Adatok
Czigi
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Czigányik Zsolt: A szabadsághiány anatómiái Az emberi szabadság XX. századi angol ellenutópiákban Akad. K., 2011. [4 és fél rémálom] -Ez olyan okos könyv, olyan neked való! – mutatta fel egy kolléganőm a kötetet, és bármit is értett ezalatt,…..
Czigi
2012.02.03 21:43:45
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A szakzsargon használata izgalmas kérdés: igyekeztem minimálisra szorítani (nem mindig sikerült), de pl. a doktori védésen még az is elhangzott, hogy túl közérthető a szöveg…
Ami a műfaj magyar nevét illeti, én nem berzenkedem az antiutópia kifejezéstől, de inkább a disztópiát használom – amivel meg az a baj, hogy a laikusok általában nem értik. Terjedőben van az ellenutópia, ami szép hangzású, de túl szorosan kapcsolja a műfajt az utópiához, pláne Morus művéhez.
Abban azért bízom, hogy a műfaj értelmezésében a legtöbb olvasó számára picivel több meglepetéssel, de legalábbis árnyaltabb szempontokkal szolgál az elemzés, mint amit Pável említ. Nem is csupán a regény-jóslat ellentét az érdekes, hanem az, hogy a regény önmagáért van-e, vagy van-e közvetlen hatása a szövegen kívüli (indiánul extratextuális) világra. A XX. századi irodalomelméletek (a marxizmus és a feminizmus kivételével) jórészt önmagába zárt világként vizsgálják a szépirodalmat, szerintem azonban ez – legalábbis az ellenutópiák esetében – nem megfelelő, a külső valóság és a ’regény’ között szorosabb a kapcsolat – ennek kifejezésére alkottam meg az alkalmazott irodalom szókapcsolatot. Alapvető probléma persze, hogy a regény túl tág kategória, s a magyarul általában ezzel próbáljuk lefedni az eszmei irodalmat is, aminek pedig más szempontjai vannak, nem a jellemábrázolás vagy a cselekmény az elsődleges.
Hasznos a recenzió megjelenés- és fordítástörténeti listája, való igaz, hogy ez a könyvbe is belefért volna (benne van egyébként: a bibliográfiában minden könyvnél szerepel az első megjelenés éve is, de ez nyilván nem elég). Ha szabad kiegészíteni: Morus Utópiája 1516-ban jelent meg, Francis Bacon Új Atlantisza pedig 1627-ben.
Végül egy kérdés: hol hosszabb az elemzés a kívánatosnál?
A lényeg mindenesetre az, hogy nincs nagyobb öröm a szerző számára, mint mikor értő olvasó reflektál a könyvére…