Regisztráció Blogot indítok
Adatok
sungooo

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Valószerűtlen púpot a hátonValószerűvé tenni kell.Méghozzá úgy, hogy világnak hátátHajlítni kell egy púpig el. És ha egy gigászi gerinc is hajlik,Richard-nak púpja nagy mintát követ.Meggörbedt időben meggörbedt férfiLegelső divatfi még lehet. Viszkető…..
sungooo 2012.04.01 11:59:54
Mikszáth Kálmán, A fekete város-ból egy részlet (Görgey György-Görgey Pál beszélgetése):

Egy-kettőre megvolt az ebéd. Csak ketten ültek az asztalnál. A patvaristáknak ma külön tálalnak a nagy ebédlőben. Az alispán jóval vidámabb lett, szemben ülvén öccsével, gondűző tokaji mellett. Mindenről beszélt, csak az »esetről« nem, mintha elfelejtette volna. Emlegette, hogy Osgyánba készül húsvétkor, a Rózát meglátogatni. De milyen nagy már. És milyen kedves leveleket ír. »Majd felolvasok neked egyet délután.« Akkor aztán elhallgatott, mintha a lelke e levelek tartalmában éldelegne, mire lassankint elborult a homloka s váratlanul így szólt Gyurihoz:
- És te mit tanácsolsz nekem ebben a dologban?
- Én? Melyik dologban?
- Ebben az emberölési slamasztikában.
Gyuri elmosolyodott.
- Oh, istenem! Én tanácsoljak a vármegye legokosabb emberének?
- A maga ügyében, édes öcsém, mindenki szamár, tehát mégis…
- De én a mások ügyében is szamár vagyok, Pali bácsi.
- Mindegy. Mégis mondd meg, mit tennél az én helyemben?
- Megmondjam?
- Kérlek.
- Hát én mindenekelőtt lemondanék az alispánságról.
Az alispán nyugtalanul mozdult meg.
- Látom, igazad van. Tudniillik abban, hogy szamár vagy. Miféle bohóság lenne akkor vetni le a legerősebb páncélt magadról, mikor a legtöbb golyóbis zuhog a melledre.
Görgey Gyuri elvörösödött. Bántotta, hogy a nagybácsi úgy lehurrogta.
- No, hát én úgy fogtam fel - védte magát -, hogy az alispáni tisztség nem éppen páncél, hanem gyönyörű köntös, mely nem egészen az illetőé, aki viseli, egy kicsit azoké is, akik három évi tartamra a testére húzták, hogy benne ékeskedjék. S ha mármost az a kilátás van, hogy a testemnek irányzott golyóbisok azt a szép köntöst is ki találják lyukasztani, ami nem az enyém, hát egyszerűen levetem.
Görgey Pál kezéből kiesett a villa. Ez az okoskodás homlokon ütötte. A hirtelen benyomások embere volt. Odanyújtotta a kezét öccsének.
- Úr vagy. Úri módon gondolkozol. Meggyőztél, kölyök. Lemondok az alispánságról.
  A Mandiner, a Jobbklikk, a Mos Maiorum és a Konzervatórium szerkesztőinek közös nyilatkozata.   Szűkszavúak leszünk, mert ez ügyben szinte már mindent leírtak: a köztársasági elnöknek le kell mondania. Schmitt Pált kiváló sportemberként, olimpiai…..
sungooo 2012.04.01 11:52:56
Igencsak ide passzol. Ha valaki nem olvasta, Mikszáth Kálmán, A fekete város-ból egy részlet (Görgey György-Görgey Pál beszélgetése):

Egy-kettőre megvolt az ebéd. Csak ketten ültek az asztalnál. A patvaristáknak ma külön tálalnak a nagy ebédlőben. Az alispán jóval vidámabb lett, szemben ülvén öccsével, gondűző tokaji mellett. Mindenről beszélt, csak az »esetről« nem, mintha elfelejtette volna. Emlegette, hogy Osgyánba készül húsvétkor, a Rózát meglátogatni. De milyen nagy már. És milyen kedves leveleket ír. »Majd felolvasok neked egyet délután.« Akkor aztán elhallgatott, mintha a lelke e levelek tartalmában éldelegne, mire lassankint elborult a homloka s váratlanul így szólt Gyurihoz:
- És te mit tanácsolsz nekem ebben a dologban?
- Én? Melyik dologban?
- Ebben az emberölési slamasztikában.
Gyuri elmosolyodott.
- Oh, istenem! Én tanácsoljak a vármegye legokosabb emberének?
- A maga ügyében, édes öcsém, mindenki szamár, tehát mégis…
- De én a mások ügyében is szamár vagyok, Pali bácsi.
- Mindegy. Mégis mondd meg, mit tennél az én helyemben?
- Megmondjam?
- Kérlek.
- Hát én mindenekelőtt lemondanék az alispánságról.
Az alispán nyugtalanul mozdult meg.
- Látom, igazad van. Tudniillik abban, hogy szamár vagy. Miféle bohóság lenne akkor vetni le a legerősebb páncélt magadról, mikor a legtöbb golyóbis zuhog a melledre.
Görgey Gyuri elvörösödött. Bántotta, hogy a nagybácsi úgy lehurrogta.
- No, hát én úgy fogtam fel - védte magát -, hogy az alispáni tisztség nem éppen páncél, hanem gyönyörű köntös, mely nem egészen az illetőé, aki viseli, egy kicsit azoké is, akik három évi tartamra a testére húzták, hogy benne ékeskedjék. S ha mármost az a kilátás van, hogy a testemnek irányzott golyóbisok azt a szép köntöst is ki találják lyukasztani, ami nem az enyém, hát egyszerűen levetem.
Görgey Pál kezéből kiesett a villa. Ez az okoskodás homlokon ütötte. A hirtelen benyomások embere volt. Odanyújtotta a kezét öccsének.
- Úr vagy. Úri módon gondolkozol. Meggyőztél, kölyök. Lemondok az alispánságról.
A KARD Ne bántsátok 2012.03.31 20:42:00
Ne bántsátok. Ő is csak közülünk való. Ő is csak addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér. Az persze más, hogy az ő takarója címeres, és nem az óvodai jele van belehímezve, pedig talán az volt az utolsó dolog amit helyesírási hiba nélkül le tudott rajzolni. Ne bántsátok, ő…..
sungooo 2012.04.01 11:42:45
Igencsak ide passzol. Ha valaki nem olvasta, Mikszáth Kálmán, A fekete város-ból egy részlet (Görgey György-Görgey Pál beszélgetése):

Egy-kettőre megvolt az ebéd. Csak ketten ültek az asztalnál. A patvaristáknak ma külön tálalnak a nagy ebédlőben. Az alispán jóval vidámabb lett, szemben ülvén öccsével, gondűző tokaji mellett. Mindenről beszélt, csak az »esetről« nem, mintha elfelejtette volna. Emlegette, hogy Osgyánba készül húsvétkor, a Rózát meglátogatni. De milyen nagy már. És milyen kedves leveleket ír. »Majd felolvasok neked egyet délután.« Akkor aztán elhallgatott, mintha a lelke e levelek tartalmában éldelegne, mire lassankint elborult a homloka s váratlanul így szólt Gyurihoz:
- És te mit tanácsolsz nekem ebben a dologban?
- Én? Melyik dologban?
- Ebben az emberölési slamasztikában.
Gyuri elmosolyodott.
- Oh, istenem! Én tanácsoljak a vármegye legokosabb emberének?
- A maga ügyében, édes öcsém, mindenki szamár, tehát mégis…
- De én a mások ügyében is szamár vagyok, Pali bácsi.
- Mindegy. Mégis mondd meg, mit tennél az én helyemben?
- Megmondjam?
- Kérlek.
- Hát én mindenekelőtt lemondanék az alispánságról.
Az alispán nyugtalanul mozdult meg.
- Látom, igazad van. Tudniillik abban, hogy szamár vagy. Miféle bohóság lenne akkor vetni le a legerősebb páncélt magadról, mikor a legtöbb golyóbis zuhog a melledre.
Görgey Gyuri elvörösödött. Bántotta, hogy a nagybácsi úgy lehurrogta.
- No, hát én úgy fogtam fel - védte magát -, hogy az alispáni tisztség nem éppen páncél, hanem gyönyörű köntös, mely nem egészen az illetőé, aki viseli, egy kicsit azoké is, akik három évi tartamra a testére húzták, hogy benne ékeskedjék. S ha mármost az a kilátás van, hogy a testemnek irányzott golyóbisok azt a szép köntöst is ki találják lyukasztani, ami nem az enyém, hát egyszerűen levetem.
Görgey Pál kezéből kiesett a villa. Ez az okoskodás homlokon ütötte. A hirtelen benyomások embere volt. Odanyújtotta a kezét öccsének.
- Úr vagy. Úri módon gondolkozol. Meggyőztél, kölyök. Lemondok az alispánságról.
Két fontos döntés született ma – és néhány további ezekből következő. Egyrészt Schmitt Pál eldöntötte, hogy nem mond le. Másrészt Orbán Viktor (és a Fidesz) úgy döntött, hogy nem szólítja fel távozásra az államfőt. Egyik döntés sem nevezhető…..
sungooo 2012.04.01 11:27:53
Igencsak ide passzol. Ha valaki nem olvasta, Mikszáth Kálmán, A fekete város-ból egy részlet (Görgey György-Görgey Pál beszélgetése):

Egy-kettőre megvolt az ebéd. Csak ketten ültek az asztalnál. A patvaristáknak ma külön tálalnak a nagy ebédlőben. Az alispán jóval vidámabb lett, szemben ülvén öccsével, gondűző tokaji mellett. Mindenről beszélt, csak az »esetről« nem, mintha elfelejtette volna. Emlegette, hogy Osgyánba készül húsvétkor, a Rózát meglátogatni. De milyen nagy már. És milyen kedves leveleket ír. »Majd felolvasok neked egyet délután.« Akkor aztán elhallgatott, mintha a lelke e levelek tartalmában éldelegne, mire lassankint elborult a homloka s váratlanul így szólt Gyurihoz:
- És te mit tanácsolsz nekem ebben a dologban?
- Én? Melyik dologban?
- Ebben az emberölési slamasztikában.
Gyuri elmosolyodott.
- Oh, istenem! Én tanácsoljak a vármegye legokosabb emberének?
- A maga ügyében, édes öcsém, mindenki szamár, tehát mégis…
- De én a mások ügyében is szamár vagyok, Pali bácsi.
- Mindegy. Mégis mondd meg, mit tennél az én helyemben?
- Megmondjam?
- Kérlek.
- Hát én mindenekelőtt lemondanék az alispánságról.
Az alispán nyugtalanul mozdult meg.
- Látom, igazad van. Tudniillik abban, hogy szamár vagy. Miféle bohóság lenne akkor vetni le a legerősebb páncélt magadról, mikor a legtöbb golyóbis zuhog a melledre.
Görgey Gyuri elvörösödött. Bántotta, hogy a nagybácsi úgy lehurrogta.
- No, hát én úgy fogtam fel - védte magát -, hogy az alispáni tisztség nem éppen páncél, hanem gyönyörű köntös, mely nem egészen az illetőé, aki viseli, egy kicsit azoké is, akik három évi tartamra a testére húzták, hogy benne ékeskedjék. S ha mármost az a kilátás van, hogy a testemnek irányzott golyóbisok azt a szép köntöst is ki találják lyukasztani, ami nem az enyém, hát egyszerűen levetem.
Görgey Pál kezéből kiesett a villa. Ez az okoskodás homlokon ütötte. A hirtelen benyomások embere volt. Odanyújtotta a kezét öccsének.
- Úr vagy. Úri módon gondolkozol. Meggyőztél, kölyök. Lemondok az alispánságról.
Rengeteg tanulsága van Schmitt Pál ügyének. Most csak egyet emelek ki: ezek a botrányok szinte mindig hasonló életet élnek, pályát futnak be. A szereplők hevesen tagadnak, akadnak, akik körömszakadtáig védik őket, aztán hirtelen felgyorsulnak az események, és az új fejlemények…..