Adatok
Comels88
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Napi megdöbbentő adat és grafikon: az amerikai nyomtatott sajtó hirdetési bevételei reál értelemben, azaz inflációval korrigálva idén az 1950-es évek szintjére zuhantak vissza, amin az online bevételek csak hajszálnyit tudtak segíteni. Első ránézésre úgy tűnik, ez már a vég.…..
Comels88
2012.09.17 14:59:26
@Dr. Justice:
Szeretném rögzíteni, hogy a hozzászólásomban leginkább egy bekezdésedre reagáltam, ahol ahogy említed is, a privát véleményedet fejted ki, ahol arról beszélsz, hogy neked a legkevésbé sem hiányozna a nyomtatott sajtó. Én csupán egy anakroniszikusnak tűnő megjegyzést fűztem ehhez a gondolathoz, hogy vajon biztosan jó-e az, ha büszkén hirdetjük, hogy (techbloggerként természetes módon) nem bír relevanciával a print média (a KBC elemzői számára sem), vajon nem hibázunk-e, ha egy kalap alá vesszük a teljes médiát, és nem vagyunk-e kicsit mértéktartóbbak az ilyen kijelentésekkel. Főként azért, mert amellett, hogy élvezzük az internet adta tartalomfogyasztási lehetőségeket, ezek a folyamatok vissza is hatnak ránk.
A kérdésről itt lehet hosszabban olvasni:
www.theatlantic.com/magazine/archive/2008/07/is-google-making-us-stupid/306868/
Szeretném rögzíteni, hogy a hozzászólásomban leginkább egy bekezdésedre reagáltam, ahol ahogy említed is, a privát véleményedet fejted ki, ahol arról beszélsz, hogy neked a legkevésbé sem hiányozna a nyomtatott sajtó. Én csupán egy anakroniszikusnak tűnő megjegyzést fűztem ehhez a gondolathoz, hogy vajon biztosan jó-e az, ha büszkén hirdetjük, hogy (techbloggerként természetes módon) nem bír relevanciával a print média (a KBC elemzői számára sem), vajon nem hibázunk-e, ha egy kalap alá vesszük a teljes médiát, és nem vagyunk-e kicsit mértéktartóbbak az ilyen kijelentésekkel. Főként azért, mert amellett, hogy élvezzük az internet adta tartalomfogyasztási lehetőségeket, ezek a folyamatok vissza is hatnak ránk.
A kérdésről itt lehet hosszabban olvasni:
www.theatlantic.com/magazine/archive/2008/07/is-google-making-us-stupid/306868/
Comels88
2012.03.21 11:03:26
Alapvetően van egy másik paradoxon is, ami már teljesen ráilleszthető a játékra, ezt hívják Monty Hall paradoxonnak.
Tegyük fel, hogy a végén három táska marad, egy nálam kettő szemben velem. Minden táskában 1/3 az esély arra, hogy benne van az 50 misi, a másik kettő tegyük fel kis összegű nyeremény.
Tehát nálam 1/3 valószínűséggel van az 50 milla, a másik két játékosnál pedig 2/3 valséggel, mivel egy-egy táskájuk van. Ha kinyittatom az egyik táskát és nem abban van a nagy pénz, akkor matematikailag 2/3-ra nő a valsége annak, hogy a másik játékosnál van a pénz, mivel annak, hogy nem nálam van a pénz még mindig 2/3 az esélye, de már azt is tudom, hogy a két másik játékosból már csak egynél lehet.
HA ilyenkor cserét ajánlanak fel, akkor el kell fogadni, mert 66% arra az esély, hogy a másik játékosnál maradt táskában van a pénz!
hu.wikipedia.org/wiki/Monty_Hall-paradoxon
Tegyük fel, hogy a végén három táska marad, egy nálam kettő szemben velem. Minden táskában 1/3 az esély arra, hogy benne van az 50 misi, a másik kettő tegyük fel kis összegű nyeremény.
Tehát nálam 1/3 valószínűséggel van az 50 milla, a másik két játékosnál pedig 2/3 valséggel, mivel egy-egy táskájuk van. Ha kinyittatom az egyik táskát és nem abban van a nagy pénz, akkor matematikailag 2/3-ra nő a valsége annak, hogy a másik játékosnál van a pénz, mivel annak, hogy nem nálam van a pénz még mindig 2/3 az esélye, de már azt is tudom, hogy a két másik játékosból már csak egynél lehet.
HA ilyenkor cserét ajánlanak fel, akkor el kell fogadni, mert 66% arra az esély, hogy a másik játékosnál maradt táskában van a pénz!
hu.wikipedia.org/wiki/Monty_Hall-paradoxon
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Természetesen a piaci folyamatok adottak, ezt már számtalanszor leírta a szaksajtó, de ha már egy ,,kis privát kanyart" vettél, akkor érkezzen rá egy privát reakció: nem biztos, hogy büszke lennék arra, hogy nem veszek a kezembe nyomtatott sajtót, és bár a te hírversenyes megközelítésed arra a meglepő tényre hívja fel a figyelmet, hogy az index versenyképesebb, mint a Népszabadság, talán vannak egyéb szempontok is a kérdéskörben. Egyrészt létezik print média, ami nem napi hírekből él, kérdés, hogy ennek a létezése is irreleváns-e? A másik kérdés, hogy hol a határ az eltűnésre ítélt és a túlélésre képes média között? Jó-e, ha a ,,vezető online brókercég" elemzői elvből nem vesznek a kezükbe egy hetilapot, esetleg printelt szakirodalmat. Vajon elég-e nekik a Bloomberg terminál, és a megismerés határa a félvezetők világának végén található-e?
A világ annyi, amennyit látunk belőle, vajon akarjuk elfelejteni azt a világot, ami a monitorokon kívül van? Akarjuk-e úgy, hogy tudjuk az agyi működésünk teljesen eltérő egy on-line napilap olvasása, és a printelt tartalom esetén. Büszkén és dühödten feledjük-e el Gutenberg világát, vagy megállunk eltöprengeni ennek a hosszabb távú hatásain is?
(Ha nem a személyes oldalát nézzük a dolognak: az online-offline szembeállítás azért is érdekes, mert a grafikon sokkal inkább az üzleti modell válságát, mintsem a nyomtatott, nem nyomtatott média közti különbséget mutatja be)
Üdv,