1walaki 2013.02.12 17:28:20

Az összeállítást rendkívül jónak tartom, melynek alátámasztásába ezúttal nem mennék bele. Alábbi megjegyzésemet ennek leszögezése után teszem meg, ami protokollárisnak tűnik, mégis egy érdemi mozzanatot érint. Közelebbről azt, hogy a filmben egy karakán iskolacsináló jelenik meg Ritók Nóra személyében, aki egy olyan követelményt jelenít meg, amit a közoktatásban ugyanolyan súlyúnak tartunk, mint a HA-HA a maga berkeiben. Úgy gondolom, a HAT mint partnerhálózat neve is fel kell kerüljön egy korrekciót követően az utolsó képkockára. Nyíri András

1walaki 2013.02.05 04:15:08

Inspiráló az összefoglaló, jól láttatja a HA-HA alapvető törekvéseit. Magam is úgy érzékelem, van ereje annak az alapállásnak, mely nem pusztán kétségbe vonja, hanem elutasítja a részvételi demokrácia adott kereteit eltorzító politizálás válfajait. Nem meglepő, hogy tömegesen fordulnak el korosztályok a pártok kínálta azonosulási mintáktól, látván, hogy nem lehet más a politika. Úgy tűnik, a HA-HA és a szaporodó hálózati szerveződések tagjai nem egyszerűen kiábrándultak. A legfiatalabbak bizonyára úgy vannak, hogy különösebb illúzióvesztés nélkül önként és ab ovo elhatárolódnak. Nem hagyják magukat besorolni pártok és leharcolt szurkolótáboraik egyikébe sem. Ugyanakkor nem passzívak, képesek rá, hogy megcsillogtassák manipulációkkal szembeni ellenálló képességüket, s ha kell, kijöjjenek a sodrukból. Van valami ugyanis, amiről nem mondanának le: az önálló értelmezés hatalma. Talán van fikarcnyi esély, hogy a jövőben ezáltal újfajta megközelítésmódokat tegyenek versenyképessé a nyilvánosságban. Legjobb pillanataikban irányadók is lehetnek. S egyszer talán majd ők fogják képezni az új többséget. Nem kétséges azonban, hogy egy éven belül aligha változnak meg a két osztatú politizálás feltételei. A civil hálózatok remélhetőleg ugyanúgy kerülni fogják, hogy csatlakozzanak pártokhoz, de nagy valószínűséggel ezt a fajta antipolitizálást nem fogják követni. A sokunk által előmozdítani kívánt új politikai kultúra megteremtésének az lenne az egyik előfeltétele, hogy előbb szedjük föl az aknákat a demokratikus játéktérről, s - mint kisebbik rossz - állítsuk vissza a pártok versengésében a leválthatóság méltóságát. (Nyíri András)

1walaki 2012.09.07 15:49:41

Már látni lehet, a tanterv-utasításos rendszer új kiadása (2.0) egy szélsőségesen centralizált iskolarendszer keretei közül bocsátja majd útjára végzett tanulóinak sokaságát. Eltérő életszakaszokban, egyre szűkebb tanulási pályákat biztosítva nekik, ki merre lát.
A szemünk előtt kezd alakot ölteni ez a nyilvánosságot folyamatosan hárító, puccsszerűen bevezetett és privilégiumokra épülő oktatási szisztéma. A köznevelésnek, pontosabban a mesterséges alulképzésnek ez a koncepciója élő cáfolata lesz a tudás alapú társadalom ideájának. Tisztes konzervatív nyelvre lefordítva ez azt jelenti, a Nemzeti Együttműködés Rendszere a jövőben jóval nagyobb hányadban tart igényt műveletlen emberfők sokaságára. Érezzük hát jól magukat a tanulók ebbe a jövőképbe beállítva, ami valójában egy szűk elit retró-Magyarország ábrándképe.
Minden végzett tanuló elfér az albumában. Alulra a 16-18 éves korosztály 8-10%-a kerül, akiknek a tanulásra ösztönzéséről végképp lemond az állam. Ezt megelőzően a nehezen motiválható diákokat ún. Híd-programba vezetik át, ahonnan viszont nincs hova tovább. Közgazdasági nonszensz, hogy az állam nem tekinti befektetésnek, hogy segítse őket egy fejlettebb munkakultúra terén való megkapaszkodásban. Le lehet írni őket, esélyük sem lesz jó adófizetővé, igényes fogyasztóvá, önálló választópolgárrá válni. A szakiskolába kerülőket sem fenyegeti a veszély, hogy jobb önismerettel, közepes nyelvtudással, a világra nyitottabban gyarapítsák a jó szakemberek körét, mint eddig. Az érettségizők már rég nem VIP kártyások, de legalább egy belépőt mutathatnak fel a munkaerőpiacra. A korosztályok jelenleg 75%-a végez érettségit adó iskolában. A jövőben arányuk 40%-ra zsugorodik.
Ezek után megkönnyebbülést jelenthet, hogy a szigorúan ellenőrzött köznevelési intézményekből egy szélsőségesen liberalizált, „önfenntartó” felsőoktatásba kerülnek azok, akiknek futja rá.

1walaki 2012.09.07 16:28:55

Már látni lehet, a tanterv-utasításos rendszer új kiadása (2.0) egy szélsőségesen centralizált iskolarendszer keretei közül bocsátja majd útjára végzett tanulóinak sokaságát. Eltérő életszakaszokban, egyre szűkebb tanulási pályákat biztosítva számukra, ki merre lát.
A szemünk előtt kezd alakot ölteni ez a nyilvánosságot folyamatosan hárító, puccsszerűen bevezetett és privilégiumokra épülő oktatási szisztéma. A köznevelésnek, pontosabban a mesterséges alulképzésnek ez a koncepciója élő cáfolata lesz a tudás alapú társadalom ideájának. Nettó ostobaság, hogy ez senkinek nem kerül semmibe. (Lesz neki ára, csak most hirtelen elfelejtettem, ki fogja megfizetni.) Tisztes konzervatív nyelvre lefordítva ez azt is jelenti, a Nemzeti Együttműködés Rendszere a jövőben jóval nagyobb hányadban tart igényt műveletlen emberfők sokaságára. Érezzék hát jól magukat a tanulók ebbe a jövőképbe beállítva, ami egy szűk elit retró-Magyarországának az ábrándképe és nem túl vidám valósága lesz.
Minden végzett tanuló el fog férni az iskolarendszer nagy albumában. Alulra a 16-18 éves korosztály 8-10%-a kerül, akiknek a tanulásra ösztönzéséről végképp lemond az állam. Ezt megelőzően a nehezen motiválható diákokat ún. Híd-programokba irányítják át, ahol viszont nem lesz több híd, innen nem vezet hova út. Közgazdasági nonszensz, hogy az állam nem tekinti befektetésnek, hogy segítse őket valahogy egy fejlettebb munkakultúra terén való megkapaszkodásban. Kész, leírták őket, esélyük sem lesz jó adófizetővé, igényes fogyasztóvá, önálló választópolgárrá válni. Ugyanakkor a szakiskolába kerülőket sem fenyegeti túlságosan a veszély, hogy az eddigiekhez képest jobb önismerettel, közepes nyelvtudással, a világra nyitottabban gyarapítsák a leendő jó szakemberek körét. Az érettségizőkről mindannyian tudjuk, már rég nem VIP kártyások, de legalább egy belépőt a munkapiacra felmutathatnak. A korosztályok jelenleg 75%-a végez érettségit adó iskolában. A jövőben az arányuk 40%-ra zsugorodik. Ez a keretszám, egy alternatív numerus clausus.
Ezek után megkönnyebbülést jelenthet, hogy a szigorúan ellenőrzött köznevelési intézményekből egy szélsőségesen liberalizált, „önfenntartó” felsőoktatásba kerülnek azok, akiknek futja rá.

1walaki 2012.09.07 16:34:22

Már látni lehet, a tanterv-utasításos rendszer új kiadása (2.0) egy szélsőségesen centralizált iskolarendszer keretei közül bocsátja majd útjára végzett tanulóinak sokaságát. Eltérő életszakaszokban, egyre szűkebb tanulási pályákat biztosítva számukra, ki merre lát.
A szemünk előtt kezd alakot ölteni ez a nyilvánosságot folyamatosan hárító, puccsszerűen bevezetett és privilégiumokra épülő oktatási szisztéma. A köznevelésnek, pontosabban a mesterséges alulképzésnek ez a koncepciója élő cáfolata lesz a tudás alapú társadalom ideájának. Nettó ostobaság, hogy ez senkinek nem kerül semmibe. (Lesz neki ára, csak most hirtelen elfelejtettem, ki fogja megfizetni.) Tisztes konzervatív nyelvre lefordítva ez azt is jelenti, a Nemzeti Együttműködés Rendszere a jövőben jóval nagyobb hányadban tart igényt műveletlen emberfők sokaságára. Érezzék hát jól magukat a tanulók ebbe a jövőképbe beállítva, ami egy szűk elit retró-Magyarországának az ábrándképe és nem túl vidám valósága lesz.
Minden végzett tanuló el fog férni az iskolarendszer nagy albumában. Alulra a 16-18 éves korosztály 8-10%-a kerül, akiknek a tanulásra ösztönzéséről végképp lemond az állam. Ezt megelőzően a nehezen motiválható diákokat ún. Híd-programokba irányítják át, ahol viszont nem lesz több híd, innen nem vezet hova út. Közgazdasági nonszensz, hogy az állam nem tekinti befektetésnek, hogy segítse őket valahogy egy fejlettebb munkakultúra terén való megkapaszkodásban. Kész, leírták őket, esélyük sem lesz jó adófizetővé, igényes fogyasztóvá, önálló választópolgárrá válni. Ugyanakkor a szakiskolába kerülőket sem fenyegeti túlságosan a veszély, hogy az eddigiekhez képest jobb önismerettel, közepes nyelvtudással, a világra nyitottabban gyarapítsák a leendő jó szakemberek körét. Az érettségizőkről mindannyian tudjuk, már rég nem VIP kártyások, de legalább egy belépőt a munkapiacra felmutathatnak. A korosztályok jelenleg 75%-a végez érettségit adó iskolában. A jövőben az arányuk 40%-ra zsugorodik. Ez a keretszám, egy alternatív numerus clausus.
Ezek után megkönnyebbülést jelenthet, hogy a szigorúan ellenőrzött köznevelési intézményekből egy szélsőségesen liberalizált, „önfenntartó” felsőoktatásba kerülnek azok, akiknek futja rá.

1walaki 2012.09.06 11:11:44

@Tihanyi Zsófia: Kedves Zsófia! Nem világos, mit értesz azon, hogy 20 éve tart a rémálom? Ha a közoktatásra gondolsz, akkor ez értelemzavaró, mert distinkciókat kellene tenni, hogy ezen belül szakképzés, pedagógus alapképzés, integrációs nevelés, rengeteg ügyet lehetne felsorolni. Ha ez nincs, akkor a mondandó demagóg, vagy nem kedvező lelkiállapotodról kívánsz tükörképet adni. A katasztrófa magyarázatok az átgondoltság hiányára utalnak. A jogos kritikát nem lehet unintelligens nettó hazugságokkal helyettesíteni. A baj akkor nagyobb, ha pl. az oktatás jelenlegi felelős állami vezetői tesznek alaptalan állításokat, amire megalapozatlan intézkedéseiket építik? Rendkívül átgondolatlan intézkedéseiket oly módon próbálják igazolni, ha azt szajkózzák, mindent a hátrahagyott romokból kell "felépítenünk". Ezt csak csekély IQ-val rendelkezőkkel lehet elhitetni.

1walaki 2012.05.22 23:55:47

Úgy tűnik, a Horthy név jó hívószó, hogy egy táborba szólítson jobboldali beállítottságú embereket. Pragmatikus választás. Ő maga sikeresen konszolidált egy antikommunista rezsimet, a nemzet újraegyesítését, elsőbbségét, állam és egyház összefonódását hirdette, rendszere a kaotikus demokráciákkal szemben az erős kormányzást, a nem akadéskoskodó sajtónyilvánosságot testesítette meg. Az új Magyarország végsőkig leegyszerűsített alapértékei és a tömeghatás szempontjából idolnak, reklámhordozónak elsőrangú. Mégis, jobb híján eshetett rá a választás. E kezdetleges stratégia jegyében legfeljebb Puskás Öcsi szállhatna vele versenybe. Ő azonban, aki a háború utáni magyar sikeresség csodabogara, sokkal védettebb. Stiklijei dacára egy rossz szóval se szokás őt illetni. Inkább mesebeli hős, aki egy másik dimenzióban a miénk, pontosabban nem csak a miénk, mindenkié. Horthy nem.

Van itt egy állami rendelésre elindított kultuszteremtés. Valójában nem lesz könnyű „bevezetni” Horthyt. Nem biztos, hogy ebben a minőségében képes lesz rendet teremteni a fejekben. Sokan talán nem tudják, ő maga mire vitte. Sokan viszont tudják, az ország mire vitte. Államfői tisztségében tanúsított vonakodása, ami máskor lehetett politikusi erény, kritikus időkben végzetesnek bizonyult. Leginkább ez a tanmese tanulsága. Kihat mindannyiunkra, akik most élünk, azokra is. Lehet olyasmit állítani, hogy nem volt háborús bűnös, továbbá hogy nem volt diktátor. Ezeket nagyjából konszenzus övezi. Azt ellenben elmulasztotta, hogy a 20. század egyik irtózatos "mételye" ellen az adott pillanatban a tőle telhető határozottsággal fellépjen. Márpedig az „adott pillanat” nem az időszámítás mértékegysége, hanem a helyzetfelismerésé, amihez egy váratlan lépés megtétele társul. Ilyen pillanatok előfordultak 44 márciusától októberig. Az új alaptörvény e tekintetben egy torz történelmi látásmódnak, egy fatalista és hamis realizmusnak a sugalmazója.

Amit mai hívei érdemének tulajdonítanak, azt például e néhány hónap sorsdöntő pillanataiban nem volt képes felmutatni. Épp e vészterhes időkben veszítette el maradék becsületét. Azóta sem tudjuk (szerényebben: nem tudom), mik lettek volna politikai pályafutása utolsó óráinak jó döntései. Szövetségesei és ellenfelei pszichologizálóan leginkább úgy jellemezték, hogy vonakodott. A németekre is kitartóan neheztelt. Ne tagadjuk meg tőle, hogy e kivárásban taktikai sakkhúzások sokaságát tették mérlegre szűkebb környezetében. Kísérletek is voltak, de a „nagy ugrás” elmaradt. Maga lenne az abszurditás, ha ennek dacára Horthyt szép csendben egy tévedéseiben és erényeiben megnemesült apafigurává avatnák. Erre bizonyosan nem szolgált rá. Miközben túl magas mércét sem állítanánk neki. Egyszerűen nem kaphat elismerést az utókortól azért, amit sorozatban elmulasztott megtenni. Vannak történelmi elődeink, akik a végsőkig elmentek vélt igazukért. Ha kellett, vesztükre. Horthy azonban nem kockáztatta, hogy hazája érdekében a legmesszebbmenőkig elmenjen. Megengedve, hogy élete kockáztatását őrajta sem kérheti számon senki.

Az új híradások szerint mostani tisztelői a náci métely terjedésével szembeni erényeit emelik ki. Csakhogy államférfiak esetében nevetséges holmi cserkészerényeket méltatni ("utálta" ezeket is, azokat is). A tettek mellett a mulasztások számítanak akkor is, ha ezek megítélése később vita tárgyát képezi. Horthy életéből a német megszállás időszakából hiányoznak azok a mozzanatok, amik örökre hiányozni fognak. Amit az akkor élő emberek egy jelentős hányada bizakodva csak őtőle várt. Többek között e jelentős hányad (nevezzük őket támogatóinak) akkori csalódottsága is alapul szolgál ahhoz, hogy ezért ne emeljék őt a magasba. Nem egy pillanat volt a háborús őrületben, amit bizonyíthatóan nem használt ki, ellentétben másokkal, akik ugyancsak pokoli kínok közepette hoztak meg újszerű döntéseket.

1walaki 2012.04.05 17:28:09

Csak a szaros piti politikai számítások engedhették idáig fajulni a dolgokat, nem egy, nem két cikluson keresztül, de ez az ótvaros hordószónoki beszéd (papírral a kézben) mégiscsak egy eltorzított nyilvánosság és egy súlyosan manipulált össznépi viselkedésmód ("politikai kultúra") terméke. A nem védjegyes élelmiszereket üldözi a hatóság, egy szellemi termékről is megállapítja egy SOTE szenátus, hogy hamis. A legmagasabb fórumon viszont már nincsenek alapnormák, ez a beszédmód csak háborúban lehetséges. Ez tényleg veszélyezteti a hazát. Sok ész nem kell hozzá, hogy jönni kell Walakinek, aki véget vet ennek a lélekmérgező vircsaftnak, ami ennek a gótikus törökfürdőnek is rohasztja a levegőjét. A rendcsinálásba persze ezt is bele fogja érteni, meg azt is, amit a szabadságharcos logika eddig is pusztulásra ítélt az "elmúlt húsz év" gyakorlatából.

1walaki 2012.04.05 19:08:09

@ökörpöröly:

T. Nemjobbikos Levélíró!
Tényleg, hagyjuk ezt a politikai hovatartozást. Inkább vágjunk bele. Rögtön az elején valószínűsíted (ha megengeded a tegezést), hogy valakik körében itt ez meg az történt. Meg kell jegyeznem, egyáltalán nem állapítod meg egyértelműen a kiindulópontokat. Ez azért zavaró, mert feltételezések alapján vonsz le konzekvenciákat és ennek alapján hozol ítéletet. S pont ez az, ami nagyon lényeges.
Most gondold el hova vezet, ha csak azon az alapon hozunk ítéletet, amiket állítasz:
- „a zsidóság esetében, mint szinte minden más népnél…”
- „egyáltalán nem lenne meglepő, ha … felelevenítették volna ezt
az ősi hagyományt”
- „a zsidó papság kezdetektől úgy vélte…”
- „ilyen… közösségekben könnyen táptalajra találhatott…”
- „tehát adott … a rituális gyilkosságok hagyománya”
- „már csak egy olyan közeg… és alanyok kellenek, akikből ki lehet
hozni a rituális gyilkosságot”
- „véleményem szerint esetenként mind a …, mind a … vádja fenn állt”
- „minden bizonnyal ezeket a cselekedeteket végre is hajtották…”
- „az ügy teljes zavarossága bennem azt erősíti meg, hogy…”
Én csak amerikai filmekben láttam, hogy a bíróságok ottani gyakorlatához milyen szorosan hozzátartozik, hogy „népi ülnökök” is (vagy hogy hívják őket) részt vesznek az ítélethozatalban. Belegondolok, ha te csak ennyi mérlegelés alapján mondanál igent vagy nemet egy feltételezett vádlottról, akkor csupán ennyi lenne a te nyomozati anyagod? Ezt ugye nem gondolod?

1walaki 2012.04.05 20:12:57

@windex:

Kedves windex!
Jó olvasni, hogy nyitott vagy, s levehető ebből az alapállásból, hogy először is képes vagy mindent előbb a saját szűrődön keresztülvinni, majd külön bejáratú agyműködéseden átforgatni. Ami láthatóan nem mindenkinek a sajátja, mert elég sokakat előtte elkap az indulat, meg a fixa ideák, aztán meg az érveknek annyi. Ha megengeded, felfigyeltem egy könyvre, amit még nem vettem kézbe. Címe: Kövér György: A tiszaeszlári dráma. 2011-ben jelent meg az Osiris Kiadónál. Ennek mind a 752 oldalát persze soha nem fogom elolvasni, de érdekel mit tud az ügyről mondani. S ne vedd népművelésnek, csak eszembe jutott egy magyar klasszikusnak, Krúdy Gyulának A tiszaeszlári Solymosi Eszter c. könyve, ami minden bizonnyal fontos adalék lehet a szóban forgó parlamenti felszólaláshoz.

1walaki 2012.03.12 17:26:59

Egy kis "kiműveltemberfőzés". Az új köznevelési szabályozás az éppen uralkodó elitet biztosítja a támogatásáról. Sajátságos ebben, hogy a közszolgáltatások terén milyen szélsőséges mértékben juttatja őket még nagyobb előnyökhöz. Ez ugyan régi szokásrend, csak a korábbi időszakokban így-úgy takargatták. Ami nagyon új, hogy ezt már nem takargatják, az új világképbe nem fér bele az emancipáció, valahogy majd eltűrik Gandhit, Lennont és Méreit, csak ne kelljen értelmezni őket, mert maga az alaptörvény is tagadja a felvilágosodás kori alapokat. A nem születik minden ember egyenlőnek egy koncepció, ami iskolázatlan generációk tömegeivel számol, akiknek az adózás, a civil élet, az egyenlő hozzáférések terén kevesebb is jár, mert eleve nem illeti meg őket. Ennyit a nemzeti együttműködésről, a zárt felvételi keretszámok világáról.