügyébe. A könyv címe ez volt: Csodakút – Népmese, beavatás, álomfejtés, napút, mélylélektan, ezotéria. Akik engem közelebbről is ismernek, azok pontosan tudják, hogy soha semmi sem állt…..
Vizsgáljuk hát meg kissé alaposabban, hogy kik is ezek a titokzatos kutrigurok és utigurok! Láttuk, hogy Illig és Weissgerber a Magyarok a kitalált középkorban c. könyvben „hun” kutrigurokat és „szintén hun” utigurokat említ.Zichy István A magyarság…..
sroa10
2012.04.06 01:35:25
@sroa10:
Nem folytatom itt ezt a kérdést, csak annyit szeretnék jelezni ezzel kapcsolatban, hogy szerintem nem szándékos történet hamisításról van szó, hanem csupán arról, hogy ezen zavaros időszakban, Attila után (avar kor - zavar kor) káosz volt, nem volt egységes időszámítás, ami korábban sem volt. A római időszámítási rendszer még követhető és hitelesnek tekinthető, de normális számításra éven belüli naptári szinten szerintem alkalmatlan, az egyik év 350, a másik 370 napból áll, a fejemet fogtam, amikor erről olvastam! Nem véletlen, hogy normális népek nem igazodtak hozzá, hanem a saját használt naptáraik szerint éltek, és az éveket az uralkodóik regnálása alapján örökítették meg, pl. XY uralmának 5. évében ez és ez történt.
Szerintem továbbra is lehet "sötét" középkornak tekinteni Európában azt a 104 évet, ami eltelt Attila halála és a magyarok második bejövetele között, amit aztán utólag is a nagy okos történészek kb. 350 évre húztak szét, nyilvánvalóan számtalan népet és törzseket "teremtve", csak azért, mert nem fogták fel, hogy rosszul lett szinkronizálva a folyamatában egységes időszámítás a külön máshogy számoltakkal, és egyáltalán, az önmagukban hitelesen számoltak egymással. A VÍZÖNTŐ kora másként nem is mutatkozhat meg, ha ez tényleg az idő tengely, akkor egyáltalán nem csoda az egész, hanem ez természetes.
4. Nincs szükség szándékosságot feltételezni, szerintem, bőven elég arra gondolni, hogy egy uralkodó udvarában azért "másolnak" le, azaz írnak meg más nyelven egy egész történetet, mert azt egy másik udvarnak szánják ajándékul. Nyilván, hogy az adott "másolat" akkor annak a másik udvarnak az időszámításához próbálja átírni a konkrét évszámokat, ahova készíti. Szerintem egészen addig nem volt ezzel probléma, amíg jött egy utazó a másik országból, aki tudta, hogy ott nála éppen melyik évben járnak, és egyből megtudta, hogy ahol jár, ott hányat írnak éppen. Szerintem biztosan 1000 után volt, hogy elkezdték megpróbálni "egységesíteni" az évek számlálását, ezáltal az időszámítást. Biztos, hogy van hozzá közünk, mert úgy tűnik, hogy sokkal problémamentesebb naptár rendszerünk és időszámításunk volt, második bejövetelünk idején, mint ami itt volt kaotikusan akkor.
Egy szó mint száz: Szekeres Sándor elmélete szerintem sokkal közelebb visz minket ennek a káosznak a tisztázásában, mint a többi szándékos hamisítási elmélet. Azt gondolom, hogy nem volt tudatos az, hogy tényleg van egy kb. 350 éves időtartam, amiben olyan 100 éves tényleges időtartamú események kaotikusan, azaz duplikátumokkal, szétválasztva is, lényegében torzítva vannak értelmezve a jelenleg elfogadott tudományban. A duplikátumok, a különféle népek azért jöttek létre, mert nem lehetett kötni máshoz abban a széthúzódott időben. Szerintem nem szándékosan húzták szét az időt, hanem ez simán félreértésen alapult. Nem volt egységes és biztos idő, amire támaszkodhattak volna, én azt gondolom, hogy Attila idején (általa?) még volt, aztán utána 104 évvel jöttünk, és ez megint valami biztos támpont volt. Az biztos, hogy nagyon sok kutatni való van ebben még, én csak laikus olvasó vagyok, de mindenképpen szeretném jelezni, elmondani, hogy mennyire nagy tisztelettel vagyok Tóth Gyulához, hogy ő ilyen alapos kutatást folytat!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Önnek!
Nem folytatom itt ezt a kérdést, csak annyit szeretnék jelezni ezzel kapcsolatban, hogy szerintem nem szándékos történet hamisításról van szó, hanem csupán arról, hogy ezen zavaros időszakban, Attila után (avar kor - zavar kor) káosz volt, nem volt egységes időszámítás, ami korábban sem volt. A római időszámítási rendszer még követhető és hitelesnek tekinthető, de normális számításra éven belüli naptári szinten szerintem alkalmatlan, az egyik év 350, a másik 370 napból áll, a fejemet fogtam, amikor erről olvastam! Nem véletlen, hogy normális népek nem igazodtak hozzá, hanem a saját használt naptáraik szerint éltek, és az éveket az uralkodóik regnálása alapján örökítették meg, pl. XY uralmának 5. évében ez és ez történt.
Szerintem továbbra is lehet "sötét" középkornak tekinteni Európában azt a 104 évet, ami eltelt Attila halála és a magyarok második bejövetele között, amit aztán utólag is a nagy okos történészek kb. 350 évre húztak szét, nyilvánvalóan számtalan népet és törzseket "teremtve", csak azért, mert nem fogták fel, hogy rosszul lett szinkronizálva a folyamatában egységes időszámítás a külön máshogy számoltakkal, és egyáltalán, az önmagukban hitelesen számoltak egymással. A VÍZÖNTŐ kora másként nem is mutatkozhat meg, ha ez tényleg az idő tengely, akkor egyáltalán nem csoda az egész, hanem ez természetes.
4. Nincs szükség szándékosságot feltételezni, szerintem, bőven elég arra gondolni, hogy egy uralkodó udvarában azért "másolnak" le, azaz írnak meg más nyelven egy egész történetet, mert azt egy másik udvarnak szánják ajándékul. Nyilván, hogy az adott "másolat" akkor annak a másik udvarnak az időszámításához próbálja átírni a konkrét évszámokat, ahova készíti. Szerintem egészen addig nem volt ezzel probléma, amíg jött egy utazó a másik országból, aki tudta, hogy ott nála éppen melyik évben járnak, és egyből megtudta, hogy ahol jár, ott hányat írnak éppen. Szerintem biztosan 1000 után volt, hogy elkezdték megpróbálni "egységesíteni" az évek számlálását, ezáltal az időszámítást. Biztos, hogy van hozzá közünk, mert úgy tűnik, hogy sokkal problémamentesebb naptár rendszerünk és időszámításunk volt, második bejövetelünk idején, mint ami itt volt kaotikusan akkor.
Egy szó mint száz: Szekeres Sándor elmélete szerintem sokkal közelebb visz minket ennek a káosznak a tisztázásában, mint a többi szándékos hamisítási elmélet. Azt gondolom, hogy nem volt tudatos az, hogy tényleg van egy kb. 350 éves időtartam, amiben olyan 100 éves tényleges időtartamú események kaotikusan, azaz duplikátumokkal, szétválasztva is, lényegében torzítva vannak értelmezve a jelenleg elfogadott tudományban. A duplikátumok, a különféle népek azért jöttek létre, mert nem lehetett kötni máshoz abban a széthúzódott időben. Szerintem nem szándékosan húzták szét az időt, hanem ez simán félreértésen alapult. Nem volt egységes és biztos idő, amire támaszkodhattak volna, én azt gondolom, hogy Attila idején (általa?) még volt, aztán utána 104 évvel jöttünk, és ez megint valami biztos támpont volt. Az biztos, hogy nagyon sok kutatni való van ebben még, én csak laikus olvasó vagyok, de mindenképpen szeretném jelezni, elmondani, hogy mennyire nagy tisztelettel vagyok Tóth Gyulához, hogy ő ilyen alapos kutatást folytat!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Önnek!
sroa10
2012.04.08 00:49:08
@sroa10: Folytatom:
A vízöntő korának eleve sajátossága, és középponti kérdése az IDŐ. Ahogy egy ember is össze tud zavarodni, ha elszigetelik minden kapaszkodótól, mondjuk a nap járásától is, egy idő után elveszíti az idő követését, összezavarodik, igaz? Attila után Európával éppen ez történt, elveszett a biztos pont. Amit nem csodálok, miután Szekeresnél olvastam a római naptárat, egyik év 350, másik 370, aztán megint 350, utána 370 nap körüli évek, és még korrekciós napok is, ez már maga a káosz szerintem, én ezt nem gondoltam volna magamtól. Ja, és még ezt sem feltétlen tartották be, mert hát a papok joga volt kihírdetni az "időt", akik viszont megvesztegethetőek is voltak. Attila próbált rendet tenni ebben a kaotikus világban, aminek része volt, hogy ezt a nem normális római őrültséget megállítsa. Ez sikerült, de az már nem, hogy helyette az általa összehozott birodalom hosszú távon meghatározó legyen. Az eredményét látjuk most, 104 év alatt totálisan eltévedtek az időben, ami a mai napig tart...
Ehhez szerintem nem kell szándékosság, anélkül is bőven reális, sőt.
Később aztán, és ez már szerintem a kb. felvilágosodás környéke, amikor elkezdődik az a történészi munka, hogy egységesítsék az európai történelmet, na akkor jön szerintem a szándékosság is már. Mivel a fantom időszak, olyan 2-300 év összesen, már fennáll, a saját időzavaruk miatt, nem is olyan könnyű ezt az Illig által is beazonosított időszakot feltárni, bemutatni. Szerintem még az sem szándékos, hogy ugyanazon történetek kétszer, meg háromszor szerepelnek, a népnevek is sokszorosan többek, mint egyébként, hanem abból fakadt, hogy vagy a római kor ideje felé, vagy az újra folyamatos időszámítás felé kötötték-e az adott források anyagait, és még emellett is volt nagy "rés". Az természetes, hogy nem a nekik kellemetlen történet irányában és nyomán kutattak, és feltételeztek, hanem a saját javukra. Mondhatnám azt is, hogy ha nem volt újabb Isten ostora, (sajnos későn jöttünk, ilyen tekintetben a 104 év is sok volt), hát akkor nyilván mi magunk voltunk tovább itt, és akkor eszerint értelmezzük a forrásainkat. Nem tudatos, hogy ki kell tölteni az időt, hanem valamiféle "tény", hogy pl. Alariknak nem lehet köze Attilához, mert más időszámítás szerinti valamihez külön tudták kötni. Nem rossz szándék kellett ehhez, hanem az idő megzavarodása. Hogy aztán egyébként minket hogy húznak le, meg az egész szkíta és hun történet mennyire nem fontos Európában, az már csak a hab a tortán.
Ne felejtsük el, hogy az aktuális világkorszak legmélyebb pontja környékén vagyunk, nem csoda, hogy rendre (időlegesen) az alsóbb erők kerülnek felülre. De az fontos, hogy tudjuk, hogy mi a dolgunk, feladatunk, még akkor is, ha a világban semmi sem kedvez nekünk, szinte "minden és mindenki" ellenünk van. Én azt gondolom, hogy mi annyival járunk mindig előttük, hogy mi jobban tudjuk, hogy mi van, még akkor is, ha éppen tehetetlenek vagyunk. Tehetősek, azaz tettrekészek akkor, és azáltal lehetünk, ha tudjuk és/vagy érezzük, hogy mit kell tenni/mi az igazság. Ha szándékosságot és tudatos hamisítást keresünk, azzal éppenhogy elvétjük a lényeget, és az egyetlen fegyverünkben, a tudásunkban esünk kételkedésbe! Ha annyira jól tudták volna, és szándékosan csinálták volna, akkor okosabbak nálunk, viszont ez nem stimmel abban, hogy mégis rájöhettünk az igazságra. A lényeg nem az, hogy valaki hamisított-e, hanem a lényeg, hogy Attila halála után 104 évvel visszajöttünk, és immár több, mint ezer éve itt vagyunk. Amit el kell fogadtatni a nyugati történészekkel, az az, hogy mi Attila örököseiként jöttünk haza, 104 évvel csupán a halála után, és ők zavarodtak meg az időkben, és nekik kell átértékelni a saját történelmüket, ennek fényében. Ráadásul ott tartunk éppen, hogy minden nyugati állam lényegében a szkíta-hun államiság és kultúra nyomán vált állammá, ha jól követem a dolgokat.
Édes Istenem, mennyit írtam! Talán nem teljesen haszontalanul...
A vízöntő korának eleve sajátossága, és középponti kérdése az IDŐ. Ahogy egy ember is össze tud zavarodni, ha elszigetelik minden kapaszkodótól, mondjuk a nap járásától is, egy idő után elveszíti az idő követését, összezavarodik, igaz? Attila után Európával éppen ez történt, elveszett a biztos pont. Amit nem csodálok, miután Szekeresnél olvastam a római naptárat, egyik év 350, másik 370, aztán megint 350, utána 370 nap körüli évek, és még korrekciós napok is, ez már maga a káosz szerintem, én ezt nem gondoltam volna magamtól. Ja, és még ezt sem feltétlen tartották be, mert hát a papok joga volt kihírdetni az "időt", akik viszont megvesztegethetőek is voltak. Attila próbált rendet tenni ebben a kaotikus világban, aminek része volt, hogy ezt a nem normális római őrültséget megállítsa. Ez sikerült, de az már nem, hogy helyette az általa összehozott birodalom hosszú távon meghatározó legyen. Az eredményét látjuk most, 104 év alatt totálisan eltévedtek az időben, ami a mai napig tart...
Ehhez szerintem nem kell szándékosság, anélkül is bőven reális, sőt.
Később aztán, és ez már szerintem a kb. felvilágosodás környéke, amikor elkezdődik az a történészi munka, hogy egységesítsék az európai történelmet, na akkor jön szerintem a szándékosság is már. Mivel a fantom időszak, olyan 2-300 év összesen, már fennáll, a saját időzavaruk miatt, nem is olyan könnyű ezt az Illig által is beazonosított időszakot feltárni, bemutatni. Szerintem még az sem szándékos, hogy ugyanazon történetek kétszer, meg háromszor szerepelnek, a népnevek is sokszorosan többek, mint egyébként, hanem abból fakadt, hogy vagy a római kor ideje felé, vagy az újra folyamatos időszámítás felé kötötték-e az adott források anyagait, és még emellett is volt nagy "rés". Az természetes, hogy nem a nekik kellemetlen történet irányában és nyomán kutattak, és feltételeztek, hanem a saját javukra. Mondhatnám azt is, hogy ha nem volt újabb Isten ostora, (sajnos későn jöttünk, ilyen tekintetben a 104 év is sok volt), hát akkor nyilván mi magunk voltunk tovább itt, és akkor eszerint értelmezzük a forrásainkat. Nem tudatos, hogy ki kell tölteni az időt, hanem valamiféle "tény", hogy pl. Alariknak nem lehet köze Attilához, mert más időszámítás szerinti valamihez külön tudták kötni. Nem rossz szándék kellett ehhez, hanem az idő megzavarodása. Hogy aztán egyébként minket hogy húznak le, meg az egész szkíta és hun történet mennyire nem fontos Európában, az már csak a hab a tortán.
Ne felejtsük el, hogy az aktuális világkorszak legmélyebb pontja környékén vagyunk, nem csoda, hogy rendre (időlegesen) az alsóbb erők kerülnek felülre. De az fontos, hogy tudjuk, hogy mi a dolgunk, feladatunk, még akkor is, ha a világban semmi sem kedvez nekünk, szinte "minden és mindenki" ellenünk van. Én azt gondolom, hogy mi annyival járunk mindig előttük, hogy mi jobban tudjuk, hogy mi van, még akkor is, ha éppen tehetetlenek vagyunk. Tehetősek, azaz tettrekészek akkor, és azáltal lehetünk, ha tudjuk és/vagy érezzük, hogy mit kell tenni/mi az igazság. Ha szándékosságot és tudatos hamisítást keresünk, azzal éppenhogy elvétjük a lényeget, és az egyetlen fegyverünkben, a tudásunkban esünk kételkedésbe! Ha annyira jól tudták volna, és szándékosan csinálták volna, akkor okosabbak nálunk, viszont ez nem stimmel abban, hogy mégis rájöhettünk az igazságra. A lényeg nem az, hogy valaki hamisított-e, hanem a lényeg, hogy Attila halála után 104 évvel visszajöttünk, és immár több, mint ezer éve itt vagyunk. Amit el kell fogadtatni a nyugati történészekkel, az az, hogy mi Attila örököseiként jöttünk haza, 104 évvel csupán a halála után, és ők zavarodtak meg az időkben, és nekik kell átértékelni a saját történelmüket, ennek fényében. Ráadásul ott tartunk éppen, hogy minden nyugati állam lényegében a szkíta-hun államiság és kultúra nyomán vált állammá, ha jól követem a dolgokat.
Édes Istenem, mennyit írtam! Talán nem teljesen haszontalanul...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Ezen a ponton eszembe jutnak Pap Gábor idevágó gondolatai: Fehérlófia ezzel a cselekedetével valójában súlyos hibát követett el, s egész későbbi kálváriája ennek tudható be. Alsó világbeli bolyongásaira, későbbi küzdelmeire és csalódásaira mind-mind azért volt szükség, hogy megtisztuljon és megnemesedjen abból, amit ekkor követett el. Egy olyan alacsonyabb rendű erkölcsi elvet alkalmazott ugyanis Kapanyányimonyókkal szemben, amelyet ő semmiképpen sem engedhetett volna meg magának. Ezt az elvet úgy hívják: szemet szemért, fogat fogért."
A bolyongás, hányattatás egészen addig tart, amíg nem találunk vissza a legmagasabb rendű erkölcsi alapra, a 'szeretet' -re. Ld. a szent királylányainkat, királynőinket is.
A Griffmadár a legnagyobb ellenségünknek is tekinthető, még a fiókák sem akarták megmondani "ki tette" (rájuk a szűrt), merthogy megölné azonnal!
A törpe valóban megfeleltethető a háttérhatalomnak: kicsinysége ellenére nagy erő rejtőzik benne, álnokul "győzi le" a nála nagyobbakat. Egy jó érzésű erős ember nem fog egy nála látszólag gyengébbel megverekedni, ahogy nem rúg bele a földön fekvőbe sem.
Még annyit hozzátennék, hogy az asztrálmítoszi keretrendszer szerinti értelmezés, megközelítés nem ellentétes más megközelítéssel, értelmezéssel. A valóság, az igazság megismerése nem versengés, hanem együttműködés kell legyen, ki-ki a maga gondolkodásmódja, tudása szerint tegyen hozzá, tehet hozzá. Az égben csillagbetűkkel megírott könyv semmivel sem hiteltelenebb, mint a földön írt krónikák, sőt, talán nehezebb "hamisítani".
(Egy mellék gondolatom jó ideje, hogy ahogyan a Szent Koronán történtek kép cserék, és a Képes Krónika egy képét is biztosan megrongálták, akár a szövegben is lehet benne változtatás, vannak lapok amiken nincsen miniatúra, nem tudom, hogy ezt komolyabban vizsgálta-e már valaki.)
(Másik gondolatom, hogy az előre-hátra átfordulások pl. Alarik-Kirala, Ménrót-Nimród könnyen eredhetnek abból, hogy a rovásírás jobbról balra volt, a mostani nyugati írás pedig fordítva van, eleve duplikációt okoz ha egyes esetekben a neveket is visszafelé olvasva írták át, ill. azokat eredeti írássor szerint értelmezték.)
Csak köszönni tudom az eddigi érdekes tanulmányokat, és kíváncsian várom a további észrevételeket!