julianus02 2014.10.10 19:23:36

@Holger Hartland: Eléggé zavaros a téma, mert egy másik írásban már 300 millió forintról van szó és a hölgy nem az adós, hanem állítólag adóstárs és ahogy a hír szól; "ismert/elismert otthonvédő ". Ugyanakkor úgy néz ki, hogy egy összegben ki tudta volna fizetni a tartozást. Vajon az adós, hitelfelvevő miért nem ment el, miért nem jelent meg?
www.hirarena.com/300-millios-vegtorlesztesi-kiserlet-az-unicredit-bankban_567

julianus02 2014.10.10 18:26:39

@bbjnick: Tévedésben vagy, mert nem az a téma, hogy amit írsz nem valós, hanem az a Blikken megjelenő banki értesítőben a 109 029 071 CHF nem lehet valós, ha a a felvett eredeti hitel 93 vagy 95 millió és közben törlesztettek. Amennyiben a bank a hitelt lejárttá tette és kiszámolta a tőketartozást, ennek kamatait és késedelmi kamatait, akkor a 219 375 308 Ft megfelel az annuitással számított tartozásnak. (Ezt a rendelékezésemre álló programmal ellenőriztem. A képletét egyébként a wikin is megtalálhatod. A sajátom egy excelben írt program.) Így valószínűsíthető, hogy a banki kimutatásban a 109 029 071 CHF téves közlés, elírás.

julianus02 2014.10.10 18:33:05

@'it's cool to know nothing': BE amikor ezekkel az országokkal hasonlít össze bennünket, elfeledkezik arról, hogy náluk nem az volt a szlogen: Az állam rossz gazda, és másként vezényelték le a privatizációt, nem adósodtak el olyan mértékben devizában, sokkal jobb a gazdaságuk összetétele és az uniós támogatásokat döntően a reálgazdaságra fordították, kiegészítve állami támogatással.
Lengyelország esetében pedig döntő az is, hogy a rendszerváltozásukkor a meglévő hiteleiket konszolidálták.

julianus02 2012.02.15 10:08:07

Szerintem, Mátyás király legendája azt a tanulságot hordozza, hogy a hatalom nem felhívva magara a figyelmet, ismerje meg az általa kormányzott nép életét, gondolatát, problémáját, véleményét, melynek figyelembevételével módosítani tudja (akarja)a kormányzását.

Jelen esetben nem erről van szó, ezért öncélú, egoista tényezővé válik. Ezen túl azért is visszataszító, mert azt a látszatot akarja kelteni, mintha az ő idejében ez másként lett volna, s neki most is lehetősége és hajlandósága van a változtatásra.

julianus02 2012.02.13 18:38:11

Az írás hűen tükrözi, ami a két „közmeghallgatáson” tapasztalhattunk, egyben a színfalak mögötti történésekre is rávilágít. A tisztelt holland képviselő asszonyra ráillenek Petőfi Sándor verssorai; „Más szemében ő a szálkát / Megleli, / S az övében a gerendát / Feledi.”

julianus02 2012.02.15 09:49:52

@tomtyi:
Kedves tomtyi!

Örülök a megszólításnak, annak ellenére, hogy Te nevetsz rajta. Kodolányi Julianus barátjától kölcsönöztem a nick nevet, hogy a nemzet iránt elkötelezettek társaságának, barátságának keresését jelezzem. Nem azonosítom magam Julianus baráttal ezért írtam/irom kis kezdőbetűvel.

Igen, ismerem az idézettel kapcsolatban általad írtakat. Idézhettem volna onnan is, ahol Te jelölöd az eredetét, de Petőfi a kedvenc költőim közé tartozik, kiemelten a népköltészete. Az érettségi dolgozatom is e témakörben írtam, megjegyezve benne „a népből a nép nyelvén, a népnek” szólnak versei. Ennek okán jutott eszembe Petőfi Szeget szeggel című verse.

Szerintem általában nem a liberalizmus eszméivel van probléma – ez kisebb nagyobb mértékben a felvilágosodást követőleg, majdnem minden egyes áramlatban megjelenik – hanem az arányokkal, a gyakorlattal. Akár a politikát, akár a vallást vesszük alapul mindegyik „visszataszító” lehet, ha elszakad a való élettől, ha öncélivá, képmutatóvá, s mint ilyen káros tényezővé válik. A mai elméleti liberalizmus (neoliberalizmus) korlátlan szabadságot hirdet és ennek gyakorlati megvalósítása nem a társadalmi, gazdasági kohéziót valósítja meg, hanem szétszabdalja a társadalmat és egymással szembeállítja. Az elv, aki bírja marja. Ennek következtében a folyamatok ellenőrizhetetlenné válnak, melynek először a szabadosság, végül, káosz a következménye.
A történelmi múltba visszatekintve – L. Római birodalom bukása – ennek számos káros következményét észlelhetjük. Szükségszerűségnek szerintem annyiban tekinthető, hogy az ember élete során változik, de a jó és rossz hajlam benne van, s bármikor bármelyik előtérbe kerülhet.

Amennyiben az általunk ismert természeti világot nézzük, tapasztalhatjuk, hogy szabályok, törvényszerűségek mozgatják, ugyanakkor mindig fennáll a döntés szabadsága, melynek következménye van. A társadalmat is írott és íratlan szabályok mozgatják, tartják fenn. Amennyiben ezeket a szabályokat nem vesszük figyelembe, vagy csak részben, megjelennek az ellentmondások, melynek végső következménye az összeomlás. Ezért mondom és írom le számtalan esetben, semmilyen tekintetben nem létezik korlátlan szabadság, csak korlátozott szabadság.