Adatok
Manóka83
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az ápolás egyidős az emberiséggel. Ezt bátran kijelenthetjük. El tudom képzelni azt a helyzetet, amikor a kardfogú megsebesítette a neandervölgyi embert, a társa betekerte a vérző sebet a lenyúzott állatbőrrel, hogy elállítsa a vérzést. Az időszámítás előtt az ápolás és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ezzel szemben a gyerekápolók a betegeikkel kedvesek, anyáskodóak. Mégha a szülők úgy is érzik, hogy a nővérke ellenszenves, az nem a beteg felé történik, inkább a szülőt kell időnként helyretenni, mert valóban ő a beteg kisgyerek anyukája vagy apukája, de az ápolás most a nővér dolga, és amit a szülőnek mond, mégha az neki nem is tetszik, a gyerek érdekében van.
Ott nagyon ritka a hálapénz, a nővérek nem is fogadják szívesen, ha mégis kapnak, azt egyenlően szétosztják a műszak alatt egymás között egyenlően, és az a nővér is kap belőle, aki esetleg nem is azzal a gyerekhez van beosztva. A kisebb ajándékokat, csoki, kávé..hasonlók megy egy közös dobozba, és minden nővér vehet belőle..
Igaz, a nővéri munka egy hivatás, tényleg csak annak kellene csinálnia, aki elhivatott. De gondoljunk bele, egy kisnővér, mikor kikerül az iskolából, jobb esetben még ő is a szülei szárnya alatt van, megél abból a pénzből, amit fizetés néven csúfolnak, de eltelik pár év, esetleg neki is lesz családja, férje, gyerekei, és felteszi magának a kérdést, hogy megéri-e a családot feláldozni? Megéri lemaradni a gyerek esti meséjéről, megéri feláldozni a hétvégéidet, amit velük tölthetnél? Megéri egy beteg gyerek ágya mellett ülni, mikor a tiéd is beteg otthon? Ha időnként a saját családodat választod, a munkatársaid megharagszanak, mert felborítod az egész műszakot, ha beszólsz, hogy beteg a gyerek, vele lennél, egy másik kollégádat rángatják el a saját gyereke mellől...
Én is nővér vagyok, annak ellenére, hogy pár éve elhagytam a pályát, annak tekintem magam. Friss házasokként, közszférában dolgozó férjjel nem tudtunk megélni kettőnk fizetéséből. És itt nem azt értem, hogy nyaranta nem tudtunk elmenni nyaralni, vagy nem tudtunk havonta elmenni egy étterembe, hanem arról, hogy még a számlákat sem tudtuk kifizetni, és hó végére üres volt a hűtő...
Eltelt pár év, de a szívem visszahúz a kórházba, férjem is keres már annyit, hogy vissza tudnék menni. Nővérhiány van, de nem kapok munkát, mert mindenhol létszámstop van! Nincs rá keret! Ez a szégyen!!! Most mit tegyek, menjek én is külföldre? Ápoljam a külföldi beteget, mikor idehaza is sok a beteg?