Regisztráció Blogot indítok
Adatok
LindMarie

144 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Franciaországban nem időztünk szinte semmit, csak egy vásárlásnyit (ami úgy nézett ki, hogy beszaladtam üdítőért és egy nagy bevásárlás lett a dologból (túl olcsó volt a bor és a camembert, minek következtében Viktor igencsak megijedt a parkolóban, hogy engem elraboltak), majd egyből Brugge felé…..
A tervünk az volt, hogy 2 hét alatt hazakocsikázunk Londonból Budapestre, s útközben megnézünk ezt-azt. London külvárosában szálltunk meg, egy helyes családi házas övezetben, viszonylag közel a reptérhez. Londoni városnézéssel 1 napot töltöttünk el, de istenigazán annyira nem is vágytunk többre,…..
Májusban elindultunk vissza Európába (London) a szokásos, jó kis, hosszan tartó repülőutunkon Bangkokon keresztül. A bangkoki repülőtéren elég sokat kellett időznünk, de sajnos annyi idő nem volt, hogy csináljunk egy városnézést (elég messze volt a reptér a várostól). Ellenben befizettünk egy thai…..
  A tájképek többségével már találkoztunk párszor, ezért nem fájt, hogy sötétben vezettem, és mire megérkeztünk az ismeretlenhez a nap is megpitymallott. Bár innen is látványos a sziget legmagasabb pontja és nagyon-nagyon hívogató, tisztában vagyunk megpuhult testünk jelenlegi képességeivel.…..
 Queenstown lake Glenorchy felé Glenorchy..
A szomszédunk, Kevin   A Queenstown hill-re vezető úton..
Leülni nem nagyon akartam, mert a fotózások után se nagyon voltam képes felállni, így robogtam tovább. ( Na jó, inkább óvatosan andalogtam, egyre több fényképet készítve..) Még egy óra, és az ösvény búcsút vett a főgerinc vonalától. ( A térdem legnagyobb bánatára. ) A látvány egyre kevésbé tudta…..
 Inkább elindultam sötétben. Kényelmes, nyugodt tempóban autóztam Glenorchy felé. Út közben végre megfigyelhettem az éj leple alatt lopakodó oposszumokat, akiknek kivasalt nyomait sajnálkozva nézegeti az ember napközben. Zélandi sporttá fejlődött ötven év alatt a Posszum-vadászat. Isten se tudja…..
Nem saját készítésű fotó forrás: google.com Ó igen a turista paradicsom. Nem mondhatnám, hogy rettenetesen vágyódtam ebbe a minden héten megújuló, fiataloktól nyüzsgő, zajos kis városkába. De a látvány…    Nem saját készítésű fotó forrás: google.com ..  Persze innen is ugyan azt a dombot…..
A hajóút közel négy órásra sikerült. Alatta volt idő megírni a naplóból hiányzó fejezeteket, megfigyelni a komp hidraulikus szerkezeteinek működését, és elfogyasztani egy remek lazacot a fedélközi konyha kínálatából. (Szerencsére errefelé az utas büfé nem feláras.) Közeledve a fjordok felé erősen…..
Közeledve a Taranaki vulkánhoz már messziről láttuk, hogy ide se fogunk feljutni. Már nem bosszankodtam, felmentünk ameddig lehetett bele a ködös felhőbe. A sípálya alsó felfonóját csak egy méterről vettük észre a köd miatt, azt visszafordultunk…. Messziről, azért jól fest..   Másnapra…..
Útközben, egy másik kimaradt látványosságot is szerettünk volna megnézni. A Taupo-tónál található, a modern maori művészet egyik remek példánya. Az érdekességét az is növeli, hogy megközelíteni kizárólag a víz felől lehet. Gondoltuk bérlünk egy pofás kis kétszemélyes kajakot, oszt megnézzük. Ki is…..
Visszatérve a városba semmi nyomát nem láttuk az Újév várásnak. Auckland, Budapesthez képest nyugodt és csendes volt szilveszterkor. A központi tűzijátékot leszámítva, még csak petárda sem robbant.  A további lehetőségre nem várva úgy döntöttünk, épp elég volt két hónap északon. A szezon beindulta…..
Számunkra a karácsony mókásan telt. Szegény Toyónak a vicc kedvéért most a Wisko ventillátora tört ketté. Ugyan sikerült a problémát megoldani, amolyan Viktorosan, de a hiba ettől még nem szűnt meg. No igen, jól látjátok, hegyi körülmények között a szög és a kalapács mindig remek barát.…..
.. még egy pár fotó a végére… Piha Cornwallis… (A fa a vízben úgy 150 éves, a fakitermelő vasút mólója volt valaha. A partot pedig erdő borította valaha….)     Whatipu Anawhata   ..a Koru ezer arcából négy….. … a szénbánya által használt egyik vasúti alagút. Hát…..
.. Felfrissülve és megújulva ismét nekivágtunk egy felfedezetlen cafatnak a térképen… Következő úti célunk, az aranyásók által szétrobbantott hegyvidék, a Kaimai-Mamaku forest park. A 19. század aranyláza és szénhiánya ezt a területet teljesen elpusztította. Amit most láttok, az-az elmúlt közel…..
.. Az egyszáz-huszonharmadik és huszonnegyedik vízesés…. Karekare Falls Bridal Veil Falls ..  Széltében hosszában bejártuk Hamiltont mire ráakadtunk a Glenview club hamvas, erdőszéli gyepére, amiért egy kanyit sem kértek.  …. A városi eseményekről nem sok említésre méltó akad. Kiemelném…..
Új-ra Zéland! Mikor kiléptünk a terminálról a déli nyár arcul csapott minket. Úgy szó szerint, mivel kereken nyolc Celsiust mutatott a hőmérő skálája. Az rendben van, hogy az egyenlítőtől jöttünk, de nekem azt mondták: itt Nyár van! Sok idő nem volt a szipogásra. Mi egy szál semmiben, a motyó még a…..
A Vanuaturól hazaérkezésünk egész sikeres lesz, mert sikerült visszastoppolnunk Nouméába a reptérről egészen pikk-pakk, így nem kellett a bukszusban aludnunk. Ugyan Evelyne-éknél a szobáról lecsúsztunk, mert időközben másnak is igénye lett rá, de a kanapét még megkaptuk, osztozva kutyával és…..
LindMarie 2013.01.27 02:18:52
@derrick007: Szia! A folytatás feltöltésre vár! :) És igen, NZ! Üdv, Linda
  Szigeti-idő szerinti reggel 7 körül, tehát valójában 8 körül el is indultunk. Az idő esőre állónak tűnt, de a végeredmény sokkal jobb lett. Bő 1 óra alatt átértünk, s a túloldalon napsütés fogadott, ami délutánra sem hagyott alább. Ifjabbik Seth Seth család   Amíg a fiúk elkezdték…..
Mára stoppolást terveztünk, eleinte a Kék-barlanghoz, ami később módosult déli irányra, ami később kudarcba fulladt. Ifjabbik Seth megindult velünk reggel, s a dzsungelen át vezette utunkat a városig. A városban rögtönzött kérdésáradatot indítottunk meg a Blue Cave-vel kapcsolatban, de végül is…..
Délelőtt jártunk egyet a parton, mert a túra csak ebéd utánra volt megbeszélve, és ha a „sziget-időt” vagy „kókusz-időt” nézzük még ahhoz is hozzá kell adni kb 1 órát (a helyieket itt nem pontosságban mérik emberileg). Szóval direktbe lementünk a partra, kikerülve a várost. Egész szép szakaszokat…..
A gépünk reggel 8:55-kor indult Santo-ról Port Vilába, majd Vilából 10:25-kor Tannára. 11 körül le is szálltunk. A santo-i és vila-i esős időhöz képest itt Tannán már napsütés és forróság várt. Reméljük nem vált esőre.  A leszállás nagyon pöpec volt, mert minden kanyarodás nélkül nyílegyenesen a…..