Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Mucika65

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
TComment Átéltem a katasztrófát 2013.03.15 17:39:50
Az Átéltem a katasztrófát című cikkünk kommentposztja. Kérjük, ezúttal is kerüljék az indulatos megnyilvánulásokat, és az alaptalan vádaskodást. ..
Mucika65 2013.03.15 20:05:12
Túléltem a Katasztrófát- hozzászólás

Tisztelt Cikkíró és Kommentező társak.

Sajnos a cikkben semmi hatásvadászat és semmi csúsztatás nincs, sőt egy kicsit enyhe...mert amit az éjjel mi ott több ezren átéltünk, a Győr felé vezető oldalon..hát maga a legrosszabb harmadosztályú katasztrófa film, csak ennek nem lett még vége.

Kollégáimmal csütörtökön délután három órakor indultunk Budapestről haza Győrbe. Klassz ritmusa volt a pesti forgalomnak, nagyon gyorsan átértünk a városon, és irány az autópálya, hogy még a rossz idő beállta előtt hazaérjünk. Normál tempó, szemerkélő, majd lassan havasra váltó eső, de ez nem baj, hiszen egy hete mást sem hallunk, minthogy megjön a havazás újra. Mire az autópályára értünk addigra bizony komoly is lett a havazás, de mindenki haladt normálisan semmi baj nem látszott. Az áruházaknál már egyértelmű volt, hogy TÜKÖRJÉG van az úton, rajta hókása, a legveszélyesebb kombó az ónos eső után. Tapadás a téli gumival, felkészített autóval is alig, a tempó lassul, nem baj, fő a biztonság. Nekünk. KPM -es autó, hókotró, sószóró SEHOL. Nem úgy a rengeteg kamionnak, akik őrült tempóban haladva, tudomást sem vettek az út állapotáról. Tatabányánál már nagyon besűrűsödött a forgalom, egyre több nagy autó a külső sávban, és egyre lassabb a haladás, a 62 és 67 km közötti 5 km, már 50 percig tart. Drukkoltunk, jó ez így is, legalább nincs baleset, csak haladjunk. Hát nem sokáig haladtunk. Leállás, hosszú percek telnek, várakozunk, közben nézzük, hogy mi a helyzet, az okos telefonok égnek, de SEMMILYEN INFO NINCS SEHOL! Azon kívül, hogy elmaradnak a kültérre tervezett nagygyűlések, senki nem közöl semmi értelmes infót. A közútkezelő elérhetetlen, az útinform honlapja befagyva, sehol egy rendőr, persze, mint később megtudtuk el voltak foglalva az autópálya ki és bevezetők lezárásával, így nem értek rá segíteni az autópályán kialakult helyzet kezelésével, a forgalom irányításával és az emberek informálásával. Szóval leálltunk. Fél hat. Se előre se hátra nem látunk semmit, már komoly az időjárás, sajnos a benzinkútra útközben nem lehetett bemenni, reménykedünk nem lesz kevés a féltank. Órák telnek el, egyre több autó használja a leállósávot, de rendőr még mindig sehol. Vagy bárki aki infót segítséget nyújt, hogy mi a helyzet. A neten ugyanúgy elérhetetlen minden, semmit nem lehet tudni. Végül úgy döntünk, már a hetvenesnél lehetünk, megpróbálunk lemenni a komáromi lehajtónál az autópályáról,hogy hazajutunk vonattal, irány a leállósáv. Nemcsak mi gondoljuk így. Kiaraszolunk, és elindulunk, végre haladunk..1 kmt tettünk meg, majd leállás megint. Újabb nehéz óra információ nélkül, egyre tömörebb a sor. A szél eszeveszettül fújja a havat, mi van kérdezgetjük azokat a bátrakat akik kidugják az orrukat a kocsiból. Senki sem tud semmit! Egyre nagyobb a kétségbeesés, miért nem tudjuk, hogy mi van? Miért nincs semmi a hírekben? Miért elérhetetlenek az információs oldalak? Az egész család a netet bújja itthon, nincs infó. Majd nyolc után egyszer csak a közösségi oldalon, jól látják, a közösségi oldalon, nem a hivatalos információs oldalak egyikén, megjelenik egy hír: kamion a 67-nél, ja akkor ez a baj..hoppá azt már elhagytuk, akkor mégsem. A hó vígasztalhatalanul zuhog, végre valaki megütögeti a szélvédőt! Tűzoltó! Mondja, hogy segít, menjünk vissza a belső sávba, mert a leállót szabaddá kell tenni a segítségnek(!), nem tudunk lehajtani az autópályáról, mert a rendőrség lezárta a komáromi lejárót is. Itt kell maradni, reggelre kiszabadulunk, mondja. Kérdés: valaki tud segíteni, hoznak esetleg takarókat teát, üzemanyagot, na nem nekünk, körülöttünk láthatóan sok olyan autó van, akik gyerekkel, öreggel vannak, esetleg munkából ingáznak haza, és nem készültek fel erre ami itt van. Segítség nem lesz, majd esetleg reggel jönnek melegedőbuszok, de semmit sem tud, mondaj ő. A miért állunk kérdésre nem tud felelni, állítólag(!) kamion fordult keresztbe a 99-nél, ezért állunk, de nem biztos.. A remény mégis felébred, hiszen már 10 óra van, este, mindjárt ránk virrad és addigra majd biztosan rendbe jön minden..ezzel a gondolattal alszunk el az autóban, hárman a Ford első ülésén.Az első ébredésünk villogásra történik, nem látjuk pontosan mi villog, mert szélvédőn 5 centi vastag a jég, de végül kiderül, hogy hókotró, igaz a másik oldalon, ami üres, nincs egyáltalán forgalom. Üres.Előttünk, mellettünk, hátul, ameddig ellátunk autók. Az interneten még mindig semmi, főleg nem hivatalos forrásból, hogy mi zajlik itt igazán. Hajnali kettő van, aludjunk még egy kicsit. Nagyon hideg van, alig merünk fűteni, megcsappant az üzemanyag, mi lesz ha elfogy..Négykor arra ébredünk, hogy most már tényleg kutya hideg van és valami nagyon fura. Kinézve a z autóból kiderült, hogy az Összes személyautó eltűnt előlünk, csak a kamionok maradtak..hamarosan megoldódik a rejtély, mert a leállósávon jön két autó akik egy derékszögű kanyar után átmennek a szalagkorláton a másik oldalra és eltűznek Pest irányába. Szuper! A tűzoltók kivágták a szalagkorlát egy darabját, így megnyitva az utat, nekünk is! Negyed ötkor megszabadulunk az autópálya rabságából, 79-es kmnél, és irány a 62esnél lévő benzinkút! Odaérve végre kapunk egy kis információt, de az odáig vezető út maga a döbbenet! Tömött sorok az autópálya Győr felé vezető oldalán, 14 km tömény autósor, kamionok, személyautók a kamionok közé szorulva, busz, mint kiderült gyerekekkel, iszonyat! A benzinkútig ez van, és később kiderül nemcsak addig! A kúton végre valamit tudnak, sikerült telefonon az autópálya kezelővel beszélni,aki elmondta, hogy Pestre nem lehet bemenni és Győrbe sem, semmilyen útvonalon. Hát akkor szállás..Tatabánya. Az odavezető 6 km ugyanaz. Le tudunk menni Tatabányára, már fél hat reggel, szállás nincs, minden tele. Jó aludjunk még egyet, és addigra rend lesz, majd visszatérünk a vonatos megoldáshoz. Siessünk most megy egy vonat, gondoljuk. Cuccolás, autó lezár, jegyvásárlás. A pénztáros kötelez a helyjegy váltásra, pedig ki van írva a késés, minimum 120 perc. De ez már teljesen mindegy, itt is csak etika, vagy ilyesmi..Végül eljutottunk Győrbe, ezt a kommentet már itthonról írom. A 06.38 kor induló vonat el is jött fél egykor délután és kettőre itt is volt, nagyon korrekten minden állomáson megállva, hogy le tudjanak szállni a hazajutni vágyók.
Tanulság: az nincs. A belügyminiszter (kisbetűvel) nincs megelégedve az emberekkel..no comment, vagyis de. ÉN sem vagyok megelégedve, pl a katasztrófavédelemmel, aki a nem megfelelő hozzáállásával idézett elő a kelleténél nagyobb katasztrófát. Nem vagyok megelégedve a kommunikációval, a rengeteg hazugsággal ami a helyzettel kapcsolatban napvilágot látott. Kikérem magamnak, hogy ilyen módon, sunyin és aljasul nézik hülyének az embereket, hogy a segítők munkáját nem engedik, hogy akiknek dolga, sokszor embertelenül állnak a helyzethez! Szégyellem, hogy egy ilyen tróger, alkalmatlan szennyes alak a belügyminiszter, aki szemrebbenés nélkül hazudik a katasztrófával kapcsolatban!
Büszke és elégedett vagyok embertársaimra, akik pénzt, időt, fáradtságot nem kímélve, most is a bajbajutottakon segítenek! És mivel csak tűzoltókkal találkoztam a hóviharban, hálás szívvel köszönöm áldozatos munkájukat!
Ami az elmúlt két napban ebben az országban történt, sokáig lesz emlékezetes. Viszont köszönöm ezt a helyzetet, mert ebben a helyzetben is egyértelmű, hogy csak emberként egymástól várhatunk és kaphatunk segítséget. Ideje felismerni ezt!
Most pedig öltözöm és megyek teát szendvicset osztani!