Adatok
Mr B.
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Én nem gondolom hogy egy ember ilyen ellátást érdemel attól , még hogy megöregedett. Hozzá teszem a nagypapám kitüntetést kapott a polgármestertől annak idején, hiszen 50 évig dolgozott a pécsi erőműben kitüntetett szerepkörben
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretném a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az orvosok a túlélési esélyeit illetően napokat adtak neki. Talán hogy igazuk legyen, vagy mert ilyen az általános ellátás, megfeledkeztek a mozgásképtelen, ágyához kikötözött magatehetetlen beteg itatásáról, etetéséről, bár a 30 éve kioperált 3/4-ed gyomra miatt a nagypapának a normálisnál gyakrabban kellett volna enni kapnia. Amikor Bementünk látogatni, a kiszáradástól fel volt hólyagosodva a szája, a nyelve. Megitattuk. Elmondta vasárnap, hogy amióta pénteken behozták, nem kapott se inni se enni. Megkérdeztük az ápolókat, hogy miért nem? A válasz az volt, azért, mert kiírták műtétre, majd mégsem műtötték meg, hanem kiírták a következő napra is. De végül akkor sem műtötték meg. Indok papíron tehát volt.
Következő nap, hétfőn újra látogattuk, a nagypapa továbbra is kiszáradva, hólyagos nyelvvel. Elmondta, hogy akkor kapott inni és enni utoljára, amikor előző nap délben megetettük, megitattuk.
Elkezdtünk kétségbeesetten pénzt kínálni minden ápolónak az osztályon, mert világosan látható volt, hogy magatehetetlen beteg embert nem gondoznak, nem etetnek, nem itatnak, mert ez náluk valamiért nem szokás. Ha meghal a beteg, lepapírozzák valahogy úgy, hogy azért őket felelősségre soha senki nem vonja.
A kórházi ápoló személyzet külön napi fizetése mellett elkezdtük naponta többször látogatni, hogy biztosan kapjon enni, inni, és hogy az ápolók lássák, számon kérjük, tesznek-e valamit a külön pénzükért.
Ennek ellenére előfordult, hogy este 7 körül amikor látogattam, épp két 20-as éveiben járó ápolónő birkózott a nagypapával miközben trágár káromkodásokkal szidták az öreget, hogy az ágyhoz kikötözzék. Nem mertem szóvá tenni azonnal, mert tudtam, a kiszolgáltatott nagypapán bosszulnák meg.
Végül a sikertelen és elrontott műtétek de még inkább a gyenge ápolás miatt legyengült szervezete nem bírta tovább.
De hasonló képpen halt meg a másik nagyapám is, még a nyolcvanas években, a megfeleő ápolás az ő életét is minimum hónapokkal meghosszabbította volna.
Teljesen bevett norma a kórházakban, hogy csak formálisan tartják fenn azt a szerepet, hogy segítenek az idős, magatehetetlen betegen, valójában nem csinálnak semmit, csak a látszatot tartják fenn, hogy ne lázadjon a nép.