Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ray'

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Szeretném, hogy jelenjen meg az alábbi tapasztalat az oldalukon, hogy az érintettek, betegtársak okuljanak belőle:Nekem sajnos nagyon rossz tapasztalatom van a Korányi Kórházzal kapcsolatban. Apámat a Sebészeti Osztályra vitték be, ahol két hét bent tartózkodás után…..
Ray' 2012.04.29 00:20:04
Megértem a poszt írójának fájdalmát, de kicsit egyoldalúan látja a témát. Lehet, hogy az egészségügy és a benne dolgozók lélektelenek, de nem gondolom, hogy elvárható, hogy a kezelőorvos, vagy a kórházi személyzet ugyanúgy élje meg egy beteg szenvedését vagy elvesztését mint a hozzátartozó. Ők néhány napig, hétig vannak a beteg mellett. Nem ismerik. Egyszerűen egy beteg – meglehet sok hasonló állapotú közt - akin erőnk és tehetségünk szerint segíteni kell. Amennyire lehet. Aki a betegek minden kínját a lelkére veszi, az nagyon hamar kiég. Legalábbis szerintem. Viszont ma Magyarországon a gyógyításhoz mindenki ért. A hivatásosok úgy-ahogy, a laikusok kiválóan. A diagnosztikai részhez kevésbé értek, de tény, hogy a beteg mindenre kiterjedő tájékoztatása törvényi kötelessége a kezelőorvosnak (1997.évi CLIV. tv. 13.§ (2): A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon
a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is…). Hogy ezt mennyire empatikusan teszi, az más lapra tartozik. Egy ilyen szituációt nyilvánvalóan másképpen él meg egy hozzátartozó és másként az az orvos, aki esetleg naponta találkozik hasonló tragédiákkal. Az igazi kegyetlenség szerintem az, ha áltatja a beteget, elhiteti vele, hogy meggyógyulhat, esetleg a család milliókat költ alternatív gyógymódokra feleslegesen. Találkoztam olyan beteggel, aki nem tudta (vagy nem akarta, beleértve a családot is) értelmezni a zárójelentést, ahol korrekten le volt írva a gyógyíthatatlan állapot, és napokkal a halála előtt is meg volt győződve róla, hogy tüdőgyulladása van. Ez mennyivel humánusabb? Sajnos az orvostudomány mai állása szerint vannak gyógyíthatatlan esetek. Ilyenkor nem marad más, mint a fájdalom csillapítása. Ha ez megfelelő (Morphium, Fentanyl stb.) akkor a beteg valóban „ki van ütve”. De legalább nem szenved. A baj csak az, hogy akkor meg jönnek az eutanázia - konspirációs elméletek (ld. Nyírő Gyula kórház), ahogy burkoltan a posztoló is utalt erre. Végül pedig: valóban infaust állapotú tumoros beteget nem élesztünk újra. Egyfelől bármilyen kegyetlenül is hangzik kétségtelenül vannak finacionális okai is. Másrészt etika is van még azért a világon. Kérdezem, kinek jó, ha sikerül újraéleszteni egy hétre, vagy hónapra visszakényszerítve őt a fájdalmába, hogy betegsége minden kínját esetleg ép tudattal élje meg, mielőtt ismét meghal.