Adatok
annyi_a_gond
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tényleg nem akarnánk semmit sem hozzátenni Hajós András HírTv-ben sugárzott beszédéhez, petícióolvasó hangulat van na, én is fogalmaztam nemrég egyet a világbékéről, meg hogy tarthatatlan, hogy nincs egy rendes csokiautomata az Index szerkesztőségében, fel is olvasom holnap reggel a Mokkában.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Befejezetlen mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazda. Egész életében
tett-vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hatra... Egyszer
azonban föltűnt neki, hogy fogynak a tyúkok a tyúkudvarból.
Megpróbálta nyakoncsípni a tolvajt - sehogy sem sikerült. Gondolta,
keres magának egy őrzőt, aki megvédi a baromfikat a titokzatos
tolvajtól. - Válassz engem! - mondta a kutya - Jó a szemem, jó az
orrom, éles a fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a
tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok és te elfoghatod.
- Válassz inkább engem! - mondta a róka. - Az én fülem élesebb, az
orrom jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt. - és a kutya
felé bökött - És én nem verlek fel majd ronda ugatással éjjeli
álmodból, hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ezt a ronda korcsot meg
zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga. Tetszett a
gazdának a róka beszéde, meg aztán csinosabbnak is látta, mint a
gubancos szőrű kutyát. Felfogadta hát a síma beszédű vörös komát a
tyúkudvar őrzésére.
Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan
jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, a tyúkok megvannak, csak
a kutya ugat fölöslegesen hangosan a kerítésen túl. A gazdának
tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a rókát
tisztségében - bár mintha tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak
előtte. Történt azután egy éjjel, hogy a gazdát nagy zaj verte fel
éjjeli álmából. Kiszaladt az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy
tyúk tollát tépdesi veszettül és a nyakát próbálja átharapni. - Mit
művelsz ?! - rivallt a gazda a rókára. A róka azonnal elengedte a
tyúkot, és így szólt a gazdához: - Hazudtam neked. Bizony, én
fosztogattam az udvarodat, én loptam a csirkéidet és tyújaidat, én
rágtam össze a tojásokat. De Istenemre, csak mostanáig! Szándékosan
csaptam most zajt, hogy meghalld és kigyere. Sőt, örülök is neki, hogy
most végre minden kiderült, mert egyébként éppen mától vegetáriánus
lettem, megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy be
kellett
csapnom téged. Amúgy meg a kutya sokkal több csirkét lopott volna és
még jobban becsapott volna téged! Én csak meg akartalak óvni ettől,
nyíltan, egyenesen! Látod, most igazat beszélek, úgyhogy tarts meg
hivatalomban, mert innentől kezdve már bízhatsz bennem! Majd még
szorgalmasabban dolgozol és újra pótolhatod a hiányzó tyúkokat és én
majd vigyázok rájuk... Együtt biztosan sikerül egy új, dinamikus
tyúkudvart létrehozni. Elvégre mindenkinek meg kell hoznia az
áldozatot, hogy az elrontott helyzetből kikecmeregjünk, nemde?
Itt a vége?