Adatok
lármahal
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„Producer: Te Scott, mi az a székbe kövesedett ormányos űrszar ott az 1979-es Alienben?Rendező: Jó, hogy mondod, fogalmam sincs.Producer: Akkor nem lőjük le a témát egy új filmmel?!Rendező: De!!!”
A birtokunkba került titkos hangfelvétel tanúsága szerint pontosan így…..
lármahal
2012.06.16 15:42:06
@VRbagoly: ez neked sok? részvétem:)
lármahal
2012.06.16 23:41:55
@Vén Bolond: nem venném el a nálam hozzáértőbbek kenyerét.:D
Csupán arra igyekeztem rávilágítani, hogy létezhetnek az eddig tárgyaltaknál mélyebb dimenziók is.
Az abortusz-császármetszés kérdése is csupán intellektuális agytorna. A lényeg, hogy miként viselkedik a nő, amikor megtudja, hogy terhes, és hogy a "gyereke"tulajdonképpen egy gusztustalan idegen, finoman szólva sem örömmel várt lény, ami még gyilkol is. (Bár nem tartom fontos momentumnak ebből a szempontból, de mondjuk én nem azt láttam, hogy megmentette volna a nőt (anyját), hanem azt, hogy volt ott egy könnyebben elkapható falat is. A következő a csaj lett volna.)
No de el is hangzik valami olyasmi, hogy mindenki arra vár, hogy meghaljanak a szülei. Bocs, de nem tudom pontosan idézni. Mint ahogy a főnök "király" előtt térdelő gyerek is felszólítja őt a halálra.
Olyan, mintha itt a nagy teremtő keresés közepette gyerek a szülő, és szülő a gyerek halálát akarná. Vajon miért van ez?
A hősnő pedig valójában egy apja után vágyó gyerek, aki pont a szülőhiány miatt kutatja olyan szenvedélyesen teremtőjét. És milyen is a mi hősnőnk? Anyaságot nem vállaló (tegyük fel meddősége traumáiból fakadóan pszichés, hisz mint kiderült, mégsem volt az), az egóját előtérbe helyező, kíváncsi kislány. Erre kiváló utalás az, mikor férjével/párjával büszkén arról diskurálnak, hogy ez az emberiség legnagyobb felfedezése. Ha már olyan hatalmas felfedezés, akkor nem kéne kicsit több alázat, és kevesebb diadalittas mimika?
És ha már filozófia, hát legyen:
A tudás hatalom.
Érdemes ízlelgetni ezt a "közhelyet ".
Amitől fejlődünk, az a tanulás. Na de ez egyenlő lenne a következmények teljes figyelmen kívül hagyásával? Az alázat totális hiányával? Ezt nem inkább felelőtlenség, önzőség, netán bizonyítási vágy, vagy épp hatalomvágy?
Az élet miértjének eszeveszett keresése arra biztos jó, hogy ne maradjon muníció az élet valódi megélésére...
De mondom, mindez valójában kellemes agytorna az intellektusnak, a valódi hatásokat sokszor nem a filozófiai utalások közvetítik. Képek, ismerős formák, megtapasztalt viszonyrendszerek, traumák megjelenítése, félelmet generáló, vagy abból fakadó hívószavak (ha tetszik, hívó motívumok)...
Csupán arra igyekeztem rávilágítani, hogy létezhetnek az eddig tárgyaltaknál mélyebb dimenziók is.
Az abortusz-császármetszés kérdése is csupán intellektuális agytorna. A lényeg, hogy miként viselkedik a nő, amikor megtudja, hogy terhes, és hogy a "gyereke"tulajdonképpen egy gusztustalan idegen, finoman szólva sem örömmel várt lény, ami még gyilkol is. (Bár nem tartom fontos momentumnak ebből a szempontból, de mondjuk én nem azt láttam, hogy megmentette volna a nőt (anyját), hanem azt, hogy volt ott egy könnyebben elkapható falat is. A következő a csaj lett volna.)
No de el is hangzik valami olyasmi, hogy mindenki arra vár, hogy meghaljanak a szülei. Bocs, de nem tudom pontosan idézni. Mint ahogy a főnök "király" előtt térdelő gyerek is felszólítja őt a halálra.
Olyan, mintha itt a nagy teremtő keresés közepette gyerek a szülő, és szülő a gyerek halálát akarná. Vajon miért van ez?
A hősnő pedig valójában egy apja után vágyó gyerek, aki pont a szülőhiány miatt kutatja olyan szenvedélyesen teremtőjét. És milyen is a mi hősnőnk? Anyaságot nem vállaló (tegyük fel meddősége traumáiból fakadóan pszichés, hisz mint kiderült, mégsem volt az), az egóját előtérbe helyező, kíváncsi kislány. Erre kiváló utalás az, mikor férjével/párjával büszkén arról diskurálnak, hogy ez az emberiség legnagyobb felfedezése. Ha már olyan hatalmas felfedezés, akkor nem kéne kicsit több alázat, és kevesebb diadalittas mimika?
És ha már filozófia, hát legyen:
A tudás hatalom.
Érdemes ízlelgetni ezt a "közhelyet ".
Amitől fejlődünk, az a tanulás. Na de ez egyenlő lenne a következmények teljes figyelmen kívül hagyásával? Az alázat totális hiányával? Ezt nem inkább felelőtlenség, önzőség, netán bizonyítási vágy, vagy épp hatalomvágy?
Az élet miértjének eszeveszett keresése arra biztos jó, hogy ne maradjon muníció az élet valódi megélésére...
De mondom, mindez valójában kellemes agytorna az intellektusnak, a valódi hatásokat sokszor nem a filozófiai utalások közvetítik. Képek, ismerős formák, megtapasztalt viszonyrendszerek, traumák megjelenítése, félelmet generáló, vagy abból fakadó hívószavak (ha tetszik, hívó motívumok)...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz